-Na jó!-szállt le apa a palota mellett-Most az egész csapat meg fog lepődni, ha egy babát fognak a kezedbe látni, szóval ne csodálkozz!-hozta fel így vettem egy mély levegőt majd megsimogattam a hordozóba fekvő kislányt.
-Alapból folyamatosan megbámulnak, mert sokat eszek!-magyaráztam nevetve mire eszembe jutott valami, így a homlokomra csaptam-A francba!
-Mi az?
-Elfeledkeztem a rólad és Gamora-ról! Nem tudtam csinálni nektek kaját!-mondtam mire leesett neki a helyzet-Annyira sajnálom! Hiszen megígértem, de jött a hívás, hogy van egy gyerekem és...
-Semmi baj!-állított le, hogy ne ostorozzam magam tovább-Majd máskor megoldjuk!-nyugtatott meg.
-Holnap! És esküszöm, hogy megcsinálom!-álltam fel megfogva a hordozót.
-Köszi!-biccentett miközben követett engem a táskát megfogva.
-Szívesen teszem!-tudtam le ennyivel-Hiszen Gamora a mostoha anyám és nagyon szimpatikusnak tűnik!-dicsértem meg lelépve a betonra.
-Megcsinálom a szobádat bababiztosra! Te addig megleszel?-érdeklődött nekem átadva a táskát.
-Megcsinálom egyedül! Te csak pihenjél!-legyintettem hiszen nem akartam belevonni a hatalmas galibába, amibe kerültem.
-Én vagyok a nagypapa és segítek! Egy nagyszülőnek ez a dolga!-ellenkezett beindulva a hatalmas épületbe-És ahogy a mamám mondta folyton kiskoromba: "Ha a papa nem tudja megjavítani, akkor azt senki se tudja!". Szóval, én mindent meg tudok javítani!-értelmezte a helyzett kuncogva-Te addig friss szülőként megismered a kislányod!
-Rendben! Azt hiszem csinálok neki egy kaját. Már régóta nem evett...-jutott eszembe.
-Hol leszel?
-Szerintem kimegyünk játszani a természetbe egy kicsit...
-Rendben!-puszilt meg majd bekocogott.
Én is besétáltam a palotába, csak én egyből lekanyarodtam a konyhához, hogy nekilássak a babaétel készítésének. A hordozót a pultra tettem, míg a táskát a földre. Kicsit ringattam, mert nagyon félálomba volt szegényke az út után, amit végig aludt. Közben feltettem egy lábosba vizet és nekiálltam azt forralni. Amikor már gőzölgött, akkor a cumit és a cumis üveget beletettem a folyadékba. Néha hülye pofákat vágtam a baba előtt emiatt felnevetett. Felbontottam a tápszert, hogy annak is nekiálljak.
-Kié ez a cukiság?-kérdezte Steve miközben bejött a helyiségbe-Mindjárt megzabálom olyan cuki!-csiklandozta meg a talpát mire Meredith elröhögte magát.
-Az enyém...-válaszoltam halkan, mert nem tudtam, hogy mennyire tartsak a reakciójától.
-Hogy mi?-lepődött meg felnézve rám.
-Azt kérdezted, hogy kié-fújtam ki a bennem maradt levegőt-Az enyém! Steve bemutatom Meredith Campbell-t!-simogattam meg a baba arcát majd kikapcsoltam a tüzet és kivettem a cumis üveget.
-Várjunk!-emelte fel a kezét-Neked van egy gyereked?
-Igen! Ott van előtted!-kuncogtam el magam, mert viccesnek tartottam, hogy nem képes ezt felfogni.
-Te a két évbe, amíg nem láttunk, szültél egy gyereket?-kérdezte míg én elkészítettem a tápszert és elkezdtem felrázni.
-Dehogy!-röhögtem el magam-Tegnap felhívtak a gyámügytől, hogy Lincoln-nak van egy gyereke és engem adott meg törvényes gyámnak...Az anyja azt mondta, hogy nem csalt meg...De akkor hogyan lehet, ha nem is Lincoln kishúga? A DNS megegyezik! Minden arra utal, hogy megcsalt!
-Petra én...
-Vagy lehet, hogy csak segített olyan párnak akinek nem lehetett gyerekük...De akkor miért adnák őt vissza? Ez túl zavaros nekem!-ráztam meg a fejem.
-Tudom, hogy fáj, de itt van előtted ez a gyönyörű bizonyíték arra, hogy igenis félrelépett-pillantott Meredith-re így lehajtottam a fejem.
-Tudom! De nem akarom elfogadni! Minden éjjel imádkozok a történtek miatt erre ezt történik!-vallottam be,De legalább most már tudom, hogy miért tervezte a gyereket!-vontam meg a vállam.
-A cumi!-mutatott mögém mire megfordultam.
-Ja tényleg!-vettem ki az adott tárgyat majd a pultra raktam-De igazából nincs okom panaszkodni!-jöttem rá-Az Isten megajándékozott engem egy gyönyörű, egészséges kislánnyal! Ennek örülnöm kell!
-Én is terveztem Peggy-vel jövőt-suttogta így hirtelen lefagytam az őszinteségétől és nem csak egy kis adag tápszer ment a csuklómra a hőmérséklet megvizsgálása érdekében, hanem egy nagyobb adag.
-De te meghaltál!-mondtan halkan majd lenyaltam a karomról a folyadékot.
-Igen! Így ez már nem fordul elő...
-Mi van Sharonnal?-jutott eszembe a németországi kis csókjelenet.
-Hát az úgy van...-vakarta meg a tarkóját kínosan, így egyből leesett a szituáció.
-Hogy négy éve a csókkal megszűnt a köztetek lévő kapcsolat?-vontam fel a szemöldököm kérdőn, bár teljesen tudtam, hogy mi lesz erre a válasz.
-Azt hiszem!-vallotta be.
-Pedig szimpinek tűnt! Kedves volt!-kedveskedtem így elismerően biccentett-De igazából nézzél magadra Steve! Úgy nézel ki, mint egy száz éves? Vannak ráncaid az arcodon? Elkezdtél őszülni?-kérdeztem sorba-Hát nem! Alig nézel ki harmincnak! Kezdj el csajozni!-biztattam így felkacagott.
-Jó vicc!
-Miért?
-Megvolt a lehetőségem, hogy egy családot alapíthassak...Nem éltem vele! Többször nem akarom újrakezdeni!
-De miért?-értetlenkedtem miközben a pultnak dőltem.
-Te mikor tervezed, hogy visszamész pasizni?
-Én megkaptam az özvegy nevet-tudtam le ennyivel.
-De te nem vagy Natasha!
-Nem tudom!-ráztam meg a fejem-Gyerek nélkül könnyebb lett volna újrakezdeni, de így...Plusz nehezíték, hogy a fiúk távol maradjanak tőlem...-kuncogtam amikor megcsíptem Meredith pofiját-Na mi megyünk egy picit a levegőre!-fogtam meg a hordozót-A mami dolgozik egy kicsit míg a kislány eszik majd alszik!-fogtam meg egy plédet majd kiindultam-És Steve!-fordultam vissza így felém fordult-Képes lennél visszavonulni és teljesen nyugodtan élni, mint egy családapa?-kérdeztem, mert őszintén kíváncsi voltam a válaszára.
-Nem tudom!-vont vállat-Talán...
-A talán a családnál nem elég!-jelentettem ki-Tudom, mert így veszítettem el a szerelmemet!-hajtottam le a fejem majd kiléptem a helyiségből és kiindultam a rétre. Kiérve egyből megéreztem a friss levegőt, így lesétáltam a betonról-Na jól van kicsim!-álltam meg-Mit szólnál ha játszanánk egy picit?-terítettem le a plédet mire Meredith elkezdett ugrálni-Gyere! Megszabadítalak a csúnya hordozótól!-vettem ki majd letettem a plédre-Csak a pléden játszhatsz!-szedtem ki a játékokat-Wa!
-Igen?
-Oldjad meg légyszíves a számlázásokat meg a papírmunkákat!
-Oké! Majd szólok, ha furcsa dolgot találok!
-Köszönöm!
-Jó mulatozást!
-Az meglesz!-kezdtem el csikizni Mer-t majd elkezdett emiatt forgolódni.
-Úgy halottam, hogy lett egy új rokonom!-jött hozzánk Gamora-Hadd nézzelek téged Csöpség!-ült le mellém-Jaj de kis cukiság vagy!-simogatta meg a hasát-Mi a neve?
-Meredith...-pillantottam a mostoha anyámra.
-De szép neved van Meredith!-folytatta a játszadozást a babával majd visszafordult felém-Hogy vagy?
-Egész jól!-vontam vállat.
-Biztos!
-Igen! Egyelőre...
-Rendben!-biccentett, így én vettem egy mély és felálltam.
-Ittmaradnál vele egy kicsit?-kérdeztem-El kell mennem mosdóba...
-Menjél csak!-mondta majd bementem a palotába. Szinte rohantam annak ellenére, hogy a magas sarok nem nagyon engedte. A folyosóról szinte hatalmas erővel csörtettem be a szobámba.
-Minden rendben?-nézett rám apa amikor gyorsan befutottam a vécéhez és kidobtam a taccsot-Nem úgy tűnik!-jegyezte meg magának.
-Jól vagyok!-vettem mély levegőt mire kijött belőlem még egy adag hányás.
-Biztos?-simogatta meg a hátam amikor lehúztam a a vécét.
-Minden rendben!-mostam meg az arcom.
-A huszonegyedik századba az emberek csak úgy kidobják a taccsot?
-Van ez így...
-Az én időmbe akkor rókáztak, ha sokat ittak, betegek voltak, vagy terhesek...-nézett végig rajtam.
-Te most célozni akarsz?-húztam össze a szemöldökömet.
-Én nem!
-Amikor stresszelek, hányok...Ennyi! Nem vagyok terhes! Nem lehetek terhes! Lincoln óta nem voltam senkivel...
-És volt neked azóta a tudod...
-Igen! Egyből itt Wakandában az első héten...
-Akkor tényleg csak stresszelsz!-adott igazat.
-Megmondtam!-forgattam meg a szemeimet.
-De miért stresszelsz?-érdeklődött aggódva a mosdókagylónak nekidőlve.
-El fogom szúrni!-vallottam be kitárva a karjaimat.
-Mit fúgsz elszúrni?-röhögött ki-Petra! Te vagy a legokosabb lány a világon! Meg tudod védeni magadat és a kislányodat is. És ha mondjuk szerinted az anyaságot fogod elszúrni, akkor ne higgy magadnak! Hiszen egy gyámügyis nem tudta lenyugtatni Meredith-t, de te csettintésből elhallgattattad. Te leszel a világ legjobb anyukája! És ha mondjuk Edit ezzel nem értene egyet, úgyis mindjárt felhívna és leordítaná a fejemet. De mivel nem tette, ezért igazam van! Szóval ne hidd azt, hogy el fogod szúrni! Te leszel a legjobb anyuka!-nyugtatott meg így a szemébe néztem.
-És ha mondjuk Thanos felbukkan és valamilyen úton-módon megöl engem?-hoztam fel, mert nagyon benne volt ez a pakliban.
-Akkor enyém lesz Meredith! És én felnevelem!-vont vállat, mintha ez egy természetes dolog lenne-De ilyen nem fog megtörténni! És egyébként is! Meredith embertelen! Hogyan neveljek fel egy embertelent ha nem tudom, hogyan kell?-jutott az eszébe.
-Háromszoros adag kajával. Ez a titok! Vagyis csak miután átváltozott...Addig minden normális a szervezetébe! De persze egy halolajtól vagy egy terrigén-kristálytól bármikor átváltozhat!-emlékeztem vissza a saját esetemre.
-Te mikor változtál át?
-Amikor tizennégy voltam.
-És mikor akarod, hogy Meredith átalakuljon?
-Tizennyolc évesen! Nekem is akkor kellett volna a hagyomány szerint, de engem megtámadtak-szorítottam ökölbe a kezem, hogy újra érezhessem a rezgést.
-Akkor tizennyolc év múlva beszélünk Meredith képességéről!-ment ki majd folytatta a barkácsolást.
-Szerinted mikor mondjam el neki, hogy mi is ő?-követtem a szobába.
-Nem tudom! Te mikor tudtad meg?-fordult vissza felém.
-Túl korán! Amikor Magyarországra költöztünk...Tíz voltam. Anya túlságos tudta, hogy mi fog történni New Yorkba! Én ugye nem akartam elmenni Missouriból, de ő meg jött az űrlényekkel meg a hatalmas harcról...Két hónap múlva meg is történt.
-Szóval...
-Tudok tanulni a saját nevelésem által!-jelentettem ki majd áthúztam egy melegítőt és visszamentem a tisztásra.
Amint kiléptem a palotából, megláttam egy hatalmas tömeget a plédnél.
-Na jó!-törtem utat-Ekkora tömeg mellett szégyenlős lesz! Mindenki menjen el!-kuncogtam mire elindultak.
-Én tudtam, hogy terhes voltál! Már két éve tudtam!-jegyezte meg Stark.
-Hogyan lettem volna két éve terhes amikor cirka tizenkét hónapja lettem volna terhes Meredith-szel?-gobdolkodtam el a hülye elméletén-De nem voltam!
-Mindegy! Akkor is értesz a gyerekekhez!-tudta le ennyivel majd továbbment.
-Köszönöm, hogy figyeltél rá!-paskoltam meg Gamora vállát mire biztatóan megfogta a kezem majd továbbment. Én egyből helyet foglaltam a kisbaba mellé majd odaadtam neki a játékát.
-Mennyi idős?-ült le mellém Parker.
-Négy hónapos. Nyolcadikán született...
-Nagyon cuki!
-Azt hiszem ő lett az új lelkitársam-mosolyogtam nagyba majd felvettem az ölembe és megfogva a cumis üveget elkezdtem etetni.