Két héttel később Shawn befejezte a dalát. Azt ígérte, hogy ma megmutatja nekem. Már nagyon vártam erre a pillanatra, ami miatt az utóbbi pár nap is lassabban telt, mint általában. Igaz, hogy közben a wellness hétvégét is sikerült megvalósítani.

Mint minden ilyen kiruccanás alkalmával, most is rengeteget bohóckodtunk. Ja, és egy fiú is rám hajtott, amikor az első nap drága barátom magamra hagyott pár percre. Csak a mosdóba ment ki, de így is majdnem lecsaptak a kezéről. Persze nem hagytam magam. A srác amúgy nagyon jóképű volt, de Shawn sokkal jobban néz ki nála. Beszélgettünk egy kicsit és épp meg akarta fogni a kezem, hogy egy másik medencéhez vezessen, amikor visszatért az én hercegem. Kérdőn felvonta a szemöldökét, amire egy vállrándítással válaszoltam. Aztán odasétált mellém és ahogy szembefordult a másik sráccal, a derekam köré fonta a karját. Rögtön tudtam, hogy mire készül.

- Ki ez a fiú, édesem? - kérdezte, miközben az "ellenfelét" méregette. Majdnem felnevettem, olyan jól alakította a szerepét.

- Csak egy új ismerősöm. Felajánlotta, hogy megtanít egy új úszási technikát és épp most akartam mondani neki, hogy te már mindet megtanítottad nekem, bár még nem mindegyik megy tökéletesen. - Bájosan a "pasimra" mosolyogtam, amire egy kihívó vigyort kaptam válaszul.

- Ugye nem akartál lecserélni? - Már alig bírtam visszatartani a nevetésem, de azért még sikerült ártatlanul ránéznem az idegenre, majd vissza Shawnra.

- Dehogy. Nálad jobbat keresve se találnék. - A szemem sarkából láttam, ahogy a fiúcska egyre kellemetlenebbül érzi magát, viszont kezd dühös is lenni. A barátocskám is alig bírt a szerepében maradni.

- Reméltem, hogy így gondolod. Nem tudnék nélküled élni. - Nagyon igyekeznie kellett, hogy komoly arcot tudjon erőltetni magára. Szinte láttam, ahogy szenved a visszafojtott nevetéstől.

Még mielőtt a kamu románcunkat csókkal kellett volna bizonyítanunk, amit persze nem lettünk volna hajlandóak megtenni, a srác elviharzott, miközben valamit feldúltan motyogott magának. Miután hallótávolságon kívül ért, mindkettőnkből kitört a nevetés, levegőt is alig kaptunk.

Az biztos, hogy emlékezetes hétvége volt. Annyit úsztunk ráadásul, hogy napokig szenvedtünk az izomláztól.

Ma szombat van, méghozzá reggel tíz óra. Shawn még békésen szunyókál mellettem. Amilyen csendben csak tudok, kikelek az ágyból. Most nálam aludtunk, mert így egyedül leszünk a házban, a szüleim ugyanis elutaztak elintézni pár dolgot. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy mivel kapcsolatban, de nem is nagyon érdekel.

A halványlila szobámból átmegyek a babakék fürdőszobámba. Arcot és fogat mosok, majd a pizsimben - szürke sportmelltartó és fekete térdnadrág - lemegyek a konyhába. Készítek két bögre teát és két melegszendvicset sok zöldséggel. Mindet egy tálcára pakolom és felviszem a szobámba, ahol leteszem az íróasztalomra. Ezután jöhet a neheze... Felébreszteni Shawnt.

Miután percekig szólongattam, piszkáltam és babráltam a hajával, előveszek egy madártollat a fiókomból. Ez az én tartalék tervem az ilyen helyzetekre.

Mellé ültem az ágyon és végighúztam a tollat az álla vonalán, mire elfordult tőlem. A távolságot azért tartva az orrát kezdtem piszkálni a tollal. A várt eredmény nem maradt el, hatalmasat tüsszentett és persze fel is ébredt. Nevetve eltettem a madártollat. Épp betoltam a fiókot, amikor valaki hátulról felkapott és az ágyra dobott. Csipkerózsika igazán elemében volt. Csikizni kezdett én pedig majd' meg fulladtam a nevetéstől. Percekig kínzott, a végére teljesen kifulladtam. Csak akkor hagyta abba, amikor megérezte a kaja illatát. Lehet, hogy ha előre felhívom erre a figyelmét, akkor nem kínoz meg... Na mindegy.

Körbenézett a szobában és az íróasztalomon meg is pillantotta a szendvicseket. Rögtön felpattant, aztán a tálcával a kezében mellém telepedett.

- Csak magamnak hoztam, neked nem jár. - Még mindig nehezen kaptam levegőt, de annyira éhes voltam, hogy gyorsan összeszedtem magam.

- Úgysem bírnád mindet megenni.- nézett rám szórakozottan. - És ezért az ébresztésért ennyi igenis jár nekem.

- Nem én tehetek arról, hogy ha kitörne a világ vége se ébrednél fel. - Elvettem az egyik tányért és a mellettem lévő éjjeliszekrényre tettem az egyik bögre teát.

Nem válaszolt, csak kuncogott és nekikezdett az evésnek. Miután mindketten végeztünk, bevonult a fürdőszobába. Közben én levittem a mosatlant és a konyhában előkerestem a csokis muffin receptjét. Ma, miután megmutatta a dalát, meg kell beszélnünk a klip részleteit és gondoltam jó lenne hozzá valami finomság. Már alig várom, hogy munkához lássunk.

Fél óra múlva már minden hozzávalót előkészítettem és épp hozzáláttam volna az elkészítéséhez, amikor Shawn végre megtisztelt a jelenlétével.

- Muffin. - válaszoltam meg előre a kérdését. Már nyitotta a száját, hogy kérdezzen, de megelőztem, mert pontosan tudtam,hogy mire kíváncsi. - Csokis.

Dúdolgatva láttunk neki a munkának. Mikor már a formákba öntöttük a tésztát és csokidarabokat szórtunk bele, elkezdtem énekelni a Life of the party-t. Már vagy ezerszer, ha nem többször meghallgattam ezt a dalt és a sztárocskám is elénekelte már nekem párszor a kérésemre. Egyszerűen képtelenség betelni vele.

Mire végre a sütőbe került a finomság már csupa lisztesek voltunk, ahogy a konyha is. A közös sütéseknél nem bírjuk megállni, hogy ne dobáljuk meg egymást liszttel. Úgyhogy nekikezdtünk a takarításnak. Mire végeztünk, a muffin is megsült. Amíg vártuk, hogy kicsit hűljön, elmentem zuhanyozni, aztán ő is. Mindkettőnkre ráfért, ahogy a hajmosás is.

Olyan dél körül felküldtem Shawnt a gitárjáért, amíg én egy nagy tál muffint vittem a nappaliba. Letelepedtünk a kanapéra, majd ránéztem az én dalos pacsirtámra.

- Akkor megmutatod a dalt? - hangomban a lelkesedés tagadhatatlan volt.

- Igen. - Látszott rajta, hogy nagyon izgul. - A címe Show you.

Ahogy meghallottam az első dallamot már tudtam, hogy tetszeni fog. Végig megbabonázva figyeltem és hallgattam, ahogy a szemembe nézve énekel. Észre sem vettem, hogy bekönnyeztem, csak azután, hogy az első könnycseppem útnak indult az arcomon. Miután befejezte, zavartan nézett rám.

- Nem tetszett? Vagy nem akarod, hogy más is hallja? Nem muszáj... - Nem hagytam, hogy befejezze, hanem szorosan megöleltem és addig el sem engedtem, amíg össze nem szedtem magam. Lassan elhúzódtam tőle, de még akkor sem tudtam, hogy mit mondjak most neki.

- Gyönyörű lett. Azt szeretném, ha mindenki hallaná, hogy milyen tehetséges vagy. Biztos vagyok benne, hogy szóhoz sem fognak jutni tőle. - Újra megöleltem, amit szorosan viszonzott.

- Köszönöm. - szorított még jobban magához.

- Én köszönöm. - Elhúzódtam tőle és már mondtam is az ötletem a klippel kapcsolatban. - Mit szólnál ahhoz, ha magányosan ülnél az ágyon egy gitárral a kezedben és...

- Nem. - Kicsit rosszul esett, hogy még el sem mondtam a teljes ötletet, de ő rögtön a kukába dobja. - Túl szomorú. Tudsz te ennél jobbat is.

- Rendben. Akkor a házatok lépcsőjén ülve gitároznál késő este, csak az utcai lámpák világítanának. Nem sokkal később letennéd a gitárt és onnantól az utcán sétálgatva énekelnél. Mondjuk tennél egy kisebb kört, majd visszaérnél a házatokhoz és a teraszon állva elénekelnéd az utolsó sorokat. És vége. - Már szinte magam előtt láttam az egész klipet és nem tűnt rossznak.- Utómunkával pedig rárakhatnám a dalszöveget, esetleg még valami plusz ábrát egyes részekhez vagy ilyesmi.

- Tetszik. - Elgondolkodva nézett maga elé, gondolom próbálta maga elé képzelni a videót. - Csináljuk.

Egy percig csendben bámultam őt, azután kimondtam azt, ami már egy ideje szöget ütött a fejemben. - Szerintem fel fog majd fedezni valaki. - Meglepetten nézett rám. - Több mint ötszázezer ember látta már az előző dalod. Ezt is legalább annyian megnézik majd, ha nem többen. Már most egy kisebb hírnévre tettél szert. Ha folytatod a dalok írását, akkor biztos lesz valaki, aki le akar szerződtetni téged. - Vártam pár másodpercet, hogy felfogja, miről beszélek. - Szeretnéd? Híres akarsz lenni? Sikeres? A tehetséged meg van hozzá, ráadásul jóképű is vagy. A lányoknál tuti befutó lennél.

- Nem tudom. - Láttam rajta, hogy már ő is elgondolkozott ezen, de még nem tudott döntésre jutni. - De ezen még feleslegesen aggódunk, hiszen még senki sem akar szerződtetni. Ha esetleg erre is sor kerül, akkor megbeszéljük a szüleimmel és meglátjuk, hogy hogyan tovább. Egyenlőre felesleges ezen aggódni.

- Csak azt szeretném, hogy tudd, mit akarsz. - Lesütöttem a szemem. - És azt, hogy rám azután is legyen időd.

Éreztem, hogy megfogja a kezem, majd az állam alá nyúlva finoman kényszerít rá, hogy a szemébe nézzek. - Rád mindig lesz időm. Nélküled sose lenne boldog az életem. - Ebben nem kételkedem, de boldogtalanul is elél az ember, szóval...

- Rendben. - Válaszom halk volt és a hangomban hallatszott a kétely. Nem benne kételkedtem, hanem a jövőben. Bármi megtörténhet. - Szeretlek. - Szorosan magához ölelt.

- Én is szeretlek. - Melegség áradt szét a testemben. - Mindörökké?

- Mindörökké.

Shawn szüleinél ebédeltünk. Karen most is kitett magáért, mint mindig. A nap további részét Aaleyah-val töltöttük. Társasoztunk, videó játékoztunk és énekelgettünk. A kis sztárocskámmal megbeszéltük, hogy a többiek csak akkor hallhatják az új dalát, ha a klip is kész hozzá.

Mire besötétedett, addigra kiválasztottuk a ruháját és elkészítettem a frizuráját a barátocskámnak, valamint megfelelőképpen beállítottam a fényképezőgépem. Megbeszéltük Manuelékkel, hogy ne zavarják meg a forgatást, amibe örömmel beleegyeztek. Persze nem mindig haladnak úgy a dolgok, ahogy mi szeretnénk. Nem mondhatnám, hogy épp bőrrel megúsztam a klip forgatását.