-Gyerünk kislány!-álltam meg a palota előtt-Ha végre beérsz megkapod a babaházad!-fordultam Steve felé.
-Na jól van! Ez csak Peggy-nek állt jól!
-Ez sértésnek kéne vennem, de nem fogom, mert tudom, hogy nagyon jól áll nekem a parancsolgatás és rohadtul szexi vagyok akkor!-meséltem miközben megtámaszkodott a térdén és lihegve kapkodott a levegő után.
-A seregbe nem volt ennyire megterhelő a feladat...
-Steve! Egy hete vagy ébren! Most már tudsz sántítás nélkül sétálni normál tempóba...Tudsz kocogni...És már csak a futásnál szúr a mellkasod! Egy hét!
-Hát igen...
-Már rég meggyógyultál volna, ha akarnál!-jegyeztem meg.
-Tudom!
-Steve, ha nem akarsz már élni, rendben, oké! Te Peggy-vel akarsz lenni! Megértem! De amíg te el akarsz menni, minket megbántasz! Szeretünk Steve! Nem akarunk elveszteni! De ha ennyire akarod, jó! Menj nyugodtan! Menj vissza az időbe! Öld meg magad, nekem mindegy!-tártam ki a karomat így kiegyenesedett, hogy láthassa, hogy komolyan beszélek-e-De csak, hogy tudd! Ha látok esélyt, hogy megmentselek, nem habozok, hogy megtegyem! Felnyitlak nem steril területen, hogy túléld! Mert nem állok arra készen, hogy a mentorom és a barátom elmenjen!-jelentettem ki majd bementem a palotába.
-Petra!-szólt utánam.
-Elmegyek pihenni!-kiabáltam vissza a vállam felett.
-Várjál meg!-húzott vissza.
-Meghalt a szerelmem az orrom előtt! Nem bírom ki, ha még valaki meghal a szemeim láttára! Főleg nem te! Ebbe az öt évbe megtanítottad azt, hogy a legfontosabb dolog a világon a hit! És én hittem benned! De most már nem tudok kiben hinni mert eltűnt, az az ember, akit megmentettem Sokoviában!-ráztam meg a fejem majd belépten a szobámba majd becsaptam az orra előtt az ajtót.
-Petra!-kopogott így gyorsan letöröltem a hamis könnyeimet, amit az előadás kedvéért gerjesztettem majd kinyitottam.
-Jó színész vagyok?-kérdeztem fintorogva, de nem bírtam sokáig így elnevettem magam.
-Mi?-lepődött meh-Te most? Ne már! Te végig színészkedtél?-esett le neki.
-Azt mondtad, hogy ez a katonásdi csak Peggy-nek áll jól...Nekem meg jól áll a sajnálkozás! Meg persze a S.H.I.E.L.D. nagyon jó színészi órákat adott! Na gyere ide!-tártam ki a karomat, így megölelt-Tisztellek amiatt, hogy harcolsz saját magad ellen! Ez hatalmas teljesítmény!-suttogtam megsimogatva a hátát.
-Köszönöm!
-Én is! Miattad nem lennék itt!
-Jó volt az edzés!-hozta fel így elkuncogtam magam.
-Holnap ugyanekkor!-engedtem el majd Steve mosolyogva el is ment.
Megfordultam majd az ágyamra néztem. Túl csendes volt a helyiség a gyerekem nélkül, de ahogy apa mondja, még nekem is kell pihenés! Tegnap este óta egyedül vagyok, mert ők elmentek az űrbe, hogy teljesen távol legyenek tőlem. Odaléptem az ágyhoz majd rádőltem és bekapcsolva a zenét elkezdtem dúdolgatni.
(...)
-Keresel valamit?-jött be a laborba Stark mikor éppen a legnagyobb köteg mappák kutatgattam.
-Az életemet!-válaszoltam az aktákba bújva.
-A midet?-kérdezett vissza így megállva felé fordultam.
-Na jó!-biccentettem mire Stark elröhögte magát-Magaslabda volt!
-Hol van a gyereked?-érdeklődött mikor mellém ért.
-Valahol az űrbe repked a nagyszüleivel gondolom...Vagyis a palotába nem találkoztam velük, lehet  hogy attól még visszaértek!
-És te meg idejösz megnézni a régi kutatásaidat ahelyett, hogy pihennél?-értelmezte a helyzetemet, így bólintottam.
-Hiperaktív vagyok!-tudtam le ennyivel.
-Miről nem kutattál még?
-Hát ezt néztem most meg!
-És?
-Belevetem magam a munkába! A következő alany a végtelen kesztyű lesz!-jelentettem ki.
-Az nem Xanba...Danba...-makogott így kitört belőlem a röhögés.
-Xandar-segítettem ki emiatt csettintve igazat adott.
-Xandaron van?-fejezte be a kérdését.
-Itt volt egész végig a kincstárba maximális őrizetbe!-vettem fel az aktákat majd kiindultam.
-Jobban nézel ki munkaruhába!-nézett végig rajtam így hitetlenkedve megráztam a fejem.
-Edzőként is dolgozom!-válaszoltam amikor felmentem a lépcsőn.
-Akkor a Stark vállalatos munkaruhádba nézel ki jobban!
-De ez kényelmesebb!-mentem ki majd becsukódott mögöttem az ajtó-Look out cause here I come-kezdtem el dúdolgatni-And I'm marching on the beat that I drum
I'm not scared to be seen
I make no apologies
This is me...-forogtam egyet emiatt nekimentem valakinek így leestek az akták-Nagyon sajnálom!-néztem az emberre-Szia Peter!
-Itt dúdolgatsz Wakanda tisztásán? Ez nem egy híres énekeshez való!-szedte össze a lapokat majd visszaadta.
-Nem vagyok híres énekes...-mentem el mellette-Csak közismert!-javítottam ki kuncogva.
-Az nem ugyanaz?-kérdezte mire felé fordultam.
-Nem! Vagyis nálam nem!-néztem vissza rá.
-Van kedved inni egyet?-kérdezte hirtelen így, összevont szemöldökkel visszafordultam, hogy biztos legyek az ajánlatában.
-Nem iszom alkoholt-ráztam meg a fejemet.
-Hát persze! Maga a tökéletesség...-kacagta el magát majd tovább ment.
-De egy vacsiról lehet szó!-szóltam utána mire rám pillantott.
-Ismerek egy barátságos nyugodt helyet...-vakarta meg a halántékát.
-De jó! Akkor legalább nem kell kiöltözni-ujjongtam így mosolyra húzta a száját.
-Este hét?
-Megbeszéltük!-mentem be a palotába.
-Hát, nézd ki van itt!-jött ki apa a szobafolyosóról Meredith-szel-Itt a mami!
-Mami!-mondta ki Mer még a sajátos baba kiejtésével.
-Jaj de ügyes vagy bogaram!-pusziltam meg.
-Látod milyen ügyes vagy?-nézett rám apa-Az első szava mami...
-Nem!
-Tessék?
-Az első szava nem volt-romboltam le a tökéletes képet apában így szomorúan lehajtotta a fejét, de mivel Mer a két keze közé vette az arcát ezért egyből elvigyorodott.
-Én még nem hallottam, hogy a nemet kimondta volna!
-Majd ma fogod! Nem szeret fogat mosni! Jön a foga ezért egy kicsit háklis, viszont muszáj megmosni, mert azáltal segíted is a fogak előbújását és tisztának kell lennie a kicsi fogacskáinak!-nyomtam neki a fejem Mer-hez így átkarolt a saját kisgyerekes módon.
-Majd a nagypapi gondját viseli a pici unokájának!-igazította meg a ruháját-Akkor mi hagyjuk anyát dolgozni!-jegyezte meg apa meglátva a mappákat a kezemben így megpuszitam a kislányomat.
-Szia a babi!-intettem Mer-nek így apa vissza is vitte a szobába.
(...)
-Szia!- köszöntem mikor kinyitottam ajtót. Peter egyből egy kicsit le is sokkolódott, pedig direkt emiatt vettem csak egy ruhát, ami a combom közepéig ért, hogy a nagyon csinos dicséreteket elkerüljük.
-Szia!-nézett a szemembe Peter mosolyogva-Mehetünk?-érdeklődött maga mögé mutatva.
-Persze!-biccentettem miközben becsuktam magam mögött az ajtót és elindultunk kifelé-Milyen volt a napod?
-Én kivizsgáláson voltam. És neked?
-Edzettem Steve-vel és kutattam.
-Most miről kutatsz?
-A végtelen köveket tanulmányozom...-vontam meg a vállam-Úgy érzem, hogy jobb ha tudom, mert hátha lesz még egy hatalmas seggfej az univerzumban, hogy használnunk kell ellenne.
-Az érdekes lehet! Biztos nem könnyű az idegen eredetével foglalkozni.
-Milyen kivizsgáláson voltál?-hoztam fel, mert nem tudtam összerakni ezt egyáltalán a fejemben.
-Mr. Stark bevett a kutatásba!
-Te leszel a kutatási alanya?-döbbentem le, hiszen a reggeli órákban még nagyon az én véremmel foglalkozott és az embertelen erővel.
-Érdekli a képességem.

-Igen, az tényleg érdekes lehet, ha már egy mutáns pók csípet meg!-jutott eszembe-Ne már! Ez nekem miért nem jutott eszembe?-hitetlenkedtem mormogva, így elkuncogta magát.

-Miért? Tán a végtelen kövek unalmasak?
-Igazából nagyon sok időt elvett az, hogy nem találtam meg a kincstárat...-vallottam be, így kitört belőlünk a nevetés-Még nagyon új nekem ez a hely!
-Ugye tudod, hogy van térkép a karkötődön?-emlékeztetett, így megráztam a fejem.
-Itt vagyok egy hónapja, de még nem tudok mindent...Ez szörnyű!-jegyeztem meg szégyenkezve.
-Nekem is kellett jó pár hónap, hogy megszokjam ezt a környezetet!-nyugtatott meg enyhén meglökve a karomat a könyökével.
-Ez csak deja vu! Amikor öt éve elkezdtem dolgozni a Bosszúállókkal, akkor az volt az első dolog, hogy a Kapitánnyal bejártuk a bázist-nyeltem nagyot-Itt ezt nem tudtam egyből megtenni, mert Thanos úgy gondolta, hogy én kellek neki és emiatt nekem egész nap edzésen kellett lennem, plusz lett egy kislányom is...

-De szereted Meredith-t!

-De néha olyan rossz belegondolni, hogy mennyivel egyszerűbb volt régen! Amikor még nyugodtan elmentem a csajokkal edzésre... Most csak vagyok és nem tudom, hogy mit csináljak és jelenleg mérföldnyi távolságnak tűnik az a pillanat, amikor Steve és én bejártuk a New yorki bázist.
-Én csak egyszer voltam azon a bázison...
-Amikor odavittelek...Te nem választottad a Bosszúállók szerepet!-vontam vállat jelezve, hogy ő szúrta el a nagy esélyét.
-Az egy teszt volt!
-Nem volt az...-néztem rá, hogy tudja, hogy igazat mondtam-Stark azt akarta, hogy teljes jogú tag legyél...
-Ezt most nem mondod?-akadt ki, így felkacagtam.
-Nem mondta el neked, amikor idejöttél?
-Nem...
-Hát akkor most már tudod! Legalább nem cseszted el a tanulmányaidat, mint én!-tettem hozzá röhögve a saját példámból kiindulva.
-Miért mondod ezt?
-Én csak általánosba jártam...Nekem kimaradt a gimi...Persze Coulson elintézte mivel még tanköteles voltam, hogy a S.H.I.E.L.D. gyakornoka voltam, így nem kellett iskolába mennem... Jó, persze okosabb voltam a többieknél és minden érdekelt, ezért szabadidőmben tanultam, de az nem volt olyan, mint amikor ott ülök a padban.
-Igazából nem nézel ki ilyen okosnak...Amikor először megláttalak Lipcsébe egyből az jutott eszembe, hogy egy lány vagy, aki csak verekedni tud...De nem! Sikerült megváltoztatnod a véleményem!-mesélte.
-És mikor?-kérdeztem amikor beértünk a helyiségbe.
-Két éve...Amikor megmentetted az univerzumot!-húzta ki nekem a széket-Elmegyek rendelni! Mit kérsz?
-A menü teljesen jó lesz!
-Rendben!-ment el.
Körbenéztem a kis vendéglőbe. Aranyos volt! Kicsi hely, nyugodt környezettel... Nem volt nagy szám, de szinte félig tele volt a hely, szóval volt forgalma. Ahogy vizsgáltam az éttermet, észrevettem egy zenekart hátul. Leragadt ott a tekintetem és csak hallgattam a dalt. Nekem nagyon tetszett! Az énekes meg egy kész röhej volt! Úgy adta magát, mintha bele lenne rúgva, vagy szívva. Nem bírtam nem röhögni rajta! Amikor végeztek akkor hahngosan ujjongva megtapsoltam őket.
-Látom tetszik a zenekar!-ült vissza Peter.
-Elképesztő! Imádom ezt a helyet! Istenem! Nem kellett volna két éve elmennem!-ellenkeztem hátradőlve.
-Miért nem mész énekelni?-kérdezte a színpad felé biccentve.
-Én? Ugyan!
-Ne már! Még pár percig nem lesz kaja...
-Nem!-ráztam meg a fejem.
-Kalu!-szólt az énekesnek mire felfigyelt ránk és mellénk jött.
-Helló Peter!-ült le majd megfogta a kezem-Biztos új vagy itt!-puszilta meg az ujjamat-Még nem találkoztunk! Kalu vagyok! Ennek a vendéglőnek a tulajdonosa és a banda énekese.
-Petra Quill-mutatkoztam be mosolyogva.
-Amint láttam tetszett a szám!
-Igen! Nagyon jól szól a banda!-dicsértem meg-Nem sok ilyen banda van!
-Tudsz énekelni?
-A hangja olyan édes, mint a méz!-szólt bele Parker így megrúgtam az asztal alatt a lábát, de meg se rebbent.
-Akkor gyere!-húzott fel majd a színpadra felhúzott.
-Nem!-ismételtem meg magam-Én nem vagyok jó!-tiltakoztam amikor már a kezembe nyomták a mikrofont is-És ha jó is lennék, akkor nem követem a mai dalokat, mert a gyerekemmel foglalkozom!

-Mit szoktál neki énekelni?-hozta fel, így lehajtottam a fejem-Menni fog! Ha Parker azt mondja, hogy tehetséges vagy, akkor én hiszzek neki!-jelentette ki, így odamentem a bandához majd elmondtam, hogy meliyk dalt szeretném énekelni.

https://youtu.be/bnQRC-xUgVQ

Nagyon jó volt újra rendesen énekelni. Egyszerűen felszabadult a hangom, mert közönség előtt mikrofonba énekelni, az teljesen más, mintha esténként éneklek Mer-nek, vagy dúdolgatok magamnak miközben Wa max hangerővel nyomatja  a szobámban a zenét.

-Bravo!-ujjongott Kalu amikor befejeztem egy meghajlással-Ez a hang! Ez mennyei! Imádom!-dicsért folyamatosan engem mikor mellém jött-Nem akarsz énekes lenni a bandába?-kérdezte, így kidülledt a szemem a hirtelen ajánlattól.
-Nem, köszönöm!-ráztam meg a fejem-Hatalmas lehetőség, meg minden, de inkább maradok a szuperhős kilétemnél!
-De ez az édes hang a színpadra termett!
-Sajnálom! De én inkább harcos vagyok!
-Ne már! Benned van a tűz! Csak parázslik! Hagyjad, hogy égjen és robbanjon!
-Sajnálom...
-Egy utolsó dal! Kérlek! Látni akarom a szárnyalásod!-fogta meg a vállam, de én csak elkuncogtam magam.
-Sajnálom, de a válaszom nem!-adtam vissza a mikrofont majd elindultam az asztalunkhoz. Amint megláttam Peter-t, észrevettem, hogy egy lány leült a helyemre és éppen ette az én kajámat-Köszönöm szépen azért!-adtam vissza a mikrofont majd az asztalhoz mentem-Leszállnál a hatalmas seggeddel a pulcsimról?-kérdeztem a csajtól megállva mellette mire rám nézett.

-Beszóltál langaléta?-állt fel, hogy beszálljon a keménykedésbe, de semmit se ért, mert nem tudta, hogy én ki vagyok és fél fejjel így is magasabb voltam.
-Én csak megkértelek, hogy szálljál le a pulcsimról-vontam meg a vállaim-Remélem ízlet a kajám!
-Ohh! Hogy az a tiéd volt! Sajnálom! Olyan jól nézett ki...Csakúgy mint a fiúd mellette...
-Nem a fiúm!-ellenkeztem, így felcsillant a szeme.
-Akkor legalább nem kell aggódnom a dühös barátnőtől!
-Hát attól biztos nem! Most már mehetek?-tettem keresztbe a kezem-Szívesen hallgatom a kis nyávogó beszédedet, de nekem kell mennem, mert engem vár otthon egy gyönyörű kislány...
-Nézzenek csak! Egy kislány? Hány éves voltál, amikor született? Biztos egy kis ribanckodás közbeni baleset lehet az a szerencsétlen gyerek!-jegyezte meg, így még jobban elkezdtem érezni a bennem rezgő erőmet.
-Hahaha!-kuncogtam-Tudod, hogy lettem anyuka? Hogy életem szerelme megcsalt és miután meghalt enyém lett a gondviselői jog! Egyébként most, hogy mondod igazad van!-adtam igazat neki-De ez a kurva megmentette az univerzumot kétszer és csuklóból elrepít az erejével az űrbe...-hoztam fel, így egyből elállt a szava és lefagyott, mivel rájött, hogy pontosan ki is vagyok-Érzed azt a nyomást a nyakadon-kérdeztem mire elkezdte nehezebben venni levegőt-A kurva nem szereti, ha kurvának hívják...-jelentettem ki miközben elengedtem az erőmmel, így mélyen fellélegzet és a torkához kapott. Felkaptam a dzsekimet majd egyből ki is mentem, hogy ne folytassuk ezt a rossz csevejt.