-Jól van!-fordult felénk Steve-Megvan a terv! Hat kő, három csapat! Egy dobás!
-Rhodey, Nat, Clint és Nebula mennek az űrbe!-folytattam-New Yorkba Steve, Tony, Bruce, és Scott megy! Thor, Mordály, és én megyünk Asgardba! Lehetőleg ne szúrjuk el! És maradjunk életbe!-tettem hozzá mire Stark hálásan biccentett. Mindenki elkezdett készülődni. Steve és én ott maradtunk a szobába.
-Találkozhatsz Loki-val!-fordult felém.
-Tudom! Te meg átéled New Yorkot!
-Tudom!
-Vigyázz magadra!
-Ahogy te is!
-Nem fogom tudni elmondani April-nek, hogy baj történt és neked kampec. Nem leszek rá képes!
-Ahogy én sem!
-Akkor?
-Megoldjuk!-emelte fel a kezét majd a homlokát az enyémnek tolta-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-engedtem el majd elmentem átöltözni.
(...)
-Visszakaptad a pajzsodat?-néztem végig Steve-n amikor beálltam mellé.
-Vissza!
-Jól áll! Régi szép idők!
-Neked is jól áll a fehér!
-Többször kéne fehéret hordanunk!
-Mióta tartozik a vezetőkhöz Bonnie?-motyogta Clint mögülem.
-Mióta egy isten!-válaszolta Nat.
-Egy isten?-lepődött meg-Stevens? Mióta?
-Öt éve-válaszoltam neki háttal amikor felmentünk Steve-vel a gépre.
-És ugye együtt járnak?-kérdezte mormogva Clint.
-Csak barátok-tájékoztatta Bruce mire Steve-re néztem.
-Öt évvel ezelőtt-kezdte-Sok minden odaveszett! Barátok, rokonok, a lelkünk egy darabja... De most mindent visszaszerezhetünk! A csapatotok ismert, a feladat ismert! A kövekért megyünk és a többiekért! Egyetlen oda-vissza út... Nem hibázhatunk! Nincs második esély! A legtöbben olyan helyre megyünk, amit ismerünk! A ránk leselkedő veszélyeket viszont nem! Legyetek résen! Vigyázzatok egymásra! Ez életünk nagy harca! És győzni fogunk! Bármi lesz is!-nézett Tony-ra-Sok sikert!-jelentette ki majd mindenki beállt a csapatához.
-Jó beszédet rittyentett!-ámuldozott Mordály.
-Ugye?-helyeselt Scott.
-Jól van! Hallottátok!-szólalt meg Stark-Püföld a billentyűket Shrek!-szólt be Bruce-nak.
-De egy darabban hozod vissza nekem, ugye?-adta oda Mordály Clint-nek a kicsinyített űrhajót.
-Ja ja ja! Persze... Igyekszem!-nézett rám.
-Ez elég Danger ígéret volt!-jelentette ki mire Bruce feljött és bekapcsolta a gépet.
-Akkor hamarosan!-köszönt el Natasha mosolyogva mire beindult a gép és ránk jött a maszk és beszívott a szerkezet.
Tisztára olyan volt mintha a szivárvány-híd lett volna. Lekanyarodtunk hárman az egyik járatnál majd földet is értünk valahol. Felálltam és körbenéztem. A börtönben vagyunk! Úristen! Thor és Mordály egyből elmentek engem itthagyva. Le voltam fagyva. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Odasétáltam a cellához majd megfogtam a falat.
-Szerelmem!-szólítottam meg mire megfogta a labdát, amit dobálgatott és felállt.
-Bonnie! Mit csinálsz te itt?
-Szia Bonnie! Jó újra látni! Nagyon hiányoztál! Szeretlek!
-Tudod, hogy viccelek!
-Tudom!-bólintottam mire elkezdtem sírni.
-Minden rendben?
-Csak bánt az, hogy nem vettem észre, hogy mennyire szeretlek!
-Nyálas vagy!
-Na nem mondod?-kuncogtam mire a tenyerét az enyémhez érintette-Nagyon szeretlek téged!
-Tudom!
-És ha lesz olyan pillanat, amikor azt hiszed, hogy utállak vagy éppen kiabálok veled, ne felejtsd el ezt, jó?
-Minden rendben veled? Olyan mintha haldokolnál és most mindent megbánnál!
-Csak el is felejtettem, hogy mennyire hiányzik a mosolyod! Az ölelésed, amit mindig is adtál...
-Hogy áll a küldetés?
-A mi?-akadtam meg.
-A küldetésed... Hogy átvered a Bosszúállókat! Tudod... Jogar vissza, én vagyok a király!
-Gyere már Bonnie!-szólt a fülesbe Mordály.
-Amikor uralkodsz, ne felejtsd el a haditanácsokat megtartani! Képes lennél elfelejteni!
-Hogy mi?-lepődött meg.
-És boldogan fogunk itt élni Asgardban! Te királyként, én meg királynőként!-jelentettem ki majd elsprinteltem. Futottam kifele a börtönből. Átszaladtam a kupolacsarnokon is mire Mordály mellém ért.
-Talán megálltál beszélni életed szerelmével?-szólt be majd felugrottam a nyakamba.
-Pont azt csináltam!-rohantam egy szobába mire megláttuk Thor-t Frigga-val.
-Hali!-köszönt nekik-Biztos a kedves mama! Megvan a cucc! Gyere! Pucoljunk!
-Bár lenne több időnk!-fordult vissza Thor az anyukájához.
-Ez is ajándék volt!-fogta meg a kezét-Menj és legyél az, aminek a sors szánt!
-Szeretlek anya!
-Én is téged! Ahogy téged is!-nézett rám Frigga.
-Hogy engem?-mutattam magamra.
-Azt hitted nem jövök rá, hogy Loki-nak van egy szerelme? Sokat mesélt rólad! Tudom, hogy boldogok lesztek együtt-mondta mire odamentem hozzájuk és megöleltük egymást-Egyél több salátát!-ajánlotta Thor-nak-Figyelj rá!-suttogta nekem.
-Figyelni fogok!-helyeseltem.
-Gyerünk!-sürgetett minket Mordály-Mennünk kell! Három, kettő...
-Ne! Várj!-kérte mire felemelte a kezét.
-Mi... Mire várunk?
-Néha beletelik egy kis időbe-magyarázzuk egyszerre Frigga-val mire a mjölnir odarepült Thor-hoz.
-Igen!-örvendezett-Még méltó vagyok rá!
-Ohh! Öcsém!-mormogta Mordály majd bekapcsolta a gépet így megjelent rajtunk a páncél.
-Ég veled anya!
-Ég veletek!-köszönt el majd visszakerültünk a bázisra.
Körbenéztem és mindenki egyszerre ért vissza. A gép kikapcsolt majd feloldódott a páncélunk.
-Mindenki megvan?-kérdezte Bruce.
-Ez most tényleg bejött?-mosolygott Rhodey mire Clint letérdelt.
-Clint! Hol van Nat?-nézett rá mire Clint nem bírt megszólalni. Odamentem Bruce mellé miközben az ő lába is összerogyott.
-Semmi baj!-öleltem meg már én is sírva-Semmi baj!
(...)
-Volt családja?-kérdezte Stark.
-Igen...-válaszolt Steve.
-Mi!-tettem hozzá miközben Steve átkarolt.
-Tessék?-akadt ki Thor.
-Hahh?-fordult felé Tony.
-Mit csinálsz?
-Feltettem egy kérdést!
-Úgy teszel mintha Nat halott lenne! Mégis miért? Nálunk vannak a kövek, igaz? És hogyha nálunk vannak vissza tudjuk őt hozni! Ne idegesítsetek már! Mi vagyunk a Bosszúállók!
-Ne idegesítsünk?-néztem rá-Ne idegesítsünk?-álltam fel-Az idegesít fel téged, hogy gyászoljuk az egyik társunkat? Tudod mi nem az alkoholt választottuk a rohadt társunknak a gyászban!-emeltem fel a hangom mire meglepődött-Nat volt a csapat lelke! Csak mi voltunk neki és most miattunk fel is áldozta magát! Nem tudod átérezni, mert soha se tettél ilyet! Inkább fogd be a rohadt szádat, amíg ki nem jött belőled az utolsó csepp alkohol is!-jelentettem ki mire Stark visszafogott nehogy megtámadjam őt.
-Nem fog menni!-helyeselt Clint-Nem lehet visszacsinálni! Nem lehet!
-Ne haragudj már!-kuncogott Thor Clint felé-Nem azért! Te nagyrészt földi lény vagy és most űrmágiáról van szó! A "nem lehet" végérvényesen hangzik, nem?
-Igen... Igen, tudom, hogy én ehhez kevés vagyok! De Nat akkor sincs itt!
-Nincs!-szállt be Stark-Épp ezt mondom...
-Ez az! Nem lehet visszacsinálni! Legalábbis ezt állította az a vörös lebegő fazon! Menj és beszélj vele te, oké? Fogjad a pörölyöd! Repülj oda és beszélj vele te! Helyettem halt meg! Feláldozta magát azért a rohadt kőért! Az életét adta!-mondta mire Bruce megragadta a padot és elhajította a tó felé.
-Soha nem jön vissza!-fordult felénk Bruce-Ne legyen hiába való a halála! Tegyünk róla!
-Teszünk!-állt fel Steve mad elindultak befele. Ott maradtam még Clint-tel egy kicsit, hogy ne érezze egyedül magát. Átkaroltam, így bíztatóan megragadta a vállán lévő kezemet.
-Srácok!-szólalt meg Thor-Én...
-Sajnálod?-kérdeztem-Ezt akartad mondani?-vontam fel a szemöldököm majd felé fordultam.
-Igen!
-Jó! Mert te ehhez nem értesz semmit! Nem szeretted annyira Nat-et, mint én vagy Clint! Nekünk kell elmondani a gyerekeinknek, hogy a kedvenc nénikéjük nem él többé! Erre varrj gombot drága sógor! Űrmágiáról akarsz beszélni? Jó, rendben! Én értek is hozzá, jobban, mint te! Emlékszel, Loki volt a vőlegényem! Ameddig én azt mondom, hogy lehetetlen, addig az úgy is van!-nyeltem egy nagyot majd átkarolva Clint-et beindultunk.