-Te vagy az igazi apám?-ismételtem el magamnak, hogy jobban felfoghassam a helyzetet-Hogyan? Miért? És mikor tudtad meg? Honnan veszed?
-Ismerős voltál...Ezért utánad néztem. Elolvastam a S.H.I.E.L.D.-es aktádat és abba benne volt a sérülésed is. És az agyadba az az elszínesződött folt...Az nálam is megvan csak nagyobb részbe. És a DNS sokba hasonlít...
-Te jártál anyukámmal?-kérdeztem nagyot nyelve.
-Nem láttam nála szebb nőt...Szerettem őt!-tette hozzá komolyan gondolva így én lehajtottam a fejem.
-De...
-De el kellett mennem! És nem térhettem vissza! Én szerettem az anyukádat Petra...
-Te most Petra-nak szólítottál?-esett le a tette így felnéztem rá.
-Tessék!-adott át egy papírt így kijöttem a víz alól és átvettem.
-Mi ez?
-Olvasd el!
-Kedves Peter! Tudd, hogy soha se felejtelek el és mindig is szeretni foglak! A kislányunk által fogok mindig rád emlékezni. A közös gyerekünkre! De mivel tudom, hogy az űr hatalmas és veszélyes, ezért csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra! Ja és persze a lányunk neve Petra Quill lesz...Csak is miattad! Szeretlek!
Hát ezt nem hiszem el!-adtam vissza a papírt-Ennél jobb már nem is lehetne! A szerelmem meghalt! Kiderül, hogy az apám nem is az apám, mivel te vagy az! És a legjobb, olyan nevem van, hogy Petra...-röhögtem el magam-Nincs ennél jobb!-jegyeztem meg majd visszamentem a vízsugár alá.
-Petra, én...
-Jobb lenne ha most elmennél!-néztem rá-Most!-emeltem ki ezt a szót jelezve, hogy nincs kedvem ezt a témát jelen pillanatban kivesézni.
-Csak, hogy tudd...
-Kifelé!-mondtam egy picit ingerültebben.
-Jól van na! Már megyek!-ment ki.
Amint kilépett az ajtón én elkezdtem sírni. Amit egész eddig visszatrtottam, vízesésként jött ki belőlem. Felhúztam a mellkasomig a térdem és átkaroltam. Fejemet ráhajtottam a térdkalácsomra és úgy zokogtam. Csak zokogtam és zokogtam. Nem tudtam mást tenni, nem is volt másra erőm. Kedvem se volt mást tenni. Éreztem, hogy ebben a pillanatban ezt kellett tennem és ez így is lett. Elmehetet úgy jó pár perc mire meghallottam az ajtónyitódást.
-Connie!-rohant be Parker-Connie!-rázott meg mire ránéztem-Elég lesz ebből!-zárta el a vizet mire megláttam, hogy a körülöttem rengés keletkezett-Minden rendben?-kérdezte amikor betakart egy törölközővel!
-Semmi sincs rendben!-szálltam ki majd kimentem a fürdőből.
-Mégis rengett az egész palota!
-Egy pillanatra nem figyeltem oda!
-Egy pillanatra? Több percen keresztül volt földrengés!-jegyezte meg így egy másodpercre lefagytam a tudattól, hogy nem voltam képes uralni az erőmet.
-Ura vagyok a helyzetnek!
-Hát nem úgy tűnik!
-Ha csak azért jöttél, hogy kioktass a képességemből, akkor mehetsz is!-nyitottam ki az ajtót.
-Connie!
-Ha akarom el tudom mozgatni Spanyolországot Európától! Ne oktass ki, hogy mikor fogom vissza magam és mikor nem! És most légyszíves menj ki!-mutattam a folyosóra.
-Őszinte részvétem!-nézett bele a szemembe.
-Na most már húzzál innen!-löktem ki majd bezártam az ajtót. Csipőre tettem a kezem majd felnéztem a plafonra-Ugye tudod anya, hogy most emiatt haragszom? Ohh a francba is! Tudom, hogy nem mondhattad a támadást, de megmenthettem volna! Megmenthettem volna! Ha nem lennél ennyire csökönyös és szabálykövető, Lincoln még most is élne!-fejeztem be amikor kirázott a hideg-Még most is élne!-vettem le a törcsit majd átöltöztem.
Felgumiztam a hajam majd kiléptem a folyosóra. A szobám paneljához fordultam. Megnyomtam a beállításokat és megváltoztattam a nevem Connie Johnsonn-ról Petra Quill-re. Na jól van! Itt az ideje, hogy új életet kezdj Petra! Kimentem a tisztáshoz majd a lábamhoz irányítottam a rengéseket és ezáltal felemelkedtem. Elkezdtem a levegőbe futni. Legalább megismertem Wakandát...Nyugodt volt minden. Egyedül voltam és senki se kereste a társaságomat. Megálltam egy vízesésnél és leszálltam egy nagy kövön és leültem. Néztem a naplementét, amit tökéletesnek tartottam volna, ha meglett volna a párom hozzá, akivel nézhettem volna..
-Tudod Isten, hogy csak nagyon ritkán fordulok hozzád!-csuktam le a szemem-Szétcsúsztam...De szó szerint...És egy kis segítségre szorulok...A szerelmem meghalt és még el se temethettem...Kiderül, hogy Quill az apám...Nem azért, kedves meg minden, csak nehéz belegondolni. És egyre jobban érzem, hogy nehezebb kontrolálni az erőmet...Én visszatartom...De félek, hogy nem sokáig fog menni! Az erőm csak nő. És a végén az lesz, hogy nem bírom leállítani...Két éve egy turbosító cuccal tudtam csak embereket repíteni az űrbe. De ma...Ma csettintésből felküldtem Fekete Hollót. És meg se éreztem amikor remegett körülöttem egész Wakanda...Tudom, hogy megajándékoztál ezzel a képességgel. Értékelem! Tisztellek emiatt! De kérlek ne nehezítsd meg! Nagyon nehezen bírom már! Ezért kérlek, hogy segíts nekem. Kérlek! Köszönöm, hogy meghallgattál! Ámen!-fejeztem be.
-Szívesen!-válaszolt Thor.
-Uram atyám!-estem le a kőről majd gyorsan vissza repültem, hogy nehogy zuhanjak húsz métert-Rám hoztad a szívbajt!
-Hiszen hozzám beszéltél! Azt hittem tudod, hogy itt vagyok...
-Nem tudtam! Én Istenhez beszéltem!
-Vagyis hozzám!
-Te nem vagy Isten!
-Az vagyok!
-Nem! Nem vagy az!
-Én vagyok Thor, Odin fia, Asgard jogos trónörököse, a Föld védelmezője, és a villámok istene...
-Üdv! Petra Quill!-ráztam vele kezett mire elröhögtük magunkat.
-Ő csak jót akart...-kezdte így leült mellém.
-Te tudtad?
-Már lassan két éve tudjuk...
-Akkor miért nem szóltatok előbb?
-Amikor Komlón vagy? Komoly? Rárontanál a családodra, hogy mégis miről beszélünk...
-Úgy lennék egy napra anya helyébe...Mindent előre tudnék...Nem pedig rengetném a Földet vagy nem tudom mi...
-Ez is jó tulajdonság!
-Te a skandináv mitológia szerint vagy isten...
-Pontosan!
-Tényleg van kilenc birodalom?
-Igen!
-Hogy van? Asgard, Midgard, Vanaheim, Jotunheim, Muspelheim, Niflheim, Alfheim, Helheim...És mi van még?
-Nidavellir.
-Tényleg! A manók lakhelye...
-Ott készült a Mjölnir és a Vihartörő...
-Az menő!
-És mi lesz most?
-Gondolom kiképeztek Thanos ellen...Aztán meg ha eljön értem, akkor harcolnom kell ellene...És miután ha túléltem, akkor hazamegyek és élem tovább az életem...
-Quill jófej! Örülnél ha ő lenne az apukád!
-Nekem eddig is jó apukám volt! Annyi volt a baja, hogy egyszer se jött el a meccseimre.
-Ő viszont elment jó párra miután megtudta...Ez neki is nehéz volt! Tudta, hogy van egy gyereke, de nem gondolta volna, hogy te vagy az!
-Azt mondta, hogy szerette anyukámat...Akkor anyu miért nem beszélt róla soha?
-Nem beszélt egy emberről, aki az univerzumot védi?
-De...Ódákat zengett róla! Csak azt hittem, hogy az Isten...
-Az Quill volt!
-Tényleg?-fordultam felé csodálkozva.
-Holnap beszélj vele!-ajánlotta így biccentettem.
-Köszönöm Istenem, hogy segítesz!-kuncogtam.
-Ez a dolgom!-vont vállat kacagva.
-Mesélnél egy kicsit a kilenc birodalomról?
-Persze! Mit akarsz hallani?
-Nem is tudom! A lényeg, hogy nem akarok a halott szerelmemre és a biológiai apámra gondolni most.
-Ennél konkrétabb ötleted nincs?
-Mondjuk, hogy hazafelé mesélsz Asgardról, vagy bármelyik más birodalomról...
-Gyere!-húzott fel majd elindultunk gyalog vissza-Hát az úgy kezdődődött, hogy... - állt neki a hosszú mesének így elnevettük magunkat.