-Akkor?-jött mellém Stark-Most mi lesz?
-Ahogy megbeszéltük...Vagyis ahogy mondtam. Én elmegyek Coulson-hoz és elmondom, hogy nem vállalok több küldetést. Visszamegyek Magyarországra és a Stark vállalatnál fogok dolgozni, plusz még eljárok kosarazni.
-Miért akarod abbahagyni az ügynökösdit?-kérdezte így megálltam a pakolásban és magamhoz szorítottam a pólóm, ami a kezembe volt.
-Láttam meghalni az összes hozzátartozómat...Nekem ennyi elég volt!-vallottam be a szemébe nézve majd bedobtam a táskába a ruhadarabot.
-De már hivatalosan is Bosszúálló voltál!
-Ugyan! Én nem illek ebbe a világba! Soha nem is illettem!-ellenkeztem a gondolattal-Én csak egy normális lány vagyok, aki persze embertelen, de ezt titkolja.
-Ahhoz képest, hogy nem vagy idevaló, ki mentett meg minket? Ja igen, te!
-Ha baj van, hívtok! Én belefáradtam ebbe! Nekem ez nem való! Én inkább kutatok! Felfedezek dolgokat! Sőt! Az időgépnek meg fogom rajzolni a tervét!-jutott eszembe.
-Ugye tudod, hogy minden, ami a fejedben van, az a Stark vállalat joga?
-Szerinted nem olvastam el a szerződést? Tizenöt voltam és nem hülye!
-Sajnos...-kuncogtam el magát.
-Ugye tudod, hogy bármi bajotok van, akkor hívhattok?
-Igen!-bólintott amikor befejeztem a pakolást.
-Wakandába nem tervezek visszajönni, de a bázisra még fogok!
-Rendben! Járást tudod!-vont vállat majd kitárta a karjait-Na gyere ide!-ölelt meg jó szorosan.
-Jól van Stark! Nem meghalok csak hazamegyek!-veregettem meg a hátát.
-Jó három év volt!
-Ne kelts bennem bűntudatot!
-Neked nincs is bűntudatod!
-Az igaz!-engedtem el nevetve-Na, én megyek!-vettem fel a táskát majd kiindultam.
Ahogy mentem ki, a Dora Milaje nagyon megbámult. A végén meg a Bosszúállók és az Őrzők biccentettek köszönés képpen. Mosolygott mindenki a búcsú pillantásnál. Nem éreztem magamat szomorúnak, sőt inkább elégedettnek. Kiértem egyből a palotából majd megláttam Steve-t.
-Azt hitted nem fogok személyesen elköszönni?-kuncogott amint meglátta a meglepődött arcom.
-Reméltem, mert akkor megúszom a sírást.
-Sírtál volna miattam?-lepődött meg.
-A beszéded miatt!
-Szerinted mit mondanék?
-Hogy büszke vagy rám és nagyon örülsz, hogy együtt dolgoztunk három évig. És sok szerencsét kívánnál a további életembe.
-Amikor megjelentél a helikopi fedélzetén Sokoviaba, arra gondoltam, hogy egy újabb S.H.I.E.L.D. ügynök vagy, aki csak a fegyvert tudja használni. De amint megláttalak harcolni, használni az erődet, megbántam, hogy ezt gondoltam. Főleg amikor utánam ugrottál az életedet kockáztatva...Ott tudtam, hogy te egy igazi Bosszúálló vagy. És ez beigazolódott!
-Attól, hogy még visszavonulok, elvárom, hogy hívjatok, ha kell a segítség!
-Ez fordítva is igaz!-mondta mire megszólalt a telefonom.
-Stark! Meg csak most jöttem ki a palotából!-vettem fel.
-Várjál még egy kicsit!-parancsolta majd kinyomta.
-Mit akart?-kérdezte Steve.
-Hogy várjam meg-legyintettem.
-És jól kosarazzál nekem!-jutott eszébe.
-Megpróbálok!
-Ezt itthagytad!-futott ki Stark egy csomaggal-Csak otthon bontsd ki!-tette bele a táskámba.
-Rendben! Köszönök mindent! A segítségeteket! Az edzéseket! A munkát a Stark vállalatnál-néztem Stark-ra-Egyszerűen mindent!
-Reméljük élvezni fogod az unalmas dolgozó életet!-fejezte be Stark majd Steve megölelt.
-Sziasztok!-köszöntem el amikor meghúztam a táskámon a kart és átváltott a páncélomra. Felszálltam és max sebességgel elindultam Amerika felé.

(...)

-Coulson!-mentem be az irodájába.
-Milyen volt a Bosszúállókkal a harc?-érdeklődött.
-Befejeztem!-tettem le elé az ügynöki jelvényemet.
-Mi?-lepődött meg-Mit mondasz?
-Végeztem!
-Mi? Mit fejezel be? Mi van? Avass be légyszíves, mert nem értem!-értetlenkedett nagyban.
-Hazamegyek! És nem leszek már többé ügynök! Se Bosszúálló! Visszavonulok!
-Ezt nem értem!-rázta meg a fejét.
-Mit nem értesz?
-Miért teszed ezt?
-Elegem van!
-Miért is?-kérdezte amikor becsukta mögöttem az ajtót. Hát, igen! A terv, hogy bejövök felmondok és hazamegyek három perc alatt, itt ment tönkre...
-Miért ne lenne elegem? Coulson, én belefáradtam! Cikázom Magyarország és Amerika között úgy, hogy amikor Magyarországon vagyok nem találkozok a családommal! Nekem ez már túl sok!
-Ezt értem, de...
-Nincs de!
-De van de! Igenis van! Nem jöhetsz csak úgy ide be, hogy felmondj! És egyébként is! Te hülye vagy? Kilépsz a Bosszúállóktól? Te normális vagy?
-Ezt te nem értheted!
-De szeretném!
-Meghalt!-tört ki belőlem mire lefagyott-Meghalt a fél univerzum miután tovább ott maradtam a Bosszúállóknál...
-Mi?
-Túl sok mindenki meghalt! Én persze hoztam a formám és megoldást kerestem. Aztán persze találtam! Visszamentünk az időbe és legyőztük a gonoszt. Így nem haltak meg az emberek.
-Erről miért nem tudtam?-kérdezte mire lehajtottam a fejem-Connie! Miért nem tudtam erről?
-Mindenkim meghalt! Nem értheted, amíg nem történik ez meg veled!
-Connie, én...
-El tudod képzelni, hogy milyen érzés, hogy a mentoraid fele meghal? Próbáltam mindent megtenni miattuk, de majdnem beleőrültem...Steve hazaküldött. Úgy gondoltam, oké! Bejövök a bázisra még pár cuccomért...Bobby és Hunter fogadott azzal, mindannyian meghaltatok...Rájöttem, hogy már a barátaim sem élnek. És aztán erőt vettem magamon és négy év után hazamentem a családomhoz...Mind elporladtak! Szóval rájöttem, hogy nem maradt senkim se. Ennyi! Én ezt nem bírom tovább! Kell nekem most egy szünet!
-Mégis mekkora szünetre gondoltál?
-Nem tudom! Egy hónap...Talán egy év. Nem tudom! De neked is elmondom azt, amit a Kapitánynak mondtam. Bármi baj van, szóljál és jövök. Én majd dolgozóm a Stark vállalatnál és edzésekre járok...
-Unalmas életed lesz!-mosolyodott el.
-Majd megoldom valahogy, hogy ne legyen az...
-Egyáltalán nem szeretném, hogy elmenjél!
-Ha nem vonulok vissza, akkor az lesz a vége, hogy dili dokihoz kell mennem.
-May volt férje az!
-Ohh! Tényleg?
-Elég jó szakember!
-Képzelem! De te is tudod...
-Hogy neked most időre van szükséged! Tudom! Tiszteletbe tartom!
-Köszönöm!
-Lincolnnak ki mondja el?
-Ki mondja el?-ismételtem félve.
-Te vagy a barátnője!
-Te meg a főnöke!
-Te vesztettél!
-Megyek! Összeszedem a cuccaimat!
-Rendben!-bólintott majd kiindultam-Koni!
-Igen?
-Igazán nagyon jó ügynök voltál!-mondta ki nehezen a végén mire elmosolyodtam.
-Te meg nagyon jó barát és főnök voltál!-biccentettem majd kimentem.
Bementem a szobámba és összepakoltam az összes cuccom. Hát plusz egy táska! Kiléptem a szobámból és a névtáblát levettem.
-Hát te mit csinálsz?-jött ki Lincoln-Kimosatod a ruháidat?-kuncogott mire én könnyes szemmel ránéztem. Hirtelen komolyság telepedett az arcára és csak szótlanul nézett.
-Ne nézz így, kérlek!-kezdtem amikor erőt vettem magamon.
-Mire készülsz?
-Amint mondtad...Szükségem van a kikapcsolódásra!
-Az egyik táska az enyém? Akkor mégis megyünk vakációzni?-mosolyodott el.
-Nem! Én felmondtam...
-Micsoda? Miért?-akadt ki.
-Ez nekem már túl sok! És erre akkor jöttem rá amikor harcoltam Talbot ellen...
-Figyu...
-Ne akarj rábeszélni, hogy maradjak! Ez az én döntésem! Kiállok mellette! Hazamegyek Lincoln! Egy normális életet fogok élni! Biztonságban!
-És mit fogsz csinálni?
-Megkaptam az állást a Stark vállalatnál, mint gyárvezető...Hétfőtől kezdek a magyar gyárba...
-Wow! Ez nagyon jól eltervezted...Nélkülem!
-Tudom! Csak nekem is olyan hirtelen jött ez, és világéletembe nem gondoltam volna, hogy Tony Stark felvesz engem! És rájöttem, hogy tanulhatnék tovább vagy segíthetek másokon és...
-Értem!
-Lincoln! Én mindig is passzívan akartam segíteni az embereken. Ez egy hatalmas lehetőség számomra!
-Tudom! Örülök is neki!
-Lincoln! Te hazudsz! Látszik a szemeden!
-Jó utat!-ment vissza majd bezárta az ajtaját.
-Lincoln!-beszéltem az ajtóhoz-Szeretlek! De meg kell ezt értened! Mindig is különböztünk! De rajongtál azért, hogy ügynök lehessél, én meg csak úgy akaratlanul belecsöppentem. Na jó! Nekem mennem kell! Majd hívlak, ha hazaértem! És sajnálom!-fejeztem be majd kimentem és beleléptem a páncélomba.
(...)
-Anya!-mentem be a lakásba-Hahó! Van itt valaki?-kérdeztem mire megláttam egy levelet.
Remek munka kicsim! Megmentetted a világot! Sőt az univerzumot! Úgy gondoltam, hogy megkapod a lakást mivel nekünk már ez túl kicsi! Lincoln-nal jól meglesztek majd itt! És felújítottuk neked mindent! Stark ajándékozott neked egy autót, ami a házzal szembe lévő középső garázsba áll. A kulcsa ott van a pulton. Szeretlek! És hidd el! Tudom, hogy idegesítő vagyok, hogy mindent előrelátok!

Puszi: Anya