-Köszönöm szépen!-törölte meg a száját Scott-Ez isteni volt!
-Mert volt segítségem!-tűrtem April haját a füle mögé.
-Szép volt kis pajtás!-pacsizott le vele.
-April itt az ideje menni fürdeni!-nézte meg az időt Steve.
-De még nem is játszottam Nat nénivel!-panaszkodott.
-Lefürdesz, fogat mosol, és akkor utána játszunk!-mondta Nat mire April örömmel el is ment.
-Én megmutatom neked a szobád-ajánlotta fel Nat Lang-nek majd el is mentek. Én is felállva összeszedtem a tányérokat majd nekiálltam elpakolni.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem Steve-től amikor már az edényeket tettem be a gépbe.
-Persze! A délutánról?
-Apának nevezett!
-Én is meglepődtem...
-Öt év után... Azt hittem, ha már eddig nem hívott így, akkor már nem is fog...
-De igazából ez nem is baj!-vont vállat.
-Igaz... Csak fura! Mindegy! Biztos kellett neki idő, hogy ezt kimondja. Neked ez nem fura? Nem érzed rosszul magad?-fordultam felé.
-Jól vagyok... Azt hiszem!
-Rendben! Na jó!-vettem egy mély levegőt-Tudom, hogy ismered Stark-ot, de nem véletlenül vonult vissza! Családja lett! Van egy lánya...
-Ahogy nekünk is...
-De ő Stark!
-Abban igazad van!
-Jól vagy?
-Most nekem megy a vészjelzés...-csuktam be a mosogatót mire Steve nekidőlt a pultnak mellettem.
-Hogyha tényleg igaz az, amit Scott mondott...
-Vissza tudnál menni Peggy nénihez! Együtt élni vele! Táncolni!-néztem a szemébe.
-Te is visszamehetnél Loki-hoz...-nézett rám.
-És akarunk?
-Akarunk?
-Ha sikerül... April visszakerül a szüleihez!
-Tudom...
-Akkor velünk mi lesz?
-Nem tudom... Így talán könnyebb lesz visszamenni a múltba a szeretteinkhez.
-Igen!
-Mennyi időt adjunk még April-nek és Natasha-nak?-terelte a témát.
-Még egy keveset... Régen nem találkoztak!
-Akkor?
-Egyre többet reménykedem ezen az ötleten, amit Lang mondott...
-Gyere!-húzott magához majd jó szorosan megölelt.
-Köszönöm!-pusziltam meg-Köszönöm...
-Én mindig veled leszek!
-Szeretlek!
-Hé...-tolt el magától majd megfogta az arcom-Ne aggódj! Megoldjuk! Lehet, hogy képtelenség ez! Lehet, hogy lehetséges! De most kell a legjobban összetartanunk!
-Csak tudod, már nagyon megkedveltem April-t és olyan, mintha tényleg az én gyerekem lenne...
-Én is így vagyok vele! De nem mi vagyunk a vérszerinti szülei... És ha működik a terv, akkor az lesz a legjobb neki, hogy visszakerült a családjához!
-Igazad van!
-Ahogy mindig!-törölte le a könnyeimet-Minden a legnagyobb rendben van!
-Neked ez jobban megy, mint nekem-kuncogtam majd szipogva párat összeszedtem magam és elmentünk April-hez. Megálltunk a szobája előtt majd kinyitottuk az ajtót. Nat-tel éppen amőbáztak. Végig röhögték szinte az egészet. Én csak mosolyogva néztem őket miközben Steve átkarolt.
-Na én most már megyek!-tette el a játékot Natasha.
-De ne már! Játszunk még!
-Majd holnap...-helyeselt majd felállva meglátott minket-Jó éjt Prücsök!-puszilta meg majd kiment mellettünk.
-Most milyen dalt kapok?-kérdezte April amikor betakarózott.
-Milyet akarsz?-ültem le az ágy szélére míg Steve követett csak ő a másik oldalra huppant le.
-Mind a ketten énekeltek ma?-pillantott hol rám, hol Rogers-re. Gyorsan odahajoltam Steve-hez majd megsúgtam neki a dalt. Halkan visszaszámoltam majd a kisgyerekre néztünk.
-How do we rewrite the stars?
Say you were made to be mine? Nothing can keep us apart
Cause you are the one I was meant to find
It's up to you, and it's up to me
No one can Say what we get to be
And why don't we rewrite the stars?
Changing the world to be ours-énekeltük majd megpusziltuk és kimentünk a szobából.

(...)

-Legyünk kedvesek...-ajánlottam fel mikor kiszálltunk a kocsiból. Stark meg is torpant amikor meglátott minket. Steve mellém állt miután kivette April-t a kocsiból. Stark makacsul tovább ment fel a teraszra. Biccentett így mi is követtük. Megvárta amíg felértünk így engem átkarolva betolt a házba.
-Szia Bonnie!-jött hozzám Pepper.
-Szia!-köszöntem majd megöleltem.
-De cuki kislányod van!
-Nektek is!
-Hogy hívnak?-kérdezte April Stark lányától.
-Morgan vagyok! És te?
-April! Örvendtem!
-Akarsz játszani?
-Mehetünk anya?-kérdezték egyszerre tőlünk mire én is Pepper-re néztem.
-Persze! De ne tőrjetek össze semmit-válaszolt majd felfutottak az emeletre-Jól vagytok?
-És ti?
-Jobban, mint ti ahogy látszik!
-Nem akarunk zavarni...
-Tudom! Menj! Beszéljetek vele!-bólintott mire kimentem. Tony pont akkor töltött nekünk innit.
-Nézd! Ez... Tudjuk furán hangzik... - mondta Lang. Szóval már elkezdték.
-Tony, azok után, amiket láttál szerinted van lehetőség?-nézett fel Steve.
-A kvantum fetuáció belezavar a Planck-skálába és akkor belép a képbe a Deutsch-tétel, ugye egyet értünk?-nézett körül mire én és Scott helyeseltünk majd elkezdte kiosztani a poharakat-A gyengébbek kedvéért úgy értem nem jöttök vissza...
-Nekem ment!-jelentette ki Scott.
-Nem! Te véletlenül túlélted... Vagyis bitang nagy mázlid volt! Most meg jössz ezzel a... Minek neveznéd?
-Ugró meló?
-Ahha... Ugró meló! Na ná! Miért nem jutott eszünkbe? Ohh! Mert nevetséges? Mert képtelenség?
-A kövek a múltban vannak...-szólaltam meg-Ott meg tudjuk őket szerezni!
-Csettintünk és mindenkit visszahozunk-folytatta Nat.
-Vagy pedig még nagyobb katasztrófát okozunk-tette hozzá Stark.
-Kétlem, hogy így lenne!-ellenkezett Steve.
-Már annyira hiányzott ez a fene nagy optimizmusod! Sajnos azonban a nagy remények mit sem érnek ha nincs logikus, kézzel fogható módja annak, hogy végrehajtsuk ezt az Ugró melót! Szerintem a legvalószínűbb, hogy a végén mindnyájan odaveszünk!
-Akkor nem ha tartjuk magunkat a szabályokhoz-mondta Lang-Az az nem beszélünk a múltbéli önmagunkkal és nem fogadunk sporteseményekre!
-Inkább ne is folytasd! Fejezd ezt be Scott! Komolyan mondod, hogy kiagyaltál egy világ megváltó tervet, és az egésznek az alapja a Vissza a jövőbe? Tényleg?
-Nem!
-Jó, mert már aggódtam, hiszen az hülyeség lenne! A kvantum fizika nem így működik!
-Tony...-fordultam felé-Tennünk kell valamit!
-Tettünk is! És ennyit értünk el!
-Tudom, hogy sokat kockáztatnál! Itt a feleséged, a lányod! De mi mind elvesztettünk valakit, aki fontos számunkra, ahogy te is! És most... Most van esélyünk, hogy visszahozzuk őt! Nem csak őt, mindenkit! Erre azt mondod, hogy még csak nem is...
-Így van Bonnie! Még csak nem is... Nem tehetem!-jelentette ki mire Morgan kifutott és az ölébe mászott.
-Anya mondta, hogy mentselek meg-ölelte meg az apját mire April is megállt köztem és Steve között.
-Ügyes vagy! Megmentettél! Bárcsak más miatt jöttetek volna!-nézett már ránk! Bármi más miatt! Tényleg örülök, hogy itt vagytok, de amúgy nyolc főre van terítve...
-Tony-állt elé Steve-Megértelek! És örülök, hogy boldog vagy, tényleg! De kapnánk egy második esélyt!
-Nekem ő itt a második esélyem! Nem hazárdírozhatok! Ahogy ti sem!-pillantott a gyerekünkre-Ha nem szakmázunk akkor maradhattok!-ment be.
-Szakmáznátok?-kérdezte April.
-Azt csinálnánk Kicsim!-vette fel Steve az ölébe majd elindultunk a kocsi felé.
-Beijedt!-mondta Nat.
-Nem véletlenül!
-Jó, de most... De most mihez kezdünk?-akadt ki Scott-Ő is kell! Feladjuk?
-Nem, de csináljuk rendesen!-álltam meg-És ahhoz nagy koponya kell!
-Nagyobb, mint Tony?
-Nagyobb, mint Tony...-szálltam be.