-Hogy festek?-mentem ki a fürdőből.
-Most az igazat mondjam vagy hazudjak?-kuncogott Wa.
-Esküszöm, hogy kitörlöm a programodat!-fenyegetőztem.
-Gyönyörű vagy Petra!-vallotta be, így kifújtam a bennem maradt levegőt.
-Nehezedre esett kimondani?-kacagtam fel.
-Nem is tudod mennyire!
-Kérem vissza P.É.N.T.E.K.-et! Ő sokkal kedvesebb volt!-panaszkodtam poénból.
-Igenis Miss Quill! Mindjárt visszaálltítom a régi programját!-utánozta Stark programját, így kitört belőlem a nevetés-Most komoly? Inkább vele, mint velem?
-Az igaz, hogy te menőbb vagy!
-Köszönöm az elismerést!
-Stark még P.É.N.T E.K.-et használja?
-Igen! Béna! Nem fejlődik a korral!
-Ezt nem mondanám mellette...-húztam fintorra a számat.
-Megbeszéltük!
-Petra!-tört be apa-Segítened kell!-mondta mire végignéztem rajta.
-Negyed óra múlva kezdődik a bál!-néztem az órámra-Te melegítőben vagy!
-Tudom! Ezért kérem, hogy segítsél!-próbált meg lenyugtatni, így megfogtam a fejemet.
-Menj fürödni!-nyitottam ki az adott helyiség ajtaját.
-Köszönöm!-puszilt meg majd berohant.
-A ruhád hol van?-álltam az ajtóhoz, hogy hallhassam a válaszát.
-Nem tudom!
-Megyek megkeresem!-"rohantam" ki. Amennyire lehet magassarkúba.
Bementem a szobájába és elkezdtem kutatgatni. Benyitottam a szekrénybe mire megtaláltam a zakót és a nadrágot. Kivettem mire egy kis dobozka kiesett belőle. Felvettem és kinyitottam. Reflex szerűen egyből összecsuktam és visszatettem a helyére majd nekidőlve a falnak fogtam fel a helyzetet. Apa feleségül szeretné venni Gamorát. Azta... Wow! Ez most sokkoló!
-Pete...-jött be Gamora mire gyorsan összeszedtem magam-Petra!-vett észre így mosolyra húzta a száját.
-Szia!-intettem.
-Hol van Peter?
-Melyik Peter?-kérdeztem vissza, de a fejemben egyből megszólalt a vészriasztó, hogy ez rohadt nagy hülyeség volt.
-Melyik Peter szobájába vagyunk?-utánzott, így csettintettem és úgy tettem, mintha felvilágosultam volna.
-Ja, tényleg!
-Hol van az apukád és te miért vagy itt?-érdeklődött felvont szemöldökkel.
-Nálam van apa és éppen a ruháját keresem neki!
-Beszélhetnék vele egy kicsit?-indult kifelé.
-NEM!-szóltam utána mire furán nézett rám-Ugye most zuhanyzik és ugye tudod...
-Láttam már pucéran! Egy pár vagyunk! Rémlik? Tudod a felnőttek...
-Istenem, tudom!-fintorogtam, de muszáj volt közbevágnom mielőtt olyat mondana.
-Akkor miért ne mehetnék?
-Nagyon sietnie kell, és elment a hangja! Nem tud beszélni!-fogtam meg egy inget majd kimentem.
-De csak mondanék neki valamit!-követett.
-Elkapott egy fertőzést! Nem akarja, hogy te is elkapd!-csuktam be előtte az ajtót-Istenem!-csúsztam lefelé mikor nekidőltem a falnak.
-Megvagy?-jött ki apa egy szál alsóba.
-Te meg akarod kérni Gamora kezét?-suttogtam.
-Mi?
-Te feleségül akarod venni Gamora-t?-mondtam egy picit hangosabban.
-Nem hallom! Beszélj hangosabban!-kérte így megforgattam a szememet.
-Te megkéred Gamora kezét?-akadtam ki normál hangon-Miért nem szóltál? Azt hittem, hogy ez alap!
-Most akartam erről beszélni!-vette ki a kezemből a ruhát-Most vettem a gyűrűt, ezért vagyok késésbe...
-Ohh!-esett le a szituáció-Mikor kéred meg a kezét?
-Még nem tudom! Lehet, hogy ma...Lehet, hogy holnap...Még nem tudom!
-Nem lesz valami szülinap vagy forduló?
-Nem hiszem...
-Mikor van a szülinapja?
-Nyáron van neki...
-Mikor találkoztatok először?
-Huhh...
-Oké!-vettem egy mély levegőt-Mióta vagytok egy pár?
-Öööö...
-Tudsz egyáltalán valamit?-szidtam le.
-Egész sok mindent tudok róla!
-Akkor miért nem tudod a választ a kérdésekre?
-Nem tudom!-akadt ki amikor felhúzta a cipőjét-Segíts!-fordult felém.
-Tűrd be az inged!-néztem végig rajta majd megtette-Na jó! Ne ma kérd meg a kezét! A tömeg mellett nem lenne jó! Holnap! Elviszed piknikezni! Megcsinálom a kaját hozzá meg mindent! Neked annyi lesz a dolgod, hogy ne szúrd el!
-Az könnyű lesz!-vont vállat.
-Oké!-mentem hozzá közelebb, majd megigazítottam a zakóját-Minden rendben lesz! Kézben tartom!
-Köszönöm! Köszönök mindent!-biccentett így elismerően végignéztem rajta.
-Készen lettél negyed óra alatt. Most már mehetsz a bálba!
-Köszönöm!-ment el mellettem.
-Ja és Gamora úgy tudja, hogy beteg vagy és nincs hangod!
-Szuper!
-Bevetted a gyógyszert így jobban vagy!
-Rendben!-bólintott majd kinyitotta az ajtót-Gyere!-emelte fel a karját így átkaroltam-Gyönyörű vagy!
-Te meg elegáns!
-A Quill családban ez a szokás...-kuncogott.
-Igazi Quill-ek vagyunk!-húztam ki magam majd megváltozott a Kimoyo-karkötőnk színe-Kék vagy?
-Fehér...Akkor találkozunk később!-engedett el majd kereste fehér választottját.
-Señorita-tartotta felém Stark a kezét-Ez a tánc az enyém!-jelentette ki mire megnéztem a karkötőjét.
-A francba!-röhögtem el magam majd bementünk táncolni.
Nem volt olyan gáz! Igazából Stark nagyon is jól táncol. Vagyis annyira jól, mint én...Az az semennyire...De a lényeg az volt, hogy viccesen végig táncoltuk a dalt. Élveztük és így volt jó. Soha se tekintettem Stark-ra, mintha a főnököm lenne, de ezek után, hogy együtt táncoltunk, nem is leszek rá képes. Amint a banda lejátszotta az utolsó akkordot is, megváltozott a karkötőnk színe, így konstatáltuk, hogy a következő körben mással leszünk.
-Viszlát Virágszál!-ment el mellettem majd megkereste kiszemeltjét. Hirtelen elkezdett pötyögni a karkötőm így gyorsan kimentem az aulából és kimenten a palota elé.
-Tessék!-vettem fel.
-Ön Connie Johnsonn?-kérdezte egy középkorú nő a hangjából.
-Petra Quill igazából! Átanyakönyveztettem a nevem, de igen, én vagyok!
-A gyámügy hivatalból hívom önt!-mondta így a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni.
-Talán történt valami az öcséimmel? Vagy a szüleimmel?
-Ön élettársa volt Lincoln Campbell-nek?
-Igen, élettársak voltunk! Miért? Mi történt?-lepődtem meg, mert egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Lincoln-nal kapcsolatban fognak engem keresni.
-Az iratok alapján Mr. Campbell-nek van egy gyereke és az ön adatait adta meg nekünk, hogyha bármi történne vele...
-És mivel meghalt...Várjunk! Lincoln-nak van gyereke?-esett le későn a kijelentés.
-Egy négy hónapos kislány!
-Oké!-masszíroztam meg a halántékomat-És akkor nekem most mit kell tennem?
-Mr. Campbell végrendeletébe leírta, hogy a halála után a gyerek az ön birtokába kerüljön.
-Hogy te még így is meglepetést tudsz okozni, Lincoln-mormogtam.
-Tessék?
-Hova kell mennem a gyerekért?
-Sidneybe! Elküldöm a pontos címet és akkor bármikor át tudja venni tőlünk a kislányt reggel nyolctól este nyolcig!
-Rendben, köszönöm!
-Én köszönöm, hogy ezt megteszi!
-Nincs más választásom!-suttogtam majd elmosolyodtam.
-Viszhall!
-Viszhall!-nyomtam ki-A KURVA ÉLETBE!-kiabáltam el magam az ég felé-Azt hitted kifogsz rajtam, Lincoln? Hahha! Rajtam nem fogsz ki! Elképesztő, hogy két hete halott vagy mégis titkolózol előttem! Na mindegy! Szóval! Anyuka vagyok!-mondtam ki így egyből felfogtam, hogy pontosan ez mit is jelent-Uram atyám! Anyuka vagyok! Van egy gyerekem! Ezt nem hiszel el! Anya! Nagymama lettél! Remélem olyan fejet fágsz, mint én! És remélem Lincoln, hogy forogsz a sírodba...Vagy akárhol, ahova a S.H.I.E.L.D vitt!-hajtottam le a fejem-Na! Akkor!-vettem mély levegőt-Isten szeret! Család szeret! Csapatod szeret! Anyuka leszel! Akkor most ünnepeljük meg ezt!-indultam vissza.
-Petra!-jött ki értem Parker-Gyere! Lemaradsz a buliról!
-Milyen színű vagy?-kérdeztem amikor piros lett a karkötőm.
-Amilyen te...-nyújtotta a kezét majd bementünk táncolni.