Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy "Véletlenek nincsenek, drága". Nevezzük ezt a valakit mondjuk Edének, attól függetlenül, hogy egy lányról van szó. Ez amúgy egy nagyon érdekes sztori, talán egyszer majd elmesélem. Na de térjünk is vissza az előbbi gondolatra. Szerinted léteznek véletlenek? Lehet, hogy az életünk előre megvan írva, de ahogy az egyik kedvenc filmemből megtanultam, a jövő nincs kőbe vésve, bármi megváltoztatható. Mindenesetre a vak szerencsének köszönhetem csak, hogy megismerhettem ezt az Edét közelebbről is. Sőt, talán az első olyan személy az életemben, akit úgy ismertem meg, ahogy. Nyugalom! Mindent el fogok mesélni sorjában.

Ha nálad most nappal van, akkor rakd le a könyvet, majd este, amikor tiszta az égbolt, vedd újra a kezedbe, és olvasd tovább a történetet! Ugyanis ennek a történetnek éjszaka van meg az igazi varázsa. Ha már a hold fenn van, nézz ki az ablakon, de még jobb, ha szabad levegőn olvashatod a könyvet. Csak aztán meg ne fázz nekem, és vigyázz a bogarakkal is! Na... Látod a csillagokat az égen? Keresd meg a legfényesebbet! Tudom, kicsit nehéz megtalálni, de biztos neked is van egy kedvenc, már rég kiszemelt csillagod. Nézz rá! Gondolj arra a személyre, akit a legjobban szeretsz! (Most ő is biztos rád gondol.) Most pedig Te leszel Én, és a szeretted lesz Ő... A lány fekete kalapban, akit amúgy Edének hívnak...

~

Vini napjai most már nem csak unalmasan, de szomorúan is teltek. Az érettségije egyelőre nem sikerült, de úgy is az volt a vágya, hogy külföldön akar majd dolgozni, akármilyen kis munkával kezdje. És még mielőtt bárki jönne azzal, hogy "persze, mert a szomszéd fűje zöldebb", elárulom, hogy olyan országban kellett felnőnie, ahol nem nagyon beszéli a nyelvet. Sajnos van ilyen, ugyanis ez az ország régen oda tartozott, ahová most Vini menekülni akar. Aki nem így nőtt fel, az nem tudja milyen rossz érzés szembesülni azzal nap mint nap, hogy így bizony nem lehet itt megélni. Egy hivatalos ügyet nem tudsz elintézni egyedül, tolmács nélkül, nem kapsz jólfizető állást és hiába dolgoznál bárhol, mert úgyis lesz valaki, akivel nem értesz szót. A lényeg, egy egyszerűbb élet reményében Vini elutazott volna külföldre, de amire lehetősége lett volna rá, a vírus megelőzte. Innen is köszöni neki szépen. Na mindegy, ez volt az egyik ok, ami miatt a napokban nyomás alatt volt. Aztán jött egy kisebb pofon, megromlott a kapcsolata két nagyon jó barátjával. Nem is ez lenne a lényeg, ha nem az, hogy közben nagyon egyedül érezte magát. Aztán egyszer unalmában felnézett egy közösségi oldalra. Éppen az egyik kedvenc művésze volt élőadásban. A szülinapját ünnepelte az egyik legjobb barátnőjének. És ez a lány lesz az, aki majd egy fordulópontot jelent Vini életében, amiről még az angyal nem is tud.

Először csak a művészt pillantotta meg. Vini nagyon csodálta ezt a művészt. Az életfelfogása, a megosztó személyisége, az egyedi stílusa mind, mind gyönyörű látvány volt Vini kristály kék szemeinek. Nem hitte el, hogy ilyen létezik, ezt élőben szerette volna látni. Sajnos már nem tudja... A szőke fiú olyan hirtelen mondott búcsút az életnek, hogy az mindenkit meglepett. De ki is volt ő? Egy kis róla szóló részt talán ő is megérdemel.

~

Egyáltalán mit jelent az, hogy művész? Ha valaki valamiben tud kiemelkedőt alkotni. Ez a fiú bizony jócskán meg volt áldva tehetséggel. Amikor kapott egy esélyt arra, hogy ezt az egész világnak megmutassa, akkor sajnos rosszul osztották neki a lapokat. Tehetséges volt, de többen ismerték meg úgy, hogy egy balhé miatt megbélyegezték az emberek. Viszont mégis csak eszméletlen jó volt az, amit csinált, és amikor kapott volna még egy esélyt, hogy újra bizonyítson, az élet kitolt vele. Egy tóban zárta le utoljára azokat az őszinte szemeit. De talán a sok álma közül az egyiket elérte, végül is egy ország-világ ismerhette meg.

Vini egy olyan fiút látott benne, aki sokat küzdött a világgal szemben. Egy fiút, aki nagyon intelligens és szabad volt, élvezte az életet. Sokan nem értik meg a művészeket, talán titok is marad számára, hogy többen szerették-e,  mint utálták őt, de őszintén, nem is ez számít. Ami számít az egy fekete kalap, egy hosszú és sötétszínű kardigán, egy helyes mosoly és olyan írott sorok, amelyekben az ember megmutatja a lelke egy darabját.

Ő bizony most már egy csillagként ragyog fent vagy talán egy angyallá változott. Én is alig akartam elhinni. Talán sosem hiszem el, ha nem attól a bizonyos lánytól hallom a hírt először. 2020.05.24... Sosem felejtem el ezt a dátumot. De majd erről is szó lesz még, most pedig hallgassunk egy kis Marilyn Manson-t!

~

Szóval élőadásban voltak. Vini akkor még nem tudta, hogy ki az a lány az egyik kedvenc művésze mellett, de valamivel mégis csak felkeltette az érdeklődését. Ede... Így hívták. Mivel Vini számára aranyosnak és egyedinek tűnt ez a lány, úgy döntött, hogy majd az élőadás után beköveti. A nagyobb öröm az volt, hogy utána Ede is visszakövette Vinit. Aztán egyszer az angyal látta, hogy Ede is élőadást indított. Ez volt az ő napja.

Ede nagyon jó hangulatban volt akkor, rengeteget mosolygott. Talán ez a pozitív kisugárzás láncolta oda Vinit a telefonhoz. Viszont kevesen nézték, maximum hárman, és akkor a lány azt mondta, hogy tegyenek fel neki kérdéseket vagy meséljenek magukról, még név szerint is említette a nézőket. Vini hezitált. Soha nem csinált ilyet. Mások élőadásába nem nagyon szokott írogatni. Aztán megtette és privátban is elkezdtek beszélgetni. Ede azt mondta, bármi gond van, ő szívesen ad tanácsot vagy akár segít az embereknek. Vini először a verseit mutatta meg neki (Ede azt mondta, hogy rengeteg az érzelem bennük), aztán mesélt a két barátjáról, a viszonzatlan szerelméről. Egyre több volt az élőadásokból is, mivel többen is szerették a fekete kalapos lány szavait hallgatni. Ő volt a művész helyett a művésznő.

Vini egyszer azt is elmesélte Edének, hogy mi történt vele a mamájánál. Ott nyaralt nála. Már eleve felhúzta magát valamin, aztán volt ott a faluban egy rendezvény, az ablak nyitva és valami külföldi emberek nagyon hangosan hallgatták kint a zenét, behallatszott a házba. Vinit idegesítette, így be akarta csukni az ablakot, viszont nagyon régi ablakok voltak, és nehezen lehetett őket becsukni. Volt egy külföldi srác, Vini szerint nagyon Willy Wonka-s volt a stílusa, fekete kalap, szemüveg meg minden, és pont ott ült kint valahol, az ablakhoz közel. Az angyal szenvedett az ablakkal, mert ugye "fel volt dúlva" és a srác konkrétan kinevette.  Rá nézett és valamit mondott is neki idegennyelven, rá is mosolygott, erre Vini megszégyelltem magát és ott hagyta az ablakot. Amúgy eszméletlen nagy Wonka fan, szóval ez így utólag nagyon vicces kis szituáció lehetett.

~

Aztán jött a hír... A művész elment. Vini lesokkolódott, viszont Edében jobban kellett tartani a lelket, mert ő közelebb állt hozzá. Szegény időközben még valakit elvesztett, bár őt nem úgy. Na de volt valami felháborító is a dologban, ugyanis a művész halálával kapcsolatos cikket rosszul hozták le, és olyanok is voltak, akik ezt a halált egy kicsit túl reagálták. Van, aki nem tartja tiszteletben még most sem, hogy elment, sok fiatal rajongót túlságosan megviselt a halála (borzasztó mikre képesek egyesek, csak mert meghalt egy példaképük) és a cikkben az állt, hogy a művész haláláról egy bejegyzésben értesítették a rajongókat, ezt a bejegyzést Ede írta, egy 17 éves lány, viszont úgy hozták le, hogy a művész anyja írta ki a bejegyzést. Se a családnév, se az életkor nem egyezik, egy kis utánanézéssel erre rá is lehetett volna jönni, de mindegy.

Vini azt tervezi, hogy majd a művész sírjánál, a fűzfája tövében egy kis abszintot fog iszogatni (úgysem ivott még ilyet), aztán ad belőle a művésznek is. Lehet, hogy ott is alszik majd vele (igen, éjszaka egy temetőben), de ez még a jövő zenéje. Most még csak írogatja a könyvét a fekete kalapos lányról, az ő Csillagáról.