------------------Két évvel később------------------

-Ébresztő Connie!-kezdte el simogatni a karom Lincoln.
-Szeretlek meg minden, de ha mégegyszer felkeltesz amikor hazajösz miközbe még aludni akarok, akkor kidoblak a lakásból!-mormogtam csukott szemmel majd jobban belebújtam a párnámba.
-Drágám! Kell mennünk az öcséidért! Fél kettő van!
-Mi?-riadtam fel-Fél kettő? Miért nem ébresztettél fel előbb?-pattantam fel majd a ruháimhoz mentem. Gyorsam felhúztam egy melegítőt egy toppal együtt majd elmentem fogat mosni-Készen vagyok!-jöttem ki a fürdőből.
-Gratulálok! Most van még öt percünk, hogy elinduljunk!-kuncogott.
-Ennyire gyors voltam?-hitetlenkedtem.
-Kezdesz Jojóra hasonlítani!-poénkodott az falnak dőlve.
-Jó lenne...-kacagtam fel.
-Hogy hogy ilyen sokáig aludtál?
-Éjfélig bent voltam a gyárba...Eszembe jutott valami és le kellett írnom teljes egészébe, hogy meglegyen...-legyintettem.
-Dolgozol ma?
-Nem, mivel túlórával megcsináltam a mai munkát is...Szóval, ma szabadnapos vagyok.
-Az jó!
-Nekem mondod?-kezdtem el felhúzni a cipőt-Ez a munka a legjobb! Én vagyok a gyárba a főnök! Félnek tőlem ezért nem panaszkodnak...A teljesítmény évről-évre jobb lesz...
-Csak is miattad!-jött ki utánam.
-Lehet...Talán amiatt, mert személyesen ismerem Stark-ot!
-Lehet...Nyomos indok!-karolt át hátulról majd megpuszilta a nyakam-Menjünk!-Ugye tudod, hogy hiányzol?-kérdezte amikor jobban belebújtam a karjai közé.
-Persze! Te is nekem!
-Mi történt a rövid, feszes szoknyáddal? Az jobban tetszett!
-Hát...Ha nem tetszek neked így laza melegítőbe-fordultam vele szembe-Akkor nem érdemelsz meg feszes miniruhába!-nyújtottam ki rá a nyelvem majd kiléptem az ajtón.
-Várj már!-jött utánam miután bezárta az ajtót-Csak vicceltem!-karolt át így együtt elindultunk.
-Én is!
-Elmondtad az öcséidnek, hogy van szupererőd?
-Rájöttek, hogy miért én vagyok Rengés...-röhögtem el magam.
-Menő neved van! Én nem kaptam semmit!
-Dehogynem! 26-os ügynök!-ellenkeztem.
-Komolyan?
-Igen! Olvastam az aktádat! Sok érdekes dolog volt ott! Biokémiára jártál mégis ügynök maradtál... Nem semmi változás!
-Te tudtad, hogy biokémiára jártam?
-Ezt könnyen ki lehetett deríteni! El voltam tiltva a küldetésektől, rengeteg szabadidőm volt!
-Ne már! Rólad nem lehetet elmondani semmit! Megjelentél és se származást nem lehetett megmondani az akcentusod miatt, sem azt, hogy mit csinálnál.
-Mivel három nyelven beszélek folyékonyan...És mert jól titkolózom, mint kiderült.
-Így könnyű!-nevette el magát.
-Az is jó ha két állampolgárságod van...
-Az van! Amerikai és ausztrál...
-De az egy nyelv! Én két nyelven beszélek születésem óta. Nem volt olyan nehéz elsajátítani egy harmadikat.
-Tudom! Szívatlak!-lökött meg poénból.
-Rájöttem!-forgattam meg a szemeim.
-Hogy álltok a szezonnal?
-Jól! Vége is van! Hármat vesztettünk...
-Az elég jó!
-Úgymond igen. Dobogós helyezés az biztos.
-Játszotok azért még meccset?
-Igen...Edzőmeccseket mindig szervezünk...
-És mikor lesz a következő?
-Mintha eljönnél rá...-mormogtam.
-Megpróbálok!
-Már közel harminc meccsre megpróbáltál eljönni Lincoln...
-Én jöttem volna, de...
-A Föld megmentése fontosabb az én meccseimnél...Tudom!-fejeztem be helyette a mondatot.
-Én ilyet soha se mondanék!
-Csak máshogy fejtenéd ki...De ezt jelentené!
-Connie...
-Tudom, hogy sajnálod! Én erre gondolok minden egyes nap mióta visszaléptem, hogy nehéz így fenntartani egy párkapcsolatot...Tudom! Átgondoltam!
-Nem ezt akartam mondani...
-Akkor mit?
-Arra gondoltam, hogy én is visszavonulok...-vallotta be így kidülledt a szemem.
-Mi?-lepődtem meg.
-Már régóta ezen gondolkodtam...Amióta megtudtam, hogy Thanos által meghaltam...
-Az két év Lincoln!-jegyeztem meg.
-Nem mondhatod azt, hogy mindent feladok!-kuncogott-Szóval, gondolkodtam az egészen...És arra jutottam, hogy inkább leélném veled kettesbe együtt minden egyes nap az életem, minthogy csak kéthetente láthassalak!
-Tudod, ez volt a legszebb mondat, amit nekem mondtál hat év alatt...
-Igen, ezen szeretnék változtatni! Többet veled lenni, egy nyugodt életben.
-Szóval?
-Majd visszamegyek vasárnap...Felmondok és utána elkezdjük élni a mi életünket! Semmi S.H.I.E.L.D! Minden nélkül! Keresek munkát! Megtanulok magyarul! És kitudja? Majd egy idő után gondolhatunk a családra is...-vont vállat mire eltátottam a számat.
-Hohohó! Lassítsunk! Te, aki soha nem tervez semmit és megéli a pillanatot, most igenis levezetted a jövőbeli tervedet előttem...
-Mindig is volt tervem...Csak te álltál benne!
-Olyan nyálas vagy!-öleltem meg.
-Így szeretsz!-puszilt meg.
-Én mindenhogy szeretlek!-mondtam amikor odaértünk a sulihoz.
-Connie! Lincoln!-jöttek hozzám az öcséim majd megöleltek minket.
-Minden rendben volt ma?-kérdeztem amikor megjelent egy űrhajó a suli udvara felett-A kurva életbe!-ismertem fel-MINDENKI MENJEN BE AZ ISKOLÁBA! MOST AZONNAL!-kiabáltam el magam mire a gyerekek megijedtek és berohantak.
-Mi folyik itt?-kérdezte Lincoln.
-A New yorki támadás újra megtörténik...Csak most itt, Magyarországon!-nyeltem nagyot, mert bevallva nem kicsit ijesztett ez meg.
-Miért itt?
-Mert engem akarnak!-válaszoltam majd a teleportálon megjelent Proxima Midnight és Fekete Holló-Riasztottad a S.H.I.E.L.D.-et?
-Amint megjelent a hajó!
-Riaszd a Bosszúállókat!-adtam oda a telóm-Írd Stark-nak, hogy Komlón New York 2.0!
-Mi?
-Ő érteni fogja!-vontam vállat majd az űrlényekre néztem-Proxima! Másik köcsög űrlény, akivel csak egyszer találkoztam!-biccentettem-Tudtommal életfogytiglant kaptatok...
-Túl gyenge volt az őrség...-magyarázta Proxima.
-Szóval mind megszöktetek?
-Parancsot teljesítünk!-kezdte Fekete Holló-És az az, hogy téged el kell vinnünk Thanos-hoz!
-Connie nem megy sehova!-jelentette ki Lincoln-Addig nem, amíg élek!
-Ezt komolyan veszik!-mormogtam-Ne mondj ilyet, mert az lesz az első dolguk, hogy megölnek! És nem érdeklik, hogy ellenük vagy velük vagy!
-Nocsak!-ámuldozott Proxima-A hős szerelmes! Láttam már ilyet! A boszi és a kőhordozó közt...Kár, hogy megöltük mind a kettőt!-húzta mosolyra a száját.
-Megmondtam!-mutattam rájuk-Az univerzum egyik két legkeresettebb bűnözői és gyilkosai ellenünk! Bár mondjuk Fekete Hollót megölte Vízió alig élő állapotba...Proxima-t bedobtuk a darálóba, szóval igazából csak is miattam élnek-jutott eszembe így a két űrlényre pillantottam-Szívesen az életeteket!
-Huhh, de nagy valakinek a szerénysége!
-Hogy érted, hogy miattad élnek?-lepődött meg Lincoln.
-Ohh! Nem mondtad el neki?-kuncogott a lény-Connie a Bosszúállókkal harcolt ellenünk! És ameddig hősiesen küzdött, Thanos rájött, hogy kell neki az ereje, hogy egy mozdulatból szétrobbantson egy bolygót...-magyarázt majd ökölbe szorította a kezét.
-Ezt miért nem mondtad el?-fordult felém.
-Most komolyan itt akarsz velem veszekedni amiatt, hogy mit csináltam két éve amikor te halott voltál?-néztem rá-Komolyan? Mert máskor szívesen megbeszélem ezt veled csak nem most!
-Na nekem elegem van!-indult meg Fekete Holló felénk mire elrepítettem a rengésemmel.
-Enyém Proxima!-néztem Lincoln-ra majd megtámadtam az űrlényt.