-Na jó!-állt mellém Quill mire ránéztem-Két hete vagy itt...Egy hete próbálkozok a labor ajtaján túl jutni és most sikerült...Szóval...Idáig volt meg a tervem...-röhögte el magát miután bevallotta azt, amit igazából magában kellett volna tartania.
-Egész sokáig jutottál...-kuncogtam, de közben elismerően biccentettem, hogy tudja nem harapok-Miben segíthetek?
-Gamora már az idegeimen lóg, hogy beszéljek veled, de eddig nem mertem...És egyáltalán ezt miért mondom el neked?-kérdezte inkább magától, mint tőlem, de én ezen csak felkacagtam, mert viccesnek tartottam, hogy mennyire izgult.
-Semmi baj! Csak beszélj! Egy mély levegő, és aztán mondd!-nyugtattam meg miközben teljesen felé fordultam a székkel.
-Szóval...Hallottam, hogy egy igazi okostojás vagy...-mutatott az asztalra, ahol egy gépnek a prototípusa állt darabokban-Vagyis jó értelembe! Okos vagy!
-Nincs bajom az okostojással!-vontam vállat, de még mindig mosolyogva, hogy a feszültséget levegyem a válláról.
-Na...Arra gondoltam, hogy mutatnék neked olyan dolgot, amit biztosan még nem láttál!
-Benne vagyok!
-Tudom, hogy unalmasnak hangzik, de-folytatta, majd utána egyből leesett neki, hogy hogyan is reagáltam először az ajánlatára-Azt mondtad igen?
-Igen!-kuncogtam.
-Remek! És akkor persze beszélgethetnénk, meg csinálhatnék kaját...-ajánlotta, de persze még mindig makogva.
-Tudsz főzni?
-Nagyon jó tésztát tudok csinálni!
-Ohh! Micsoda férfi!-poénkodtam így felkacagott.
-De ha persze nem akarsz...
-A kaját majd inkább szervezem én!-tudtam le ennyivel.
-Rendben! Köszi! Akkor tizenegykor, vagy akörül?
-Benne vagyok!-bólintottam.
-Rendben! Oké! Köszi!-indult ki boldogan.
-Quill!-szóltam utána mire megfordult-Vagyis Peter!-jutott eszembe, mire arra is rájöttem, hogy ez a megszólítás se jó-Nem! Vagyis apa!-böktem ki mire elröhögtük magunkat-Köszönöm, hogy gondoltál rám!
-Szívesen megismernélek téged Connie! Vagyis Petra!-hibázta el ő is-Szívesen megismernélek Petra!
-Úgy tűnik egy darabig bénázni fogunk a megszólításokkal...-mosolyodtam el.
-Igen...-húzta vigyorra a száját-Na akkor nem is zavarlak! Szia!-ment ki miközbe levert egy prototípust az asztalról-Sajnálom!-szedte össze a darabjait majd az asztalra rakta.
-Shuri gépezete...Tőle kell bocsánatot kérned!
-A francba! Könnyebb lett volna, ha a tiéd! Akkor megkeresem Shuri!-intett majd ki is indult.
-Szia!-köszöntem el amikor kiment.
-Ki volt az?-jött fel a csigalépcsőn Shuri.
-Apám...
-Ki törte szét a plazma ágyúmat?-látta meg.
-Én voltam! Bocsánat! Tudod, már régóta kéne szemüveg és nem láttam és véletlenül levertem-füllentettem mivel jól tudtam, hogy ez mindig bevállt módszer.
-Nincs semmi baj! De inkább menj el szemészetre, mint a laborba valami robbanószert készítesz egy rúzs helyett...
-Értettem!-biccentettem halkan nevetve majd kiindultam-Mégegyszer sajnálom!
-Menj el dokihoz!-parancsolta amikor kiléptem.
Akkor ez is letudtam, amilyen könnyen csak lehetett. Nem szeretek hazudozni, de néha szükségét tartom. Deffenzív mechanizmusként jött ki belőlem, hogy az apámat megvédjem. Vagyis nem tudom, hogy hirtelen minek nevezzem Quillt, mert hogy nem érzem, hogy tényleg lenne valami kapocs köztük egyenlőre. Ha megnyílnánk, akkor biztos kiderülne, hogy van bennünk valamennyi közös. Belépve a konyhába levettem az összes karkötőmet majd felvettem egy kötényt.
-Mit csinálsz?-kérdezte kuncogva Parker amikor észrevett engem.
-Pizzát! Akarsz segíteni?-kérdeztem udvariasságból, mert nekem se ártott volna egy kis társaság, főleg velem egykorú társaság...
-Aha!-biccentett egyből majd besétált a helyiségbe és megtámaszkodott a pulton velem szemben-Mivel kezdünk?
-Nem tudom!-vallottam be kínosan.
-Nem tudsz pizzát csinálni?-lepődött meg a kijelentésem által.
-Nem!-röhögtem el magam-Egyszer csináltam az életemben és akkor is igazából csak a tetejére pakoltam a feltétet és lehettem öt éves maximum!
-Akkor miért azt csinálsz?
-Az apám elhívott egy programra és arra gondoltam, hogy a pizza az olyen laza és menő kaja...Csak van egy nyamvadt receptkönyv valahol!-kezdtem el keresni a szekrényembe-Megvan!-vettem elő majd letettem az asztalra, de ezáltal egy hatalmas porfelhő keletkezett. Elkezdtünk köhögni majd ellegyeztük a port-Hát sokat volt ez használva!-nyitottam ki majd az írás láttán elnevettem magam.
-Mi az?-kérdezte miközben mellém jött.
-Tudsz wakandaiul?-fordultam felé érdeklődve csípőre tett kézzel.
-Isten ments!-kacagott fel.
-Na jó!-szkenneltem be a karkötőmmel a könyvet-P.É.N.T.E.K. légyszíves fordítsd a nyelvünkre!
-Magyarra vagy angolra?
-Angolra, mert Parker nem tud magyarul!-válaszoltam mire megjelent egy panelen az egész könyv-Köszöntem!
-Itt van a pizza!-lapozott az adott oldalra Parker.
-Akkor liszt!-vettem elő majd kiöntöttem a tálba-Vegyed elő az élesztőt!-kértem a segítségemtől.
-Tessék!-nyújtotta felém az adott élelmiszert, amikor beletöröltem a lisztes kezem a pólójába-Héé! Ez nem ér!-panaszkodott amikor kivettem a kezéből az élesztőt mielőtt megdobna azzal-Ezért te is kapsz!-nyúlt bele a lisztes zacskóba majd bekente az orromat.
-Ne már!-dobtam meg egy tojással, amit hirtelen találtam, mert ugye a pizza tésztához az nem kellett.
-Ohh! Szóval már tojással dobálunk!-akadt ki majd ő is megtette ugyanazt, amit én az előbb.
-Ezt neked!-dobtam meg egy marok liszttel így az egész arca olyan lett.
-Mi a fészkes francot csináltok itt?-jött be Stark hitetlenkedve.
-Pizzát!-néztünk rá egyszerre, mintha teljesen normálisak lennénk és semmi rosszat nem csináltunk volna.
-Petra-n lesz a feltét és Peter-ön a tészta? Sajnálom, de abból a pizzából nem ennék! Takarítsátok fel a mocskot!-parancsolta majd elment. Amint kilépett a látókörünkből, kitört belőlünk a röhögés.
-Takarítsátok fel a mocskot! - utánoztam Stark-ot elmélyítve a hangomat így Parker még jobban nevetett-Na jó!-szedtem össze magam miután megráztam a fejem-Te takaríts fel, én addig folytatom!
-Vagy fordítva...-került meg engem, hogy megfoghassa a partfist.
-Gyerünk Parker!-ütöttem meg a hátsóját-Irány takarítani!
-Tudom, hogy jó seggem, nem kell megütni!-hajolt le a törlőért így rálátásom nyílt arra a testrészre, ahol meg is jelent a lisztes tenyerem nyoma. Elismerően bólintottam majd tovább folytattam a munkát.
-Ott van a kezem lenyomata a seggeden!-kuncogtam mire leporolta.
-Már nincs!-tudta le ennyivel majd amikor elment mögöttem ő is megütötte az én seggemet.
-Héé!
-Visszakaptad!-mosolyodott el a nyelvét kidugva majd elkezdett takarítani.

(...)

-Itt vagyok!-futottam ki a palota elé-Bocsi, csak nem lett időbe kész a kaja!-értem hozzá lihegve
-Nincs semmi baj!-kuncogott Quill-Mehetünk?-érdeklődött mosolyogva.
-Persze!-biccentettem majd a gép felé intett így felmentem az űrhajójára-Mit csinálunk?
-Titok!-zárta be az ajtót majd leültünk az ülésekre-Kösd be magadat!-szólt mire megtettem, amire kért-És most csukd be a szemed!
-Miért csukjam be a szemem?-értetlenkedtem.
-Csak csukd be a szemed!
-Na jó!-fújtam ki a bennem levő levegőt majd lehunytam a szemem.
-Ne leskelődj!-kérte amikor felszálltunk és rákapcsolt a sebességre így a gyomromban a szokásos bizsergés jelent meg a hirtelen váltás miatt.
-Hova megyünk?
-Titok!
-Minden titok?-akadtam ki kuncogva.
-Igen!
-Ne már! Csak elmondhatsz valamit!
-Oda megyünk, ahol még nem jártál!-adta meg a támpontot, így a feketeségben próbáltam összerakni azokat a helyeket, ami szóba jöhet most.
-Az Antarktiszra? Mindig is el akartam oda menni!-tippeltem.
-De az csak jég!
-Nagy része! Van szárazföld is a jég alatt! És alapból az a rengeteg jég sok mindent magában tart és szívesen megvizsgálnám az ősi maradványokat.
-Nem oda megyünk!
-Akkor Barcelonába?-folytattam a totó szerű találgatást.
-Nem!
-Akkor...Sidney?
-Nem!
-Rio?
-Nem!
-Akkor a világűr? Mert a többit már láttam...-adtam fel mire lehetett hallani Quill hangján, hogy elkuncogta magát.
-Bingo!-suttogta mire leállt a gép.
-Mi?-lepődtem meg majd kinéztem az üvegen-A Nap-rendszer! Azta!-ámultam el a látványtól.
-Ez emlékeztetett anyukádra!-dőlt hátra az ülésén így kérdőn rápillantottam.
-Miért?
-Őt is felhoztam ide. Akkor mondta el, hogy terhes veled-emlékezett vissza így engem elkapott a nosztalgikus hangulat, hogy ilyet el mert mondani nekem.
-Tényleg?
-Ott ült, ahol most te...-mondta miközben a szemembe nézett.
-Miért emlékeztettek a csillagok rá?
-Azt mondta, hogy a csillagok által látta a jövőt...
-Nem, neki ez a képessége!
-Rájöttem!-vont vállat így kitört belőlünk a halk nevetés-Akarsz a Holdon sétálni?-jutott az eszébe így nekem felcsillant a szemem a móka hallatán.
-Még szép!-vágtam rá egyből, így a máaodpilótával odairányítatta a gépet.
-Akkor gyere!-csatolta ki magát majd az ajtóhoz ment. Követtem őt majd a kezembe nyomott egy korongott.
-Ez mi?
-Űrruha!-magyarázta majd felrakta a hátára és egy burok keletkezett körülötte-Vészhelyzet vagy móka esetére!
-Ez rohadt menő!-tettem én is a hátamra a burkot majd kiugrottunk a Holdra-Uram atyám! A Holdon ugrálok!-ujjongtam mikor szaltóztam egyet.
-Tetszik?-kérdezte kuncogva miközben azt figyelte, hogy én mennyire élvezem azt, amiben ő szinte felnőtt.
-Ezt nem tudnám megunni!-jelentettem ki majd tovább ugráltam.

(...)

-Ez nagyon jó volt!-vettem le magamról a korongott miután becsukódott az ajtó.
-Többször is csinálhatnánk ilyet!-hozta fel Quill.
-Én benne lennék!-ültem le-Éhes vagy?
-Mit csináltál?-érdeklődött miközben megfogta helyettem a kosarat.
-Pizzát.
-Gyere! Eszünk az asztalnál!-ment le a lépcsőn így követtem-Tudod mióta nem ettem pizzát?-jutott az eszébe így felkacagtam.
-Jó pár éve...
-Minimum húsz!
-Hogyan bírtad ki?-kérdeztem lesokkolva amikor nekiálltam kipakolni az asztalnál.
-Nem tudom!
-Tessék!-tettem ki neki egy tányérra.
-Jó illata van!-szagolta meg majd beleharapott-Ez isteni!
-Jól mozgok a konyhába...-menőztem mikor helyet foglaltam mellette.
-Na és? Mit lehet rólad tudni?
-Huhh, ezt most kezdjem el?
-Vagy kezdjem én?
-Légyszíves!
-Akkor a legfontosabb, amit tudnod kell, hogy imádom a Somlói galuskát!-jegyezte meg nevetve.
-Ne csináld!
-De!
-Azt hoztam desszertre!-mutattam a kosárra így kitört belőlünk a nevetés.
-Tényleg?
-Igen! Anyu ezt tanította meg először megcsinálni és gondoltam mivel finom, ezért elhozom...
-Imádtam azt a galuskát, amit anyukád készített! Az olyan isteni volt!
-Vannak szüleid?-kérdeztem mire látszott az arcán, hogy kényes témát hoztam fel-Sajnálom! Nem gondoltam bele, hogy mit kérdezek!
-Semmi baj! Igazából jó, hogy megkérdezted, mert valójában negyedbe Isten vagy...-hozta fel így megakadt a torkomon egy falat pizza a hirtelen hír iránt.
-Mi van? Most szívatsz, ugye?-köhögtem ki a szavakat a nyelőcsövemben ragadt kaja miatt.
-Nem! A nagyapád egy Isten volt! Vagyis egy bolygó, de isten féleségnek nevezte magát...
-Wow! Erről mindent el kell mesélned!-ámultam el a téma iránt.
-Hát az úgy volt...-vakarta meg a tarkóját, mert ha nem is vallotta teljesen be, még feszengett mellettem, de legalább a feloldás is megjelent.