Utat törtünk Carol-nak. Nem is kérdés! Olyan lány hadseregünk van, hogy a fiúk biztos, hogy irigykednek! Na mindegy! Mágiával egy vonalba kiürítettem a teret így Carol ott elrepült. Viszont Thanos útját állta. Pepper, Shuri, Hope, és én lelőttük őt így hátraesett és Danvers tovább mehetett. Viszont akármennyire is gyors volt, Thanos a kocsiba hajította a fegyverét így az felrobbant. Carol elrepült emiatt így elejtette a kesztyűt. Mire észbekaptam addigra Thor és Steve fogták le Thanos-t. Miután Steve-t kiütötte én hátbarúgtam. Felpattant majd indította a kezét. Nagy nehezen megfogtam mind a kettőt majd a lábammal átkulcsoltam a nyakát és lehúztam. Mire felálltam volna el is rúgott Thanos. Hasra érkeztem így megpihenve elterültem.
-Bonnie!-szólt gyengén Steve.
-Had pihenjek!-néztem fel rá.
-Hála égnek!-nyugodott meg.
-Gyere!-másztam oda hozzá majd segítettem fölállni-Ne!-láttam meg Thanos-t, hogy csettint.
-Én vagyok a végzetetek!-jelentette ki mire nem történt semmi. Hiszen nem voltak benne a kövek... Stark-ra néztem, aki éppen megtapasztalta a hatalmas erőt.
-Én vagyok Vasember!-mondta majd csettintett.
Körbenéztem és az ellenfél kezdett elporladni. Thanos felé fordultam, aki ijedtében leült.
-Nem vagy a végzetünk!-sétáltam felé-Mert mi vagyunk a tiéd!-helyesbítettem mire rám nézve elporladt.
Visszamentem Steve-hez majd átkarolva elindultunk Stark felé. Viszont ő megállt. Nem értettem, hogy miért, de aztán a jelenetre néztem. Stark reaktora kikapcsolta. A szemeim könnyes lett. Ahogy Steve-é és Thoré is mellettem. Rogers átkarolva magához húzott. Én rádőltem a vállára és sírtam.
(...)
-Mindenki happy end-et akár, nem igaz? De nem mindig jön össze... Talán majd most! Remélem ha egyszer ezt megnézitek, az azért lesz, mert ünnepeltek! Remélem újra egyesültek a családok! Remélem sikerült visszaállítanunk a bolygót a normális állapotába! Már ha van egyáltalán olyan állapot... Micsoda világban élünk... Univerzumban, pontosabban! Ha tíz éve azt mondják volna, hogy mások is élnek rajtunk kívül, ráadásul ilyen sokan, akkor talán nem lettem volna meglepve, de ki hitte volna, hogy ilyen gigászi küzdelem zajlik a jó és a rossz erői között? És akárhogy is, Morgan ebben a világban lesz kénytelen mozgolódni! Szóval gondoltam felveszem ezt a kis üzenetet hátha túl korán érne a halál... Mármint engem! Persze a halál mindig rosszkor jön... Van ez az időutazós móka, amibe holnap belevágunk és sokat rágódom azon, hogy talán nem éljük túl. Kicsit aggaszt! De egy hősnél ez játszik! És egyszer minden véget ér! Minek majomkodom itt? Biztosan minden pontosan úgy lesz, ahogy lennie kell!-mondta Stark a felvételen majd felállt és Morgan elé ment-Háromezerszeresen szeretlek!-mondta a kislánynak majd kikapcsolódott a videó.
Mindenki felállt majd April beállt közém és Steve közé majd megfogta a kezünk. Követtük Pepper-éket majd kiindultunk a móló felé. A többiek sorfalat álltak nekünk. Szépen végigmentünk majd Morgan és Pepper a csokrot a reaktorral rátették a vízre. April-t felvette Steve mikor meghallottam a mellettem szipogó Peter-t. A nénikéjével volt ott. Megfogtam biztatóan a vállát mire rámmosolygott. Utána visszafordultam majd Steve vállára hajoltam így átkarolt. Miután Pepper felállt Pepper az embertömeg eloszlott. Mindenki ment a maga dolgára hiszen nagyon sokan ott voltunk. Csak páran maradtak... De azok voltak a legfontosabbak.
Megálltunk a ház előtt Steve-vel majd mélyen néztünk a ki a fejünkből.
-Öö...-jött hozzánk Thor.
-April-simogattam meg a kislányt-Ő itt a bácsikád! Thor!
-Szia!-köszönt neki mire Thor leguggolt.
-Ugye tudod, hogy nagyon szerencsés vagy a szüleiddel?-kérdezte tőle Thor mire April bólintott-Rendben! Oké! Nagyon szép kislány vagy!
-Köszönöm szépen!
-Örülök nektek!
-Mit fogsz kezdeni ezután?-néztem rá mikor felállt.
-Utazgatok egy kicsit...
-Szóval nem fogunk egy darabig látni-jött rá Steve.
-Sajnos nem!
-Érezd jól magad! Hozzánk bármikor visszajöhetsz!
-Tudom!-helyeselt majd továbbment.
-Bírom Thor bácsit!-jelentette ki April.
-April!-szólt neki Bucky-Gyere, együnk egyet!
-Oké!-futott el mire megköszöntünk Barnes-nak.
-Beszélhetnénk?-kérdeztük egyszerre.
-Találkoztam Loki-val!-kezdtem.
-Találkoztam Peggy-vel!
-Gondolkoztam!
-Ahogy én is!
-Hallottam, hogy te jelentkeztél, hogy visszaviszed a köveket.
-Igen...
-Maradj ott Peggy néninél! Éld le vele az életed!
-És veled mi lesz?
-Én visszaadom April-t a szüleinek!
-Nem mész vissza Loki-hoz?
-Rájöttem, hogy az a Loki, akibe én beleszerettem, azt a múltban csak a halála előtt fogom megtalálni... Nem akarom újra átélni, hogy kihasznál... Hogy megöli a szüleimet... Hogy átverem... Nem lenne helyén való!
-Akkor mit kezdesz magaddal?
-Folytatom Natasha munkáját! Megérdemli, hogy valaki kövesse őt!
-Értem!
-Megbeszéltük?
-Meg!
(...)
-Ne feledd!-nyitotta ki Banner a dobozt-Pont oda kell visszajuttatnod a köveket, ahonnan elhoztuk őket, különben alternatív idősíkok jönnek létre!
-Ne aggódj Bruce!-csukta le Steve-Elvarrom a szálakat!
-Én megpróbáltam... Amikor nálam volt a kesztyű és a kövek megpróbáltam visszahozni Nat-et! Nagyon hiányzik!
-Nekünk is!-helyeseltem.
-Ha szeretnéd veled mehetek!-kezdte Sam.
-Rendes tőled Sam! De ez az én feladatom!-tudta le ennyivel majd Bucky-hoz ment.
-Le lettél koptatva!-suttogtam neki.
-Ne szólj be! Milyen példát mutatsz a lányodnak?-mutatott April-re majd Steve felénk jött.
-Tedd azt, amit megbeszéltünk, jó?-fogtam meg a kezét.
-Rendben!
-Nagyon hiányozni fogsz!
-Te is nekem!
-Köszönöm-öleltem meg-Mindazt, amit tanítottál, amit tettél értem...-hajoltam vele szembe-Hogy képes voltál szeretni egy hatalmas hibám ellenére!
-Hé!-fogta meg az arcomat-Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy!
-Egyek vagyunk!
-Egyek vagyunk!
-Szeretlek!
-Én is!-puszilta meg a homlokom majd az övét az enyémnek támasztotta.
-Add meg a táncot életed szerelmének!-mondtam majd leguggolt April-hez. A kislány súgott neki valamit mire Steve bólintott. Megpuszilta őt is majd felment a gépre majd kioldotta a páncélját.
-Kábé mikor ér vissza?-kérdezte Sam.
-Neki nagyon hosszú idő lesz, nekünk öt másodperc!-válaszolt majd Steve felemelte a mjölnirt-Felkészültél?-fordult Steve felé mire ő bólintott-Jó, oké! Itt találkozunk!
-Rendben!-nézett végül rám és April-re majd a maszk ráment a fejére.
-Zsugorodás indul! Három, kettő, egy-számolt vissza mire Steve eltűnt-És visszatérés! Öt, négy, három, kettő, egy!-nyomta meg a gombot mire nem jött vissza. Bucky és én egy elégedett mosolyt vettünk fel mire Sam elkezdett aggódni.
-Hol van már?-nézett Banner-re.
-Nem tudom! Lekéste az időablakot! Itt kéne lennie!-válaszolt Bruce mire harmadszor próbálkozásra Steve vissza is jött.
-A titkos hozzávaló az oreo!-mondta nekem.
-Hogy mi?-értetlenkedtem.
-Amikor külön csinálod a sütihez a száraz és a nedves részt, mielőtt összekevernéd a kettőt az oreo keksz kakaós részét morzsálva adagolod a tésztához, míg a tölteléket fahéjjal összekevered és azt rakod a tejszínbe a tetejére!-állt meg előttem.
-Ezt hogyan?-lepődtem meg mire megmutatta a bal kezét. Rajta volt egy gyűrű-Te összeházasodtál Peggy nénivel és csak is azért visszajöttél, hogy elmond a receptet, amit megtudtál a múltban?
-Nem... Tévedsz!-jelentette ki mire elővett még egy gyűrűt-Ha a múltban teszek dolgokat, az nem hat ki a jövőre... Ezért elhoztam, hogy ebben az idősíkban is hordani tudjad!-tette fel az ujjamra.
-Mi összeházasodtunk?
-2015 nyarán!
-De...Te akkor... Te akkor rúgtál ki a Bosszúállóktól! Akkor mentem vissza Asgardba... Hogyan?
-Átírtam a múltat!-vont vállat mire megütöttem-Auch!
-Megbeszéltük, hogy visszamész Peggy nénihez!
-Más volt a terv!-szólalt meg April-Én megparancsoltam, hogy ha tényleg szeret téged, akkor vegyen téged feleségül!
-Ezt most súgtad neki?
-Már egy éve mondogatom neki...
-Szóval ti...-néztem hol April-re, hol Steve-re.
-April-t hivatalosan is örökbefogadtuk az esküvő után! Van egy labradorunk és a kaliforniai házban élünk!-fejezte be Steve mire leesett az állam-Angie nélkül!-tette hozzá mire elröhögtem magam-Öt éve kettő lehetőséget mondtál... Igazad volt! Nem bíztam benned annyira! És nem is voltam képes felejteni! De átírtam a múltat! Ez volt az ütőkártyám a kapcsolatunk érdekébe! És nem voltál bolond, mert azt hitted, hogy a karjaim közt van a helyed! És igenis bebizonyítottad, hogy a közös házunkban erős vagy mellettem! És Sharon...
-Sharon mi?-néztem a szemébe mire közelebb lépett hozzám.
-Soha se volt olyan jó hozzám, mint te! Csak a vigaszt láttam benne, most már tudom! Mert lassan már tíz éve te jársz a fejembe!-tűrte el a hajtincsemet.
-És mi lesz Peggy nénivel? Hiszen ő életed szerelme!-hajtottam le a fejem.
-Egy dologra rájöttem-emelte fel a fejemet, hogy szemezni tudjon velem-Amikor megláttam '70-ben őt, átfutott az agyamon, hogy én ezt már elszúrtam! Ennek vége! És Stark-kal egyetértve, nekem is van egy második esélyem! És az te vagy April-lel!
-Úgy tűnik, hogy a szerelmeink láttán voltunk képesek átgondolni a szitut köztünk-mosolyodtam el-Steve?
-Igen?
-Megadtad a táncot életed szerelmének?
-Igen! 2015. június 13-án...
-Csókoljátok már meg egymást!-nyavalygott April mire Steve gyengéden magához húzott majd a szemembe nézett.
-Nagyon szeretlek!
-Pofa be!-csókoltam meg.
-A labradorért még vissza kell mennem!-folytatta majd letörölte a könnyeimet.
-Hagyjad! Majd szerzünk új kutyát! Kutyákat...
-Azt mondtad nyolc éve, hogy csak egyet!
-Párban vagyunk erősebbek...-mosolyodtam el.
-De nekem nincs is párom!-panaszkodott April mikor Sam felvette az ölébe. Megöleltem Steve-t majd a fejemet megpihentettem a mellkasán.
-Milyen testvért szeretnél April? Kisfiút, vagy kislányt?
-Kisfiút!
-Istenem, hogy minden hülye tulajdonságodat átvette a gyerek!-mormogtam Steve fülébe mire elröhögte magát-Felvettem a Rogers nevet?
-Felvetted...
-Úristen! Bonnie Rogers... Furán hangzik!
-Nekem tetszik! Szokjad...
-Nem is érvényes itt a házasságunk!
-Dehogynem!-vett elő egy papírt majd megmutatta.
-Te elhoztad a házassági anyakönyvi kivonatot?-röhögtem el magam.
-Így érvényes!
-Steve...
-Mrs. Rogers?-nézett a szemembe mire kuncogtam.
-Tévedtem! Van számunkra még egy 2015!
-Ohh! Elvileg nyolc éve 2015 van!
-Ezt nem értem!-szólalt meg Sam.
-Én már a titkos receptnél lemaradtam-folytatta Bucky-Hagyjad! Mindent meg lehet magyarázni kivéve őket!
-Sam!-engedett el Steve majd a férfi felé fordult-Örülnék ha ez a tiéd lenne!-nyújtotta felé a pajzsot.
-Mi?-lepődött meg mire én és April odasétáltunk Bucky mellé-Ez...
-Próbáld ki!-nyomta a kezébe majd Sam fel is húzta és nézegette. Steve mellénk jött majd átkarolt engem és April-t.
-Milyen érzés?-szólaltam meg.
-Olyan, mintha másé lenne!
-Ez most már a tiéd!
-És mi lesz veled, Bonnie? Vagy a gyerekeitekkel? Amerika Kapitány tovább él!
-Pontosan!-helyeselt Steve-Benned!
-Túl menő vagyok én már így is!-folytattam-Százados, skandináv isten, Jötünheim királynéja, Asgard hercegnője, Bosszúálló, S.H.I.E.L.D. ügynök... Én már nem lehetek Amerika Kapitány! Ahogy a gyerekeink sem! Úgy nem, ha nincs ki megmutatni nekik, hogy hogyan kell csinálni! Kell a gyerekeknek az apjuk! Ahogy az anyjuk is! Viszont szükségük van egy hősre is, aki a példaképük legyen! Ahogy nálunk volt! Nekünk Steve Rogers volt a példaképünk! Engem a nagypapám úgy edzett és nevelt, hogy segítsek a Kapitánynak, nem úgy, hogy én legyek az! Nincs nálad jobb jelölt erre a posztra! A Földnek szüksége van a hősökre! Mindig is így volt, és mindig is így lesz! A bolygó készen áll! Most már csak az a kérdés, hogy te készen állsz-e, Amerika Kapitány?-fejeztem be mire mindenki csodálkozva nézett rám-Ne csodálkozzatok! Nyolc éve tervezem, hogy visszavonulok! Sok beszédet kiagyaltam már!-tettem hozzá mire mindenki elröhögte magát.