-Milyen volt a küldetése?-kérdezte P, amikor landoltam a torony leszállópályáján.
-Jó volt!- válaszoltam miközben kiléptem a páncélból, hogy az magától elmenjen töltődni.
-Szomorúnak tűnik Petra!
-Valószínűleg azért, mert az is vagyok!-mormogtam majd levettem a piercinget meg a parókát.
-Segíthetek önnek bármiben?-érdeklődött így megdörzsöltem a szemem.
-Ami azt illeti igen!-csillant fel a szemem, az eszembe jutott ötlet miatt-Tudnál egy szabályzót készíteni ez alapján?-kérdeztem elővéve a tönkrement szerkezetet.
-Persze Petra!
-Köszönöm!-dobtam ki a piercinget a kukába majd a minibárhoz mentem, ahol az alsó polcra letettem a parókát a babafejre.
-Mit iszik?
-Milyen teánk van?-mondtam miközben elővettem az adott dobozt.
-Gyömbéres, almás, barackos, citromos, erdei gyümölcsös, vörös áfonyás...
-Az erdei gyümölcsös megteszi!
-Akkor az a jobb oldali sorban lesz.
-Köszönöm szépen!-vettem ki az adott filtert majd a dobozt visszatoltam a helyére-Képbe vagy, hogy kicsoda a Csodanő?-hoztam fel.
-A filmes szuperhősre gondol?
-Pontosan!-bólintottam-A szabályzót kérlek az alkar páncéljának a mintájára csináld meg!
-Rendben! Neki is állok!
-Köszönöm szépen!-jelentettem ki majd nekiálltam megcsinálni a teámat.
Amikor készen lettem, akkor kimentem az erkélyre majd megtámaszkodtam az üvegkorláton. Csodás volt a város látványa, és ez megnyugtatott egy kicsit. Rendesen még soha se voltam New Yorkban városában, de mostantól itt éltem, szóval elég rendesen belecsöppentem a nagyvárosba.
-Szép látvány, de egy kicsit zajos!-szólalt meg Peter a páncél-leszállópályáról mire ijedtemben leejtettem a bögrém. Gyorsan az erőmmel megállítottam majd felhúztam, de szerencsétlenségemre felrobbant a bögre az erőmtől.
-Eléggé finom tea volt...-mormogtam majd a tenyerembe temettem az arcom.
-Bocsi! Nem akartalak megijeszteni!-kért elnézést miközben lehajolt, így végighúztam az arcomon a kezem majd lehajtottam a fejem.
-Miért jöttél el?-kérdeztem az utcát bámulva.
-Te miért jöttél ide, mikor Wakandában van az otthonod és a családod?
-Előbb kérdeztem!-ráztam meg a fejem.
-Látni akartalak...-vallotta be, így hirtelen felnéztem rá meglepődve, mert erre a válaszra nem számítottam.
-Elég kedves gesztus ez tőled!-mosolyogtam rá így ő is vigyorra húzta a száját.
-Mielőtt még Bosszúálló lettem, sokat voltam itt...-pillantott körbe témát váltva. Hát igen, arra mindig is várhattam, hogy egy pasi vallja be először, hogy mit érez.
-Amikor Bosszúálló lettem, arra készültem, hogy idejövök, erre elmentem a bázisra-meséltem-Mindig is az volt az álmom, hogy itt dolgozok!
-Mi tartott vissza?
-A kor...Tizenkettő voltam-kuncogtam el magam így kidülledt a szeme a koromat meghallva.
-Ja...
-De amint látod nyolc évvel később már enyém az épület...-vontam vállat-És ez csodás érzés! Főleg a látvány a legjobb-indultam vissza az épületbe.
-Jobban vagy?-jött utánam a felső pályán.
-Hirtelen visszakaptam a teljes erőmet, ennyi a teljes baj!-legyintettem-Semmi bajom!
-Mindenki meséli, hogy kerülöd az érintkezés-hozta fel, így megtorpantam.
-Antiszociális lettem-tudtam le ennyivel.
-És miért?-folytatta a faggatást, így vettem egy mély levegőt.
-Nem uralom az erőmet!
-Dehogynem! Egybe van a világ! Nem ömlött szét az épület...-ellenkezett, így hitetlenkedve felmentem a lépcsőn, de ő utánam futott.
-Lehet, hogy most uralom, de később nem fogom tudni!
-Honnan veszed?
-Hogy a jövőben megöltem a lányom...-válaszoltam a kelleténél egy kicsit hangosabban és ingerültebben.
-Ez lehetetlen!-rázta meg a fejét amikor elértünk a hálószobákhoz-Miért ölnéd meg Meredith-t?
-Akaratom ellenére tettem! Egy szerető anyai ölelés közben megöltem, mert egy adott pillanatban nem uraltam az erőmet...Mikor azt hittem minden rendben van-léptem be a szobámba majd leültem az ágyamra. Peter megtámaszkodott az ajtónak és onnan figyelt engem.
-És utána mi történt?
-Széttörtem a bolygót...
-Az nem semmi!
-Szóval kerülöm az érintés, hogy ne bántsak senkit-tértem vissza a lényegre.
-Szerintem nem tudnál minket bántani.
-De! Pont azt csináltam a jövőben. Mindenkit bántottam! Jót, rosszat, hőst, gonoszt, ártatlant, szegényt...-soroltam mire megakadtam, mert szipognom kellett.
-Ezt nem tudhatjuk...-ült le mellém majd meglökte a vállamat, hogy megnyugtasson.
-Veszélyes vagyok! A legjobb lenne, ha bezárnátok egy helyre egész életemre és raknátok rám egy erőelszívót...
-Ne mondj ilyeneket!-kérte az arcomat vizsgálva.
-Miért? Bármelyik percben bánthatlak úgy, hogy nem is akarom...-mondtam el újra,mert őszintén nem értettem, hogy miért nem fogta fel ezt teljesen mikor a többiek megértették ezt.
-Most érzel kéztetést robbantásra?-tette fel a kérdést.
-Nem, miért?-vontam fel a szemöldökömet mire lassan átkarolt majd magához húzott. Lassan megsimogatta a hátam, így vettem egy mély levegőt.
-Ezt nagyon nem kéne!-mormogtam.
-Nem tűmsz veszélyesnek!-jegyezte meg.
-Engedj el! Még nincs kész a szabályzó!-ütögettem meg a karját, hogy elengedjen, így meg is tette majd felém fordult.
-Azt szeretném, hogy visszagyere Wakandába!-jelentette ki, így összevontam a szemöldököm.
-Miért?-lepődtem meg mire a szemembe nézett.
-Mert azt hiszem rohadtul beléd estem és egyenlőre képtelenség nélküled élni! Akármennyire egy hülye tini szerelemnek tűnik én ezt érzem!-vallotta be, így én enyhén eltátottam a számam.
-Peter... Én...- makogtam mire megcsókolt. Először teljesen csodálkoztam a tettén, de aztán rájöttem, hogy legbelül én is ezt akartam volna tenni, így a lábamat átemelve az ölébe ültem majd átkaroltam a nyakát és lassan hátra döntöttem az ágyra.

(...)

-Egyébként kérdezhetek valamit?- jutott eszembe majd felé fordultam, így abbahagyta a hátam simogatását.
-Persze!
-Én voltam neked az első?-tört ki belőlem kuncogva, így mosolyogva lehajtotta a fejét-Ezt egy igennek veszem, bár azt is mondhatnám, hogy a hallgatás az beleegyezés...-tettem hozzá, így halkan elnevette magát.
-Mert olyan rossz volt?-ijedt meg elpirulva.
-Azt szokás mondani, hogy csak a partnernek kell jónak lenni, és akkor már minden remek!-emeltem fel magamat alkartámaszba-Szerencse, hogy jó volt a partnerem!
-Akkor jó!-nyugodott meg.
-Meg azért eléggé büszkének érzem magam, hogy én vettem el a hatalmas Pókember szüzességét!-tört ki belőlem a röhögés, így Peter belebújt a párnába-Viccelek!-bújtam oda hozzá majd felfeküdtem a mellkasára-Te tudtad, hogy egy küldetésen vagyok?
-Nem nagyon hittem a szememnek, amikor megláttalak a Keselyű és a Skorpió mellett! De Stark nem szólt egy szót sem. A többieknek persze igen, csak engem hagyott ki...
-Nem lettem volna rá képes!-mondtam.
-Azt mondod?-nézett a szemembe.
-Puszta kézzel, amit teljesen magam irányítok, biztos nem!-ráztam meg a fejem-Az más kérdés, ha akaratom ellenére az erőm megöl, amit persze kockáztatsz minden egyes percben, amíg itt vagy az ágyamban...-emlékeztettem, így felkacagott.
-Tony mondta még négy éve, hogy ne csináljam, amit ő csinálna, és végképp ne csináljam, amit ő nem csinálna. Van egy kis rész a kettő között és azt csinálhatom...-idézte fel-De szerintem emiatt lenyakazott volna akkor....
-Hát ha lefekszel a kedvenc dolgozójával, akkor nagy lecseszést kaptál volna!-adtam igazat.
-Te voltál a kedvence?-lepődött meg.
-Igen és még vagyok is... Pepper ugye a menyasszonya volt, de engem jobban szeretett Happy-nél mivel én értettem ha a tudományról beszélt...
-Volt külön kis titkotok meg minden?-érdeklődött, így elgondolkoztam.
-Van egy dolog, amit csak én tudok Tony-ról-jutott eszembe a szívbaja, de egyből kitöröltem azt most a fejemből, mert azt nem akartam, hogy pont Peter tudja azt-Meg beceneveket adtunk egymásnak...
-Te vagy a Virágszál!
-Meg a Barbie-helyeseltem-Ő meg T-dog.
-T-dog?-röhögte el magát.
-Egyszer küldött egy üzenetet berúgva... Így köszönt el. Azóta T-dog...
-Ne már!-hitetlenkedett.
-De vannak másra is becenevünk... Te vagy a Kölyök.
-Ezt tudtam!
-Steve a Jégkirálynő...
-Nagyon Tony féle!
-Thor az T-hammer, Bruce a Szörnyeteg, Natasha a Bérgyilkos, Clint a Farmer...
-Farmer?
-Te még nem láttad a védett házat, ahol lakik a családjával-hoztam fel így igazat adott-Akkor még van Shuri az Okostojás, Bucky az Oroszka, Sam a Madár, T'challa a Macsek, Vízió a Masina, Wanda a Boszi, és végül Pepper a Főnök...
-Miért ő a Főnök?
-Mert tőle még Tony is fél.
-Értem-bólintott mire korgott a gyomra-Sajnálom!-suttogta félénken.
-Csinálok kaját!-húztam fel az alvós pólómat majd felpattantam-Mindjárt jövök!-nyomtam egy gyors csókot a szájára majd kimentem a szobából. Lementem a nappaliban található minibárhoz majd kinyitva a pult alatt lévő hütőt elővettem a szendvicshez való dolgokat.
-Petra! Kész lett a szabályzó!-szólalt meg, így kiegyenesedtem.
-Köszönöm P! A laborba van még?
-Igen. Hozzam ide önnek?
-Kérlek szépen!
-Mr. Stark az előbb hozatott pizzát! Mielőtt nagyon belemenne a szendvics készítésbe...-mondta így észrevettem a pult végében lévő dobozt.
-Stark? Miért nem lepődök meg ezen?-mosolyodtam el a tudattól, hogy Tony tudta, hogy Parker velem van.
-Tessék Petra!-emelte elém a két szabályzót egy kar.
-Köszönöm szépen!-jelentettem ki majd az alkaromra helyeztem a kütyüket és megvizsgáltam-Semmi pezsgő érzés-húztam vigyorra a számat majd felemeltem a kezem az üveg ablak felé, de meg se rezzent-Semmi!-ujjongtam majd visszapakoltam a kaját a hűtőbe.
-Vettél pizzát?-karolt át hátulról Peter.
-Stark hozatta-vallottam be.
-Mi?-lepődött meg.
-Nem rég hozatta, még meleg... Te elmondtad neki, hogy idejössz?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem szóltam neki!-rázta meg a kezét.
-Akkor biztos megijedt, hogy nem talál téged és megnézte a nyomkövetődet-vontam vállat.
-A mimet?-csodálkozott.
-A nyomkövetődet, amit Stark-kal titokban tettünk a ruhádba-válaszoltam majd utána egyből leesett a végére, hogy ezt titokban kellett volna tartanom.
-Titokba?
-Mindenkinek a ruhájában tettünk titokba...
-És miért?-érdeklődött.
-Ha például valamelyik küldetésen elrabolnak valakit. Egyébként is...Miért magyarázom ezt meg neked, aki hazáig követett engem nem egyszer?-jutott eszembe, így elnevettük magunkat mind a ketten.
-Egyszer azért volt, hogy segítsek a robotok ellen!
-Igen!
-A második az meg most volt...
-Valóban?
-Ne már!-fordított maga felé a csípőmön keresztül, így a szemébe tudtam nézni-Féltelek!
-És miért? Nem én vagyok a legcsodálatosabb nő az életedben, aki a legerősebb a bolygón és gyakorlatilag csuklóból megölhet akárkit?-menőztem egész végig fülig érő mosollyal.
-Dehogynem!
-Akkor?
-Egyszerűen féltelek... Nem akarom, hogy bajod essen!
-Én nem féltelek!-fintorogtam, így lehajtotta a fejét-Nem azért-fogtam meg az arcát a két kezemmel-Én így nőttem fel... Megtanultam, hogy szeretteket nem szabad félteni, mert ha megsérül akkor magamat fogom okolni, amiatt mert nem voltam mellette.
-Tapasztalat?
-Öt éven keresztül alkottam egy tök jó párost Steve-vel... De rájöttem, hogy veszélybe sodrom, mert túlságosan féltem őt. Ő veszélybe került, én meg megmentettem... Ezt játszottuk. Most már inkább ott vagyok végig mellette, hogy ne legyen okom félni.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire szoros kapcsolatod van a Kapitánnyal.
-Mondhatni, hogy az ükapám!-poénkodtam, így felkacagtunk.
-Visszajösz velem Wakandába?-tört ki belőle a kérdés mire megremegett az épület.
-Támadás a keleti oldalon!-riasztott minket P, így kibújtam Peter karjai közül.
-Ki az?-kérdeztem.
-Doctor Octopus...
-Azt te nem...-néztem Peter-re kérdőn, de meg se vártam a választ, mert gyorsan kirohantam Parker társaságában a páncél-leszállóra.