-Lincoln! Mennem kell! Engedj el!-forgolódtam.
-Nem mehetsz!-feküdt rám-Nem engedem meg, hogy elmenj!
-Haza kell mennem!
-Nem kell!
-És mit mondok a szüleimnek? Bocs, jöttem volna, de a pasim nem engedett haza hozzátok?-vontam fel a szemöldököm.
-Szerintem apád rögtön megölne...
-Szerintem is...
-Akkor menjünk!-kapott fel majd bementünk a fürdőbe.
Nem lazsáltunk egyáltalán. Lefürödtünk majd felhúztam a kényelmes melegítőmet. Nem akartam kiöltözni egyáltalán. Rendben volt minden, ahogy volt. Megértettem, hogy a Bosszúállókhoz megyek és, hogy nem kéne félvállról vennem a dolgokat, de konkrétan úgy jelentem meg előttük, hogy volt egy kopasz lyuk a fejemen. Annál rosszabb csak nem azzal, ha egy egyszerű nadrágban jelenek meg. Lincoln a vállára rakta a táskámat majd átkarolva engem elindult. Szívesen elmondtam volna neki ezt az egészet, de felmarná az irigység belülről, amennyire ismerem.
-Vigyázz magadra!-puszilt meg majd átadta a táskámat amikor beértünk a hangárba.
-Te is!
-Muszáj olyan sokáig ott maradnod?
-Egy éve nem voltam otthon... Coulson vigaszképpen havonta hazaküld egy hétre...
-Szóval ez csak egy alku...
-Az. Én nem mennék haza. Félek, hogy követnének...
-Szeretlek!-csókolt meg.
-Vigyázz magadra!-mentem fel a quinjetre majd be is csuktam az ajtót.
-De nehéz lerázni!-szólalt meg Coulson nevetve.
-Miért te jössz velem? Így megtudják, hogy életbe vagy!-ültem le mellé.
-Már tudják!
-Mi?-lepődtem meg.
-Muszáj volt! Nem hihetik azt, hogy Fury embere vagy! Az túl igazságos lenne!
-Megtudták, hogy élsz...
-Pontosan!
-Kiakadtak?
-Ki hát!-válaszolt miközben felszálltunk.
-És ezért viszel el most te...
-Egy bocsánatot megérdemelnek személyesen...
-Ez kedves tőled!
-De valószínű, hogy csak kiraklak téged! Nem voltam velük olyan jóba...
-Igazad van! Tényleg csak a halálod miatt jött össze a csapat...
-Látom sikerült Lincolnnal kibékülnöd...
-Mindkettőnknek jobb így!-tértem át a témára, amit Coulson hirtelen váltott.
-De nem mondtad el neki...
-Én most éppen Magyarországra tartok, hogy meglátogassam a családom.
-De jó! Akkor van plusz órám pihenni!
-Öt óra Magyarország innen...
-Az tíz óra oda-vissza. De mi New Yorkba megyünk, ami igazából csak egy óra oda-vissza. Van kilenc órám pihenni!
-És mit fogsz csinálni?
-Nem tudom! Olyan régen mozdultam ki, hogy azt se tudom mi a mai trend...
-Mivel halott vagy... Egyébként a magasderekú farmer haspólóval... Vagyis a lányoknál.
-Tényleg? Haspóló?-értetlenkedett.
-Aha. Menő!
-Huhh! Akkor nem maradtam le semmiről.
-Hát nem!-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Izgulsz?
-Miért izgulnék?
-Ezek a Bosszúállók!
-Nem ezek hanem ők... És egyébként, ők is normális emberek!
-De ők a Bosszúállók!
-És?
-Uram atyám! Te gyerekkorodba nem akartál mindig is az lenni? Egy csapattag?
-Eleinte ügynök se akartam lenni!
-Nem hívtak volna, ha nem akarnál az lenni.
-Először kipróbálom, hogy milyen...
-Tudod milyen nagy szám, ha Amerika Kapitány kiáll melletted?
-Megmentettem az életét...
-Szuperhősök vesznek be maguk közé! Ilyen fiatalon! Nagyon lennék a helyedbe!
-Cseréljünk testet?
-Lehetséges?
-Nem tudom... De úgy tűnik, hogy te jobban élvezed ezt, mint én!-kuncogtam.
-Miért? Ez neked nem tetszik?
-De, csak hallod saját magad?
-Én kiskorom óta rajongok Amerika Kapitányért...
-Wow!
-Találkoztam is vele!
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm-
-Aha! Igazából csak az újakkal nem találkoztam.

-Ez egyik egy android, a másik egy tinilány, a harmadik a Hadigép, és a negyedik egy volt katona, akit Sólyomnak becéznek...
-Sólyom most már Bosszúálló?
-Te ismered?
-A Kapitánnyal harcolt Washingtonba...
-Wow!
-Rhodey is Bosszúálló?
-Igen. Sokovia után beállt a csapatba...
-Akkor majd ismerd meg a tinilányt és az androidot!
-Wanda kedves és jófej...Csak az ikre meghalt Sokoviába és most gyászol...Alapból én bírom!
-Akkor az androidot ismerd meg!
-Azon leszek!-mosolyogtam amikor átrepültünk New York felett-Nem a Bosszúállók toronyba megyünk?
-Nem! Új bázisuk van!-mondta amikor megérkeztünk az épülethez.
-Azta faszta paszta!-ámultam a birtok láttán-Az egy medence belül?-akadtam ki.
-Szokjad! Egy hétig itt leszel!-szállt le lassan. Kinyitotta a hátsó ajtót így szembetaláltuk magunkat a Kapitánnyal. Megragadtam a táskám majd leindultam a fedélzetről.
-Kapitány!-biccentettem.
-Johnsonn ügynök! Coulson ügynök!-köszönt nekünk-Jól telt az út?
-A toronyra számítottam!-vallottam be.
-Nekem mondja? Azt legalább ismertem! Most nekem is fel kell térképeznem ezt a helyet...-nevette el magát így én is mosolyra húztam a számat a gesztus miatt.
-Én akkor mentem is!-szólalt meg Coulson.
-Nem akar maradni?-marasztalta a Kapitány.
-Nem, köszönöm! Sok a munka!
-Örülök, hogy életbe van!
-Én is! Viszlát!-ment vissza majd a lassú, szokásos módon el is repült.
-Haragszol rá?-kérdeztem már tegeződve, mivel Coulson eltűnt a láthatárról.
-Legalább előbb elmondhatta volna...-vont vállat majd elindultunk.
-Mivel kezdünk?-érdeklődtem.
-Mivel szeretnél?
-Nem tudom! Viszont, kiszúrtam egy medencét fentről...
-Medencét?-nézett rám furán-Olyan is van?
-Én azt láttam, miért?
-Jakuzzi, medence, masszásrészleg, konditerem, jógaterem...
-Uram atyám!-kuncogtam-Azt tudod, hogy hol van az edzőterem?
-A kondi mellett.
-De nehéz megjegyezni!-röhögtem el magam amikor beértünk az épületbe-A jó rohadt életbe!-ámultam el az előttem megjelenő belső rész miatt.
-Hogy beszélsz?!-szólt rám bocsánatkérően biccentettem.
-Sajnálom! Ez nagyon modern...
-Nekem mondod?-kérdezte mire leesett a mondata. Elnevettem magam a tudat miatt, hogy egy 97 éves férfivel állok egy ultra modern luxusházban majd elindultunk felfelé a szobákhoz.
-Melyik az enyém?
-Az a vicc, hogy nem tudom! Viszont...-kezdte majd elővett egy kártyát-Itt a tagsági kártyád!
-De menő!-láttam meg az apró tárgyat a saját képemmel együtt.
-Stark azt hiszem úgy mutatta, hogy ha megnyomod a fényképet, akkor megmutatja a szobádat...-nyomta meg mire megjelentek az adataim-Vagy mégse...
-Nem a Bosszúállók jelet kell megnyomni?-jutott eszembe miközben megnyomtam és az egyik ajtó mellett lévő panel zölden világított.
-Taníts!-kérte majd bementünk-Na szóval! Fürdő, wc, ágy-mutatta meg a dolgokat-Ha akarod, akkor folytathatjuk a felfedezést...
-Rendben!-tettem le a táskám majd kimentünk-Mekkora ez a ház?
-Ez nem ház! Ez egy palota! Ha ház lenne, akkor két szintes lenne és lenne benne öt szoba kettő fürdővel...
-Igaz! Szóval ez a Stark-palota!
-Pontosan Virágszál!-jött velünk szembe az említett személy-Jól megy a körbevezetés?
-Megvan a szobám...Most megyünk körülnézni...
-Rendben! Aztán ne késsetek el az ebédről! A mai nap spanyol konyha van!-ment tovább.
-Hát wow!
-Hagyjad már! Itt működik a Stark Industries is!-folytatta Steve.
-Szerintem felmondok a S.H.I.E.L.D.-nél és folytatom a tanulást!
-Melyik ágazat érdekel?
-Orvostudomány, politika...Igazából mindent kipróbálnék! Nem tudok dönteni!
-Akkor szerintem nagyon jó, hogy itt van a Stark Industries a közelbe!-mentünk tovább mire megláttam egy épületrajzot.
-Na most lefényképezem!-vettem elő a telóm.
-Majd küld át nekem is, légyszíves!-állt mellém amikor lefotóztam.
-Én megmondtam!-mutattam a medencére-Uszoda...
-Istenem!-hitetlenkedett-Megyünk felfedezni a palotát?
-Megadod a számod?-nyújtottam fele a telóm-Csak hogy át tudjam küldeni a képet.
-Már azt hittem egy őrült rajongó vagy!-játszotta amikor tovább mentünk.
-Igazából az Coulson!
-Azt tudom...-adta vissza.
-Át is küldtem!-nyomtam meg a gombot mire Steve telefonja pittyegett.
-Köszönöm!
-És fura egyébként belecsöppeni a modern világba?
-Kezdek hozzászokni! Meg igazából nagyon sok új dolog van, ami persze jó is! Például az Internet nagyon hasznos!
-Igen!
-Meglepődtem amikor Fury azt mondta, hogy tizenöt vagy!
-Látszott az arcodon!
-Mi történt, hogy ilyen fiatalon ügynök lették?
-Embertelen lettem...
-Hallottam már ezt a szót, de nem tudom a jelentését.
-Génmutációval bíró emberek...
-Szóval olyan, mintha mutáns lennél...
-Igen. Csak persze ez öröklődik. A mutáns gének nem öröklődnek teljesen...
-Tényleg?
-Igen!
-Ezt nem is tudtam!
-Vegyünk például téged! Te úgymond egy mutáns vagy...
-Héé!-nevette el magát.
-Már bocsánat a megnevezésért, de ez igaz...Ha például lenne gyereked, akkor csak a képességed töredékét kapná meg. Viszont, ha nekem lenne egy gyerekem, akkor ez egész képességemet örökli csak más formába...
-Anyukád tényleg látnok?
-Igen...Persze jó tulajdonság meg minden, de nem lehet vele normálisan beszélgetni vagy elmenni vele valahova. Ezért se beszélek vele olyan gyakran...Hiszen tudja, hogy mi van velem. Csak is akkor hívom fel, ha egy szülői tanácsra vágyom...
-Biztos nem jó így élni... Egy anyuka, aki mindg mindent tud és nem oszthat meg veled szinte semmit. Semmilyen programot nem lehet így jól megszervezni!
-Hát nem is!
-Na de akkor menjünk be a titkárságra!-engedett be az első ajtón majd bementem.