[Laurens] Igen, igen, erről van szó!

És most nagy tapsot a nyoszolyólánynak, Angelica Schuylernek! 

[Angelica] Tószt a vőlegénynek!

[Társulat] A vőlegénynek! A vőlegénynek! A vőlegénynek!

[Angelica] Tószt a menyasszonynak! 

[Társulat] A menyasszonynak! A menyasszonynak! A menyasszonynak!

[Angelica] Szerető nővéredtől!

[Társulat] Angelica! Angelica! Angelica!

[Angelica] Ki mindig melletted lesz!

[Társulat] Melletted lesz! Melletted lesz!

[Angelica] A házasságotokra!

[Társulat] A házasságotokra! A forradalomra!

[Angelica] S a reményre, mit képviseltek!

[Társulat] Képviseltek...

[Angelica] Legyetek mindig...

[Társulat] Mindig....

[Angelica] Elégedettek!

(Vissza... Vissza! Vissza...) 

(Tehetetlen... Az ég... Az ég... )

(Beléjük fúlok... Fúlok... Vissza...)

Emlékszem arra az estére, és valószínűleg...

(Vissza!)

Emlékszem arra az estére, és valószínűleg...

(Vissza!)

Emlékszem arra az estére...

Emlékszem arra...

Emlékszem arra az estére, és valószínűleg egész életemben bánkódni fogok miatta. Emlékszem, ahogy a katonák kezük-lábuk törték, csak hogy elbűvöljenek minket.  Emlékszem, a gyertyafényben minden úgy hatott, mint egy álom. Egy álom, amit nem tudsz hova tenni.

De Alexander, azt a pillanatot sosem felejtem el, mikor először megláttalak. Attól fogva nem voltam ugyanaz az ember. Intelligens szemek, éhes tekintet... S mikor köszöntél, hirtelenjében még azt a buta nevem is elfeledtem. A szívem lángolt, akárcsak az egész testem...

[Angelica és a társulat] Ez már nem játék.

[Hamilton] Maga egy olyan nőnek tűnik, ki sosem elégszik meg semmivel...

[Angelica] Nem tudom, miről beszél,  csak hogy megfeledkezett magáról... 

[Hamilton] Maga olyan, mint én... Én sem elégszem meg semmivel.

[Angelica] Tényleg így lenne? 

[Hamilton] Még sosem elégedtem meg semmivel sem.

[Angelica] Az én nevem Angelica Schuyler.

[Hamilton] Alexander Hamilton.

[Angelica] És ön honnan származik?

[Hamilton] Az lényegtelen. Millió dolog van, mit még nem vittem véghez. De csak várjon! Csak várjon!

[Angelica] Szóóóóóval...

Szóval ilyen, mikor valakivel tökéletesen passzoltok? Egy szinten vagyunk, vajon mi lehet a csapda?

Szabad vagyok, látom a fényt, mint Ben Franklin a papírsárkányos kísérleténél... Te is látod, ugye?

Nem beszéltünk többet két-három percnél, de mindenben egyetértettünk.  Akárcsak egy álom, egy kis tánc, egy kis testtartás és póz... Kicsit szívtipró típus, de kap egy esélyt.

A családjáról kérdeztem, láttátok a reakcióját? Kezei idegesen vakargatták nyakát, míg gyanakodva végigmért... Egy szegény, ki abból él, mit megszerez magának.

Fantasztikus férfiú, s ezzel ő is tisztában van, pedig még legénytoll is alig van állán...

El akarom vinni őt, messze innen, de akkor meglátom húgom arcát, s azt, hogy ő...

[Eliza] Tehetetlen...

[Angelica] S én tudom, jól, hogy ő...

[Eliza] Tehetetlen...

[Angelica] És a szeme is teljesen...

[Eliza] Tehetetlen...

[Angelica] Én pedig abban a minutumban három alapvető igazságra jövök rá.

[Hamilton] Hová viszel?

[Angelica] Azon vagyok, hogy megváltoztassam az életét!

[Hamilton] Ha így áll a dolog, mutasd csak az utat!

[Társulat] Egy!

[Angelica] Egy olyan világban élek, hol az egyetlen feladatom egy gazdag férj szerzése. Apámnak nincs fia, így nekem kell feljebb kapaszkodnom. Hisz én vagyok a legidősebb, a legokosabb, s  rólam beszél egész New York... 

Alexander pedig nincstelen... Persze ez nem jelenti azt, hogy kevésbé kéne nekem.

[Eliza] Elizabeth Schuyler. Megtiszteltetés találkozni önnel.

[Hamilton] Schuyler?

[Angelica] A húgom.

[Társulat] Kettő!

[Angelica] Azért kellek neki, mert Schuyler lány vagyok, s így rajtam keresztül feljebb tudna emelkedni, hülye lennék bedőlni neki.

Talán épp ezért mutatom be Elizának, ki most a felesége. 

Szép volt Angelica, jól mondta: Te sosem elégedsz meg semmivel.

[Eliza] Köszönet a szolgáltatásaiért...

[Hamilton] Ha egy háború kellett, hogy megismerkedjünk, megérte.

[Angelica] Akkor magatokra is hagylak...

[Társulat] Három!

[Angelica] Úgy ismerem a húgom, mint a tenyerem: Sosem találsz megbízhatóbb, kedvesebb teremtést! Ha elmondanám neki, hogy érzek, csendben félreállna, és ő az enyém lehetne... Azt mondaná, nincs semmi baj. De hazudna.

De ha egyszer minden éjjel Alexander szemeivel álmodom, arról fantáziálva, mi lehetett volna, ha nem döntök ilyen elhamarkodottan. 

Legalább az én drága Elizám a felesége... 

Legalább gyönyörű szeme életem része maradhat...

A vőlegényre! 

(A vőlegényre! A vőlegényre! A vőlegényre!)

A menyasszonyra!

(A menyasszonyra! A menyasszonyra! A menyasszonyra!)

Szerető nővéredtől!

(Angelica! Angelica! Angelica!)

Ki mindig melletted lesz!

(Melletted lesz...)

A házasságotokra!

(A házasságotokra! A forradalomra!)

S a reményre, mit képviseltek!

(Képviseltek...)

Legyetek mindig...

(Mindig....)

Elégedettek!

És tudom, hogy Eliza boldog lesz mellette...

És tudom, hogy ő sosem elégszik majd meg.

És én sosem elégszem majd meg.

(Fun fact: Azért zengenek ódákat a  szeméről mindketten, mert Alexnek élénk, kékes-lilás színű szeme volt. És ennek ugyan ki tudna ellenállni?)