-Mióta vagy a trambulin szobába?- kérdeztem végignézve Starkon, mire egyből felém fordult.
-Jobb kérdésem van!-emelte fel a mutató ujját-Mióta van trambulin szoba a toronyba?-mutatott körbe meglepődve.
-Pár napja!-válaszoltam miközbe nekidőltem a falnak-P.É.N.T.E.K. jelezte, hogy beléptél a toronyba!-hoztam fel.
-Pedig megkértem, hogy ne tegye meg!-fintorgott-Téged úgy tűnik jobban kedvel!-vont vállat.
-Bővítettem a tárhelyét!-vallottam be az okot, így felkacagott.
-Hát igen... Azt már én is régóta terveztem!
-De kettőnk közül, én valósítottam meg előbb!
-Nekem ez miért nem jutott eszembe?-kérdezte körbe pillantva a helyiségben.
-Mert felnőtt ember vagy, és én okosabb vagyok nálad?-poénkodtam, így mellém jött-Nem akartam üresen hagyni ezt a szintet, így kitaláltam ezt!
-Láttam a wellness szintet is! Az is nagyon jónak tűnik!
-Hát igen! Sok hely felszabadult azután, hogy egyedül vagyok ebben az épületben és nekem nincs saját vállalatom.
-Még lehetne!-jegyezte meg, de egyből megráztam a fejem.
-Egy, a szerződésem a Stark Vállalatnál a nyugdíjba vonulásomig tart, ha csak te fel nem bontod. Kettő, nem lenne sok esélyem a Stark Vállalat mellett.
-Társ cég lehetne!-hozta fel így a szemébe néztem-Bár én lennék a legboldogabb, ha maradnál nálam!
-Ne aggódj! Egy darabig biztos maradok!
-Mit építettél még át?-érdeklődött így félig mosolyra húztam a számat.
-Sok mindent!-jelentettem ki majd ellöktem magamat a faltól és elindultam a lifthez-Első költöztettem az irodát, hogyha üzleti találkozóm lesz, akkor ne kelljen senkinek se átmenni az egész épületen. Emiatt a konferencia termek átkerültek a másodikra-magyaráztam majd beszálltunk a liftbe-Dolgozók ebédlője, laborok több szinten keresztül, műhely pár szinten keresztül, benti lőtér, edzőterem, konditerem, uszoda, wellness, trambulin szoba, stúdió... A páncéltermet áthelyeztem pár szinttel lejjebb, konyha, kávézó, mosoda és onnantól kezdve meghagytam a többieknek a saját szintjét, plusz kiépítettem a többieknek is. De valahogy még így is maradt szint, amivel nem tudok mit kezdeni!
-Nem gondoltál semmire?
-Talán arra, hogy növényeket fogok fejleszteni ott, lesz a toronynak ez zöld övezete. Egy zöld szintje, ahova elmehetnek pihenni-gondolkoztam mire Tony megnyomta az egyik szint gombját.
-Nem lenne rossz!-dicsért meg mire megállt a lift-De engem jobban érdekel, hogy itt mit akartál csinálni?-mondta majd kilépett az adott szintre így én követtem. Egyből felismertem az adott szintet. Lehajtottam a fejem, de Tony elkezdett járkálni-Tudod, minek tűnik ez nekem?-fordult vissza felém, de én csak hallgattam a padlót nézve-Szerintem ez a szint, egy kisgyereknek készült!-folytatta-Lánynak, ha a szürke fal szélét nézzük, ahol a rózsaszín festékkel egy rész már át van festve. Tök jó játszószint lehetne ebből!-jelentette ki majd megállt és zsebre tette a kezét, így felpillantottam rá-Hiányzik a gyerek hozzá!-tette hozzá, emiatt vettem egy mély levegőt és erőt vettem magamon, hogy ne sírjam el magam-Itt vagy húsz évesen egy rád hagyott gyerekkel, akit végül lepasszoltál a biológiai faterodnak meg a mostoha anyukádnak, hogy elzárkózhass, mind a rendes családodtól, a Quill családodtól, a csapatodtól és még sorolhatnám... És mégis miért? Jaj, a bolond exem halála előtt eljött hozzám Wakandába és azt mondta, hogy a jövőben szét fogom robbantani a Földet-utánzott elvékonyított hangon-Petra, térj már észhez!-kérte könyörögve-Ez csak egy alternatív jövő, ami nem biztos, hogy megvalósul! Te tudod a legjobban, hogy milyen bizonytalan a jövő, mert anyukád látnok! Minden egyes lépéssel megváltoztathatod! Létrehoztál egy rohadt időgépet az istenért! Ha meg is történne az, amiben Campbell annyira hitt, akkor visszamegyünk az időbe és megállítjuk a folyamatot!
-Ez nem így működik!-ellenkeztem megrázva a fejem.
-Akkor hogy működik? Pont te tetted ezt, amikor a fél univerzum elporladt! Építettél egy nyamvadt időgépet és visszamentél a múltba, hogy igenis megváltoztasd a jövőt! Megmentettél fél univerzumot! Most meg amiatt aggódsz, mert lehet, hogy tönkreteszed a Földet?-vonta fel a szemöldökét-Mintha már nem is az a tini lennél, aki megjelent Sokoviában öt éve!
-Én nem vagyok önmagam!-tört ki belőlem idegesen-És ez rossz! Egész nap bizsereg a testem, mert nem vagyok képes annyira visszafogni az erőmet! Szerinted ez olyan nekem?
-Van tequila?-kérdezte miközben megmasszírozta az orrnyergét-Szükségem van egy italra!
-Minden van!-mormogtam majd visszamentem a liftbe Starkkal együtt majd felmentünk a nappaliba.
-Ez az!-örvendezett majd kilépett az adott szintre. Egyből megcélozta a bárt, így én csak odasétáltam a kanapéhoz és leültem.
-Holnap Steve jön?-hoztam fel, mert egy ideje ezen járt a fejem.
-Tessék?-nézett rám furán mire elkezdte magának keverni az italát.
-Tegnap apa, ma te...-soroltam fel-Holnap ki lesz?
-Nem értem, hogy miért kéne holnap valakinek jönnie.
-Azért, hogy visszamenjek Wakandába...
-Azért lennék most itt?
-Hát nem?-lepődtem meg így odajött hozzám majd leült a kanapéra két méterre tőlem.
-Valószínű, azért küldött ide az apád meg a fogadott ükapád!-adott igazat, így félig mosolyra húztam a számat amiatt, ahogy nevezte Rogerst-Azért vagyok itt, hogy helyretegyem az eszedet, mert úgy tűnik, hogy nagyon nem oké ott valami-jegyezte meg így bólintottam.
-Aha, az biztos!
-De lehet, hogy holnap Steve jön el magától...Így, hogy tudjuk, hogy egy helyen vagy.
-Azért repkedni se jó folyamatosan...-biccentettem a leszállópálya felé.
-Egyébként klassz repcsi!-jutott eszébe-Tetszik a belső dizájnja...
-Köszi!
-Egyébként, nem hiszem, hogy Rogersnek el kéne ide jönnie, mert úgy sem leszel itt!
-Ezt hogy érted?
-Lenne egy küldetésem számodra!-ivott bele a poharába.
-Mi van?-csodálkoztam el.
-Egy küldetés! Éppen neked való!
-Nekem? Ebben az állapotban? Biztos vagy te ebben?
-Lincoln meghalt!-váltott komolyra, így lefagytam egy pillanatig, hogy ezt felhozta-Tudom, hogy ezt nehét feldolgozni, mert már átélted ezt a gyászt, de ez most valós! Tényleg halott!
-Tudom, de attól még bennem az érzés, hogy bármikor visszatérhet, úgy mint múltkor... Hé, Connie! Élek...-idéztem fel megint, de ezzel megtört az a hatalmas fal, ami tartotta bennem a lelket, így elkezdtem sírni-És az egészben az a legrosszabb, hogy mind a kétszer miattam halt meg!
-Ez nem igaz!-rázta meg a fejét Tony.
-Dehogynem! Miattam jött Próxima és Fekete Holló Komlóra, miattam harcolt Próxima ellen és ő szíven szúrta, mert nem adtam meg magam. Most meg eltervezte a saját meggyilkolását, csakhogy engem meg tudjon ölni.
-Ő vállalta a harcot az ismeretlen űrlény ellen, tette a dolgát, mint ügynök! A másodiknál meg a saját őrültsége volt, hogy megöli saját magát!
-Vissza akart vonulni, és tervezni az életét mellettem!-emlékeztem vissza-Erre hetekkel később meg akar ölni.
-Az az újraélesztés megártott az agyának!
-Alapból nem volt egy zseni!-szóltam be a halott exemnek így Stark elnevette magát-És mit kell tennem a küldetésen?-tértem vissza, hátha tényleg segítene nekem.
-Börtönbe kell jutnod!
-Mi?-röhögtem el magam-Mintha a jövőmet látnám! Nem tudjátok kordában tartani az erőmet, ezért bezártok!
-A Keselyű és a Skorpió szövetséget kötöttek Peter ellen...-folytatta, így eltátottam a számat.
-A francba!
-Bármikor megszökhetnek, és megölhetik.
-Mi a terv?
-Hozzájuk kéne csapódni! Egyszerű! Közelükbe kéne férkőzni...
-Mint a krimikben...
-Mint a krimikben!-adott igazat.
-Kelleni fog majd lehallgató, nyomkövető, füles és egy menő paróka!
-Milyen színű?
-Fekete...Az úgyis van, mindenhol az épületben!
-Ohhh! Rohadt dögös leszel abba!
-Kamutetkó és kamu piercing!
-Le vagyok nyűgözve a tudásodtól
-És ami a legfontosabb!-jelentettem ki mire felfigyelt-Nanopáncél!
-Adj pár órát és készítek neked!
-Nem akarlak elkeseríteni, de csináltam magamnak!
-A tanítvány megelőzi mesterét!-biccentett elismerően-Akkor benne vagy?
-Valakinek meg kell menteni Parker seggét!
-Jaj, mintha nem miatta tennéd az egészet! Fülig belé vagy zúgva!
-Álmodban!
-Hogyan akarsz bekerülni?
-Tudsz színészkedni?-érdeklődtem, mert eszembe jutott egy ötlet.
-Tony Stark vagyok ember! Mit nem tudok!-dicsekedett így megforgattam a szemem.
-Akkor várj egy pillanatot!-kértem majd felpattantam, hogy a szobámba mehessek.

(...)

-Azta paszta!-ámult el Tony amikor visszatértem a nappaliba. Nem is csodálom, mert teljesen új külsőt varázsoltam magamnak. Fekete haj, füstös szem, mű tetkó az egész karomon és nyakamon. Nem mellesleg a nude körmöm most fekete lett-És ilyenkor nincs itt Parker, hogy lássa milyen dögös vagy!
-Ezt elengedem a fülem mellett most az egyszer!-keményítettem be így felemelte védekezően a kezét-Készen állsz?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Mit kell csinálnom?-vált komollyá miközben mellém sétált.
-Hagyni, hogy szétverjelek!-kezdtem el nyújtani-Aztán, meg legyőzni, hogy börtönbe jussak!
-Nekem kell téged legyőzni?-dülledt ki a szeme.
-Nyugi már!-kuncogtam el magam-Csak a páncélodat verném szét! Nem harcolnék ellened! Te innen irányítod!-csettintettem mire megjelent az irányító panel.
-Na jó, már zavar, hogy P.É.N.T.E.K. téged jobban szeret!-jelentette ki mire a panelhez lépett és a páncélját mellém vezette-Akkor tessék!-jelent meg a Mark XLII-Mennyire verhetlek el?
-Oh, miattam ne aggódj! Nagyobb veszélybe van a te páncélod!-vágtam vissza, így rálőtt a lábra-Ez fájt!-jegyeztem meg fapofával.
-Szóval attól még acélbetétes bakancson keresztül érzel dolgokat!-poénkodott.
-Kezdődjön inkább a jelenet!-sétáltam ki a leszálló pályára, így a páncél követett-Készen állsz?
-Te?-nézett rám a páncél.
-Nagyon is!-rúgtam le majd utána ugrottam, hogy ne tudjon megállni.
Amint megtorpant a levegőben, én már ráestem és tovább estünk. Az erőmmel egy kicsit rásegítettem, így egy hatalmas lyukat teremtettünk. Én egyből felálltam, mert nem mozdult. Felemeltem a két kezem majd a betonba irányítottam rengéseket, emiatt az egész város földrengés áldozata lett, természetesen nem a legnagyobb erősségű rengésnek, de legalább érezték. Hála a szuper hallásomnak gyorsan megfordultam, mivel hallottam a páncél mozgását, így létrehoztam magam előtt egy pajzsot  hogy Stark ne találjon el.
-Segíthetnél ám, egy kicsit!-jegyezte meg Stark a fülesembe.
-Ha olyan könnyen legyőznél, az árulkodó lenne!-válaszoltam majd összecsaptam a két kezem, emiatt a hatalmas lendülettől hátraesett a páncél.
-Na ez még nekem is új!-ámult el.
-És még képes vagyok többre is!-mormogtam mire visszerepült velem szembe és újból rám lőtt, de most én is inkább az erőmet használva egy nyalábot lőttem. A két energia középen találkozott, így színészkedve letérdeltem, hogy úgy tűnjön, hogy Stark erősebb-Erre gondoltál?
-Egy kis szenvedést tegyél bele, akkor jobban hihető lesz!-ajánlotta, így elkezdtem olyan arcot vágni, miközben egyre jobban fogtam vissza magam.
Végül elért engem a lövedék, így hátraestem. Gyorsan felpatzantam majd egy lépéssel a páncélig feltörtem a betont az erőmmel. A páncél egyből felrepült majd megcélzott engem. Felkapott és felszállt az égbe. Kirúgtam a szorításából magam, majd a levegőben elkezdtünk lőni egymásra.
-Mi lenne ha nekivágnál a betonnak?-kérdeztem.
-Konkrétan lebénulhatsz és ha olyan erővel csináljuk, akkor meg is halhatsz!
-Akkor vágj neki a betonnak!
-De...-akadt meg.
-Csak csináld!-kértem mire megragadt és a mellkas repulzorjával lelőtt egyenesen a betonba. Mivel egy apró védő burkot képezgem magam köré, így nagyobb volt a becsapódás. Szétterültem a színészkedés kedvéért majd elkezdtem köhögni, miközben a páncél leszállt mellettem.
-És én nyertem!-ragadta meg a kezemet majd felhúzott és rám rakta a bilincset.
Megjelentek egyből a zsaruk, így feléjük fordított-Csalódtam benned Rengés! Többet láttam benned!-adott át a rendőröknek mire feléfordultam. Tapostam egyet így megrengett alatta a föld.
-Viszlát Stark!-mosolyogtam el mire egyből a csuklómra tettek egy karkötőt-Majd nemsokára találkozunk!
-Azt nem hinném! A börtönbe fogsz megrohadni!
-Azt csak hiszed!-kacagtam ördögien majd betettek a kocsiba-Na végre!-ültem le.
-Szép előadás volt Rengés!-jegyezte meg az őrmester a volán mögül.
-Oh, nem  mintha nem tudtam volna ennél jobban is megcsinálni!-mormogtam.
-Az ügyhöz ez tökéletes volt!-vont vállat majd elindult.

(...)

-Óvatosan-panaszkodtam az őrnek, amikor belökött a kis helyre-Még egy érző lény vagyok!-jegyeztem meg mire felvonta a szemöldökét.
-Jó szórakozást!-zárta be a cellát majd elment.
-Ni csak ki van itt!-szólalt meg velem szembe a Skorpió-Rengés személyesen!-ámult el a jelenlétemtől, így elkuncogtam magam.
-Skorpió!-biccentettem.
-Mi szél hozott?-érdeklődött a vasnak dőlve.
-Szétvertem Vasembert az utcán, és egy kicsit földrengés alá vetettem New Yorkot.
-Szép munka!-dicsért meg elismerően.
-Te meg kiraboltál egy bankot, majd elkapott Pókember... Nem lett volna ennyi év a büntetésed, ha nem idegen fegyverrel tetted volna! Póki miatt Stark is beszállt a perbe és emiatt ülsz, még itt! Ki ne hagyjam, a rengeteg többi balhét is...
-Ne is mondd!-rázta meg a fejét-Undorító Pókica!-mormogta.
-Hallom szövetkezték a Keselyűvel...-tértem a lényegre miközben nekidőltem a falnak.
-Honnan tudod Virágszál?
-Vannak forrásaim...-vontam meg a vállaim-De mi tartott három évig? A madárka nem adta magát könnyen?-viccelődtem.
-A családja sokkal fontosabb neki! De mivel a lány csalódott benne, ezért éhes a bosszúra...
-Van még hely a szövetségetekben?
-Hohohó! Lassítsunk csak!-emelte fel a kezét-Ez nem így megy!
-Hanem hogy megy?
-Szívem szerint, már rég a csapatomban lennél, de szabályok vannak itt! Ki kell állnod a próbát!
-Milyen próbát?
-Majd meglátod!-kacagta el magát majd elvitte az őr a mai önkéntes munkájára.
-Hogy haladsz?-hallottam meg Starkot a fülesbe, így hátat fordítottam a folyosónak, hogy ne lássák, hogy beszélek.
-Ki kell állnom egy próbát!
-Az sima neked!
-Sima lenne az erőmmel! Blokkolják egy karkötővel az erőmet...Nem maradt más, mint a puszta kezem...Mondjuk be kell, hogy valljam, hogy zseniális ez a szerkezet! Végre nem kell arra koncentrálnom, hogy az erőm nehogy felrobbantsa az épületet, ahol van! Régi szép időkre emlékeztet, amikor még gyerek voltam és minden normális volt.
-Figyelj! Együtt edzettél a Kapitánnyal! Simán menni fog neked erő nélkül harcolnod!
-Ha azt mondod! Akarsz még valamit?
-Az erőd nélkül egy normális ember vagy!
-Szóval nem pillanatok alatt gyógyulok meg...Vágom!-bólintottam egy aprót, miközben mélyen vettem egy levegőt.
-Vigyázz magadra, légyszíves!
-Rendben Tony!
-Stark kilép!
-Ahogy Petra is...-ültem le az ágyra majd néztem a falat.