-Ma lesz egy megbeszélésem Nidavellirben-mondta Loki amikor leültem az asztalhoz-Elvileg pár napig nem leszek itthon... Te veszed át addig a trónt!
-Jó reggelt neked is!
-Most ilyen leszel velem egész végig?
-Milyen?-kérdeztem amikor egy adag kaját kimertem.
-Ilyen!
-Nem tudom, hogy mire célzol!
-Flegma stílusba beszélsz velem, kerülöd a szemkontaktust, egész nap szomorú vagy és alig szólalsz meg... Ha nem ismernélek, akkor azt mondanám, hogy beleszerettél a katonába.
-Nem a Kapitány a bajom!
-Akkor mégis mi?
-Meddig akartad azt eltitkolni előlem, hogy te ölted meg a szüleimet?
-Szívem, én...
-Te mi? Több, mint tíz évig hamis gondolatokat tápláltál belém! Mégis miért? Hogy ne fájjon?
-Pontosan ezért!
-Hát így még jobban is fáj! Kezdtem benned megbízni! Megint! Nem is értem, hogy miért dőlök be neked folyamatosan! Folyton átversz! Azt hittem, hogy te egész végig mellettem voltál! Erre megtudom, hogy nem...
-Úgy is felrobbantották volna azt a házat! Én csak meg akartam könnyíteni nekik!
-De ilyenkor nem megkönnyítve leszúrjuk őket, hanem segítőkészen elvisszük őket onnan!
-Tudom, hogy haragszol...
-Az nem kérdés, hogy haragszom!
-És mégis meddig akarsz még velem rosszban lenni? Egy hét? Egy hónap?
-Azt hiszed, hogy ez ilyen egyszerű? Megölted a szüleimet! Ez a legnehezebb dolog, amit meg kell, hogy bocsássak! Tudod mit? El is ment az étvágyam!-álltam fel majd kiindultam.
-Azért töröltem ki az emlékedet, mert féltem!-vallotta be mire megtorpantam-Féltem, hogy elveszíthetetlek... Egyszerűen csak túlságosan szerettelek, szeretlek! Én csak meg akartalak óvni!
-És tőled ki óv meg?
-Lassan egy éve, hogy itt vagy...
-Mire akarsz célozni?
-Hogyha nem szeretnél engem és nem bocsátanál meg, akkor nem lennél itt!
-Szeretlek!-fordultam felé-De el kell, hogy fogadjad, hogy ezt fel kell dolgoznom! És az időbe telik!
-Mégis mennyibe?-nézett rám.
-Ez rajtunk múlik!-hajtottam le a fejem amikor benyitottak és Loki gyorsan átváltozott Odin-ná.
-Lady Stevens-t várja Heimdall a Bifröstnél!
-Üzenje meg, hogy mindjárt megyek!
-Azt is hozzátette, hogy nagyon sűrgős!-egészítette ki mire Odin-ra, vagyis Loki-ra, néztem.
-Menjen csak!-bólintott a király mire gyorsan felemeltem a szoknyámat majd kirohantam.
Felpattantam az első lóra, akit találtam majd eszeveszettül vágtattam a szivárvány-hídon végig. Amint odaértem leugrottam a lóról majd megigazítottam a ruhámat.
-Mi ennyire sűrgős?-kérdeztem.
-Bonnie!-nézett rám Heimdall.
-Ez nem a tipikus "gyere beszéljünk Rogers-ről" arcod!
-Mert nem is az a probléma...
-Ez a "gyere, mert segítened kell" arcod, amit nagyon utálok!
-Baj van!
-Kivel?
-Margaret Carter-rel...
-Mi történt Peggy nénivel?
-Kórházba került! Jelenleg a sürgősségin van...
-Sharon ott van vele?
-Őt értesítette az otthon!
-Teleportálj oda!
-Washingtonba mész!-helyezte el a kardod majd megnyílt a portál és engem beszippantott a híd.
(...)
-Mi történt?-rohantam az ágyhoz.
-Hívtalak, de ki van kapcsolva a telefonod!-húrrogott le Sharon.
-Asgardba nem működik a telefon...
-Miért voltál Asgardba, hogyha Loki már halott?
-Majd később megbeszéljük! Hogy van Peggy néni?-biccentettem az alvó betegre.
-Jelenleg stabil.
-Mióta van rosszul?
-Egy hete körülbelül...
-Jöttem volna előbb is, de Heimdall még csak most szólt!
-Mivel még csak most kerestelek!
-Miért csak most?
-Mert olyan szintű a baj...-hajtotta le a fejét mire a kezembe kaptam a kórlapot.
-Ezeket mind meg lehetne előzni egy bypass-szal...
-De túl öreg hozzá!
-Ohh! Műtöttem én már nála öregebbet is!
-És túlélte?
-Az egyik igen, a másik meg meghalt miután kiengedték... Elmondta nekünk az információt majd agyonlőtte magát...
-Szóval azt mondod, hogy képes vagy rá?
-Képes hát! Viszont az a legfőbb kérdés, hogy akarod-e, hogy megtegyem?
-Még szép!
-Várj! Mielőtt még hirtelen döntést hoznál át kell gondolni a következményeket!
-Hallgatlak!
-A műtét után sokkal kisebb az esélye arra, hogy felkeljen , mint egy átlag embernek... Ez volt egy! Lehet, hogy a szíve nem bírja a bypass-t, ezért nem fogja túlélni a műtétet... Kettő! Ha jól sikerül az operáció és még fel is ébredt, sokkal lassabban fog regenerálódni... Három!
-Eddig három ellenérvek mondtál, hol vannak a pozitívumok?-tette csípőre a kezét.
-A kora miatt sajnos nincs!
-De azt mondtad, hogy kétszer sikeres volt!
-Igen, azt mondtam!
-Akkor? Mi állítana meg téged, hogy ne csináld meg?
-Egyszer műtöttem egy kilencven öt éves veteránt! A másik meg Steve volt és az ő szervezete meg olyan, mint egy harmincas férfié!
-De az a veterán túlélte!
-Sharon!-hajtottam le a fejem.
-Mondj egy jó okot, hogy miért ne? Ha nem csinálod meg, akkor sincs sok ideje vissza! Viszont ha megpróbálod, akkor lehet, hogy biztosítasz neki még plusz éveket!
-És ő akar plusz éveket? Szerinted élni akar még? Mert szerintem a szeretteivel akar lenni, akik már mind odaát vannak! Ha igenis élni akarna, akkor küzdene! Utolsó csepp véréig! Tudom, mert ezt tanította nekem!
-Mi vagyunk a szerettei! Nem értem, hogy miért ellenkezel amikor tudod, hogy képes vagy őt megmenteni! Ez Steve miatt csinálod?
-Steve-vel... Nincs semmi közöttünk! Elcsesztem! Vége lett! És tudod miért? Mert egész végig átvertem! Nem halt meg Loki három éve! Mai napig él és Asgardban a király! Egy küldetést adott nekem New York után...
-Bonnie, ne...
-Vissza kellett szereznem a jogarát! De mivel Ultron el pusztította új feladatot adott... És az az volt, hogy manipuláljam Rogers-t... Szeressen belém! Elértem a célt! Belém szeretett... Csak utána felfedeztem, hogy ő életem szerelme és nem Loki! Hazudtam neki! Titkolóztam! És amikor el akartam neki mondani én, hogy ez van, Loki megjelent és mindent tönkretett. Steve megtudtam, ezért kirúgott a Bosszúállóktól... És ha tudni fogja, hogy én műtöttem meg az ő élete szerelmét, akkor tényleg nem fog nekem soha megbocsájtani! És én se fogok saját magamnak!-ültem le. Sharon mellémsétált majd leült mellém.
-Miért Bonnie?
-Azt hittem, hogy a helyes úton vagyok! De Steve mutatta meg, hogy nem... Beleszerettem... Viszont nélküle kell leélnem életem további részét, amit nem akarok!
-Csináld meg a műtétet! Ne értem! Ne Peggy néniért! Ne is magad miatt! Hanem Steve kedvéért! Mert ahogy megismerés, te is tudod, hogy a legfontosabb nő az életében az Peggy néni volt, most is az, és lesz is!
-Beszélek a sebészekkel!-pattantam fel majd kimentem.