-Segíthetek valamiben?-nézett rám a nővér a pultból.
-A sebészet vezetőjével szeretnék beszélni!
-Mit üzenjek neki?
-"Egy újabb közös bevetés két év után?"
-Rendben!-bólintott majd megfogta a telefont és tárcsázta őt.
Én addig megtámaszkodtam a pulton majd újra átolvastam a kórlapot. Olvastam és olvastam, hátha eszembe jut még egy megoldás. De nem volt! Ha el is kezdtem egy másik beavatkozást a végére ugyan oda jutottam... Ami valljuk be nem jó!
-Százados!-jött hozzám a fősebész-Mi szél hozta?
-Nem örömmel vagyok itt...-nyomtam a kezébe a kórlapot.
-Ez kié?
-Az lényegtelen!
-Annyira nem... Ezt egy bypass meggyógyítaná!
-Nem biztos!-mutattam az életkorra.
-Ohh! Az baj!
-Maga mit gondol?
-Csinált már maga ilyet?
-Ilyen korú betegem csak kétszer volt eddig. Viszont az egyiknek végeztem ilyet!
-És?
-Túlélte...
-Akkor? Mi a kételye? Főleg magának, aki képes egy ép kézzel műteni infúzióval és vérrel rákötött karral?
-Ez személyes ügy...-mosolyogtam rá-Ad engedélyt rá?
-Még szép, hogy adok! Sőt! Bemosakodok maga mellé! Egy óra múlva a kettes műtőbe!
-Köszönöm szépen!
-Most már tudhatom, hogy ki a páciens?-kérdezte tőlem mikor elindultam.
-Peggy Carter!
-És honnan van magának ilyen jelmeze?
-Asgardból!
-És...
-Többre nem válaszolok!-mentem vissza a kórterembe.
-Na?-nézett rám Sharon.
-Egy óra múlva műtét!
-Istenem! Köszönöm!
-Állapot?
-Még mindig alszik...
-Nemsokára jönnek érte és előkészítik az operációra... Neked addig viszont a váróba kell menned!
-Rendben!-állt fel majd kiindult-Bonnie!-fordult vissza-Megmentettél már több száz embert! El is vesztettél több száz embert... Akárhogy alakul a műtét, ne felejtsd el, hogy én mindvégig melletted vagyok! Mindenféle képpen! Szeretlek! Engem nem tudnál átverni, se becsapni! Tudom, hogy mikor mit érzel, mert együtt nőttünk fel! És esküszöm ha tudnék bármit is tenni, hogy Steve-vel újra egymásra találhassatok... Én megtenném! Hezitálás nélkül!
-Én is szeretlek!-öleltem meg-És köszönöm, hogy ilyeneket mondasz, de tudom, hogy neked is tetszik Steve így csak a barátságunk miatt mondtad ezt, alapból meg egyből lecsapnál rá...
-Valószínű... De nem tenném ezt veled!
-Csak nyugodtan! Megérdemel egy olyan lányt, amilyen te vagy! És ez fordítva is igaz!
-Na menj!-engedett el-Vedd le ezt a göncöt!
-Pedig Asgardban nagyon tetszik az embereknek! Új divatot teremtek ott!-indultam ki.
-Hazudsz!
-Nekem se tetszik!
-Arcodra van írva!-kuncogott amikor beléptem az öltözőbe.
(...)
-Jól van emberek!-mentem be a műtőbe-Ez egy gyönyörű nap az életmentéshez!-jelentettem ki mire mindenki megtapsolt-Tizes szike!-kértem majd miután a kezembe adták felvágtam a beteg mellkasát.
-Miről maradtam le?-sétált be a fősebész.
-Az ég világon semmiről! Felvágtam csak a mellkast... Bordarepeszt!-nyúltam érte majd a kezembe adták.
-Ekkora lenne a baj?-nézte meg mire elkezdett megtelni a mellkasa vérrel.
-Hívják a UNOSt és kérjenek egy új szívet most!-parancsoltam majd gyorsan elkezdtem kiszívni a felesleges vért.
-Hangposta!-válaszolt a nővér.
-Próbálja újra!-jelentettem ki mire az aorta is kiszakadt és szinte egy liter vér egyből rám spricelődött. Gyorsan lefogtam egy fogóval és vettem egy mély levegőt-Drága Peggy néni! Ha előbb megvizsgáltak volna téged, akkor nem vékonyodott volna el a szív és érfalad, mivel kaptál volna rá gyógyszert! Ne engem hibáztass! Biztos volt mellkasi fájdalmad és te a makacsságod ellenére nem szóltál, hanem szenvedtél! Szép munka! Már csak transzplantációval lehet helyrerakni! Gratulálok az önfejűségedhez! Elérték már UNOSt?-néztem fel.
-Nincs szívük!
-Akkor itt a kórházba minden agyhalott betegnek a kórlapját nézzék meg! Kell neki új szerv!-mondtam idegesen mire a gyakornokok kifutottak-Egyre jobban tovább fog szakadni, magától...-fordultam a főnök felé-Ötlet?
-Ha magának nincs az nagyon nagy baj!
-Nekem mondja?
-És ha ideiglenesen összevarná a szakadásokat? Kitartana addig, ameddig lesz új szív...
-Három nullás huzalt!-kértem mire megkaptam.
Elkezdtem óvatosan, de tényleg nagyon óvatosan összevarrni a sérült részeket. Ha a fronton ilyen lassan csináltam volna, már tíz halott lenne... Plusz három leszidás... Négy terrorista szervezet által való bombázás... Hát igen... Jordániában mindent gyorsabban kellett csinálnunk! Most már én is tiszta türelmetlen voltam... Miután már az aortát is megvarrtam vettem egy mély levegőt majd kiegyenesedtem.
-Jól néz ki!-elemezte a főnök-Szép munka!
-Vegyük le bypassról!-mondtam mire kikapcsolták a gépet és a szíve lassan elkezdett dobogni.
-Gratulálok!-nézett rám mire a varrás mentén még jobban szétszakadt a fal.
-Van már szívünk?-fordultam a nővér felé, de csak ellenkezett.
-Hívom a kardiológiát!
-Hagyja!-szóltam neki-Meghalt!-néztem a gépre, ami nem mutatott semmilyen életjelet-Zárják be!-parancsoltam majd levettem magamról a köpenyt és kimentem. Sétáltam egyenesen a váró felé. Amint odaértem észrevettem egyből Sharon-t. Megálltam előtte teljesen normális arccal.
-Jó vagy rossz?
-Londonba kell mennünk...-hajtottam le fejem.
-Istenem!-pattant föl majd megölelt-Te mindent megtettél!-simogatta meg a hátam mire elkezdtem sírni.
-Annyira sajnálom!
-Nincs mit sajnálni! Te mindent megtettél! Figyelj!-tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen-Már csak ketten maradtunk! Össze kell, hogy tartsunk! Most ez a legfontosabb!
-Testvérek vagyunk!
-Pontosan!-ölelt meg újra mire megláttam a tv-t.
-Mi történt Lagosba?
-Semmi se!
-Akkor miért van az kiírva, hogy a Bosszúállók hibája-engedtem el-Sharon!
-Rumlow el akart lopni egy biofegyvert... A Kapitányék elmentek megállítani... Viszont a piactéren amikor Rogers-t majdnem felrobbantotta Rumlow, akkor Wanda megpróbálta felrepíteni őt a bombával együtt... De nem bírta sokáig így a levegőben az épület mellett felrobbant és számos halott és sérült lett... Az ENSZ most a Sokoviai Egyezményt adja oda nekik, hogy aláírják.
-Ő nem fogja...-kuncogtam-Túl makacs ahhoz, hogy aláírja... Viszont Stark alá fogja írni...
-Honnan tudod?
-Ismerem őket! Szóljál Rogers-nek, a temetéssel kapcsolatban.
-És te?
-Én megbújok, hogy ne legyen neki rossz érzés, hogy lát engem...
-De Bonnie...
-Semmi baj! Én megleszek... Valahogy megleszek!-bólintottam majd az öltöző felé indultam.
-Nehogy visszahúzd azt a förtelmes ruhát!
-Csak elpakoltam volna... Így mennék haza!-mutattam végig magamon.
-Szerintem inkább majd az én ruhámat húzod fel itthon!
-Túl nagyok azok rám!
-Arra akarsz célozni, hogy kövér vagyok hozzád képest?
-Nem én mondtam ki!-néztem rá mire elröhögtük magunkat.