-------------Pár hónappal később-------------
Teljesen nyugodtan aludtunk. Nem tudtuk, hogy mennyi lehet az idő. Hirtelen megszólalt a telefonom. Gyorsan kinyomtam majd Lincoln ölébe visszabújtam.
-Fel kéne kelni-mormogtam.
-Tudom-válaszolta.
-Akkor?
-Alszunk tovább?
-Megbeszéltük!-karoltam át majd megint megszólalt a telefonom-Mi a faszom van már?-nyúltam érte. Megnéztem majd egyből felébrettem-Lincoln! Fel kell kelni-álltam fel.
-Miért?
-Vörös riasztás!
-Hydra?-pattant fel.
-Megtámadtak egy egész épületet!
-Miért?
-Volt S.H.I.E.L.D. létesítmény-válaszoltam amikor felkaptam a ruhámat.
-Hány percünk van?
-Szerintem semennyi se!-húztam fel a cipőt majd elindultam kifelé.
-Jövök!-ért utól.
-Miért nem tudnak délután elfoglalni egy rohadt épületet? Az épület megvárja őket! Nem megy sehova!-futottam ki a hangárba-Mivel megyünk?
-Zefírrel!-rohant el mellettem May.
-Megelőztük May-t?-lepődtem meg majd utána mentünk.
-Úgy tűnik!-kuncogott Lincoln. Bementünk a pihenőbe majd vártuk Coulson-t. Nem kellett sokat várni míg megjelent Mack-kel és Jojóval a háta mögött.
-Jól van!-állt az asztalhoz majd köré gyűltünk-Az épület a Triskelion! Számos ki-és bejárata van. A toronyba vannak elhelyezkedve. Őrjáratot tartanak minden tizedik percben. Mindenkinél van jegelő és rendes fegyver. Fury azt mondta, hogy nyugodtan használjuk a fegyvereinket, de én inkább a jegelőt ajánlom.
-Miért mentek a Triskelionba?-kérdeztem.
-Mert most ment oda Ian Queen...Ő venné meg az épületet a cégének.
-A tudós Ian Queen? A gravitónium Ian Queen?
-Igen!
-Nem szimpatizálunk egymással...
-Ismered?-lepődött meg Jojó.
-Lehúztam az ösztöndíjas pályázatát. Azt írták, hogy mindenféle tehetséges gyereknek ajánlják...Nekem ment a tudomány és mivel csak tizenkettő voltam ezért nem vettek fel. Én meg írtam egy panaszlevelet, hogy korhatárról nem volt szó...
-Szóval még egy okostojás van a csapatban...-mormogta.
Furán ránéztem és vette lapot így tovább hallgattuk Coulson zseniális ötletét amíg oda nem értünk. Amint leszálltunk az épület melletti erdőbe, egyből el is indultunk. Én mentem a hátsó ajtóhoz May-jel majd bementünk ott a lépcsőházba.
-Huszonötig enyém, onnantól a tiéd!-mondta majd felindultam a lépcsőn.
Szépen halkan mentem felfelé. Néha a falnak kellett préselődnöm, mert sokszor az őrjárat benézett ide is. Hála istennek, engem nem vettek észre. Amint felértem az ötvenedik szintre vettem egy mély levegőt majd benyitottam. Elővettem a puskám majd elindultam a termek felé. Nem találtam sehol senkit. Ez fura! Akkor eggyel lejjebb! Hahh! Fury igazgató szintje. Sikkes! Nagyon szerethetett elkülönítve lenni. Lassan körbenéztem majd odamentem az irodájához. Benyitottam majd kettő Hydra katonát le is lőttem.
-Connie Johnsonn!-jött mögém Ian Queen mire hirtelen megijedésből felemeltem a kezem-Hohohó! Azért nem vagyunk ilyen rosszba!
-Mit akar ezzel az épülettel?-kérdeztem amikor megnyomtam a fülesem így mindenki hallja.
-Én semmit! A Hydra akar, csak én vagyok a cég arca...
-Szóval maga a Hydra egyik feje?
-Dehogy! Csak az akarok lenni!
-Akkor nincs más választásom-emeltem fel a fegyvert.
-Ohh, tényleg nincs!-nevette el magát majd valahonnan lövés hallatszott majd éresztem két szúró pontot a hasamba. Odanéztem és hirtelen elkezdett belőlem ömleni a vér. A sokk miatt összerogytam és akkor láttam meg mögülem a lövőrést a falba.
-Örültem volna, ha együtt dolgozunk!-indult ki.
-Egy utolsó senkiházi rohadék!-mormogtam amikor mosolyogva elment.
-Connie!-szólalt meg Coulson-Te lőttél vagy rád lőttek?
-Utóbbi-ültem fel rendesen-Két golyó a gyomromba. Erős vérzés és sokkos állapot!
-Hol vagy?-hallottam meg Lincoln hangját.
-Fu...ry...-szótagoltam majd elfeküdtem. Próbáltam lenyomni a vérzést, de nem sikerült. Túl erős volt a vérzés és én emiatt nagyon legyengültem.
-Itt vagyok!-rohant be Lincoln-Nincs semmi baj! Itt vagyok Connie!-nyomta el a vérzést.
-Nincs semmi baj?-néztem rá furán-Sokkos állapotba fekszek itt előtted! Folyik belőlem a vér!
-Téged nem lehet megnyugtatni!
-Orvosi képtelenség!
-Túl fogod élni!
-Ezt mond a gyomromat átszakító golyóknak...
-Nem hagyhatsz itt!-jelentette ki szipogva majd jobban lenyomata a hasamon a kettő sebhelyet-Ma nem!
-Te sírsz miattam?-esett le mire én is elkezdtem könnyezni.
-Hogy a francba ne tenném! Nem veszíthetlek el! Nem! Olyan sok mindent nem csináltunk még!
-Lincoln! Túl nyálas vagy!
-Megkóstolnám a magyar konyhát...
-Finom! Főleg a pálinka!
-Gondoltam! Az alkoholista éned megszólalt...
-Beszóltál zabagép?-mosolyogtam mire köhögtem egyet.
-Ne beszélj!-puszilt meg-Maradj erős és minden rendben lesz!
-Itt vagyok!-rohant be Jemma-Mennyi vért veszített?
-Körülbelül a felét-mormogtam.
-Az nem jó!-húzta fintorra a száját.
-Nekem mondott?-duzzogtam amikor a gézt rányomta a hasamra-A francba! Ez fáj!
-Fel kell vinnünk a gépre! Nem vagy stabil és bármikor elvesztheted az eszméleted!-állt fel majd Lincoln felkapott.
-Körülbelül most!-kezdtem el lecsukni a szemem.
-Connie!-szólt rám Lincoln-Itt kell velem maradj! Magadnál kell lenned! Mindjárt jobb lesz!
-Dehogy lesz jobb!-néztem rá amikor kiértünk az épületből-Végre tudnék pihenni egy kicsit!
--------------Lincoln szemszöge---------------
-Nem! Connie!-ráztam meg, de csak hátracsuklott a feje-A francba! Jemma!
-Elájult-fordult hátra mire bólogattam-Rendben!-biccentett amikor letettem a vizsgálóra-Akkor nem fog neki fájni!-nyúlt bele a hegbe majd kiszedte a két golyót.
-De már kezdett elállni a vérzése! Felszakítod a heget!
-Elfogyott a vére és azért gyengébb a vérzés!-magyarázta majd elővett egy zacskó vért és rákötötte Conniet-Ha csak állsz és nézel, akkor légyszíves menjél ki!
-De...
-Te most nem, mint segítő vagy itt, hanem, mint a szerelme! Vagy segítesz, vagy kimész! De mivel nincs fogalmad az orvostudományhoz így kérlek szépen menj ki!-parancsolta majd kimentem.
-Mi történt?-futott hozzám May.
-Gyomron lőtték kétszer...Sok vért vesztett. Súlyos állapotba van-mondtam majd nyeltem egyet és elmentem.
--------------Jemma szemszöge----------------
-Mennyire súlyos?-jött be May.
-Perforált a gyomra...
-Istenem!-jött ki belőle-A vérmennyisége rendben van?
-Igen! Már igen, de az a baj, hogy nem tudom helyrehozni a gyomrát...
-De...
-Akárhogy is nézzük esélytelen!
-Miért?
-Mert az van neki a gyomrával, mint Coulson-nak a szívével-néztem rám.
-Akkor van egy ötletem!
-Jó, mert én kifogytam!
-Csak ahhoz kell egy engedély!
-Kösz! Percei vannak hátra!-mutattam Connie-ra-Kezdi feladni! A szervei lassan leállnak!
-Gyere velem!-mondta majd elindultunk.
-Hova megyünk?-kérdeztem amikor bementünk Coulson-hoz.
-Adj engedélyt a T.A.H.I.T.I. programra!-parancsolta May Coulson-nak. Ja, szóval ez a terve.
-Miért adjak engedélyt?-értetlenkedett Coulson mire leesett neki-Nee! Ilyen súlyos?-fordult felém.
-Percei vannak hátra. Próbálom minél jobban húzni az időt, de nem hiszem, hogy sokáig sikert aratok-válaszoltam.
-Akkor menjünk!-pattant fel-May! Velem jössz! Mack addig a főnök-mondta nekem majd kirohantak. Megszólalt a telefonom majd megnéztem. A francba! Connie tarts ki!