Amikor...
Kaját csinálsz nekik:
Venti
-amikor boldogan hazaér Venti és mire ülne le, hogy pihenjen egy kicsit te persze szólsz neki, hogy emelje fej a seggét és menjen oda hozzád. Nagy nehezen oda megy, majd meglátja a neki készült ételt a kezedben.
- Oh ez nekem készült?
- Nem Venti. Azért hívtalak ide, hogy nézd ahogy megeszem kaját úgy, hogy te semmit nem kapsz.
- Eh?
- Persze, hogy a tiéd te buta bard.
- Jól van már azt hittem nem adsz kaját. Amúgy van alma?
-Van a polc tetején.
- Akkor azt eszek.
- Mikor ezt kimondta te olyan fejjel néztél rá mint aki már 3-szor megölte Ventit a szemével. Venti pedig nagy boldogan venné le az almát mikor meglátja, hogy a fele megposhadt. Rád néz mire te már elkezded enni a kaját. Így nagy bánatos tekintettel leteszi az asztalra az almát és könnyeket hullatva félbe vágja.
Xiao
Eléggé késő volt mikor Xiao hazaért, de te fent maradtál és vártad, hogy mikor jön haza. Amikor végre megjött szinte nyakába ugorva köszönték neki amit ő nem bánt. Mosolyogva átkarolt és megkérdezte milyen volt a napod. Te erre inkább azt mondtad, hogy később elmeséled, de most muszáj, hogy veledmenjen az ebédlőbe. Xiao ledöbbent mikor meglátta, hogy meg volt terítve és a kedvenc ételéből van egy jó adag letéve az asztalra.
- Ez csak nem tofu?
-De! Dolgoztam vele szóval értékelni!
- Ezt csak miattam?
-Erre bólintottál mire ő mosolygott és leült enni.
-Na milyen?
-Finom és köszönöm, hogy ennyit fáradoztál ezen miattam. Sokat jelent ez nekem.
- Nincs mit, hisz tudom mennyit harcolsz és gondoltam rád fér. Szóval örülök, hogy ízlik.
Diluc
Mikor Diluc hazaért nem számított rá, hogy ott leszel és, hogy csinálsz neki kaját. És hát nem kicsit lepte meg ez az egész mert egyáltalán, hogy jutottál be a házába.
-Te meg mit keresel itt?
-Kaját csináltam neked.
-Mondtad majd leültetted az asztalhoz Dilucot és 2 letakart tányért tettél elé.
- Na az első fogás az nagyon egyszerű és nagyszerű.
-Gondolom. Mondjuk nem tudtam, hogy te tudsz főzni, de mindegy. És a konyha remélem még egybe van!
-Hát persze...
-Ekkor a kaját megmutatva a tányéron egy jég slime volt ami még életben volt.
-Ez komoly?...Modjuk miért nem lep meg...
- Erre te röhögni kezdtél és csak közölted, hogy vicc volt és az igazi kaja az a másik tányéron van. Persze ő már nem számított semmi jóra csak túl akart rajta esni. Amikor felemelted a fedelet a tányéról rádnézett.
-Ez ugye nem egy trükk?
-Nem. Ez neked készült minden rossz szándék nélkül.
-Pompás mert remek az illata.
-Majd nekikezdett enni aminek te csak örültél, hogy ízlik neki a kaja.
Childe
A megígért időpontra nem volt otthon ez a szerencsétlen félnótás Fatui ezért kezdtél kicsit ideges lenni. A kaja már rég kihült és te csak össze vissza járkáltál a házban azon idegeskedés, hogy hol van már Ajax. Olyan este 10 órakor betoppant mire te karba tett kézzel néztél rá.
-Mi az?
-Kérdezte higgadtan tőled.
- Hol császkáltál eddig!? Nem voltál itt a megbeszélt időpontra! A kaja már rég kihült mellesleg szóval ha most megbocsátasz elmegyek fürödni és utánna fekszel le aludni.
-És mi lesz a kajával?
-Te kajád... Amit akarsz azt csinálsz vele én leszarom...
- Childe leült az asztalhoz mire te meg felmentél. Tudni illik ő nem tudja, hogy hol vannak nállad az evőeszközök így mikor meglátta a tányér melletti pálcikákat utánad indult.
-Ez most komoly?! Nem tudsz adni egy villát legalább?...
-Nem...
-Kiabáltál a fürdőszobából. Mire Childe ránézett a kezében lévő pálcikákra és csak annyit mondott, hogy : „ Te meg én nem vagyunk barátok... Ne is álmodj elről!"
Kaeya
- Alig vártad, hogy Kaeya végre hazaérjen és megkóstolja a műved. Csak, hogy olyan későn ért haza, hogy elaludtál az asztalnál. Kaeya mikor hazaért és ezt meglátta elmosolyodott, adott egy puszit a fejedre, óvatosan felemelt és felvitt a szobádba. Amikor letett az ágyra te felkeltél.
- Ettél?
- Kérdezted fáradtan a fiútól.
-Most fogok, de te csak maradj és aludj szépen tovább.
-Ment kifelé az ajtón mire te szótfogadva lehunytad szemeid és aludtál tovább. Kaeya persze megette a főztöd mert egy az, hogy imádja mikor kaját csinálsz, másrészt neked mindig betartja ígéreteit.
Zhongli
-Már ott ült az asztalnál amikor te csináltad a kaját. Türelmesen várt és nézte, hogy dolgozol. Persze amikor segíteni szeretett volna te csak mondtad, hogy üljön vissza és pihenjen. Amikor készen volt az étel mosolyogva nézett rád és várta, hogy te leragd az asztalra. Az ételt lehejezted elé erre ő a fejedre nyomott egy puszit és elkezdett enni.
-Na milyen?
-Finom.
-Mondta, majd folytatta az evést. Mikor befejezte még kortyolt egyet a teájába és megköszörülte a torkát.
- Köszönöm szépen ezt a csodálatos ebédet és azt, hogy ennyit fáradoztál. És legközelebb én is segítek neked, hogy ne kelljen ennyit dolgoznod. Menj és pihenj le egy kicsit. Nekem még úgyis mennem kell valahova, de nem sokáig leszek távol.
-Rendben...Hmmm...Viszont félek, hogy nincs erőm felsétálni a lépcsőn.
- Huncutul elmosolyodtál mire persze Zhongli felállt, az ölébe vett és felvitt téged az emeletre.
Albedo
Albedo megint dolgozik ami most neked egy előny mivel meg akartad lepni egy kis a palacsintávan így, gondoltam, hogy az lesz a meglepetés neki. Már esteledik szóval gyorsnak kell lenned.
-Haza jöttem (T/N)
-Szia Albedo örülök, hogy itthon vagy, de megtennéd azt, hogy ott maradsz ahol vagy csak egy pillanatra.
-Miért történt valami?
-Nem csak nem akarom , hogy lásd ezt a nagy kupit a konyhába.
-Oh, ha az van hagyd segítsek neked.
- Egy pillanat az egész nem kell segítség.
-Akkor inkább várok a nappaliban.
A palacsintát az ablakba tetted mert azt gondoltad jó ötlet lesz. Később mikor már készen voltál mentél szólni Albedonak.
-Jöhetsz.
-Már is jött és fáradtan oda cammogott az asztalhoz.
-Hmm olyan jó illatokat érzek. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Érted bármit.
-De még hátra maradt valami amit neked csináltam, csak is neked.
-Ohh és mi lenne az.
-Várj egy pillanat és itt vagyok.
Oda mentél az ablakban lévő palacsintához és szerencsére épségben van.
-Tada, itt a meglepi.
-Köszönöm.
Én csak vigyorogtam és elé tettem ő meg azonnal neki kezdet. Persze rajta látszott, hogy mennyire ízlik neki hisz két pofára tömte az arcát.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top