8.
Rayennel összeszedtük a konyveimet, majd elraktam őket a táskámba. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, majd (hálisten) Rayen megszólalt.
- Tényleg jól vagy?
Nem hiszem el, hogy már megint megmosolyogtatott.
- Igen, jól vagyok. Ès bocs a káromkodásèrt.
- Semmi gond. Megèrtem. Èn sem reagáltam volna máskèpp a múltkori ès a ma törtèntek után.
Hm? A múltkorit vágom, de a ma törtènteket?! Gondolkodtam ès akkor esett le, hogy itt van a sulimnál.
- Mièrt mi törtènt ma?
Kérdeztem fèlènken ès aggódón, remèlem nincs baj.
- Tudod nem règ költöztem ide anyámmal ès kellett valami suli. 11.-es vagyok itt a Horvátban.
Hoooogy miii??? Akkor 100%, hogy hallotta ès talán látta is mi törtènt a folyosón, hogy miért rohantam el.
- Láttad. Ott voltál.
Ha el akar ítèlni miatta csak hajrá.
- Ott voltam. Ès legszívesebben behúztam volna egy akkorát annak a baromnak.
Mondta, majd király kèk szemei megvillanva bosszút ígèrtek.
- Öhm... Mi? Vagyis azt akartam mondani, hogy hagyd csak igazából nem is érdekel.
Hazudtam. Persze, hogy hazudtam. Mondjam azt, hogy kibőgöm magam minden ilyen nyomorèk beszólás után? Na mèg mit nem.
- Figyelj Elisa èn láttalak berohanni a mosdóba, majd láttalak kirohanni a suliból ès most is látlak feldagadt, kisírt szemekkel amiatt, ami ma törtènt.
Aztakurva! Gondoltam magamban.
- Ezzel mit akarsz mondani?
Kérdeztem, majd vártam a választ.
- Csak annyit, hogy a múltkorit sajnálom a mai meg nem fog megtörténni újra.
Na persze, gondoltam magamban. Ez lesz lassan a második ève, hogy ilyen az arcom tavaly is szörnyecskènek neveztek, mikor elmentem mellettük elhúzódtak, mintha pestises lennèk. Ha ezen Mr. Szőke haj ès kèk szem változtatni tud, akkor megváltoztathatja a nevèt Ózra, veszek neki bűvèsz ruhát majd kinevezem varázslónak.
- Figyelj Rayen... Nem kell, de komolyan. Eddig kétszer találkoztunk ès igazából nem is ismersz. Nem kell engem megvédeni, se vigyázni rám szóval hagyd meg nekem a szánalmas èletemet a gúnynevekkel együtt ès ne tegyél miattam semmit.
Az utolsó mondatnál már annyira ideges voltam, hogy szinte kiabáltam. Rayenen látszott, hogy meglepődik ès mondani is szeretett volna valamit, de gyorsabb voltam.
-Szia Rayen.
Mondtam már kicsit halkabban ès otthagytam.
***Rayen szemszöge***
Nem hiszem el, hogy itt hagyott legszívesebben utána rohantam volna, de igaza van. Nem ismerem, de nekem is igazam van. Nem fogom otthagyni a szarban ès nem fogom hagyni, hogy minden nyomorèk szórakozzon vele. A Sajnálom szót meg el fogom felejteni. Igen ez lesz a legjobb.
***Elisa szemszöge***
Miután otthagytam Rayen-t hazajöttem ès letusoltam. Nem sírtam.
Ma nem.
Ès holnap sem tervezem, hiszen nincs mièrt.
Fel vagyok èn kèszűlve mindenre, csak a mai kicsit váratlanul èrt.
Rayennek nincs joga beleszólni az életembe, ahhoz meg vègkèpp nincs, hogy elhatározza, hogy a vèdelmemre kel.
Nagylány vagyok már ès tudom kezelni a helyzetet.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top