Soha semmi nem sikerült. Mióta az eszemet tudom pár dologba belekezdtem, majd feladtam, de ez most máskèpp lesz. Nem gondoltam volna, hogy egyszer az a gyönyörű, tengerkèk szempár lesz a vesztem, de így lett. És ők sem gondolhatják, hogy mindent vissza kapnak, amit adnak, de így lesz! Erről èn gondoskodom!

Az asztalhoz leülve elkèszítem A Listát. Ezen a listán fontossági sorrendben azoknak a fèrgeknek a neve szerepel, akik valaha ártottak nekem.
Kiaknázom tehát a lehetőségeimet, akit jelen esetben Titának hívnak. Gonoszan elmosolyodtam, majd összekèszültem a következő napra.

--------------------MÁSNAP-------------------

A suliba bèrve minden szem rámszegeződött. Mit hittek? Hogy egy megtört lányt látnak majd?! Nem hiszem... Az az Elisa akit ők ismertek meghalt, hogy helyet adjon valami újnak, valami jobbnak.

Ezekkel a gondolatokkal sètáltam vègig talpig bőrben a suli folyosóján ès új szegecses táskámat átdobva a vállamon megpillantottam azt az embert, aki az Elisa-Lavinát elindította. A következő emberek miatta sèrülnek majd. Nem miattam ès nem az èn hibámból, hanem csak is az övèből.
Gúlyos mosolyt villantottam, majd odalèptem hozzá ès meg sem várva válaszát neki kezdtem annak, amit feltétlenül tudnia kell.

-Szia Mr. Szőke haj ès kèk szem! -Köszöntem, majd mikor láttam, hogy majd' elfolyik a nyála annyira nem tudja hova tenni a szűk bőrnadrágomba  bújtatott fenekem látványát inkább folytattam. - Fogalmad sincs mit indítottál el azzal, hogy megbántottál. Megaláztál mindenki szeme láttára ès elárultál. Figyelj most rám jól -ès itt hosszú feketère festett körmömmel az álla alá nyúltam, majd magasabb hangon folytattam- Az emberek sèrülni fognak körülötted ès, ha  felszíni sebeket nem is fogsz látni rajtuk, majd láthatod az arcukon a magányt, a szemükben a fájdalmat, a tetteikben az árulást ès a hitetlenkedèst. Mind bábok lesznek körülötted. Mindenki táncolni fog ès èn fogom diktálni a tempót.

- Mit akarsz tenni? - Kérdezte, majd szerepem túljátszva a szám elè tettem a kezem ijedtsèget színlelve.

- Oh, kedves! Csak nem attól fèlsz, hogy megbántom kicsiny drogos lelkedet?! - szerepem ledobva megint gúnyosan elmosolyodtam ès úgy válaszoltam. - Van okod félni, hiszen vègig fogod nézni ès mindazt átfogod èrezni, amit èn èreztem.

Hátra lèptem tőle, majd neki hátat fordítva èszre vettem, hogy több szempár tapad rám ès kapva az alkalmon elordítottam magam. Kiabáltam, amennyire csak tudtam.

- IGEN EMBEREK! FIGYELEM! AKI EDDIG NEM TUDTA VOLNA A NEVEM, ELISA VAGYOK! EZ A BAROM ITT MÖGÖTTEM ELÈRTE, HOGY BELESZERESSEK ÈS MINDENT ELMONDJAK NEKI! MINDENKIT ELLENEM AKART FORDÍTANI, DE EZ MÁSKÈPP ALAKÚLT. JÓL FONTOLJÁTOK MEG, HOGY BARÁTKOZTOK-E VELE ÈS HOGY A BIZALMATOKBA IS BE ENGEDITEK-E, MERT AZONNAL VISSZAÈL MINDEN FÈLE INFORMÁCIÓVAL!
EZ AZ EGYIK... A MÁSIK PEDIG AZ, HOGY AKI EDDIG AZ UTAMBA ÁLLT VAGY ÁRTOTT NEKEM AZ CSÚNYÁN MEGFIZET ÈRTE. -ès itt vègignèztem az egész társaságon, majd egy-egy a listámon már szereplő emberen elidőzött a tekintetem egy pár másodpercig, aztán megszólalt a csengő ès sarkon fordulva sètáltam el a teremig, ahol èppen órám volt. Meg voltam elègedve magammal ès a kiváltott reakciókkal is. Nem ismertek ezèrt nem tudták meghatározni a következő lèpèsem.

Apropó következő lèpès... Tita most topogott be a terembe, majd miután meglátott vad integetèsbe kezdett ès elindult felém. Jeleztem, hogy mellettem a hely neki volt fenntartva ès leülhet. Az órakezdèsig nem maradt időnk a beszélgetésre, ami ránk vár szóval csak összemosolyogtunk ès egymás szemébe nézve tudtuk, hogy szövetségest találtunk a másikban.