EZ MOST EGY KICSIT "KOMOLYABB" rész lesz
...

Persze az ebéd is kb annyiból állt, hogy ülünk ,eszünk, oké. Igen ám de Ash alíg evett a spagettijéből pedig álltalába ő veri be a leghamarabb és még repetázni is szokott mert hát..ch...spagetti. Ash reszortja. Calum meg Luke-kal majomkodott a tésztával. Hogy kinek hosszab a tésztája. Na persze magamhoz hűen rávágtam ,hogy..."Nekem, és sose fogjátok megtapasztalni!" Persze elsőre nem esett le nekik de aztán csak szemüket forgatták. Már megszokták tőlem az ilyen random-perverz benyögéseim.

Ash amugy egész álló nap furcsa volt még nem egy délután négy óra fele meguntam és kihívtam a teraszra beszélgetni. Csak beült a kinti kanapéra én meg mellé.

-Mi a baj Ash? Látom ,hogy valami nincs rendbe. Csak nem a kicsike hiányzik?-vicceltem el a végét miközben végigsimítok ágyékomon. Csak elmosolyodott majd megrázta a fejét. Wut? Nem pofázik vissza és nem kiabálja le a fejem ,hogy "Nem kell a faszod te majom-állat!" Itt komoly bajok vannak ha Ashton Irwin nem pofázik vissza a perverz megjegyzésemre.

-Semmi baj Mikey. -Mosolyogott rám de ez egy olyan "Csak vegye be ,kérlek" mosoly.

-De igen. Reggel óta ilyen vagy. Nem szólogatsz be nekem, nem apáskodsz felettünk , és ha ezeket nem csinálod akkor ott már baj van. Hidd el...kishíján öt év alatt rendesen megismertünk már.

-Ahj...nem tudom Mikey.-mikor ezt kimondta , a szomszéd cicájá az ölébe ugrott és elhelyezkedett. Egyből elvettem onnan mert Ash allergiás a macskákra ezért inkább magam mellé raktam és simogattam.

-Csak...probáld meg elmondani. Hátha tudok vagy tudunk segíteni.-simítok végig kezén.

-Furcsa volt...látni mikor, izé. Hát "nyomultál" Lukera.-hajtja le a fejét zavarba. Na várjunk...reggel az a furcsa nézés és most ez...
WÓTERFUCK!!!!

-Féltékeny vagy?-kérdeztem egy apró mosolyal. Nem tudom ezen miert mosolygoj

-Mi?!? Nem!-tagadta. Persze ,hogy nem hittem el.

-Halljam...Neked kell Lucas vagy mi?-kíváncsiskodtam tovább. Nem ítélem el hisz még is csak a legjobb haverom.

-Nem Lucas kell. Nem kell senki. Szóval Pinky befoghatod!-bökte meg mellkasom de én még mindig csak vigyorogtam. A macsak inkább el is húzta a csíkot mert itt biza nem tud nyugodtan szunyálni.

-Akkor én. Tudtam én ,hogy kell neked a pöcsöm.-huzogattam a szemöldököm. Megforgatta a szemét de azért mosolyogott!!! Ez az!!! YASSSS! Sikerült felvidítanom. De ekkor egy váratlan dolog történt. Szabályosan rámvetette magát ezzel eldöntve a kanapén. Kezeimet megragadva a fejem felett lefogta. Nem voltam megilyedve mert...igazából...még maganam se vallottam be de tetszett ez a helyzet.

-Inkább fordítva. Neked kell az enyém.-suttogta a fülembe.

-És ha igen?-vigyorodtam el.

-Tudtam én.-na jó...ez totál meglepett. Vagyis ,hogy...nyakam kezdte el puszikkal behinteni. A gáz ,hogy még jól is esett. -Folytassam?

-Ahaaaaa-ennyi volt a válaszom.

Folytatta. Azt hittem viccel és majd leszáll rólam és kiröhög. De nem ez történt mert folytatta ténykedését miközbe a lábaim közé furakodott.

-Kicsit szursz te állat!-kuncogott.

-Sünci bácsi fent maradt most.-sóhajtottam. Magam se tudom miért reagál a testem így Ashton közelségére...most jelenleg.

...

Ne fossatok kommentelni. Nem harapok 😁
Es remelem teszett.

U.I.: egy kep a sziszámról. 😍