Feladó: [email protected]

Címzett: [email protected]

Tárgy: [Re] búcsú

Nem szívesen engedtelek el, drágám, de mindkettőnknek megvan egyelőre a saját kötelezettsége. Mire újra találkozunk, mindent elintézek otthon, hogy aztán bármikor döntesz úgy, velem jössz, a lakás készen álljon a fogadásodra. Vigyázz magadra útközben, és ha tudsz, írj. Most már egyre jobban bánom, hogy csak levélben érjük el egymást – bájosság ide vagy oda, a posta lassú, különösen külföldre, és rossz érzés, hogy egy hetet is várnom kell egy-egy válaszodra.

Alig várom, hogy végezz, Ninotchka. Még mindig szokatlan, hogy ilyen bizalmasságot engedsz nekem, de annál boldogabb vagyok. Te olyan közvetlen és kedves vagy hozzám, én sem lehetek merev örökké, különösen nem a menyasszonyommal. Néhány hónap, és tényleg az leszel, már ha meg nem gondolod magad – erre azonban gondolni sem tudok. Könyörgöm, ne így legyen.

Édesanyád azt mondta, fontoljam meg a kívánságomat, amíg távol vagyunk egymástól: téged gyermeknek tart, és engem is túl fiatalnak egy házassághoz, de elejtett szavaidból úgy vettem ki, ő sem volt sokkal idősebb, amikor egybekeltek az édesapáddal. Azonban tényleg várom, és azt is, hogy velem jöjj Oroszországba. Szeretsz utazni, drágám? Én rengetegszer kénytelen vagyok, és könnyebbség számodra már a feleségemként elkísérned. Mondd, ha már ilyenek járnak a fejemben, hogy gondolod, hogy elfelejtelek a következő hónapok alatt? Nem bírok odafigyelni másra, csak rád – nem kívánom, hogy elfelejtsem az arcodat, és a búcsúszavakat, amiket mondtál, de egy hideg zuhany majd segít, hogy ma éjszaka legalább aludni tudjak majd.

Jó volt a karomban tartani téged, és először érezni a bőröd sokszor elképzelt puhaságát. Nem akarlak zavarba hozni újra, és bocsáss meg a nyíltságomért, de megérdemled, hogy elmondjam: amikor megfogtad a kezem, a legboldogabbnak éreztem magam, mert mosolyogtál. Pusztán ezért, emiatt a mosoly miatt.

Ritkán érintett meg bárki, és én is féltem közeledni hozzád, de lenyűgözőbb volt, mint valaha gondoltam. Mondd... ha legközelebb kettesben hagy minket édesanyád... esetleg meg is csókolhatlak majd?