-Jó reggelt!-mentem be a konyhába, ahol éppen Potts tartózkodott.
-Jobbat!-köszönt majd felém fordult-A tegnap esti kirohanásomat nagyon sajnálom!-jelentette ki így megálltam mellette.
-Nem kell sajnálnia! Én felhúztam magát napközbe a sok kérdésemmel! Nem kellett volna még az esti jelenetbe is bevonni magát.
-Gondolkoztam a tegnapi ötleten...
-Tényleg?
-Megoldható! És igazából igazad volt! Szóval, arra vagyok kíváncsi, hogy segítene-e nekem majd szervezkedni, mivel nem beszélek magyarul és nem olyan sok ember van, aki beszél...
-Örömmel elfogadom! Segítek!-bólintottam mosolyogva.
-Rendben! Akkor kérek egy telefonszámot és majd keresem!-nyújtott egy papírt majd felírtam a számom-Jól van! Akkor majd nagy részbe a fordítás lesz a feladata, de örülnék ha a véleményét is majd megosztaná velem...
-Oké! És Ms. Potts...-néztem fel rá mire beleivott a kávéjába.
-Igen?
-Connie!-nyújtott kedvesen felé a kezemet, így megrázta.
-Pepper!-kérte így biccentettem-Ja és a tagsági kártyádra feltöltötték a heti programodat!
-Köszönöm!
-Akkor majd még beszélünk!-ment ki.
-Szia!-köszöntem majd öntöttem magamnak egy pohár kakaót majd tettem bele májvacukrot.
-Már ilyen korán?-jött be a Kapitány-Még csak fél hat van...
-Nem tudok aludni...Az ágy túl puha!
-Nekem is ez a bajom...
-Túl puha az ágy?-csatlakozott Sam.
-Neked is?-fordultunk felé.
-Mit iszunk?-nézte meg a bögrémet amikor leült mellém.
-Kakaót májvacukorral...Kérsz? Finom szokott lenni!
-Attól nem ébredek fel!-mormogta majd elment kávéért-Majd ha felnőtt leszel megtudod, hogy a kakaó nem ér semmit! - jegyezte meg így kuncogtunk egyet.
-Kivel kezdesz ma Connie?-kérdezte a Kapitány.
-Nem tudom...-vettem elő a kártyámat-Meg is nézem!-nyomtam meg a képemet majd megjelent egy panel és rámentem az edzéstervre-Stark-kal kezdek...Nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz!
-Huhh-nevette el magát Sam-Szép életed volt!
-Szóval rossz! Nyolckor kezdek...És mit csinálok addig?
-Megismered a helyet...
-Az már megvolt tegnap...Kapitány?-szóltam neki majd rám nézett-Elmész edzeni?
-Menjünk?-húzta mosolyra a száját.
-Menjünk!-ittam meg az utolsó kortyot.
-Az enyém!-vette ki a májvacukrot Sam a bögrémből.
-Neked lesz lyukas a fogad!-jegyeztem meg majd felálltunk Steve-vel és kimentünk.
-Futunk?-kérdezte Steve.
-Láttam egy kosárpalánkot...
-Aki előbb ér oda az lesz a támadó!-mondta majd elkezdtünk sprintelni a pályához.
Hát erre számíthattam volna! A szuperkatona szérummal nem lehet versenyezni... Akármennyire is szeretnék harcba szállni, lehetetlen! Körülbelül fél perc kellett, hogy odaérjünk a pályához. Steve megfogta a labdát majd felállt félpályához.
-Szuperkatona szérummal könnyű!-értem utol lihegve.
-Te se vagy annyival lassabb...
-Az embertelen gének...
-Na? Készen állsz?
-Ugye tudod, hogy kosaraztam nyolc éven keresztül?
-Ezért lesz nekem kihívás!-mondta majd eldobta félpályáról a labdát és csontnélkül bement.
-Taníts!-néztem rá.
-Miért? Te talán nem tudod bedobni félpályáról?
-Elsőre csontnélkül biztos nem! Na de mindegy!-fordultam vele szembe-Gyerünk Kapitány! Mutasd mit tudsz!-parancsoltam mire kuncogott egyet.
Hát azt a dobást nevezzük inkább a kezdők szerencséjének...Mert, hogy Steve Rogers lehet, hogy tud futni meg izmos, mint az állat, de kosarazni...Maradjunk annyiba, hogy élete első kosáredzésén lenne...Így már el tudjátok képzelni? Én meg ott vagyok a nyolc évemmel és egy csellel megverem és kosárratörök...Annyi Amerika csillagos hőse...Értem, hogy tömegsport és az utcán is egy jó játékossá lehet válni, de Steve nem kapta meg azt a szerencsét.
-Na jól van!-álltam félpályához-Akarsz még egy századik vereséget is vagy már túlságosan fájna az egódnak?
-Azért kegyelmezhettél volna velem...
-Nem tudtam, hogy ilyen béna vagy!
-Szóval béna?-lepődött meg.
-Pontosan! Már bocsánat, de ez az igazság...
-Hány évig kosaraztál?
-Nyolc...
-Nyolc... Ha ezt felfogtam volna rendesen, akkor ki se állok ellened!
-Hát!-vontam vállat majd jött egy értesítésem. Elővettem a telóm majd megnéztem az időt-Na nekem most mennem kell Stark-hoz!-passzoltam vissza a labdát.
-Majd találkozunk délután!
-Veled is lesz edzésem?
-Szenvedni fogsz!
-Majd meglátjuk!-indultam vissza.
(...)
-Itt vagyok!-mentem be Stark-hoz-Mit csinálunk?
-Hogy megy a lövészet?
-Elég jól!
-Jól van! Remélem nem vagy olyan, mint a Kapitány és ezért elfogadod az új technikát...
-Kapok fegyvereket?
-De milyeneket!-nézett rám majd elővett egy pisztolyt-Mi ez?
-Egy egyszerű stukker...-vettem ki a kezéből.
-Ahha! Ott a célpont!-mutatott a céltábla felé. Odafordultam és lőttem egyet.
-Ebbe plazma töltény van?
-Talált Virágszál!
-Ez tetszik! Mi van még?
-Ez-adta a következőt majd lőttem vele.
-Egy gamma-sugár kilövő...Ez állat!
-Amint látom jól célzol!-nézte meg a céltáblát.
-Van egy kis gyakorlatom...Izolálva van a gamma-sugár?
-Uhh! A Virágszál egy okostojás!
-Csak próbál az lenni...
-Banner-rel csináltam ezt a fegyvert...Egyébként eltaláltad!-ült fel az asztalra.
-Banner a gamma-szakértő...Tényleg! Lehet valamit róla tudni?
-Nem...Mintha a Hulk egy aprócska tű lenne a szénakazalba...
-Mindig is érdekelt, hogy az ARK-reaktor hogyan épül fel...
-Tényleg?-lepődött meg-Arról órákat tudok beszélni!
-Háromig van időm...
-Rendben!-vett elő egy tervrajzot-Figyelj, mert ha érted, rájössz, hogy ez gyönyörű!
-Ez a palládiummal készült?
-Igen! És az a másik!-tette elém a másikat.
-Ez mivel van? Nem ismerem ezt a vegyületet!
-Mert én hoztam létre!
-Te létrehoztál egy elemet?-akadtam ki-Hogyan? És mikor? És mi a neve?
-Az is megvan!-terített ki egy harmadik tervrajzot is.
-Egy prizma segítségével csináltad?
-Öt éve...
-Wow!
-Kíváncsi vagyok, hogy rájössz-e, hogy miért...
-Na jó!-néztem meg alaposan a rajzokat-A palládium káros az emberi testre így ami egybe életbetartott az meg is ölt. Ezért létrehoztál egy elemet, amivel helyettesíteni tudtad a palládiumot így az új anyag kivonta a szervezetedből a mérget és helyettesítette a régi ARK-reaktort...Eltaláltam?
-Titokba te is látnok vagy, mint az anyukád?
-Nem...Én csak rengetni tudok tárgyakat és embereket...
-És csak tizenöt vagy?
-Igen...
-Betöltöd a tizennyolcat és jössz dolgozni a Stark Industrieshoz!
-Azt mondod?
-Pontosan! A magyar gyárba dolgozhatnál...
-Megbeszéltük!-ráztam vele kezet.
-Akarsz építeni egy páncélt, ami csak a tiéd lesz?
-Még szép!
-Akkor irány a páncélterem!-indult arra.
(...)
-Bocsánat a késésért!-mentem be a konditerembe.
-Nem láttalak ebédelni!-fordult felém Steve.
-Stark-kal készítünk egy páncélt nekem és ma ott ebédeltünk.
-A késésért nyomsz húsz fekvőt!-parancsolta majd gyorsam elkezdtem megcsinálni-Ma erősítő feladatokat csinálunk...
-Akkor azért nyomok fekvőt?
-Nem! Ahány perc késés, annyiszor tíz fekvő!
-Értettem!-álltam fel.
-Na akkor kezdjük!-ment az első géphez majd kifújtam a bennem maradt levegőt. Miért utál engem az ég?