Noss igen. A story már egy jó ideje kész volt, csak a hülye fejemmel elfelejtettem kitenni. Szóval elnézést szeretnék kérni, hogy az én figyelmetlenségem miatt nem volt új rész. Meg lehet, hogy nem lett valami túl jó rész, de már nem akarok az újra írásával meg több időt rászánni.
Szóval mégegyszer bocsi és
Enjoy the story.<3

Reggel erős fejfájással és rengeteg kötéssel ébredtem. Fejemet fogva ültem fel nézve körbe és jöttem rá, hogy nem a saját szobámban vagyok. A cuccokból ítélve biztos voltam benne, hogy Lisánál voltam. Elpirosodtam a gondolattól és inkább vissza dőltem az ágyba. Pár perccel később lépteket hallottam, majd Lisa nyitott be a szobába. - Jó reggelt kedvesem. Hogy érzed magad?- Kérdezte kedvesen és kezét a homolkomra helyezte. - Nagyon fáj a fejem és a tegnapból semmi sincs meg.- Mondtam neki mire ő egyik szemöldökét megemelte.- Nem emlékszel semmire?- Nem- Az nem túl jó. Jól bevághattad a fejed. De ne aggódj már Barbara volt itt korábban. Szóval hamar helyre fogsz jönni. - Mosolygott.- És azt elmeséled, hogy mi is történt? - Oh persze. Kezdjük a tegnap délutántól.

- A tegnap délután igazán átlagosan indult. Jean dolgozott, Lisa pakolta a könyveket Jean polcaira amikor Réka belépett. Mondjuk volt rá oka, hisz Jean hívta be. Meg akarta bízni egy feladattal amire eredetileg neki, meg Lisának kell menni, de túl sok a dolga és Réka az egyetlen akit gyorsan elér. A feladat az volt, hogy időben és biztonságosan legyen átszállítva egy csomag Inazumába. Főszereplőnk egyike bele egyezett és Lisa amint az utolsó könyvet a polcra rakta felkapta a csomagot és elindultak a kikötőbe. A hajóra felszállva és biztonságos helyre helyezve a csomagot Lisáék elkezdtek beszélgetni.
- Nem gondoltam volna, hogy elvállalod. Hisz azt mondják Inazuma felé elég viharos a tenger. - Tudom, de nem nagyon zavar. Én készen vagyok mindenre! - Lisa erre csak elkuncogta magát. - Azt látom. Igazából örülök, hogy Jean melletted döntött. Veled könnyebb lesz dolgozni mint Kaeyával, vagy Dilucal. - Szóval én jobb vagyok náluk?- Oh drágám attól függ, hogy honnan nézzük. De, ha erőről van szó akkor őket helyezném előrébb. Ha észről, vagy taktikáról van szó, akkor meg tégen mondanálak. - Érthető. - Felelt rá majd a tengert kezte nézni és élvezte, hogy a szellő simogatta az arcát. Lisa úgy szintén.
A út során a két lány közelebb került egymáshoz mint valaha. Lisa olyan szinten elengedte magát, hogy egy olyan oldalát lehetett látni amit nem gyakran mutogat. Belement, hogy kártyázzanak és úgy élvezte a játékot mintha még tinédzser lenne. Gyakrabban nevetett és és mosolygott Rékára. Egy ideje már ismerik egymást, de nagyon sok mindent nem tudtak egymásról. Lisa ezen az úton jött rá, hogy milyen sok közös vonásuk van. Talán valami mást is érzett Réka iránt mint barátságot, de mivel még ő se volt benne biztos, így nem hamarkodott el semmit.
Az ídő egyre borúsabb lett és később a tenger igazán elkezdte ringatni a hajót. A villámok egyre vadabbak lettek amik még Lisának is gondot jelentettek. Réka próbált segíteni a hajó körül, hogy ne sérüljön semmi, de az idő és Ei úgy látszik közbe szólt. A hajóba egy jó nagy darab villám bele csapott és egy óriási lyuk lett rajta. Süllyed a hajó és nincs elég ember, hogy meg tudják javítani úgy, hogy közben az időre is figyelnek. A hajó fele már a vízben és a csónakokat belehelyezték a vízbe, viszont a csomag a hajó süllyedő részénél maradt. Réka vissza indult érte és bele ugrott a vízbe. A csomag beszorult és hiába ráncigálta nem akart kijönni. A levegő kezdett fogyni és a cucc még mindig nem jött ki teljesen. A gerendák estek lefelé és az ajtó is kezdett teljesen eltűni. Meg egy erős húzás és kiszabadult a csomag viszont Réka lefejelte az egyik gerendát a húzás utáni lendület miatt és a levegő ami még volt azt is akkor mind kifújta a vízbe. Kapkodva próbált a víz tetejére úszni, de nem sikerült a súly miatt amit magával hozott akadályozta az úszásban. Itt a vége fuss el véle? Ennyi volt? A lány lecsukta szemeit és beletörődött, hogy itt fog meghalni... Egy perc telt el és valaki utána úszott a mélybe. Lisa kivitte a vízből elengedve a szállítmányt, hogy az a tenger mélyére süllyedjen.

- Aztán újra élesztettelek ami sikeres volt, de úgy látszik akkor se voltál teljesen magadnál. - Ayato akinek szállítani kellett azt a súlyos nagy fadobozos cuccot igazából csak annak örült, hogy éppen megúsztad szóval kaptunk egy hajót vissza, befektettelek az ágyamba, elmentem aludni a nappaliba és most itt tartunk. - Hű ha! Köszönöm a mentést. Most eléggé kínosan érzem magam.- vörösödött el. - Nem kell. A lényeg, hogy semmi bajod. De Hamar gyere helyre mert még van programunk kettesben! Úgyhogy szedd össze magad. - Nyomott Lisa egy puszit arcára majd ment ki a szobából.

Na hát igen. Ennyi lenne ez a story. Próbáltam minél jobbra megírni, de nem kiszem, hogy annyira jó lett. :')