Egész eddigi életem során volt valami, amiatt elítéltek vagy sajnáltak.
Azt hittem, hogy Mr. Szőke haj ès kèk szem vagyis Rayen is ezt teszi majd, de nem.
Annyira kavarognak bennem az érzéseim, hogy elmondani sem tudom.
Ezt érezni kellene, de ezt nem kívánom senkinek.
Én tényleg hittem abban, hogy megváltozhat az életem. Legalábbis jó irányban.
-Igen ekkor még azt hittem-

*2Hónappal kèsőbb*

Rayen és én határozottan nem voltunk egy pár, de egyre közelebb álltunk hozzá.
Mióta vele töltöm a napjaimat azóta nem néznek furcsán (annyira) a srácok a suliban, nem gúnyolódnak rajtam és nem kötöszködnek velem.
Rayennel a kapcsolatunk kialakulóban volt és kezdtem igazán megismerni a jelenjèt, amit nekem mutatott de a múltjáról még mindig nem tudtam semmit.
Azt tudtam, hogy volt pár barátnője előttem (mondjuk én MÈG nem vagyok az), de nem tudtam a kapcsolatai kimenetelèt.

Aztán egy nap a suliban egy csaj nekem jött és leejtettem a könyveimet. Sűrű bocsánat kérésbe kezdett, majd segített felszedni és már-már ilyesztően vicsorított rám

- Valami baj van?- kérdeztem, majd csak bámultam a csajt.

-Nincs csak fogalmam sincs, hogyan mondjam el...

Ez kiakasztó! Mit kellene elmondania? Nem értettem semmit, nem is ismerem ezt a lányt.

- Bocsi, de nem tudom miről beszélsz.-mondtam, majd értetlenül néztem rá.

- Trixi Johnson vagyok Rayen barátnője.

Itt elpirulás helyett a csaj egyszerűen pimasz mosolyra húzta a száját, majd miután ezt közölte velem otthagyott.
Én csak tátott szájjal néztem, hogy mivan?
Akkor ezek szerint az elmúlt két hónapban Rayen csak hülyített? Èn meg mèg azt hittem, hogy èrez irántam valamit..
Na ezt nem ússza meg magyarázat nélkül az biztos!

Fogtam a könyveimet odasètáltam a szekrènyemhez, majd bele raktam őket. Erősen becsaptam az ajtaját, amire az újonnan érkező Rayen felfigyelt és zavart arckifejezést vágott. Nem szóltam csak egy nevet mondtam, de ezzel az egy névvel letöröltem az arckifejezésèt ès egy másikat ültettem az arcára.

-Trixi Johnson. -Mondtam, majd vártam a magyarázatot.

Rayen úgy nézett rám mint aki azt se tudja, hogy sírjon a kirohanásomat látva vagy nevessen-e.

-A Csajom. Mivan vele?

Én arra számítottam, hogy Rayen magyarázkodni fog esetleg aztmondja, hogy erről a névről neki nem ugrik be semmi, de nem. Rayen halál nyugodt hangom közölte, hogy a "csaja" nevét mondtam ki az előbb. Akkor jól gondoltam, hogy Rayen hülyített a két hónap alatt. Lehet, hogy másoknak nem hosszú idő ès lehet, hogy másokkal majdnem minden másnap történik ilyen, de velem nem. Én piszkosul nehezen engedek közel magamhoz valakit, de akit közel engedek és akármennyi időt rászánok az életemből, akkor azt a személyt nélkülözhetetlennek tekintem majd. Rayen egy ilyen ember volt ès a legszörnyűbb az, hogy nem tudtam hova tenni a viselkedésèt.

- A barátnőd? Trixi a barátnőd? - Kérdeztem elfúló hangon, de tudtam a választ, hiszen az előbb mondta ki csak másképp.

- Igen Elisa, Trixi a barátnőm. De nem kell ezt annyira nagy dobra verni. Csókolózunk, szexelünk meg minden ilyesmi amit a párok szoktak.

El sem akartam hinni, hogy Rayen szájából jönnek ki ezek a szavak.
Mi történt vele?
Pár hete még tök normalisan mentünk együtt minden felè nèha még a kezemet is megfogta vagy mikor moziban voltunk, akkor átölelt ès ezt azok szokták, akik hamarosan egy pár lesznek vagy tévedek?
Ennyire félre értettem volna?

Kétségbeesetten nèztem rá, majd se szó se beszèd otthagytam.
Ezt hogy magyarázom majd ki?
Nem.
Rayennek át kell gondolnia a dolgokat és mérlegelnie kell ezt az ügyet, mert én komolyan nem tudok már rá úgy tekinteni mint egy barátra.
Ő ezt nem akarhatja.
Vagy mégis?