-Menj Vízióhoz!-futott el mellettem Steve majd elütötte Corvus-t az androidtól.
-Itt vagyok pajti!-csúsztam hozzá.
-Jobb később, mint soha-mormogta majd felhúztam.
-Menjetek innen!-parancsolta Steve-Gyerünk!
-Gyere Viz!-karoltam át majd elindultunk.
Ahogy mentünk, meghallottam egy csattanást, így visszanéztem és megláttam, hogy Steve-t folytogatta az űrlény.
-Menj vissza!-engedtem el Víziót majd egy ugrásból elhúztam Corvus-t és a gyomrába szúrtam a kardom.
Felálltam mellette majd néztem a meglepődöttségét. Hol rám, hol a sebére nézett. Megragadta a lándzsáját majd megtámadott. Én hátrálva védtem ki a szúrkálásait, de mivel megbotlottam így én el is estem. Próbáltam felállni, de a nyakamhoz tartotta a lándzsa élét. Már vette a mély levegőt ahhoz, hogy belém szúrja a tőrt, de helyette az ő mellkasát szúrták át. Felemelte őt majd eldobta és akkor láttam meg, hogy Vízió volt az. Összeesett így mind a ketten Steve-vel odaugrottunk hozzá.
-Mondtam, hogy menj el!-szidtam le amikor felhúztuk.
-Nem seftelünk életekkel!-nézett Steve-re mire Rogers bólintott egyet.
-Gyere!-vezettem a gyökérhez-Üljünk le!-ültettem le miközben Steve megnézte, hogy mi történik a harctéren.
-Köszönöm Bonnie!-biccentett majd Steve mellé mentem amikor Wanda leszállt.
-Na?-kérdeztem.
-Jól állunk!-nézett rám.
-Azt nem mondanám! Most jön a legnehezebb része!-jelentettem ki mire elkezdett fújni a szél.
-Mindenki ide hozzám!-parancsolta a fülesbe-Támadó érkezik!-mondta majd mindenki megjelent köröttünk.
Megfogva a kardomat figyeltem körbe. A szél csak egyre jobban fújt. Főleg a vízesés felől. Próbáltam megnyugodni, de szinte ez egy lehetetlen feladat volt számomra. Egy apró fénycsóva keletkezett a levegőben majd követte őt egy hatalmas köd. Egyre jobban tágult a feketelyuk majd egyszer csak Thanos lépett ki rajta. Első dolgom az volt, hogy megnézzem mennyi végtelen követ birtokol. Sajnos öt volt már a kesztyűn így a félelem egyre jobban erősödött bennem.
-Kapitány, ő az!-mondta Bruce majd Steve vett egy mély levegőt.
-Figyelem, legyetek résen!-indult el felé majd a többiek követték. Wanda felé fordultam majd megfogtam a két vállát.
-Tudom milyen szerelmesnek lenni! Én aztán tudom! Azt is tudom, hogy milyen amikor meghal életed szerelme! Ez még friss élmény is! Ismerlek titeket, tudom, hogy a legfontosabb jelenleg az életetekben a másik! Viszont! Wanda! Ha most nem pusztítod el a követ, akkor a fél univerzum halott lesz! Ne érezz nyomást! Csak tedd, amit tenned kell!-fejeztem be majd visszafordultam.
Elindultam utolsó védelmi falként. Steve tartotta fel előttem Thanos-t, de őt ki is ütötte fél kézzel. Megálltam előtte mire meglepődött.
-Tudom, hogy most hatalmas benned a gyász...-kezdte.
-Nem tudod, hogy mit érzek! Kedvedre ölsz civilizációk felét! Akármennyire gyászolok, akármennyire él bennem a bosszúvágy, akármennyire szeretném újrakezdeni az életemet, azzal az emberrel, akit szeretek, a mai nap ez nem számít!
-Egyet érzünk gyermekem!
-Nem! Nem érezzük ugyanazt! Te gyilkolsz! Megbánás nélkül! Neked ez már élvezet! Nekem ez gyász és félelem egyben!
-Rájöttél már, hogy ki vagy valójában?
-Te mindvégig tudtad?
-Szerinted miért szőkült minden egyes asgardi kiruccanásnál a hajad?-közeledett felém.
-Mindig is erre kerestem a választ...-hajtottam le a fejem.
-Pedig a válasz ott volt előtted!-állt meg mellettem-Egyek vagyunk! Megpróbáljuk megérteni az univerzum dolgait és próbálunk válaszolni a kérdésekre és nem fogadjuk el a nemleges választ! Együtt képesek vagyunk bármire!-fogta meg a vállamat mire ijedtemben elejtettem a kardom-Mit szólsz hozzá gyermekem?
-Te megölted az apámat...-néztem fel rá-A vőlegényemet... A népemet... Bántottad a barátaimat! Azt tudom mondani, amit a hajón is...-hajtottam le a fejem-Ezért még halállal lakolsz!-ragadtam meg a jogart majd a nyakához indítottam, de megállította a karomat.
-Azt hiszed, hogy nem számítottam erre a vőlegényed után?-kérdezte majd elhajított, de megkapaszkodtam a gyökérbe és felkapva a kardomat elindultam felé.
Kivédtem sorra a nyalábokat, amiket lőtt rám. Amikor hozzáértem, egy pajzsot alkotott. Felugorva a burokban szúrtam a kardomat így egy darabig át is hatolt rajta Thanos meglepődöttségére. A burok ezután el is tűnt így gyorsan elvágtam a combját majd a szívéhez irányította a kardélt, de a fegyvert kiütötte a kezemből. Megragadta a karomat majd az erő követ a hasamhoz érintette mire felsikoltottam. És eldobott. A vízesésnél értem földet így abból az alacsony mederből ki kellett, hogy másszak. Mire kiértem Wanda már egyedül volt sírva. Thanos mellément majd felemelve a kezét, bekapcsolta az időkövet. Amint megláttam, hogy Vízió újraéled felpattantam és odafutottam. Viszont mire odaértem Thanos nyakánál fogva megfogta és kitépte a homlokából az idő követ, így egy robbanást létrehozva. Hasrafordultam majd felnéztem. Thanos a kesztyűre rakta a hatodik követ így megszerezte a végtelen hatalmat. Ám abban a pillanatban Thor a mellkasába dobta a vihartörőt, így hátraesett. Thor megjelent mellette majd a fegyvert egyre jobban nyomta a mellkasába. De a következő pillanatban Thanos csettintett...
-Mit csináltál?-kiabálta Thor majd Thanos átment egy átjárón.
-Hová lett?-kérdezte Steve-Thor! Hová lett?
-Steve?-szólt neki Barnes mire odanéztünk. A katona miközben sétált egyszer csak elporladt. Steve odament majd Thor-ra nézett.
-Thor...-szólaltam meg halkan majd felém fordult.
-Bonnie!-futott hozzám-Jól vagy?-térdelt le hozzám.
-Nem érzem a lábaimat...-nyögtem ki mire megijedt.
-Mi?
-Nem bénulhatok le! Húzz fel!-parancsoltam mire felsegített.
-Hiszen tudsz állni...-engedett el.
-Akkor miért nem érzem?-akadtam ki mire a lábamból elkezdtek darabkák hullani.
-Neee!-jött rá-Küzdj ellene!-mondta majd elkapott, mielőtt összeestem volna-Képes vagy rá!
-Nem megy!
-Mert nem akarod...-hajtotta le a fejét-Nekem is hiányzik! Biztos nem annyira, mint neked, ezt bevallom! De harcolnod kell érte! Azért, hogy megtudd, hogy ki is vagy! Ne hagyj egyedül Bonnie!-kérte mire átkaroltam a nyakát és megöleltem.
-Nem hagylak egyedül! A családnak együtt kell maradnia!
-Apukád büszke lenne rád!-simogatta meg a hátam majd elengedtem-Tudsz állni...
-Tudok állni!-néztem a lábamra majd átkarolva a többiek felé fordultunk.
-Ez meg mi?-kérdezte Rhodey-Mi a franc történt?-érdeklődött majd mind Steve-re néztünk.
-Istenem...-mormogta két levegővétel között majd mellémentem. Felnézett rám félve. Nyújtottam felé a karomat majd felhúztam.
-Te jól vagy?-suttogtam.
-Azt nem tudod, hogy ezután Thanos mit akar?
-Nem... Sajnos nem!
-És azt, hogy nekünk mit kéne tenni?-kérdezte már normál hangon, hogy mindenki hallja.
-Készülni, edzeni...-emeltem fel én is hangom-Elvesztettük a csatát, de nem a háborút! Első dolgunk megtudni, hogy melyik szövetséges maradt élve és melyik halt meg... Nem lesz egy egyszerű időszak, tudom! De mi vagyunk a Bosszúállók... Tartozunk ennyivel a Földnek... Az univerzumnak!