- Mi a ..? – kezdtem bele, de az idegen félbeszakított.

- Egyedül vagy itt? – kérdezte. Smaragdzöldjeit mélyen kékjeimbe fúrta. Kissé megijesztett, hiszen fogalmam sem volt ki ő és mit keres itt. Az igazat megvallva ismerősek voltak a vonásai, de hirtelen nem tudtam hova tenni. Így inkább nem feleltem. – Loki vagyok, Asgardból. Ha válaszolsz nem bántalak. – mondta és kicsit elemelte a kést a nyakamtól. „Tényleg! Hogy lehetek ilyen hülye! Azokat a szemeket nem lehet elfelejteni." Jobban megnézve, valóban nagyon hasonlított a Tom által alakított Lokihoz. A különbség annyi, hogy sápadtabb bőre volt. „De, nem! Kizárt, hogy ő legyen! Mégis hogy?"

- Na, nem! Ezt nem veszem be! Még hogy Loki?! – erre furcsa fény csillant a szemébe, de nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.

- Nem hiszel nekem? – vizslatott összeszűkült szemekkel. Megráztam a fejem jelezve, hogy nem. Kezdtem bátorodni. – Válaszolj és bebizonyítom! Hogy hívnak? – erre a javaslatára a kíváncsiság majd lyukat fúrt az oldalamba, így válaszoltam.

- Noémi vagyok. De most te jössz! Ki vagy te? – lassan elmosolyodott. Hirtelen ötlettől vezérelve kezemmel megfogtam az övét. „ Milyen hideg!" A szokatlan hideg érintés miatt bizsergés futott végig rajtam. Hagyta, hogy eltoljam a kést a torkomtól. Hátrébb lépett, csak most jöttem rá, milyen közel állt hozzám. Szinte éreztem a szakadozott légzését.

- Mint mondtam, Loki vagyok. A csínytevés istene. – végigmértem. Valami furcsa zöld ruhát viselt. Tényleg úgy nézett ki, mint egy asgardi. Hirtelen zöld fény jelent meg körülötte és saját magammal találtam szemben magam. Tátott szájjal bámultam, majd visszaváltozott. – Már hiszel nekem? – bólintottam egyet."Hogy? Ez lehetetlen! Létezik?! És itt áll előttem! Biztos, hogy ébren vagyok? Milyen helyes." Élesen beszívtam a levegőt, hogy gondolkozni tudjak.

- De, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, miután visszatértem döbbenetemből. Lesütött szemmel, sóhajtott egyet.

- Mennyit tudsz rólam? – látszott rajta, hogy nem szívesen beszél a történtekről.

- Amennyi a filmekben van. De nem tudom, mennyi igaz belőle. - rám emelte tekintetét. Értetlen arccal nézett.

- Filmek? – kérdezte, mire leesett, hogy ő nem tudja, miről beszélek.

- Gyere! – mondtam és elindultam vissza a szobába. – Itt a földön vannak történetek, rólad, Thorról, és a többi asgardi istenről. A film egy olyan ... - kezdtem bele, de félbeszakított.

- Tudom mi az a film. – megtorpantam az ajtóban. „Ha valóban tudja, akkor minek kérdezte? És honnan tudja?" Meglepett arcomat látva, elmosolyodott. – Nem olyan régen jártam itt, Midgardon. Azóta nagyjából tisztában vagyok az ilyen földi dolgokkal. Az viszont nem tudtam, hogy rólam is van ilyen film. – magyarázatát hallgatva, nekem is mosoly kúszott az arcomra. Bevezettem a szobába és leültettem a kanapéra. Miután én is leültem, elindítottam a Thor első részét.

– Mit csinálsz? – kérdezte Loki kissé feszülten, miután eltelt pár perc.

- Megmutatom, hogy mennyit tudok rólad. – mondtam mosolyogva. Ezután csendben végignéztük a filmet, bár láttam, hogy a mellettem ülő egyszer- kétszer ökölbe szorítja a kezét.

A filmnek lassan vége lett, éreztem, hogy lecsordul egy könnycsepp az arcomon. Sosem tudtam végignézni, úgy, hogy Loki "halálakor" ne sírtam volna. Tudtam, hogy nem tényleges, de nagyon szomorú volt.

- Mi az? – kérdezte a csínyek istene. Ekkor jöttem rá, hogy már egy ideje figyelt. – Ennyire meghatott a halálom? – pimasz mosoly terült szét arcán. Gyorsan letöröltem a könnyeket.

- Ne... Igen. – feleltem, elpirulva. „Minek hazudjak neki? Hisz a hazugság istene." Csak mosolyogva fürkészte az arcomat. Egyre jobban pirultam, leköröztem a Vörös Koponyát, mire felnevetett. – Loki a kedvenc karakterem a filmből. – mondtam, félénken. Még mindig csak figyelt. Kezdett zavarni ezért, inkább folytattam. – És? Mennyi igaz a filmből? – erre azonnal lehervadt a mosolya.

- Lényegében minden. Miután lezuhantam a bifrösztről, ide kerültem. – elkapta a tekintetét és inkább a tv-t kezdte el nézni.

- Mihez fogsz most kezdeni? – kérdeztem tőle.

- Nem tudom. – rázta meg a fejét.

- Élhetsz itt, amíg kitalálod. – ajánlottam fel, erre meglepetten rám nézett. Kezdtem megsajnálni. Annyi mindenen kellet keresztülmennie.

- Befogadnál? Nem is ismersz, és tudod, hogy miket tettem. Nem félsz tőlem? – gonosz mosolyra húzta száját." Most, hogy így mondja, talán tényleg rossz ötlet. De nem, segítségre van szüksége!"

- Nem. - elmosolyodva megráztam a fejem - Ha bántani akarnál már megtetted volna.

- Biztos vagy benne? – kérdezte sejtelmes mosollyal. Ez már kezdett valóban megrémiszteni.

- Elfogadod, vagy sem? – kérdeztem és felkeltem a kanapéról.

- Legyen. Megtisztellek hercegi jelenlétemmel. – vigyorgott büszkén és mellém állt.

- Azta, felséged sem szenved önbizalomhiányba!- nevettem fel. – Itt fogsz aludni. –mutattam a bútorra amiről az imént álltunk fel.

- Mi? A kanapén? – nézett rám kikerekedett szemmel, mire én csak bólintottam. – Nem, nem és nem! Kizárt, hogy én kanapén aludjak!- tiltakozott.

- Pedig akár tetszik, akár nem itt alszol! – parancsoltam rá, de csak megrázta a fejét. – Miért? Mit gondoltál, hol fogsz aludni? – tártam szét karjaimat.

- Hmm... Nem is tudom. – lépett elém, de olyan közel, hogy már szinte benne volt a személyes terembe. Megcsapott kellemes, édeskés illata. Kezeit csípőmre csúsztatta és még közelebb húzott magához. – Mondjuk veled. – villantott egy perverz mosolyt.

- Még mit nem! – nevettem fel és arrébb löktem. Bár meg kell mondjam, csábított a gondolat, de akkor is egy idegen. – Kapsz egy takarót meg egy párnát és itt alszol! – megadóan sóhajtott egy nagyot, én pedig bementem a szobámba megkeresni az említett tárgyakat.

Mikor visszaértem Loki a kanapén elnyúlva ásított egyet.

- Na, kelj fel! Menj el fürödni addig én megágyazok neked. A bátyámnak van még itt néhány cucca szerintem jók rád. Abban a szekrényben találod. – mutattam egy kisebb fiókos szekrényre. Loki tette amit, mondtam. Leraktam a párnát és a takarót, majd megmutattam, hogy hol a fürdő.

- Csatlakozhatsz, ha szeretnél. – mondta mikor bement a fürdőbe. Én csak szem forgatva sétáltam vissza a szobába, de még utánam szólt – Nem zárom be az ajtót!

Leültem az egyik fotelba és elkezdtem kapcsolgatni a tv-t, de egy idő után a gondolataimba merültem. „Rég láttam a bátyám. Vajon mikor jön haza?" Felrémlett bennem pár régi emlék. „Mikor kicsiként sírtam, mert féltem a sötétbe és ő megvigasztalt. Mikor szomorú voltam, mindig csinált valami baromságot, hogy felvidítson. Aztán mikor már együtt csináltunk marhaságokat. Ahogy tanított, ahogy mellettem volt. Mennyire hiányzik!" Rá mindig számíthattam.

Elmélkedésemből egy hang rántott vissza a jelenbe.

- Jó érzés összevissza nyomogatni azt az izét? – mutatott Loki a kezemben lévő távirányítóra. Mikor megláttam majdnem megállt a szívem. Csak egy alsónadrág volt rajta, így tisztán látszottak kidolgozott izmai. Nem volt agyongyúrva, de véznának sem mondható.

- A ruhák jók, bár az alsónadrág kissé szorít. – mondta, mire tekintetem az ágyékára terelődött. Igaza volt. – Ugye, hogy érdekesebb, mint a tv?! –nevetett fel mikor már egy ideje bámultam. Megráztam a fejem és elkaptam a tekintetem. „Ne, most tényleg ott bámultam?! Észhez kell térnem!" Éreztem, hogy megint pirulok. Kikapcsoltam a tv-t és felálltam a fotelből.

- Megyek fürödni. Jó éjt! – hadartam el, majd beviharzottam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és lezuhanyoztam.

/Loki szemszöge/

A kis midgardi már iszkolt is a fürdőbe. Nem gondoltam, hogy ennyire zavarba tudom hozni. „Érdekes. ezt többször fogom csinálni! Azt viszont sajnálom, hogy nem csatlakozott a fürdéshez. Nem baj, Nem hagyom ennyiben!" Körülnéztem a szobában, majd befeküdtem a takaró alá. „Úgy emlékszem volt más film is Thorral kapcsolatban, vajon abban is benne vagyok? Majd megkérdezem Noémit." Éreztem, hogy lassan elnehezülnek a szemhéjaim. Pár perc múlva elnyelt az álmok birodalma.

/Noémi szemszöge/

Zuhanyzás után még benéztem a nappaliba. Loki békésen szuszogott a kanapén. Elmosolyodtam. „Egy isten alszik a házamban. Hogy történhet ez velem? " Még egy kicsit leültem olvasni, majd elmentem aludni.