A tesitanár beteg lett, így az utolsó óránk elmaradt. „Holnap már téli szünet. Végre nem kell korán kelni! Már várom a szünetet, a karácsonyt. Bár fogalmam sincs, hogy fogom megoldani."

Hazaérve, elindultam a szobám felé, de a fürdő előtt megtorpantam.

- Loki, mi történt? – siettem oda, az oldalán lévő sebeket tisztító herceghez. Amint megszólítottam, rám kapta tekintetét, és eleresztett egy halk káromkodást.

- Mikor lezuhantam a bifrösztről igencsak megkarcolt. De már nem vészes. – legyintett egyet.

- Miért nem szóltál? És hogy nem láttam? – néztem rá szúrósan. Nem tetszett, hogy eltitkolta.

- Nem akartalak ezzel is terhelni. És azért nem láttad, mert mágia fedte. – felelte egyszerűen.

- Akkor is szólnod kellet volna! –erre csak egy szemforgatást kaptam válaszul. – Hogy vagy? – simítottam meg óvatosan az oldalát.

- Most már jobban. - mosolyodott el, mire fülig pirulva kaptam el a kezem. „Mit művelek?!"

- Azt... azt hallottam! – tértem rá a következő kérdésemre. Felhúzott szemöldökkel nézett. – Te komolyan megfektetted Petrát?

- Honnan tudsz erről? – kérdezte értetlenül.

- Szóval igen. – komolyodtam el. – Ő az osztálytársam! – emeltem fel a hangomat.

- És? – kérdezett vissza. Mély levegőt véve mentem ki a fürdőből. „Én sem értem pontosan miért is zavar ez engem. Alig ismerem Lokit, - persze a filmeken kívül- mégis vonz benne valami. Érdekes személyiség. De nem tudom miért zavar, hogy Petra és ő... Nem fogok ezzel foglalkozni! Van jobb dolgom is."

Rendeltem egy pizzát és bementem a szobámba tanulni. Mire a futár csengetett én is végeztem a teendőimmel. Kifizettem a pizzát, majd bevittem a konyhába.

- Loki! Éhes vagy? –kérdeztem. Pár pillanat se telt el, már ott állt a konyhában.

- Én mindig. – mosolygott, mire muszáj volt nevetnem.

Evés után bementünk a nappaliba, én chat-teltem az osztálytársaimmal, még Loki olvasott.

- Mond csak, mennyi igaz a mitológiából? Tényleg van ló, farkas, kígyó és egy félig halott lány gyereked? – kérdeztem, megtörve a csendet.

- Mi?! Dehogy! – mondta kissé felháborodva.

- Pedig nem nehéz elhinni. – mosolyogtam.

- Héj! – vágott durcás arcot. Én csak tovább mosolyogtam, majd megrezdült a telefonom.

„Panka: Emi! Sikerült letöltenem a Sherlock 4. évadát!

Én: Honnan?"

Felpattantam a kanapéról és odaültem a géphez. Követve Panka utasításait, letöltöttem a sorozatot.

- Mi az a Sherlock? – kérdezte egy hang közvetlenül a fülem mellett. Ijedtemben majdnem felsikítottam. Odafordulva, Loki örömteli mosolyával találtam szembe magam. „ Már másodszorra hozza rám a frászt. És elvezi is! Kedves."

- Nem tudnád ezt befejezni? – kérdeztem morcosan.

- Nem. – vágja rá egyből. – Ez a büntetés a tegnapiért. – mosolygott tovább és közelebb hajolt. - nem mintha eddig nem lett volna túl közel. – Smaragdzöldjeit mélyen a kékjeimbe fúrta. Egy darabig farkasszemet néztünk, majd meguntam és visszanéztem a képernyőre. „Vajon mi a véleménye Lokinak egy hozzá hasonló, arrogáns, idegesítő, szociopata... és nem utolsósorban vonzó emberről?"