A mai nap Fnaf dalokra kellett történeteket írni. A gond az, hogy imádom ezeket a dalokat és hamarabb megy le egy lyrics videó a fejemben,  mint egy történet.

1. Dagames - I am Purple guy-t

A fiú lassan nyitotta ki az ajtót, ami hangos nyikorgással nyílt ki pár centire. Odabent korom sötét volt. Vett egy mély levegőt, majd teljesen kitárta a hatalmas faszárnyat és belépett. Alig tett pár lépést, a nyílászáró egy hatalmas csattanással bezárult mögötte megszüntetve azt a kis fényt is, ami beszűrődött a folyosóról. A fiú a zsebébe nyúlt és elővette az öngyújtóját. Odabent a falakra szavakat véstek. A fiú előre nyúlt és végig húzta rajtuk a kezét.
- Megtaláltam...

Komolyan három perc alatt ennyit tudtam összehozni.

Mandopony - Nothing can hurt me

Egy üres színpad volt csak megvilágítva. Körülötte elszáradt rózsacsokrok hevertek mindenfelé. A nézőtér vörös huzatos székeíről valaki letépte a kárpítot és csak néhány cafat maradt ott emlékül. Mindent vastagon belepett a por. A régi lámpák égői össze voltak törve. A robot lassan gurult végig a nézőtér folyosóján. Csak egy egyszerű takarító-robot volt, de elgondolkodott az emberen, hogy milyen szörnyűek voltak...

Komolyan, hogy jutott nekem erről eszembe ez?!

TryHardNinja - Dream your dream

A lány egyedül sétált az ösvényen. Két oldalt a szántóföldek arany fényben tündököltek a lemenő nap fénye miatt. Apró kabocák ciripeltek körülötte. A fiatal megállt a domb tetején és a napra nézett. Az éppen eltünt a fák között, sötétséggel bevonva a tájat. Késő volt már, de a lány maradt. Minden sötétkékben ponpázott, majd hirtelen megváltozott. Apró lilás fényű gömbök törtek a növények közül az ég felé. A lány mosolyogva táncolt köztük, míg fel nem ébredt. Boldogan ült fel és nézett maga mellé egy üvegre, amiben lila szentjánosbogarak táncoltak.

Ez a dal gyönyörű!

Griffinilla - Stay calm

A falevél ringatózott a szélben. Csak élvezte, ahogy a nap megmelegítí a zöld ruháját. Körülötte mindenütt fehér virágok. Majd hirtelen minden megváltozott. A színes szirmok eltüntek, helyettük termések voltak, amik szép lassan lepotyogtak. Melegebb lett, a levél kezdett fonnyadni. Majd megint változott az idő. Hirtelen viharos szelek jöttek. A levél már teljesen barna volt. Egy nap egy szellő letépte a helyéről és az egekbe repítette...

A vicc az, hogy ugyanannyit sikerült összehozni, mint az elsőnél, pedig az hosszabb.

Dagames - Break my mind

Egyedül ültem a szoba közepén. Nem hallatszott semmilyen nesz, de mégis nyugtalan voltam. Valami történni fog. Hisz még csak egy óra. Ez már a kilencedik éjszaka volt. Nem is tudom, hogy bírtam ki eddig.

Hirtelen valami megmozdult a bal folyosón. Odarohantam - és majdnem orra estem futás közben -, de nem volt ott semmi. Pedig hallottam Bonnie hatalmas lépteit. Ekkor nevetés hallatszott mögülem. Megperdültem és az ágyamra világítottam, de nem volt ott semmi. A szekrényt is le ellenőriztem, de nem volt ott se Mangle, se Foxy. De akkor hol lehetnek?

Végül összeszedtem minden bátorságomat és kiléptem a jobb oldali ajtón. Egy szobában - pontosabban az én szobámban - találtam magam. Az ágyam mellett  a bátyám sirt a halott testem felett...

Ja, végre leesett, hogy alapból nekem a Fnaf-ról kéne írnom. Na mindegy, az már úgy marad...

Dagames - It's Time to die

Lassan foglaltam el a helyemet az irodában és vettem a kezembe a Tabletet. Végig pásztáztam minden kamerát, de nem volt sehol. Ezután benéztem a szellőzőkbe is. Meg is találtam nem messze tőlem. Az óra sajnálatos módon még az egyik se jutott, de én máris a végrendeletemet fogalmazom. Hát ez pazar! De asszem megérte. Mármint remélem. Hisz így újra láthatom a nővéremet. Nem tudom, hogy itt van-e még, vagy hogy akar-e látni engem. A léptek eközben egyre hangosodtak. Ránéztem a hatalmas és koszos plexire, ő ott volt mögötte.

-Itt az ideje a halálnak - motyogtam mosolyogva, miközben halálra rémülten vártam az elkerülhetetlent.

Már egész sokat írtam... Ez egész jó. És már csak egy van hátra! :)

NateWantsToBattle - Salveged

Lassan nyitottam ki a szemeimet. A földön ültem, körülöttem minden tiszta vér. Megpróbáltam megmozdulni, de minden végtagom sikítva tiltakozott. Lassan körbenéztem. Ez a hely... a pizzéria?! Nem emlékeztem semmire! Miért vagyok itt és... hol vannak ők? Itt hagytak? Ez lenne a büntetésem? Vagy ez egy esély a változásra? De mit kéne tennem? Egyáltalán tudok mozogni ebben a robotban? Meg sem rezdül semmire!

Pánikrohamomból a csengő hangja rázott ki, mire az arany-zöld robot magától felállt és én újra tudtam mozogni.

Na hát ennyi is lenne ez a kis szösszenet. Bocs, hogy nem az összes Fnaf, de ezek jutottak eszembe a dalokról először. Itt utólag hálát adok, hogy csak két megható dalt tettél bele és a Goodby nem volt köztük. Nem akartam ma még sírni is. (Olyan gyönyörű és szomorú az a dal! :,( )