2. Zhongli 

Childe türelmetlenül várakozott a Wansheng Temetkezési Vállalat előterében, ahol az ügyfeleket fogadták. Nem mintha olyan régóta várt volna, de igen sürgős ügyben érkezett, és értékelte volna, ha a Direktor is ehhez mérten siet. Hu Tao persze ráérős tempóban tűnt fel irodája ajtajában.

- Aya, hát nem a kedvenc Fatui diplomatámhoz van szerencsém? - köszöntötte.

- Zhonglit keresm - vágta rá Childe. - Már két vacsoránkon sem jelent meg, és semmiféle üzenetet nem küldött a lemondásról. Ez tökéletesen nem vall rá.

- Nem jelent meg a randitokon, oh, milyen szerencsétlen - kuncogott a Direktor, mire Childe zavart tiltakozásba kezdett.

- Nem, nem randevú... Csak... baráti összejövetelek - közölte. Noha ha rajta múlik valószínűleg randevúk lettek volna, sőt, ő többet is annak szánt, de ezt eljuttatni Zhongli agyáig nagyobb kihívásnak bizonyult, mint hitte. A finom utalások enyhén szólva nem működtek.

- Persze, persze - intette le Hu Tao. - De hogy őszinte legyek, Mr. Zhongli dolgozni sem jött be két napja, és hasonlóan hozzád, mi sem hallottunk felőle.

- Tessék? - kérdezett vissza hitetlenkedve. - Ez egyáltalán nem vall Zhonglira! Valaminek történnie kellett vele.

- Attól tartok ezúttal igazad lehet - biggyesztette le ajkait a temetkezési vállalat vezetője. - Eddig azonban semmi nyomát nem találtam. Zhongli nem éppen a legkönnyebben lenyomozható alak, mint kiderült. És még csak a dolgozóként neki járó kedvezményes kuponját se váltotta ki előre. Micsoda tragédia!

Childe ilyesmit nem akart hallani.

- Majd én megtalálom.

Ebben a pillanatban megremegett a föld a talpaik alatt. Az épületek talán nem rázkódtak bele, de a rengés mégis tisztán érezhető volt.

Hu Tao sokat tudóan elmosolyodott.

- Talán ez nem is lesz olyan nehéz feladat, mint gondolod.

A Guili-síkság régen úszott olyan káoszban, mint most. Minden hilichurl és épeszű ember fejvesztve menekült, többségük azt sem tudván mi elől. Azonban az éles, hegyeket megmozgató csattanások, a morajlás, és a meg-meg remegő föld ép elég okot adott a menekülésre. Mindezeknek a központjában pedig a Démonok Hódítója lihegett, lándzsájába kapaszkodva, féltérdre ereszkedve.

- A harci képességeid szánalmasan elkoptak, Xiao - közölte egy unott hang a magasból. - Bár a felém tanúsított magatartásod határozottan értékelhetőbb.

- Lord Rex Lapis - vezette tekintetét a magasban lebegő alakra a megfáradt Yaksha. Teste minden porcikája fájt, és a kimerültség kezdett vészesen eluralkodni rajta, annak ellenére, hogy alig ha húsz perc telt el érkezte óta. Az urával való harc azonban valami olyasfajta erőfeszítést igényelt tőle, amire a teste nem állt készen.

Rex Lapis pedig természetesen a kis ujját is alig emelte meg. A vakító nap előtt lebegett vagy ötven méter magasságban, ruházata pár sötét lepel, karjain megszokott, geo energiával átitatott mintái tündököltek, arany fénnyel a sötét alapon. Haja szabadon lobogott, mintha vízben lenne, a sötétbarna fürtök közül pedig szarvak meredeztek az ég felé. Rex Lapis adeptus formáját viselte, ehhez igazodva pedig vonásain kiütköztek sárkányszerű jellegzetességei. Szemei hüllőszerűek, bár megőrizték arany ragyogásuk, fogai élesek, arca oldalára pikkelyek futottak fel. Kezei is borotvaéles karmokba végződtek, a könnyed leplek közül pedig elő-elő tűnt sötétbarna pikkelyes farka is. Xiao évezredek óta nem látta így.

- Lord Rex Lapis - ismételte. - Kérlek térj észhez. Ez nem te vagy.

A száját elhagyó szavak láthatóan nem voltak ura kedvére valóak, lévén, hogy a föld megremegett, és a pillanat töredéke alatt geo energiától pulzáló kezek ragadták meg a végtagjait, olyan erővel, hogy a csontjai fájdalmas roppanás keretében adták meg magukat. Xiaonak esélye sem volt kitérni, így csak összepréselt ajkaiba ordítva tűrte a fájdalmat.

- Hogy merészeled - hagyták el a szinte sziszegésre emlékeztető szavak Rex Lapis száját, miközben lassan leereszkedett a magasból, immáron mindössze pár méterrel a föld fölött lebegve. - Nem elég, hogy hazugságokat igyekszel elhitetni velem, még ez is! Utoljára kérdezem Xiao, hol van a gnosisom?

- Sosem... hazudnék neked, Lordom - préselte ki a szavakat a Yaksha. - Te magad adtad fel a gnosist a Tsaritsa javára.

- Nonszensz - vágta rá Rex Lapis, a Xiaot markoló kezek pedig immárom olyan erővel szorították, hogy végagjaiból aligha maradt több véres masszából. A Yaksha attól rettegett, hogy bármelyik pillanatban elveszti eszméletét az elviselhetetlen kíntól. - Mégis mért tennék ilyet? A halandók ostoba védelmezője sosem tudna felajánlani semmit, ami megérné a gnosisom. A másik opció, pedig, hogy erővel vette el tőle, még nevetségesebb. A Cryo Archon gyenge, akár a harmat. Mind azok - csepegett ki az arrogancia hangjából. - Mind nevetségesen gyengék, hozzám képest.

Xiaoban nem maradt erő, hogy válaszoljon, fejében pedig egyetlen dolog ismétlődött: kudarcot vallottam, kudarcot vallottam, kudarcot vallottam. Kérlek bocsáss meg gyenge szolgálódnak, Lord Rex Lapis.

- Archonokra... - érkezett ekkor egy elképedt, meglepett nyögésre emlékeztető hang.

Rex Lapis arra fordította fejét, és meglepő mód az arcán uralkodó harag csitulni látszódott. Sőt, ajkai halvány mosolyra rendeződtek. Pillanatok alatt a Fatui Harbinger előtt termett, és fél kézzel megcirógatta a döbbenettől földbe gyökerezett Childe arcát.

- Ajax, az én Ajaxom - lehelte elégedetten.

- Oh, te jó ég - nyögte Childe. Mi a franc ez? Valami nedves álom? És mégis honnan tudja Zhongli a nevet, amit születésekor kapott, ha még sosem osztotta meg vele? És mért néz ki ennyire... - Zhongli, mért nézel ki ilyen dögösen?

Hm, az utolsót lehet hangosan is kimondta.

Rex Lapis halk kuncogást hallatott, ami inkább hasonlított valami elégedett morgásra, de aztán a hajába túró, karmos ujjak figyelmeztetés nélkül megtépték, ezzel együtt hátra rántották a fejét.

- Ma úgy tűnik merészebb vagy a szokottnál - duruzsolta az isten. - Hogy merészelsz ezen a néven szólítani?

Childe agya közel volt egy rövid zárlathoz, mert Archonok, eddig minden fantáziája arról szólt, hogy ő miként tenné magáévá a Geo Archont, de lehet, hogy a közeljövőben a szerepek kiosztása meg fog változni alkalmanként, mert te jó ég, ez a Zhongli, aki ennyira maga alá parancsolja minden lehetséges módon elképesztően szexi volt.

Azonban egy halk, fájdalmas hang, ami az eszméletlenség határán küzdő Xiaotól érkezett, adott neki kellő pofont ahhoz, hogy előkerüljön jobbik esze. Mert jelen helyzetben számos dolog nem volt rendben.

- Nem tudom miről beszélsz, mindig így szólítalak - mondta a lehető legkönnyedebb hangnemben, ami csak kitelt tőle, igyekezve szemkontaktust létesíteni hátrafeszített pozíciója ellenére is. - De tőled ez az egész külső új. Nem mintha panaszkodnék, de érdekelne hova tűnt az öltöny. Tudod az is elég megnyerő, főleg bizonyos helyeken.

Hosszú pillanatokig Rex Lapis csak szemezett vele, az arca leolvashatatlan. Childe biztos volt benne, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. Végül azonban az Archon csak elengedte, és pár lépésnyit hátrébb lebegett.

- Te nem az én Ajaxom vagy - érkezett az egyszerű megállapítás.

- Nos, nem állítom, ez kellően összetöri a szívem - ismerte be Childe. - Végre ilyet hallok tőled, és máris visszavonod.

Childe még mindig készen állt rá, hogy egy égből érkező lándzsa kivégezze, de Rex Lapis gondolkodóan nézett rá. Vajon hány másodpercig élne, ha most hívná ki párbajozni? Ha rögtön Foul Legacy formára vált talán túlélne pár másodpercet... Őszintén, gyönyörű halál lenne.

- Ajax sosem merne ilyesmit mondani nekem - jegyezte meg az Archon. - Ráadásul még csak el se vörösödött az arcod, mikor közel mentem hozzád. Ajax nem olyan, mint te.

- Hát, mélységesen sajnálom, hogy csalódást okoztam - rándított egyet vállain. Na ez már kétségkívül halálbüntetést érdemelt volna, de Rex Lapis csak újra elemelkedett a földtől, olyan magasságba, hogy Childe szemeinek már nem volt több egy apró pontnál. És a pont Liyue felé mozgott. A francba, ugye nem tervez semmit tenni a várossal? Csak nem. Ő mégiscsak Zhongli nem? Mért ártana a saját városának? Tény, hogy a viselkedése, ez a megjelenés... Childenak fogalma sem mi történhetett. Elvesztette volna az emlékeit? De akkor mi volt ez az egész Ajaxos dolog?

Némi robaj, és fájdalmas hörgés visszaterelte a figyelmét Xiaora, és rájőve, hogy amaz borzalmas állapotban van, gyorsan mellette termett. A kő kezek visszahúzódtak a földbe, ez volt a robaj, de amit hátrahagytak kis híján Childe sokat látott gyomrát is felforgatták. Xiao minden végtagja egy véres, húsos, ruhadarabokkal tarkított massza volt. Ötlete sem volt róla, hogy van még életben, kétségtelenül adeptus mivolta a hunyó. Viszont mostani állapotán ő aligha segíthet. Ezt... Nehezére esett elhinni, hogy ezt Zhongli tette. Ráadásul látszólag semmi komoly dolog miatt. Mi ez az egész?

Azonban még mielőtt tovább merenghetett volna, a föld kivált a talajból egy körbe körülötte, és Xiao körül, aztán a magasba repítette őket, olyan sebességgel, hogy Childe térdre esett. Mire felfogta hihetetlen magasságokban emelkedtek, és tökéletes kilátással Liyuére. Rex Lapis ott lebegett mellette. Az isten arca továbbra is kifürkészhetetlen.

- A Yaksha - szólalt meg Childe. - Mért tetted ezt vele?

- Biztos voltam benne, hogy hazudik nekem - jött az egyszerű válasz, aztán az Archon szemöldökei egy árnyalatnyival összébb ugrottak, ahogy tekintete még mindig Liyuét fürkészte. Végül keze megemelkedett, és oda sem nézve intett Xiao felé. Az adeptus teste aranyló fénnyel izzott fel, ahogy a geo energia ellepte, és egyszere kényszerítette gyorsabb működésre az adepti gyógyító erejét, valamint alakította vissza manuálisan végtagjai eredeti formáját. Xiao pedig ordított, mert a fájdalom, ami ezzel járt kínkeservesebb volt, mint mikor összezúzták őket, ráadásul percekig tartott a folyamat. Mire azonban véget ért, teste épebb volt, mint valaha. A Yaksha mégis csak feküdt a falatnyi, lebegő földön Childe mellett, és képtelen volt megmozdulni. Viszont még ilyen állapotban is csak a következőket suttogta erőtlenül:

- Kérlek, Lord Rex Lapis, bocsáss meg nekem.

Lord Rex Lapis pedig eltűnődve fordította felé a fejét, majd a következőket mondta.

- Xiao sosem ilyen tisztelettudó, és alázatos velem, mint te. Számtalanszor bünttettem már meg, de még végletekig összetörve is csak felesel és lázad ellenem.

- Sosem mernék ilyet... tenni, Lordom - préselte ki Xiao. Láthatóan meg kellett küzdenie minden szóért, annak ellenére, hogy teste tényleg épnek tűnt. Micsoda elhivatottság, gondolta Childe. - Mindig is hűséges, alázatos szolgálód leszek.

Rex Lapis felnevetett. Halk, gyors nevetés volt, szinte keserű.

- Nem, a hűséged nem nekem szól - mondta, szemei már újra Liyue körvonalain.

- Zhongli mindig kedves a többi adeptival - jegyezte meg Childe. - Legalábbis folyton gyógyszert küld Xiaonak az Utazóval, és kérleli, hogy ne térdeljen előtte.

Nem mintha Childe olyan sokszor lett volna tanúja ennek, pontosabban egyetlen egyszer, de az is tökéletes képet adott számára arról, hogy Zhongli mindennél jobban szeretné, ha Xiao egyenrangúként kezelné magát vele, főleg most, hogy már nem is Archon.

- Kedves? Milyen nevetséges - hümmögött Rex Lapis.

Ezután egy darabig csend állt be, míg az isten gondolataiba merülve fürkészte az előttük elterülő kikötővárost. Majd megszólalt.

- Xiao, mesélj nekem Liyuéről.

Childe kegyetlennek érezte a kérést, már csak a másik állapotát tekintve is, de legnagyobb meglepetésére a Yaksha addigra elég erőt gyűjthetett, mert már térdelt, és zokszó nélkül teljesítette a kérést.

- Liyue 3,700 évvel ezelőtt lett megalapítva a Nagyszerű Rex Lapis által. A Geo Archon állandó munkásságnak köszönhetően a kikötő virágzásnak indult, és hamarosan egész Teyvat legforgalmasabb kereskedelmi központjává vált.

Az isten hümmögött.

- A kikötő napközben rendkívül nyüzsgő - mesélte Childe. - Tele van árusokkal, mindenki kiabál, és rád akarja tukmálni a portékáit. De persze tele is van a hely minőségi áruval, el se tudom mondani mennyi pénzt költöttem ott el, többnyire rád. A sok régiség, a gazdag történelmi háttérrel mindig lenyűgözi Zhonglit, aztán pedig órákig hallgathatom, míg leírja egy-egy dolog készítésének aprólékos lépéseit, vagy mesél a vidékről, ahonnan való. Liyue történelme gazdag, és benne minden ember mélységes szeretettel gondol az Archonukra, aki évezredeken át védelmezte és tanítgatta őket.

- Tehát így volt. A te Zhonglid egy nevetséges alaknak tűnik.

- Oh, ellenkeznem kell - vigyorodott el Childe. - Ő a legnagyszerűbb alak, akivel valaha is találkoztam.

Rex Lapis szeme megvillant, Childe mégis sértetlenül állt tovább.

- Vajon, hogy bír elviselni téged? Hangos vagy, tiszteletlen - morogta az isten, nem is igazán neki, inkább csak magának.

- Pontosan, ezek mind a vonzerőm részei - bólogatott Childe, tovább feszítve a húrt. Xiao elszörnyedve meredt rá, de le merte volna fogadni, belül azért imádkozik, hogy agyoncsapja végre az istene. - És minden vonzerőm bevetése mellett, igazán értékelném, ha megosztanád mi történt pontosan. Mi történt veled, Zhongli?

- Nem vagyok a te Zhonglid - közölte az isten. - És ez a Liyue sem az én Liyuém - tette hozzá, és Childe egy pillanatra meg mert volna esküdni, hogy a hüllőszerű szemekben vágyakozást lát.

- Akkor hol van az én Zhonglim? Tudod már szívesen visszakapnám.

- Oh? Tudni szeretnéd? És mi történik, ha azt mondom olyan helyen, ahova nem érhetsz el? Ami veszélyes, és küzdened kellene érte?

Childe hangosan felnevetett.

- Mi sem egyszerűbb - mondta. - Természetesen megküzdök bármivel, hogy eljussak hozzá.

- Akár velem is?

- Akár a hatalmas Rex Lapissal is.

- Egy másodpercig sem élnél.

- Meg lennél lepődve - vont vállat könnyedén. - Lefogadom, hogy kibírnék három másodpercet is.

- Milyen arrogáns - vicsorgott az isten. Igen, az arcán elterülő vigyor inkább tűnt vicsornak. - Mennyire készen áll harcban elhunyi a Zhonglijáért.

- Mért, a te Ajaxod nem ilyen? - vonta fel szemöldökét.

Rex Lapis arca meglepő mód újfent ellágyult.

- Nem - mondta, egészen lágy mosolyszerűséggel. - Ajax gyáva és gyenge. Semmire nem menne az istene nélkül.

Childe fintorgott. Őszintén nem tudta mit gondoljon, de soha többet nem akart ilyen leírást hallani magáról. Legszívesebben kiköpte volna a szánalmas jelzőt, de a lágy kifejezés a Geo Archon arcán azt üzente jobb, ha nem teszi.

- Tehát hol van Zhongli?

- Ott ahonnan én jöttem - mondta Rex Lapis egyszerűen. - Egy másik Liyuében.