-Reggelt Peter!-mentem be a gyárba-Jól aludtál?
-Igen!
-Nem is aludtál, mi?-jöttem rá, amint megláttam a karikákat a szeme alatt.
-Olyan érdekes ez a gyár! Tök sok jó dolgot építenek itt az emberek! A fegyverek tökéletesek! A kutatások eszméletlenek! Azt hiszem itt fogok maradni örökre!-forgott körbe a székkel így felkacagtam.
-Gyere! Hoztam reggelit!-mutattam fel a szatyrot majd elindultam a konyha felé.
-Nagyon köszönöm, hogy elhoztál ide!
-Szívesen tettem! Úgy gondoltam jót tenne neked egy kis felfrissülés a sok öreg között...-legyintettem miközben elkezdett követni.
-Igazából annyira nem volt rossz...
-Tényleg? Én szinte Steve-vel meg Stark-kal töltöttem az összes időmet-emlékeztem vissza.
-Én Stark-kal meg Shuri-val.
-Shuri veled egykorú, nem?
-De...-értett egyet amikor kipakoltam a hozzávalókat és nekiálltam az ételkészítésnek.
-És...Tetszik valaki?
-Hogy mi?-döbbent le a kérdésemen.
-Lányok közül...Csak van, aki tetszik neked és többet érzel iránta, mint barátság...
-Igazából nincs...
-Az nem lehet! Biztos van olyan sulitársad! Mindenkinek van!
-Neked volt?
-Én a jóképű sportolókért voltam oda...De persze volt az osztályba egy fiú...Folyton tudtam vele beszélni a sportról és tök jól esett. Aztán meg kijelenti, hogy többet érez, mint barátság...Én sajnos lekoptattam szegénykét és azóta nem is szól hozzám...
-Tényleg?
-Igen... Kicsit bántja a szívem, hogy ez történt!
-Sajnálom!
-Szóval...Ki volt az a lány?
-Lányok...
-Ohhh! Peter Parker egy igazi nő csábász! Volt mit tanulnod Stark-tól!
-Csak kettő volt! Az egyik apukája volt a Keselyű...
-A Keselyű volt az apja? Uram isten! Te belezúgtál az ellenség gyermekébe?
-A másik meg egy szimpla osztálytárs volt.
-Szerintem az iskolás szerelmek cukik! Vagyis nekem nem volt, de folyamat látok és olyan aranyosak...
-Van barátod?
-Hát, ez egy jó kérdés!
-Hogy érted?
-Őszintén nem tudom, hogy most mi van köztünk...Én kijelentettem, hogy hazajövök, ő berágott, nem beszélünk és ennyi...Talán szakítottunk?-fordultam hátra kérdőre vonva.
-Én nem tudom!-vont vállat.
-Hát akkor lehet, hogy szingli vagyok és lehet, hogy nem...
-Kedves srác?
-Igen...De persze forrófejű! És már négy éve ismerem és mégis ezt tettem vele mikor tudom, hogy ezt utálja...Rossz barátnő vagyok!
-Biztos nem vagy!
-Mindegy! Téma váltás! Ma nem lesz edzésem szóval tovább bent tudok maradni!
-Az jó! Mit csinálunk-érdeklődött.
-Én arra gondoltam, hogy megmutatok egy kísérletet, amin dolgozom...Vagyis inkább kutatás, mint kísérlet...
-Rendben! Miről szól?
-Egy agyról...
-Szeretem az anatómiát!
-Akkor jó!-tettem elé a reggelijét majd leültem mellé-Jó étvágyat!
-Te nem eszel?-kérdezte amikor nekiállt enni.
-Én már ettem! Nem szeretek társaságba enni kivéve, ha nem embertelen az illető...-magyaráztam mire furán nézett-Háromszor annyit eszek, mint egy átlag ember a képességem miatt...
-Értem!
-Képzeld el, hogy amikor még a Bosszúállóknál voltam New Yorkba, akkor ugye a bázison lévő étterembe kajáltunk. És ugye svédasztalos volt...-meséltem mire elkapott a röhögő görcs-Kettő púposan megrakott tányérral ültem le az asztalhoz és mindenki kidülledt szemmel nézett rám...És akkor egyszer Thor is ott volt...Versenyeztünk, hogy ki bír többet enni...
-Tényleg?-röhögte el magát.
-Hát...Ilyen az embertelenség!
-Mikor kezdtél el dolgozni a Bosszúállókkal?
-Amikor tizenöt voltam...Három éve-tisztáztam-Én elvonón voltam a sérülésemmel és illegálisan Fury elvitt Sokoviába...Segítettem a csapatnak...Bár amikor lezuhant a város, akkor a Kapitány rajta volt...Utána ugrottam és megmentettem a biztos haláltól. Ez tetszett neki és megbeszélték Coulson-nal, hogy havonta egy hétre velük fogok edzeni. Aztán már a S.H.I.E.L.D.-nél is a szabadidőmbe ennek a gyárnak a papírjait végeztem. Aztán jött az Egyezmény...Utána a te "magánküldetésed"-mutattam az idézőjelet-És ittvagyunk...Mindketten harcoltunk a gonosz ellen és nyertünk!
-Igazából te nyertél! Én először meghaltam...
-Ne is beszéljünk inkább róla! Én tájékoztattam a nagynénédet...
-Ugh! Sajnálom!
-Szóval ja...Most meg nézz ránk! Élünk! Boldogak vagyunk! És...
-De te nem vagy Bosszúálló!-fejezte be-Tudom, hogy hatalmas megrázkódtatás ért...Hallottam a családodról! Nagyon sajnállak is emiatt...De nekem ez megerősítí, hogy igenis ott kell lennem! Meg kell mentenem a bolygót! Segítenem kell, mert igenis tudok!
-Nem hasonlítunk Peter!-ellenkeztem megrázva a fejem.
-Szerintem de...Ugyan Connie! Te vissza akarsz jönni csak valami visszatart!
-És ez a valaki a barátom...
-Miért? Hiszen ha nem támogat és segít neked akkor nem is érdemel meg téged!
-Minden héten egyszer szóbakerültek a Bosszúállók...Mindig is az akart lenni...De helyette én lettem az. Persze nem mondtam el neki. Azt se mondtam el, hogy ő meghalt és miattam él most...Lehet, hogy akkor nem is itt tartanánk. Ő nehéz eset...De így szeretem őt.
-És azon gondolkodtál, hogy ha így viselkedik veled, akkor ő nem is szeret?
-Most, hogy mondod...
-Azért nem vagyok hülye...Figyelj!-fogta meg a combom-Nem érdemled meg, hogy miatta szenvedjél! Te többet érdemelsz! Jobbat, többet...Ezt ne felejtsd el!
-Nem tudom, hogy a többieket mivel idegesíted...Szerintem jófej vagy!
-Tényleg? Te vagy az első, aki ezt mondja...-modolyodott el.
-Tudod, bennem minden háromszor van meg...A kedvesség, kitartás, ész, aranyosság, akaratosság, arrogancia...Étvágy!-tettem hozzá mire elröhögtük magunkat-Én szeretek veled lenni! Akkor mindig jó hangulat van!
-Veled is!-hajolt hozzám közelebb mikor megszólalt a telóm.
-Stark!-vettem fel.
-Beszélhetnénk?
-Persze!-álltam fel majd mutattam Peter-nek, hogy mindjárt jövök. Bementem az irodámba majd becsuktam az ajtót.
-Egyedül vagy?
-Igen!
-Tegyél ki panelba!-mondta mire letettem a telóm majd kiemeltem Stark ikonját így megjelent az arca-Hellóka!
-Szia!-ültem le-Miről akarsz beszélni?
-Hogyan bírod még?
-Még csak egy napja hoztam el...
-Hogyan bírod idáig ki?
-Türelmes vagyok...
-Annak nagyon örülök! Többször is lehetsz ilyen!
-Hát akkor több pénzt kérek a kedvességemért!
-Mennyivel kérsz többet?
-Egy százassal többet!
-Hogy mi?
-Tudod, ez egy nagyon drága kedvesség!-húztam fintorra a számat.
-Azt látom! Na jó! De akkor havonta egyszer!
-Hány napra?
-Három...Talán négy...Lehet felőlem hét is!
-Te most alkudni akarsz velem?-vontam fel a szemöldökömet.
-Azt hiszem...
-Három nap!
-Öt!
-Három lesz különben nem megyek el érte és rajtad fog lógni!-jelentettem ki így egyből ijedtséget fedeztem fel a szemében.
-Megegyeztünk! Egy százassal több és havonta három nap!
-Köszöntem Tony!
-És már az alku...
-Mit szerveztél?-jöttem rá egyből.
-Felkerestek engem miattad!
-Miért? És kik?
-A Voice stábja...
-Most szivatsz?
-Egy fellépést kérnek tőled! Egy kislánnyal kell duettezned, aki miattad ment a versenybe, mert te vagy a példaképe.
-Miért én vagyok a példaképe?
-Mert tíz évesen csuklóból megnyerted a szériát! Azért!
-Jól van! Mikor?
-Holnap!
-Mi? Ezt mondhattad volna hamarabb is! Meg kell tanulnom a dalt!
-Ezt a dalt énekelted a döntőbe...
-A You raise me up-ot adjuk elő?
-Aha! Sok sikert! Megyünk a többiekkel!
-Ezért utállak!
-Szeretsz engem!
-Csak azt hiszed!
-Holnapra sok sikert és majd ott átveszem Parker-t!
-Sokba fog ez neked kerülni!
-Pénzt kapok érted!
-Addig örülj!
-Örülök is!
-Szia Tony!
-Szia Barbie!-nyomott ki. A francba! Gyorsan vettem egy nagyon mély levegőt majd az ajtóhoz mentem.
-Menjünk dolgozni!-mondtam majd elindultam a labor felé.