/Noémi szemszöge/

A levegő hirtelen hideggé vált. Kinyitottam a szemet és teljes sötétség fogadott. Egyedül álltam a sötét semmiben.

- Hát itt vagy. Egy egyszerű halandó. Ez érdekes. - a hang rekedt volt és alig érthető. Körülnéztem, de nem találtam a hang forrását.

A hőmérséklet tovább zuhant és a sötétben hirtelen két vörösen izzó szem jelent meg. Bosszú és harag csillogott bennük.

Levegő után kapkodva keltem fel. A szobában sötét volt, és csak Loki halk szuszogását lehetett hallani. A takaró lecsúszott rólunk, így kicsit fáztam. Óvatosan kikászálódtam az istenség karjai közül és lassú léptekkel a konyha felé indultam. Nem akartam felkapcsolni a lámpát, így a telefonommal világítottam.

A pultnak támaszkodtam és elővettem egy poharat. Töltöttem magamnak vizet és elkezdtem kortyolgatni. Valahányszor lehunytam a szemem, a vörös tekintetet láttam. Nem akartam visszaaludni és valószínűleg nem is tudtam volna. "Még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok. A rekedt hang, ami tele volt gyűlölettel és a gyilkos szemek. Mostanában túlságosan paranoiás lettem."

- Jól vagy? Miért...- egy kezet éreztem a derekamon, megpördültem és ijedtemben automatikusan orrba vágtam az előttem lévő személyt. - Auh!

- Úristen! Loki, annyira sajnálom!- kaptam a szám elé a kezem, mikor realizáltam, hogy kit ütöttem meg.

- Ezt miért kellett?- fogta az orrát és értetlenül meredt rám.

- Megijesztettél. - láttam, hogy tényleg fájt az orra, de azért jócskán túljátszotta a fájdalmát.

- És? Eddig csak sikítottál, vagy ugrottál egyet. Ami egyébként nagyon vicces. - elvigyorodott, mire én rosszallóan megcsóváltam a fejem.

- Rémálmom volt, te pedig itt lopakodsz a sötétben. Mit vártál?- kiittam az utolsó kortyot a pohárból és visszaindultam a szobába.

- Nem azt, hogy orrba vágsz. - mikor utolért óvatosan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. - Szeretnél beszélni az álmodról?

- Most inkább nem. - feleltem halkan, mire bólintott és hanyagolta a témát.

- Gyere midgardim. Próbálj meg aludni. - ült le a kanapéra én viszont felhúztam onnan és a szobám felé indultam.

- Itt nagyobb az ágy. Jobban elférünk. - magyaráztam értetlen fejét látva. Elmosolyodott és behúzott a takaró alá. Hátam a mellkasához döntöttem, még ő egyik kezével a derekamat karolta át, másikkal a hajamat simogatta.

Így sem tudtam elaludni. Sokáig némán meredtem magam elé és a gondolataimmal voltam elfoglalva. Megpróbáltam lehunyni a szemem, de ismét az álomkép jelent meg előttem, így riadtan kinyitottam. Óvatosan megfordultam, nehogy felkeltsem az asgardimat, ha már elaludt volna. Gondoltam, ha az ő arcát figyelem talán hamarabb megnyugszok.

- Itt vagyok. - suttogta álmosan és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. - Itt vagyok, nincs semmi baj. Aludj egy kicsit. - az érintése és a hangja megnyugtatott és lassan a szempilláim elnehezültek.

A csengő hangja ébresztett. Nyűgösen nyújtózkodtam egyet, mire a csínytevőm is mocorogni kezdett. A csengő ismét megszólalt, én pedig már keltem volna ki, hogy megnézzem ki az, mikor Loki szorosan magához húzott.

- Hagyd, majd én kimegyek!- nyomott egy puszit a homlokomra és kipattant az ágyból. Magára varázsolt egy egyszerű fekete pólót és egy fekete nadrágot, ami elképesztően vonzóvá tette kócos tincseivel és még kissé ködös, zöld tekintetével.

Sajnos nem sokáig csodálhattam, ugyanis hamar elslisszolt, mielőtt a zargatónk ismét csenget. Álmosan magamra húztam a takarót és úgy gondoltam alszok még. Számításaimat keresztbehúzta az ajtó nyitódása és legjobb barátnőm fecsegése. Kikászálódtam az ágyból el elcsoszogtam az ajtóig.

- Émi! - kiáltott fel Tamara mikor meglátott, majd elnevette magát. - Mit csinálsz még pizsamába? Már dél is elmúlt.

Meglepetten fordultam körbe, hogy megkeressem az órát, ami már elütötte a félkettőt.

- Szia!- öleltem meg, kisé még kómásan. - Hosszú éjszakám volt.

- Valóban?- pillantott Lokira sejtelmesen, majd vissza rám. - Fárasztó is lehet egy istennel az ágyban.

- Ó, de mennyire!- kontrázott az asgardi, mire megforgattam a szemem. Ő bosszúból azonban elbűvölően Tamarára mosolygott. - Szeretnéd megtudni?

- Nem, és én sem!- zártam rövidre és egy kedves mozdulattal tarkón csaptam a vigyorgó istent.

- Nocsak, minden reggel ilyen morcos?- kérdezte a barátnőm, még én a fürdőbe indultam átöltözni.

Még hallottam, hogy Loki mondott valamit és mindketten felnevettek, mielőtt becsuktam az ajtót. A kedvem nem volt a legjobb és kicsit szédültem is. Megtámaszkodtam a csapnál és megmostam az arcom, ekkor azonban éles fájdalom hasított a fejembe és a szoba megfordult velem. Összeszorítottam a szemem és erősen markoltam a csap szélét, még a fájdalom lassan alábbhagyott. Megnyitottam a hidegvizet és a csuklóimra folyattam, amitől kicsit jobban lettem. A végtagjaim elgémberedtek, így tiszta kínszenvedés volt átöltözni.

Pár perc múlva kiléptem a fürdőből és a nappaliból jövő zajok alapján tudtam, hogy Loki és Tami elvannak.

- Drágám, ez a halandó volt oly kedves, hogy elmesélt pár kínos történetet rólad!- mutatott az asgardi Tamarára, mikor beléptem az ajtón.

- Nem is igaz! Ennyire nem vagyok gonosz, nem mondtam semmit!- ellenkezett amaz rögtön.

- Valóban, én viszont belenéztem a gondolataidba. - vágott vissza Loki, mire egy párna repült a képébe, egyenesen barátnőmtől címezve. Úgy veszekedtek, mint a kisgyerekek, nekem azonban most nem volt erőm a civódásukat hallgatni. A vitájuk egyre hangosabb lett, amitől ismét megfájdult a fejem.

- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem kértek-e kávét, vagy bármi mást?- szakítottam meg hangzavart. Mindketten megrázták a fejüket és folytatták az ellenkezést, szóval jobbnak láttam, ha minél előbb eliszkolok onnan.

A viszonylag nagy háznak köszönhetően a konyhában csendre leltem. Felraktam magamnak egy adagnyi kávét és egy gyors szendvicset összedobva élveztem a magányt. Ahhoz képest, hogy nem reggeliztem és ebédet sem ettem, nem voltam nagyon éhes.

A mosogatást is letudva, nem akartam még visszamenni a két kisgyerekhez, akik látszólag nagyon is megtalálták a közös hangot. Egy darabig némán töprengtem, hogy mit csináljak, még úgy döntöttem, hogy összedobok egy gyümölcssalátát. A hozzávalókat hamar előszedtem és miután megmostam őket elkezdtem felvagdosni. Az almát hagytam utoljára, hogy ne barnuljon meg, olyan hamar, mikor egy nagyobb csörömpölést hallottam bentről. A hirtelen hangtól megrezzentem és megvágtam az ujjam. Gyorsan a csaphoz siettem, még szitkozódtam pár sort. Tudni akartam, hogy mi történt bent, de még ahhoz is fáradtnak éreztem magam, hogy bemenjek.

Miután a saláta készlett leültem az étkezőben lévő kanapéra. Ilyenkor adtam hálát, hogy a régi kanapét kiraktuk az étkezőbe, mivel ezt a helyiséget csak ritkán használtuk.

Tudtam, hogy be kéne mennem, és nem akartam magára hagyni a vendégemet, ha már vette a fáradtságot, hogy eljött, de mozdulni sem tudtam. Mintha minden erő kiszállt volna belőlem. Mivel Tamara és az istenség úgyis jól elvannak, gondoltam pihenek egy kicsit. Amint lehunytam a szemem, mint akit agyonütöttek, beszippantott az álmok világa.

/Loki szemszöge/

- Nézd meg mit csináltál!- mutatott Tamara mérgesen az összetört képkeretre, amit az előbb vertünk le egy párnával.

- Te kezdtél el párnával ütlegelni, szóval ez a te hibád!- emeltem fel a kezeim védekezésképpen.

- Inkább találjuk ki, hogy mit fogunk mondani róla Éminek. - bökte meg a mellkasom és keresztbe fonva a karjait gondolkodni kezdett.

- Semmit. - feleltem egyszerűen és a kép felett elhúzva a kezem varázslattal helyreállítottam, amit összetörtünk. Ez persze nem volt végleges megoldás, csupán egy illúzió, de erről másnak nem kellett tudnia. Kedvesemnek most úgyis volt valami baja.

- Nem is vagy te olyan, haszontalan!- vigyorodott el Tamara, én viszont most figyelmen kívül hagytam a pimaszságát.

- Ő a bátyja?- böktem a képen álló, mosolygós vöröses srácra. Tamara válaszul csak bólintott. - Mi történt vele?

- Elköltözött, teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával. Egyedül az idősebbik húgával szokott beszélni és csak miatta jön látogatóba. Rajzolni is ő tanította. A szüleik általában csak a legkisebb gyerekkel foglalkoznak, így ők egyedül maradtak. Elválaszthatatlanok voltak, még talán most is azok. Émi nagyon összetört, mikor Ákos elment. Mostanában ritkábban emlegeti, de tudom, hogy hiányolja.

Némán bólintottam, mikor befejezte monológját ő pedig a képet szemlélte. A midgardim ritkán beszélt a családjáról. Mondta, hogy van egy bátyja, de többet nem igen tudtam meg. Most már éretem, miért. Ő sem szeretett a családjáról beszélni, ahogy én sem. Természetesnek vettük, hogy nem bolygatjuk a másik múltját, engem azonban fűtött a kíváncsiság.

- Hol vannak a szülei?- törtem meg a csendet és visszasétálva a kanapéhoz, leültem.

- Egy rokonukhoz mentek, Amerikába. - már kérdeztem volna, hogy ő miért maradt itt, mikor kimondatlan kérdésemre választ kaptam. - Neki fontos versenye volt, így maradnia kellett. De szerintem mostanra ezt egyáltalán nem bánta meg. - mosolygott rám kedvesen. - Sosem láttam, olyan izgatottnak és boldognak, mint most. Szeret téged, ez látszik rajta. Mindkettőtökön látszik.

- Ez igaz. Senki nem volt még ilyen fontos a számomra. - ismertem be.

- Ennek örülök, de ha összetöröd...- rázta meg a kezét fenyegetően.

- Kiherélsz, igen, tudom. - bólintottam, hogy először is megértettem a fenyegetését. Nevetve vállon veregetett. - Én megéheztem, te kérsz valamit?- nemlegesen megrázta a fejét és a képeket szemlélte tovább.

Felálltam és kisétáltam a nappaliból. Valójában nem igazán voltam éhes, csak meg akartam keresni a kedvesemet. A konyhában találtam rá, a pultnak dőlt és vizet kortyolgatott. Rámosolyogtam és átöleltem.

- Mi az Loki?- kérdezte, miután letette a poharat és beletúrt a hajamba. Megráztam a fejem és még szorosabban húztam magamhoz. - Kérsz gyümölcssalátát?- kérdezte a nyakamat ölelve. Bólintottam és leültem az asztalhoz.

- Baj van?- raktam a mosogatóba a tányért és két ujjal felemeltem az állát, hogy rám nézzen. - Sápadtnak tűnsz.

- Csak valami elkaphattam. Nem vészes. - legyintett,de az aggodalmam így sem múlt el.