-Ez a bázis?-ámultam el amikor kiléptem a gépből.
-Csak a hangár része-karolt át May-Gyere! Bemegyünk a többiekhez.
-Biztos jódolog engem egy földalatti bázisra bevinni? Engem, aki rengéseket tud imitálni?
-Más hely nincs!
-Rendben!-egyeztem bele egy kicsit félve mentem be.
-Mindent megtalálhatsz itt! Van edzőterem! A konyha is fel van szerelve mindennel! A laborba sokszor fogsz menni, ezt bevallom, de alapból nagyon kedvesek lesznek ott az emberek!
-Ah!-jött velünk szembe egy lány-La nueva persona... Parece rica (Az új ember... Gazdagnak tűnik)
-No soy rica solo soy feliz porque tengo una vida muy buena... (Nem vagyok gazdag, csak boldog, mert jó életem van...)
-¿Hungría? (Magyarország?)
-¿Colombia? (Kolumbia?)
-Az nem jó, ha beszél spanyolul!-akadt ki.
-Csípem!-jelentettem ki majd sétáltunk tovább.
-Ő Jojó...Ő a gyors.
-Szóval ő Speedy!
-Ne hívd Speedy-nek! Az felhúzza, de nagyon!
-És akkor előtör belőle a latin vér?
-Mondjuk, hogy igen...
-Szóval te vagy az új jövevény!-jött még egy lány velünk szembe.
-Te vagy az elektromos képességű?-érdeklődtem miközben kezet ráztam vele.
-Nem! Én Jemma Simmons vagyok! Az egyik laborpatkány...
-Ohh, szóval szinte veled fogom eltölteni az itteni időmet...
-Valószínű!
-Connie Johnson-biccentettem majd elengedtem a kezét és visszaálltam May mellé.
-Lincoln nálunk van, ha be akarod mutatni neki May-fordult felé-Ő az elektromos-magyarázta nekem mire benéztem a laborba. Ha lehet látásból egyből szerelmes lenni, akkor én most azt tettem! Azt a rohadt életbe! Azt a helyes srácot honnan sodorta ide a szél? Uram atyám! És de rohadt izmos! A francba! És én vele leszek egy bázison összezárva? Ez állat! Hirtelen rám nézett és biccentett egy mosollyal a száján. Visszafordultam a lányokhoz, akik még nagyba beszélgettek.
-Hol is van a konditerem?-kérdeztem halkan, mintha csak magamtól várnám a választ mivel nem nagyon akartam megszakítani a kettőjük beszélgetését.
-Két bal, egy jobb aztán még kettő bal. Miért?-kérdezte May.
-Csak, mert van kedvem edzeni...Ma úgy is lenne edzésem, szóval...
-Ma biztos, hogy nem edzhetsz! Ma kivizsgállak, és ha stabilnak talállak csak akkor edzhetsz!-jelentette ki Simmons.
-Akkor a szobám hol van?
-Az két jobb és egy bal. A folyosó vége jobb oldal-nézett rám May.
-Akkor én odamegyek!-indultam el.
-Majd megyek érted!-szólt utánam Jemma.
-Rendben!-fordultam el jobbra.
-Az új jövevény!-lépett elém egy magas néger férfi.
-Connie Johnsonn-nyújtottam a kezem.
-Mack-rázott velem kezet.
-Csak simán Mack? Semmi teljes, hosszú név?
-Alfonso Mackenzie.
-Maradok a Mack-nél!
-Éppen kérni akartam!
-Nem kellett!-kerültem ki majd továbbmentem.
-Üdv a S.H.I.E.L.D.-nél!
-Köszönöm!-biccentettem majd elmentem jobbra. Na, akkor a következő lehetőségnél balra...Megvan! Bekanyarodtam és minden oldalon lévő ajtónál megjelent egy név. Elmentem az én ajtómig. Megnéztem ki van mellettem. Lincoln Campbell...Szóval ez a neve a szépfiúnak! Jól van! Ez tetszik! Egymás melletti szoba...Ez jó lesz!
-Szia!-ért hozzám Lincoln-Lincoln Campbell!
-Connie Johnsonn!-ráztam vele kezet.
-Angol neved van?
-Félig magyar és félig amerikai vagyok. Anyai ág a magyar...
-Értem! És miért kerültel ide?
-Illegálisan rengettem meg egy várost...
-Ohh! Wow, az nem semmi!
-És te?
-Felgyújtottam egy közteret...
-Tényleg?
-Karácsony volt...
-Ugh! Tele fénysorokkal és világító szarvasokkal?
-Igen...
-Uram atyám!-röhögtem el magam szégyenkezve.
-Hallottam, hogy sportolsz valamit...
-Kosarazom.
-Tényleg? Imádom a kosarat! Gimiben mindig azt játszottuk...
-Az jó!
-Legalább veled lehet normálisan beszélgetni...
-Miért? Jojó túl gyors hozzád?
-Ez fájt!-tette a fájdalmat.
-Ohh! Megbántottan a hatalmas egódat?
-Ami azt illeti, igen!-mondta mire elröhögtük magunkat.
-Lassan négy hónapja itt vagy...Milyen?
-Nem rossz! Meg lehet szokni!
-Akkor jó!
-Sokáig terveztél maradni?
-Attól függ! Én még sok mindent szeretnék látni a világból...
-Hát, a S.H.I.E.L.D. pont ezt biztosítja!
-Majd meglátom-nyitottam ki az ajtómat.
-Körbevezethetlek ha kell egy kis segítség.
-Te ennyire nyomulós vagy?
-Csak azokkal, akik tetszenek...-mosolyodott el-Te mindig ilyen szókimondó és kíváncsi vagy?
-Csak azokkal szembe akik érdekelnek!-mentem be majd becsuktam az ajtót.
Nekitámaszkodtam az ajtónak majd folyamatosan csúsztam lefelé. Uram atyám! Hogyan lehetek szerelmes egy fiúba, akit csak pár perce ismerek? Anyám egyből szégyene, ha ezt most megtudná! Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Annyira vonzó az ausztrál akcentusa, hogy minden egyes lány olvadna tőle. Én meg itt vagyok amerikaiként, még néha olyan gyorsan beszél, hogy nem is lehet érteni.
-Connie!-kopogott be Jemma. Felugrottam majd kinyitottam az ajtót.
-Igen?
-Jöhetsz a vizsgálóba! Végeztünk Lincoln-nal és most meg rajtad a sor.
-Remek!-mentem utána majd bementünk a laborba.
-Szia!-fordult felénk egy fiú-Leopold Fitz!
-Connie Johnsonn!-ráztam vele kezet-Jó, ha Fitz-nek szólítalak? Régen anyuék is mindig így szólították az embereket a vezetéknevükön Missouriban.
-Persze!
-Szóval!-vette elő a műszereket Jemma-Kezdhetünk?
-Persze!-ültem le majd először leszórították a kezem és aztán meg lefertőtlenítették a területet. Belémszúrt egy tűt a következő pillanatban így egy kicsit összeszorítottam a fogam.
-Ki miatt kell megjavítanom a Zefírt?-jött be Mack.
-Bocsánat!-néztem rá-Nem akartam!
-Semmi baj Kölyök! De legközelebb segítesz nekem megjavítani! - fenyegetőzött nevetve.
-Most is segíthetek ha végzek! - mondtam mire meglepődött, hogy milyen segítőkész vagyok.
-Nem kell!-mosolygott rám majd kiment.
-Mit tettél a géppel?-nézett rám Fitz.
-Esküszöm, hogy nem uraltam az erőmet!-emeltem fel védekezően a kezem miután Jemma kivette a kezemből a tűt.
-És most már uralod?-kérdezte a lány.
-Szerintem a föld borítana be minket ha nem tenném...
-Remélem nem lesz így!
-Én is!

-Egyébként milyen érzés, hogy most van erőd?

-Bizsereg az erőm, de nem gondolok rá, így nem annyira zavaró.

-Azt biztosítom, hogy bizsereg a tested!-emelte fel a tasakot, amiben volt a vérem és tisztán látható volt, hogy pezseg, mintha kóla lenne-Ilyet még nem láttam! Ez nagyon menő! 

-Connie!-szólt Fitz mire ránéztem-Angol név mégis Magyarországon élsz...
-Félig magyar vagyok...Anyukám az. És a New York harc előtt elköltöztünk oda. Amikor a Stark-expot felrobbantották a robotok...
-A Stark expo kudarcra volt ítélve!
-Nehogy meghallja Tony Stark! Ha már szóba került New York! Coulson, hogy hogy él?
-Újraélesztették...
-De akkor miért írta minden újság és tv adó, hogy meghalt.
-Mert csak negyvenkét nap után tért vissza...
-Coulson halott volt és mégis él! Ez hatalmas orvostudományi lépés!
-Ohh! Szereted a tudományokat?-lepődött meg Jemma.
-Érdekelnek...Még nem tudom, hogy mi legyek, ha nagy leszek...
-Ez egyszerű...-kuncogott Fitz-S.H.I.E.L.D ügynök!
-Fitz!-szólta le Jemma-És semmi ötleted nincs?-nézett vissza le rám.
-Gondolkodtam a pszichológiába...
-Az jó!
-Meg sebészet...
-Wow!
-Meg persze azon, hogy nem lesz belőlem más, mint egy kosáredző...
-Az is tök jó! Ha nekem lesz gyerekem, akkor hozzád viszem!
-Megbeszéltük...-kuncogtam.
-Hogy álltok?-jött be Coulson.
-Már készen vagyunk!-válaszolta Jemma.
-Akkor Connie! Jöjjön velem!-ment ki.
-Az baj, ha magázódik?-állt fel.
-Nem bízik benned...
-Értem!-bólintottam majd Coulson után mentem. Követtem folyosóról folyosóra. Aztán fel kellett mennünk egy lépcsőn, és megérkeztünk.
-Foglaljon helyet!-mutatott a székre majd leültem.
-Miről akar beszélni, uram?
-Tisztázzunk valamit Connie! Az elsők között voltam, akinek anyukája elmondta, hogy terhes magával. Szóval! Bízzon bennem!
-Maga se bízzik bennem!
-De szeretnék! Higgye el, hogy nehezen bízok meg egy tizennégy éves tinilányba...
-Megértem, uram!
-Hagyja abba az uramozást! Coulson a nevem!
-Tudom, csak gondoltam tisztelettudóbb...
-Ne akarjon tiszteletet kimutatni! Meghaltam, tudom! Azt is tudom, hogy halott voltam negyvenegy napig...Viszont magának most az az egyedüli feladata, hogy rávegyen engem, hogy tiszteljem magát!
-Azt mégis, hogy?
-Egyszerű! Egy hónapra kap próbaidőt! Ezt kötelező végigcsinálnia! Ha tetszik, marad, ha nem, akkor nem. Ez ilyen egyszerű!
-Egy hónapot maradok itt...Rendben! Edzések lesznek, ugye?
-Megkapja Melinda May-t az edzőjének.
-Köszönöm!
-Van valami hozzáfűzni valója?
-Nem! Mehetek?
-Reggel hatkor ébresztő!
-Így is később kelek, mint ahogy szoktam...
-Alapból mikor kel?
-Ötkor...Egy óra az út az iskolámig...
-Értem! Mehet Johnsonn ügynök!
-Most már ügynök vagyok?
-Szokja meg ha így hívom!-nézett rám majd biccentettem és kimentem.