50.
-Igen, tessék!-vettem fel a mobilom.
-Bonnie!-szólalt meg Pedro.
-Pedro? ¡Ohh, díos mío! ¿Sobreviviste? (Pedro? Ohh, istenem! Túlélted?)
-¡Gracias al díos! (Istennek hála!)
-Sí... ¿Y por qué me llamas? (Igen... És miért hívsz?)
-Es que tu ex jefe estaba conduciendo cuando hubo un accidente delante de mi restaurante. Su asistente se convirtió en polvo y él llamó a alguien en una máquina, pero no lo sé que es esto... ¿Puedes venir a aquí? (A volt főnököd éppen vezetett, amikor volt egy karambol az éttermem előtt. A segítője porrá vált és ő meg hívott valakit egy gépezeten keresztül, de nem tudom, hogy min... Ide tudnál jönni?)
-¡Sí! Claro... ¡Hasta luego Pedro! (Igen! Persze... Mindjárt megyek!)
-¡Hasta la vista! (Szia!)-köszönt el majd ki is nyomta.
-Ki volt az?-kérdezte tőlem Steve.
-Az egyik régi barátom...-tettem el a mobilomat.
-Marta volt?
-Emlékszel még Marta-ra?-döbbentem le.
-Még szép, hogy emlékszem!
-Nem Marta volt...
-Viszont ő is spanyol...
-Mexikói... Övé az étterem a toronytól nem messze.
-Ahonnan hoztad egyszer a kaját...
-Meglepő, hogy ilyenekre emlékszel!-vettem fel a kabátomat-Mindjárt jövök!
-Elkísérhetlek...-ajánlotta fel mire megtorpantam.
-Jobb lesz egyedül!-válaszoltam háttal neki majd kimentem a bázisról.
Beléptem a garázsba majd felpattantam az első motorra. Felhúztam a sisakot, majd mentem is elhagyva a birtokot. Ahogy beértem a városba, észrevettem, hogy mindenhol karambolok voltak. Az emberek nem takarították el őket, inkább hagyták. Nagyon hátborzongató volt emellett elmenni. Viszont a belvárosban szörnyűbb volt! Ott még a dugó is közrejátszott... Mivel senki se ment a járdán, én odahajtottam és ott közlekedtem. Volt okom rá, ha a rendőrség megbüntetne, szóval miért ne? Így gyorsan oda is értem az étteremhez majd leszállva a motorról sisakkal együtt bementem.
-Estoy aquí... (Itt vagyok...)-néztem körül-¿Pedro?
-¡Bonnie!-hallottam meg a konyhából-Muchas gracias... (Nagyon köszönöm...)
-¿Dónde está la máquina? (Hol van a gép?)
-¡Toma! (Tessék!)-adta oda-Está enviando desde hace el accidente pero no lo sé a quién... (Valamit küld a baleset óta, de nem tudom kinek...)
-No hay problema Pedro... ¡Muchas gracias! Es que tengo que irme... (Semmi baj Pedro... Köszönöm szépen! Most mennem kell...)
-¡Vete! No hace falta... (Menj! Semmi gond...)-mondta majd el is indultam-Pero Bonnie... (De Bonnie...)
-¿Sí? (Igen?)
-¡Ten cuidado! (Vigyázz!)
-Como siempre... (Mint mindig...)-mosolyogtam rá-¡Adiós! (Szia!)-rohantam ki majd felugrottam a mocimra és el is húztam.
(...)
-Fejlemények!-tettem le az asztalra a gépet.
-Mi ez?-nézte meg Banner.
-Egy kommunikációs eszköz... Ennyit lehet róla tudni! Viszont napok óta üzen valakinek!
-Kié?-kérdezte Nat.
-Fury tulajdona... Viszont nem értem, hogy miért!
-Miért?
-Adjátok oda Mordálynak!-mondtam mire megtették.
-Ez a Csillagosztag logója!-jött rá-Azt hogyan? Egy terrai hogyan tartott kapcsolatot egy kree-vel?
-Hát ez engem is érdekelne... Elmentem Fury lakásába... Kerestem, kutattam...
-Találtál valamit?-nézett rám Steve.
-Semmit! A terv az, hogy felrakjuk egy akkumulátorra... Úgy talán nem merül le és megtudjuk, hogy ki ez az ember.
-Mekkora erre az esély?-szólalt meg Rhodey.
-Kevés... Bruce!-fordultam felé majd nekilöktem a készüléket-Ez a te feladatod lesz!
-Rendben!-fogta meg majd felállt és elment.
-Szövetségesekkel, hogy álltok?-néztem Natasha-ra és Steve-re mire lehajtották a fejüket-Nem szabad leállnunk a kereséssel! Majd besegítek nektek ha kell...-ajánlottam fel mire bólintottak-Stark-ról van hír?-jutott eszembe mire Rhodey ellenkezett-Akkor már csak reménykedni tudunk... Ennyit akartam csak mondani...-mentem be a dolgozóba.
-Azt hiszem találtam valamit!-jött utánam Thor majd letett egy jegyzetet elém.
-Mi ez?
-Megkerestem pár Földön élő asgardit... Ezeket tudták odaadni.
-És miről szólnak?
-Rólad... Heimdall-ról...
-Azt mondod, hogy ebben benne van a származásom?
-Nem biztos... De nagy esély van rá!
-Vicces, hogy eddig mindig is arra kerestem a választ, hogy hogyan nem látszik rajtam, hogy öregszem... Nem ráncosodom... Arra gondoltam, oké, jók a géneim. Viszont mindent felborított, hogy akárhányszor voltam Asgardban szőkébb lett a hajam. És most mindenre itt van a válasz, de félek!
-Maradjak itt veled?-ült le a kanapéra.
-Azt megköszönném!-ültem le mellé majd a lábamat az ölébe tettem.
-Olvassam is?
-Igen!-helyeseltem mire megfogta a jegyzetet majd kinyitotta.
(...)
-Ennyi!-csukta be a kötetet Thor.
-Az utolsó adatot nem értettem jól... Elolvasnád még egyszer?
-Született 1879-ben.
-Hogy mikor?-akadtam ki-Már lassan száznegyven éves leszek?
-Ugyan! Én közel ezerötszáz vagyok...
-Kezdesz ráncosodni!-jegyeztem meg kuncogva mire a tenyerét az arcomra nyomta és hátralökött-Úristen... Viszonylag fiatal vagyok... Százharminkilenc évesen...
-Pontosan!
-Kérdezhetek valamit?-ültem fel mire visszalökött.
-Nem!
-De...-hajoltam vissza, de megint visszaestem Thor miatt.
-Nem!
-Azt se tudod, hogy mit akarok!
-Loki összehozott minket...-mormogta-Szomorú, hogy a halála miatt lett ilyen jó a kapcsolatunk és nem az elejétől kezdve!
-Hiányzik?-ültem fel.
-És neked?-nézett a szemembe.
-Ugyanolyan színű szem nem volt?-kérdeztem mire megint ellökött így kitörtünk a röhögéstől.
-Szerinted van még esélyünk?-vált komollyá.
-Őszintén? Nem tudom... Egy részem azt vallja, hogy Stark bármelyik pillanatban megjelenhet és együtt legyőzzük Thanos-t. Viszont a másik énem meg összetört... Nem lát semmilyen esélyt!
-És melyik az erősebb?
-Az utóbbi... De nem adom fel! A remény hal meg utoljára! Thor...-hajoltam vissza majd megfogtam a kezét, hogy ne tudjon visszanyomni-Mesélnél nekem Heimdall-ról? Nem tudtam rendesen megismerni, és ezt mai napig bánom! Viszont te mellette nőttél fel...
-Hát... Az apukád egy hatalmas arc volt! Pont, mint te!
-Hasonlítok rá?
-A szemed... Bár nem sárga, de megvan benne az az árnyalat. Az orrod... Egyszerűen az arcod...-mondta majd lehajtotta a fejét.
-Mi van?
-Csak azon gondolkoztam, hogy hogyan kaphattott Loki, a legrosszabb ember, egy ilyen angyali menyasszonyt.
-Hát... Én is megláttam benne valamit... De a mai napig nem tudom, hogy mit? Lehet, hogy az tetszett, hogy miattam teljesen más oldalát mutatta...
-Képes voltál megváltoztatni. Ez hatalmas érdem!
-Nehezen sikerült! Megölte a szüleimet...
-Mi?-lepődött meg.
-Ezt én is három éve tudtam meg... Viszont, sok jó dolgot csinált értem...
-Mondj egyet!
-Megszerezte Sif kardját! Amit a mai napig használok!
-Más kárára!
-Odaadta a jogarát!
-Mivel tönkrement!
-Megkérte a kezem...
-Ööö...
-Hoppá! Arra nem tudsz beszólni!
-Arra tényleg nem!
-A lényeg az volt, hogy a maga módján próbált jót tenni! Ne úgy nézzél rá, mint egy gonosz istenre, hanem egy olyan emberre, aki próbál jó útra térni...
-Ezt hajtogattad magadnak?
-Minden egyes nap!
-Jó duma!
-Sógorkám! Nincs véletlenül egy olyan fegyver, amivel megölhetem Thanos-t? Neked van... Nekem nem lehet?
-Én vagyok a menőbb, míg te csak próbálsz utánozni!-lökött hátra a másik kezével majd felállt.
-Ez igazságtalanság!
-Nem hiszem!-ellenkezett.
-Nagyon is!-mentem utána.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top