-Na jó!-fújtam ki a bennem maradt levegőt, amikor nagy nehezen felértünk a másodikra. Vagyis csak, én jutottam fel nehezen, mert Peter-nek kellett segítenem a bokája miatt a lépcsőn. Mivel a kulcsom Wakandában maradt, ezért beírtam a zárnak a kódját. Egyből kattant is a rendszer, így benyitottam a lakásba-Megjöttünk!-jelentettem ki mikor besegítettem majd visszazártam az ajtót.
-Nem láttam még kóddal működő lakásajtót!-jegyezte meg így elkuncogtam magam.
-A kulcsom Afrikában van!
-Tetszik a lakásod!-nézett körbe így én is utánoztam őt, majd egy elégedett mosolyt vettem fel - Nehéz volt, így modernizálni?
-Sok munka volt vele, hogy így nézzen ki, de nem mondanám nehéznek! - emlékeztem vissza, amikor levettem a cipőmet.
-Tényleg?-lepődött meg-Titokban lakberendező is vagy?-vonta fel a szemöldökét így kitört belőlünk a nevetés.
-Nem!-ellenkeztem-Szóltam a Stark Vállalat munkásainak, hogy kapnak plusz pénzt, ha megcsináljak az otthonomat...-meséltem majd bevezettem a nappaliba-Az egész fel van szerelve a legmodernebb Stark kütyüvel...-mutattam körbe-Sajnos kajával nem tudok ajánlkozni, de van hidegvíz!-fordultam felé érdeklődve.
-Azt kérnék szépen!-biccentett így visszamentem a konyhába.
Kinyitottam a hűtőt, de az üresség ellenére szembetaláltam magamat egy hidegtállal. Kivettem majd levettem róla a cetlit, amin egy szív volt rárajzolva. Letettem a pultra majd megtámaszkodtam az asztalra.
-P.É.N.T.E.K.!-szóltam a programnak így az előttem lévő falon megjelent egy panel.
-Igen, asszonyom!-szólalt meg.
-Kitől van ez a tál?-kérdeztem, mert fura volt, hogy nem volt üres hónapok után a hűtőm.
-Az édesanyja hozta a tálat ma reggel. Értesítenem kellett volna erről önt?
-Nem, ugyan!-ráztam meg a fejem-Azt hittem, hogy más hozta...
-Edit beugrott pontban 11:47-kor és akkor hagyta itt az ételt. Érdeklődött, hogy mi folyik Wakandában, de azt mondta, hogy hiányzik ön neki!
-Mindig meg tud lepni!-suttogtam majd kivettem a teát is a hűtőből majd öntöttem ki pohárba.
-Üzen valamit nekik?-érdeklődött, így én vettem egy mély levegőt.
-Úgy is tudja, hogy mit érzek és mit mondtam volna!-vontam vállat majd megfogva a tálat meg a poharat bementem a nappaliba-Mindjárt hozok dolgokat a lábadra!-jutott eszembe, amint megláttam, hogy Peter a bokáját mozgatja, hogy kipróbálhassa, hogy mennyire sérült meg.
-Ne fáradj!-legyintett-Ez semmiség!
-Nekem is sokszor meghúzodott a lábam meccseken! Szar érzés!-emlékeztem vissza miután lepakoltam.
-Megvagyok, köszi!
-Biztos?-vontam fel a szemöldökömet majd odanyúltam a bokájához és elfordítottam enyhén balra, így feljajdult-Mindjárt gondoltam!-jegyeztem meg győzedelmiesen majd kikocogtam a konyhába és a mélyhűtőből kivettem a jégzselét, majd megragadtam a konyharuhát-Körülbelül három darab zselé van a fagyasztóba, mert az erőm előtt sokszor lesérültem így, plusz sokszor volt az, hogy a csapattársaim átjöttek ezért!-meséltem miközben a ruhába betekertem a jéghideg gélt majd a bokájára tettem miután felpolcoltam a sérült lábat-Jobb már?
-Igen!-bólintott majd rám mosolygott-Köszönöm szépen!-jelentette ki, így megveregettem a térdét.
-Egyél! Kell az energia!-mondtam majd kiegyenesedtem.
-Nem úgy volt, hogy nincs kaja itt?-csodálkozott így kacagva lehajtottam a fejem.
-Hát igen! Elfeledkeztem arról, hogy látnok, anyukám van!-vallottam be így elkuncogta magát-Jó étvágyat!
-Te nem eszel?-lepődött meg.
-Én elmegyek fürdeni! Ha te is szeretnél, akkor van törcsi a fürdőben még!-mutattam az adott helyiség felé így biccentett.
-Rendben, köszönöm!
-Én házam, te házad!-tártam ki a karom majd beléptem a fürdőbe.
Gyorsan levettem a régi, koszos ügynöki ruhámat majd bedobtam a mosógépbe és beállítottam a mosás utáni szárítást is. Beállva a zuhany alá, egyből megnyitottam a forró vizet. Éreztem, hogy megtisztulok és ez jól esett. Amikor végeztem akkor megtörölköztem és felhúztam a polcon levő pizsamát. Gyorsan fogat mostam majd kimentem, hogy átadjam Peternek a helyemet. Ameddig Parker zuhanyzott, én megágyaztam majd azután kivittem az üres tányért és elmostam. Visszamentem a hálóba majd leültem az ágyra és a tabletet megragadtam, hogy megnézzem az üzeneteim és jelentéseket.
-Rádió a zuhanyzóba?-jött be Parker kuncogva, így egyből lefagytam. Izmos felsőtestét még pár csepp víz ékesítette. Derekán meg volt kötve a törülköző és a haja vizesen, tincsekbe hullott az arcára. Nyeltem egy nagyot majd visszatértem az online világba, mielőtt észrevenné, hogy elpirultam.
-Ismersz, nem? Jó énekelni zuhanyzás közbe...-poénkodtam.
-Azt meghiszem!-kacagott így nekidobtam egy fekete pólót.
-Tessék! Edzésre használtam, rám is nagy, szóval mindenképpen jó lesz rád!
-Köszönöm szépen!-ragadta meg majd felhúzta és levette a törölközőt, így megláttam az alsóját. Visszavitte a fürdőbe a törcsit, így elég jó rálátásom nyílt a hátsó fertájra. Elégedetten biccentettem majd kikapcsolva a gépemet majd megigazítottam a toppot és a kisgatyát, ami rajtam volt majd betakaróztam.
-Akarsz valamit nézni?-kérdeztem, amikor visszatért.
-Csak számomra volt hosszú ez a nap?
-Őszintén? Hulla vagyok!-vallottam be-Ennek a napnak egyáltalán nem így kellett volna alakulni!-ellenkeztem mire eszembe jutott, hogy milyen nap is van ma-Úristen! Peter, boldog szülinapot!-köszöntöttem fel így odahajoltam hozzá majd megpusziltam-Sajnálom, hogy ilyen későn jutott eszembe!
-Ugyan! A S.H.I.E.L.D. konkrétan vadászatot indított ellened! Senki se hibáztat!
-Ne már! Egy jó barát soha se felejtené ezt el!
-Dehogynem!-ellenkezett-A lényeg, hogy felköszöntöttél mert eszedbe jutottam! Ezt értékelem!-jelentette ki majd ásított egy nagyot.
-Pedig éppen most akartam megkérdezni, hogy mit akarsz csinálni, bulizásképpen!-viccelődtem.
-Szerintem inkább kihagynám most ezt a bulizást!-fintorgott majd betakarózott.
-Akkor jó éjt!-mosolyogtam rá majd lekapcsoltam a lámpát és a fal felé fordulva elfeküdtem.
-Neked is!-köszönt el majd éreztem, hogy ő is felveszi a nyugvó pozícióját. Nem gondolkodva én átfordultam felé majd odabújtam hozzá. Kicsit se lepődött meg a tettemen, csak én csodálkoztam magamon, hogy gondolkodás nélkül ezt megtettem. Óvatosan átkarolt majd jobban magához húzott, így nyugodtan lecsuktam a szemem.

(...)

-Fent vagyok!-riadtam fel a jelzésre hirtelen-Mi történt?-kérdeztem, mert teljesen, még mindig nem tudtam felébredni, hogy elolvassam az apró betűs riasztást.
-Megtámadták Wakandát!-jelzett P.É.N.T.E.K.
-Hogy mi?-dülledt ki a szemem, így egyből a telómért ugrottam, de mivel elfelejtettem, hogy Parker mellettem alszik, ezért átestem rajta, le a parkettára.
-Mi történt?-mormogta Peter megdörzsölve a szemét miközben én kapkodva megragadtam a mobilom.
-Megtámadták Wakandát!-húztam fel a pólómat majd kicseréltem a gatyámat egy rendes farmerra, amit kivettem a szekrényből.
-A francba!-pattant fel egyből majd elkezdett ő is öltözni.
Gyorsan felkapta a ruhája korongját majd kioldotta a mellkasán így egy másodperccel később, már Pókemberként állt előttem. Felkapva a bőrzsekim meg a bakancsom, kifutottam a nappaliba majd kinyitottam az erkély ajtaját és leugrottam onnan. Peter is követett engem, így együtt odarohantunk a tisztásra, ahol álcázva volt a gépünk. Kinyitottam távolból az ajtót majd beugrottam a székbe és egyből felszálltam. Felfelé menet a hátsó ajtó is becsukódott, így amikor már minden a helyén volt én max sebességgel Afrika felé repültem. Nem szólalt meg egyikünk sem, bár nem mintha olyan sok ideig tartott volna az út. A hangsebességet rég meghaladtam, percek kérdése volt, hogy az adott országhoz érjek. Átlépve a burkon lelassítottam majd leszálltam a leszállópályán. Kinyitottam az ajtót majd lefutottam.
-Tiéd a labor, enyém a palota!-mutattam a hely felé így ketté váltunk-Ki a támadó?-rohantam be a palotába.
-Senki!-nézett rám furán Stark mikor kijött a konyhából-Miből gondoltad, hogy lenne támadó?-kérdezte kuncogva.
-Onnan, hogy egy risztásra keltem fel miközben Komlón aludtam-ordítottam le a fejét kiakadva így értetlenkedve megrázta a fejét.
-Mi? Már tegnap este visszaértél!-hozta fel, így egyből megállt bennem minden és rájöttem, hogy akkor tegnap este hova repült az én klónom.
-Az a humanoid! Hol van?
-A szobádban!
-Meredith!-rohantam ezerrel oda. Gyorsan bekanyarodtam a folyosóra majd berontottam a szobámba. Meglátam a robotot miközben ringatta a kislányomat, így csak egyre nagyobb lett bennem a pumpa-Tedd le!-parancsoltam.
-Már rájöttem, hogy miért szeretted meg ezt a kislányt!-suttogta miközben lassan felém fordult, így megláttam, hogy abban a kezében, amivel simogatta Mer-t, abban egy kés van-Nagyon cuki!
-Rakd le a gyerekemet!-ismételtem meg magam feltett kézzel, jelezve, hogy megadom magam.
-Nem a tiéd! Lincoln-é!-javított ki, így lehajtottam a fejem.
-Lincoln meghalt, a jog törvényesen az enyém! Az én gyerekem, én neveltem egészen eddig és Lincoln magasból letolja, hogymi történik a lányával! A nevét se tudja! Tedd le a kislányt és rendezzük le odakint! Tudom, hogy van benned némi moralitás, akármennyire is egy robot vagy! Érzel dolgokat, így mint anyuka mondom neked... Egyik érző lény a másiknak, kérlek, add ide a lányomat!
-Ugye tudod, hogy egy mozdulatból megölhetem...-hozta fel, így a félelem csak nőtt bennem.
-Tudom!-nyeltem nagyot miközben bólintottam-Veled megyek! Felőlem meg is ölhetsz! De őt hagyjad ki ebből! Ő csak egy kisgyerek!-kértem.
-De így lehet téged megtörni!-emelte a kezében lévő kést, így hirtelen megállítottam és Meredith-t magamhoz repítettem. Mikor már a kezemben volt a kicsi, akkor nyugtatóan elkezdtem ringatni majd a humanoid felé emeltem a karomat.
-Engem nem lehet megtörni! Sokan próbáltak és ha azt hitték sikerül, akkor az csak színészkedés volt!-jegyeztem meg majd a rengéssel kirepítettem az ablakon keresztül. Gyorsan kifutottam a szobából-Vidd biztonságba!-adtam oda Starknak Mer-t majd tovább futottam.
-Hova sietsz?-kiabált utánam.
-Megtudni, hogy ki áll emögött!-válaszoltam majd kiugrottam a palota bejáratán majd az ablakomhoz futottam. Az éppen felálló humanoidra ráugrottam majd egy átfordulás után rátérdeltem és kétszer rálőttem a pisztolyommal-Ki bízott meg?-kérdeztem a fegyvert ráfogva.
-Vicces!-hozta fel-Annyira szeretted őt mégis elhagytad!-értetlenkedett, de én csak összevontam a szemöldököm.
-Mi?
-A nagy szerelmed, Lincoln! Jelenleg mindent megtesz, hogy elpusztítson...-röhögte el magát, így eltettem a fegyverem majd összenyomtam a két kezem, ezáltal elporladt alattam a robot.
Ezután felálltam majd visszaindultam az épületbe. Amint az ajtóhoz értem megéreztem, hogy a tisztáson belecsapódtak a földbe így arra fordultam. Felismertem az adott személyt így felé fordulva odasétáltam hozzá.
-Te nem vagy normális!-tört ki belőlem a nevetés.
-Miért is?-érdeklődött miközben megállt velem szemben, csak úgy tíz méterrel távolabb.
-Lincoln, te komolyan rám küldöd az L.M.D. robotokat? Most szívatsz, ugye?-szúrtam le-Egyáltalán mi okból? Hogy visszaszerezhesd Meredith-t?
-Nagyobb okom van!-rázta meg a fejét.
-Hol vannak Coulson-ék?-váltottam komolyra, mert igenis aggasztott, hogy nem lehetett felőlük hallani egy ideje.
-Bezártam őket-vont vállat.
-Hála istennek!-fújtam ki a bennem maradt levegőt.
-Ők nem tettek semmit, nem bántanám őket!
-Viszont én tettem valamit-értelmeztem-Mégis mit tettem, hogy halál a büntetésem?
-Azt, hogy szétrobbantottad a Földet!-jelentette ki, így csípőre tettem a kezem.
-Tudtommal még egyben van!
-Nem most! A jövőbe...
-Mi?-tört ki belőlem a röhögés-Drágám, el kéne menned pszichológushoz...Szeretlek meg minden, de ez már röhejes!
-Miután szakítottál velem, volt egy küldetésünk...Egy átjáró által elmentünk a jövőbe...
-A lényeget Lincoln!-kértem, mert valamiért éreztem, hogy az egész nem lesz más, mint egy nagy hülyeség.
-A Föld széttörve keringett...-tárta szét a karját, hogy nagyobb drámai hatást mutasson-Mutattak az ottani emberek egy videót. Azon a videón te szerepelsz és ott tartózkodtál, ahol akkora földrengés volt, hogy szétrobbantotta a bolygót. Ott voltál az epicentrumban Connie!
-Attól még, hogy ott voltam az epicentrumban, még nem jelenti azt, hogy én is tettem! Honnan tudod, hogy nem éppen meg akartam állítani?
-Ugyan, te is tudod, hogy ez nem igaz!-jegyezte meg így megdörzsöltem a szemem.
-Szóval, ezért akarsz megölni, hogy a jövőbe ne tegyem tönkre a bolygót?-értelmeztem a helyzetet-Lincoln, van egy kislányom! Hogyan pusztítanám el a bolygót, ha neki akarom a legjobbat a jövőben?
-Meredith meghalt...-hozta fel így megakadtam.
-Hát, ha gyilkos robotokat küldesz rá, igenis meg fog halni! Tudod, mit? Menj vissza a bázisra és felejtsük el az egészet!-jelentettem ki majd elindultam befelé.
-Te ölted meg...-tette hozzá elégedettlenül.
-Mi?-torpantam meg majd visszafordultam.
-Miután megszülted a kisfiadat...A szülés után Meredith megölelt, de te a szülési stressz, vagy nem tudom mi miatt, de elvesztetted az uralmadat az erőd felett. Összeroppantottad egy szerető anyai ölelés közben...Aztán meg a gyász miatt nem érdekelt az erőd és nem foglalkoztál vele. De mivel az képességed folyamatosan nőtt, így összetörted csuklóból a bolygót.
-Én nem...-ráztam meg a fejem, de közbevágott.
-Nem mi? Nem uralod az erődet!
-És ezért meg akarsz ölni, ahelyett, hogy támogatnál? Te nem vagy normális! Menj vissza a bázisra és soha többé ne gyere a közelembe!-mentem befelé mire a lábam között landolt egy golyó-Most komoly? Röhejes vagy!-léptem fel a pódiumra.
Meghalottam még egyszer a fegyver durranását így hátra fordultam. Meglepetésemré gyorsan fel kellett emelnem a kezem, hogy nehogy fejen találjon a lövedék.
-Ezt nem kellett volna!-jegyeztem meg mormogva miközben ökölbe szorítottam a kezem.
-Téged sehogy se lehet megölni?-lepődött meg majd eldobta a pisztolyát.
Összeszedve minden energiáját, és a közeli felhőkből elszívva az elektrosztatikát, az egész teste elkezdett szikrázni, majd végül felemelve a karját, felém irányította az összes villámot. Egy karkörzéssel generáltam egy pajzsot majd összehúzódva megtartottam a védelmet nyújtó testet. Szerencsétlenségemre Lincoln ereje nem fogyott, viszont az én pajzsom vékonyodott és kezdett berepedni. Pillanatokkal később, ketté tört a kreálmányom, így az engerm érő villám miatt a palota falának csapódtam majd leestem a földre.
-Nem adod fel, mi?-kérdeztem miközben nagy nehezen feltápaszkodtam.
-Megmentem a Földet! Erre esküdtem!-magyarázta majd megint kilőtt egy nyalábot.
Védekezésképpen most én is megtettem ugyanazt. Ütközött félúton a két energia aztán Lincoln-é egyre jobban közeledett felém. Az én erőm sehol se volt az övéhez képest. Mivel idősebb volt, ezért erősebb is. Ez ellen nem tudtam tenni, még az se számított, hogy vannak isteni szálaim is. Amikor már elért az ő fele hozzám, földdarabkák kezdtek el a lábam mellett lebegni. Körbe-körbe keringtek a lábam körül míg egy páncél nem kezdett el keletkezni a testemen. Amint elért a nyakamig hirtelen széthúztam a két kezemet, majd összecsaptam a tenyerem, ezzel egy robbanást idézve Lincoln felé. Lincoln hátraesett így én nyugodtan fel tudtam állni.
-Mi a franc?-nézett végig rajtam csodálkozva.
-Tudtad, hogy negyedbe isten vagyok?-kérdeztem majd az erőmmel felemeltem a levegőbe. Abban a pillanatban egy hatalmas lyuk keletkezett a mellkasán, így a számhoz kaptam, és emiatt leesett a földre, mert nem koncentráltam a levegőben tartására. Felnéztem félve, de hatalmas meglepetésemre még egy Lincoln-nal találtam szembe magam.
-De...Azt hittem...Ez egy replika?-nyögtem ki a hullára mutatva.
-Bezártak minket!-dobta el a fegyvert majd odafutott hozzám-Jól vagy? Valaki meghackelt minket és így célbavett téged-mondta majd aggódóan megölelt.
-Mióta van a robotoknak képessége?-kérdeztem nagyot nyelve.
-Van nekik?
-Itt szórta a villámokat...
-Akkor nagyobb veszélybe vagy, mint hittem-jegyezte meg miközben elengedett-Meredith hol van?
-Biztonságban!-válaszoltam lihegve a sokktól.
-Rendben! Gyere! Menjünk mi is biztonságba!-ragadta meg a karom majd elkezdett a quinjet felé húzni.
-Lincoln, én biztonságba vagyok itt!
-Nem hiszem!-magyarázta, így még egyszer ránéztem a robotra. Kihúztam a karom a szorításából majd közelebb léptem a testhez.
-Ilyen élethűre meg tudta csinálni Fitz a robotokat?-vizsgáltam meg-Az olajat vérként ábrázolni, nagyon jó!-guggoltam le hozzá.
-Miről beszélsz? Fitz nem csinált ilyet...-ellenkezett, így értetlenkedve ránéztem.
-Mi?-jöttem rá az igazságra majd elkezdtem rák járásba lassan hátrálni.
-Fitz ezt nem csinálta meg!
-Akkor te...-esett le.
-Azt hittem, hogy nem tudod meg!-fújta ki a levegőt majd elővette a pisztolyt.
-Ne!-emeltem fel védekezően a kezem, de ezzel lerepítettem a fejét a nyakáról-A francba!-kaptam a kezemhez mire megéreztem rohanó lépteket.
-Jól vagy?-futott hozzám apa-Stark most szólt!
-Én csak felemeltem a kezem...-suttogtam a döbbenettől.
-Petra!-ért hozzám így letérdelt velem szembe.
-Én nem akartam ezt...-ráztam meg a fejem.
-Petra, nézz rám!-fordította a fejemet felé-Jól vagy?
-Nem uralom az erőmet...-másztam hátrébb.
-Ne hülyéskedj már!-kuncogta el magát.
-Ne! Ne gyere közel! A végén még téged is megöllek!-álltam fel félve.
-Ne hülyéskedj!
-Nem hülyéskedek! - ellenkeztem hisztizve mire a karlegyintésem miatt kitörtem egy fát a rengéssel-Rohadt életbe!
-Figyelj! Engem nem fogsz megölni!-emelte fel a karját nyugtatóan.
-De! Nem uralom az erőmet! Bármikor megölhetek valakit egy szimpla öleléssel...-tört ki belőlem a sírás, így összerogytak allattam a lábaim.
-Nincs semmi baj!-közeledett hozzám.
-Meg fogom ölni Meredith-t a jövőben...Darabjaira hullik miattam a Föld...
-Az csak egy alternatív jövő! Még meg tudod változtatni!-biztatott így Lincoln testére néztem.
-Meghalt apa! Most már tényleg meghalt...
-Tudom!
-Uram atyám!-jutott eszembe valami mire elröhögtem magam.
-Na mi az?
-Gyakorlatilag ő már meghalt! Már rég halott! De most...Itt fekszik holtan egy lyukkal a mellkasán és arra kényszerít, hogy adjak neki vért, hogy tovább élhessen. Érzem a hangot a fejembe, ami azt parancsolja, hogy csapoljak a véremből ennek a rohadék szemétládának!-térdeltem le mellé majd a hátára fordítottam-Te rohadék...
-Ha ezt most Steve hallaná!
-Megcsalt engem! Mikor éppen azt mondta, hogy küldetésen volt...Annyiszor megvolt rá a lehetőségem, hogy megcsaljam, de én mégis hű voltam ehhez a mihaszna senkiházihoz! Mit rontottam el? Mit nem csináltam jól? Gondoztam, ápoltam, szerettem, vigyáztam rá, törődtem vele-soroltam fel-És aztán meghalt az én hibámból és a S.H.I.E.L.D. meg elvitte mellőlem...Csak úgy szó nélkül! Aztán visszatér pár hét múlva: "Hé Connie, élek!"-panaszkodtam majd vettem egy mély levegőt-Mit rontottam el?-gondolkoztam el majd elporlasztottam a holttestet-Mit tettem?-dőltem előre majd még jobban kitört belőlem a sírás.