-Bonnie!-hallottam meg gyengén Steve hangját mire a fejemhez kaptam.
-Steve...-nyitottam ki a szemem majd megfogtam a kapaszkodót így nagy nehezen felálltam-Szörnyen lüktet a fejem!
-Mi történt?-próbált meg felülni.
-A boszi!-huppantam le hozzá-Megmutatta életünk legszomorúbb emlékét!-húztam fel.
-Mindenki megvan?-jött hozzánk Clint.
-Olyan normálisnak tűnsz... Te megúsztad?
-Loki után már megérzem amikor valaki befolyásolni akar...-karolta át Natasha-t mire a szó hallatára bennem összetört valami.
-Minden rendben Bonnie?-fordította a fejemet maga felé Steve.
-Az álmom... Olyan emléket hozott fel, amire nem is emlékeztem... Elfelejtettem...
-Akarsz róla beszélni?
-Inkább tűnjünk el innen!-álltam fel majd kiindultam.
(...)
-A sajtó imádja magukat!-mondta Hill-De sajnos csak ők... Még nem kérték Banner letartóztatását, de csak idők kérdése...
-A Stark segélyszolgálat?-szólt Tony.
-Már segédkeznek... Hogy van a csapat?
-Mindenki... Nagy pofont kaptunk. De kiheverjük!
-Én lopakodó üzemmódba maradnék... És elmennék egy időre...
-Szóval rejtőzzünk el?
-Csak ameddig megtaláljuk Ultron-t... Sajnos most nincs jobb ötletem!
-Nekünk sincs!-kapcsolta ki majd a fejemet a térdeimre tettem.
-Nem szoktál ilyen különc lenni...-ült le mellém Steve-Mi a baj?
-Mit álmodtál?-néztem rá.
-Azt, hogy vége volt a második világháborúnak... Egy buliba voltam és Peggy-vel táncoltam... Aztán egy üres bálterembe voltam egyedül.
-Akkor neked szép álmod volt!
-A szüleiddel álmodtál?-kérdezte mire a szemébe néztem-Hát ez a baj?
-A halálukat láttam... És olyan rész is megjelent, amire egyáltalán nem is emlékeztem! Mintha kimosták volna az agyam, vagy kitörölték volna azt az egyetlen pillanatot-meséltem mire kicsúszott egy könnycsepp-Annyira hiányoznak! És én még veszekedtem velük az utolsó másodpercbe is...
-Semmi baj!-ölelt meg-Az a lényeg, hogy megbántad!
-De már késő! Már nem élnek!
-Dehogynem!-engedett el-Tovább élnek a szívedben!-mutatott oda mire lenéztem, de erre megpöckölte az orrom.
-Bedőltem...
-Bedőltél!
-Nagyon szeretlek emiatt, hogy a legrosszabb helyzetben is fel tudsz vidítani!-dőltem a vállára.
-Én is szeretlek!
(...)
-Megérkeztünk!-állt fel Sólyom.
-Hol vagyunk?-követtem.
-Valami védett házat emlegetett-karolt át Steve majd együtt mentünk ki. Szépen sétáltunk a farm felé. Cukinak tűnt! Tágas! És nyugodt.
-Mi ez a hely?-mormogta Thor.
-Védett ház!-válaszolta Tony majd Clint benyitott a házba.
-Szívem!-nézett körbe.
-Azt mondta szívem?-döbbentem le.
-Megjöttem!-jelentette ki amikor bementünk a nappaliba és megláttunk egy barna hajú nőt-Szia! Barátok... Bocsi, hogy nem szóltam!-ment hozzám majd megcsókolták egymást.
-Ő biztos csak egy ügynök...-gondolkozott Tony.
-Srácok-fordult felénk a pár-Ő itt Laura!
-Önöknek nem kell bemutatkozni...-kuncogott a nő mire biccentettünk. Meghallottunk egy zajt a lépcső felől, így mind arra néztünk.
-Ohh ohh! Vigyázat!-ment oda Barton.
-Apa!-ugrott az ölébe egy kislány. Várjunk! Apa?
-Szia kicsikém! Helló pajti!-ölelte meg a fiát is-Na, hogy vagytok?-csikizte meg a gyerekeit mire mi Steve-vel furán összenéztünk.
-Ők meg kisebb ügynökök!-folytatta Stark.
-Elhoztad Nat nénit is?-kérdezte a kislány mire Natasha felnézett.
-Hát...-jött elő-Öleld csak meg, akkor majd kiderül!-mosolyodott el majd a kislány hozzábújt.
-Bocs, hogy így beállítottunk!-kért elnézést Steve.
-Szóltunk volna előre, csak éppenséggel nem tudtuk, hogy léteznek!-helyeselt Stark.
-Fury segített összehozni a belépéskor...-mesélte Clint-Semmilyen aktába nem szerepel és ez így van jól! Gondoltam itt meghúzhatjuk magunkat...-bólintott majd elment. Pont akkor meghallottunk egy reccsenő hangot mire hátranéztünk Thor-ra. A lábát vizslatta mire én is lehajtottam a fejem.
-Söpörd gyorsan az ágy alá!-parancsoltam mire megtette. A kislány odaállt elénk és csak vizslatott minket.
-Szia!-guggoltam le hozzá-Én Bonnie vagyok! És te?
-Lila.
-De szép neved van!-dicsértem meg mire Thor kirohant és Steve meg követte.
-Az a bácsi a szerelmed?
-Melyik bácsi?
-A csillagos.
-Natasha mondta, hogy kérdezd meg?
-Igen...
-Tudod, ő az én legjobb barátom!
-Tényleg? És elmondta, hogy hova megy?-mutatott az ablak felé mire odanéztem.
-Elmegy váltóruháért! Le akarja venni a ruháját, mert nem nagyon kényelmes...
-Jössz játszani velem?
-Van egy jobb ötletem!
-És mi az?
-Mi lenne ha megbeszélnénk Natasha-val, hogy miután átöltöztünk, elmegyünk virágot szedni anyukádnak meglepibe, amiért ilyen kedves, hogy fogad minket?
-Beszélek Nat nénivel!
-De anyukád nehogy megtudja!-emeltem fel a kisujjamat majd összekulcsolta az övével.
-Kisujj eskü!
-Megbeszéltük!-álltam fel majd a becsapódó ajtó felé fordultam, ahol Steve bejött és felment az emeletre.
-Rendezed?-nézett rám Natasha.
-Megpróbálok beszélni vele!-mentem utána.
-Bonnie!
-Igen?
-Legyetek már végre egy pár!
-Ez rád is vonatkozik!
-Hogy rám?
-Igen!-bólintottam-Rád is!-sétáltam fel a lépcsőn.
Benyitottam az első vendégszobába mire megláttam a falnál a pajzsot. Jó helyen járok! Halkan becsuktam az ajtót majd levettem a cipőmet meg az egyenruhámat így maradt rajtam egy aláöltözet. Felkötöttem a hajam majd levettem a maradék ruhát és magamra tettem egy törölközőt. Bementem lassan a fürdőbe, de addigra Steve már a zuhany alatt állt. Hát jól van! Levettem a törcsit magamról majd beszálltam a kádba. Gyengéden megsimogattam a hátát mire rutinból indította a karját, de én azt megfogtam és átbújtam alatta.
-Bonnie...
-Nem akarom tovább tagadni azt, amit érzek irántad!
-Picit rossz időzítés...
-Nem érdekel! Nekem mindegy az idő addig, ameddig veled vagyok!-karoltam át a nyakát majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam-Mindennél jobban szeretlek!
-Én is téged!-mosolygott majd a zuhanyrózsa alá rántott.
-Ez hideg!
-A rossz időzítés miatt kapod-nevetett ki mire közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam újra így ő is a hideg víz alatt ázott velem együtt.
(...)
-Ne menj még!-húzott vissza majd a nyakamba fúrta az arcát.
-Megígértem Lila-nak, hogy virágot szedünk!
-Ott lesz Natasha!-szorított magához.
-Én is megyek!-bújtam ki a szorításából majd a kezemet visszarántotta így a mellkasának esett-Nem tanácsos engem elszakítani a gyerekektől!
-Tán gyerekpárti vagy?
-Nagyon is! Ha bárki a gyerekek és közém áll, annak lőttek! Bárki!
-Kezdek félni!
-Jól is teszed...
-Én elmegyek fátvágni...
-Rendben!
-Majd találkozunk később?
-Persze!-pusziltam meg majd kimentem.
-Bonnie!-szólt lentről Lila-Készen vagy már?
-Mehetünk!
-Mit mondtam drága?-állt a kislány mellé Natasha-Hogy ha piros az arca...
-Akkor összejött a bácsival!-örvendezett mire kidülledt a szemem.
-Minden rendben?-nézett végig rajtunk Steve.
-Mi inkább megyünk virágot szedni!-toltam ki a többieket.
-Mi a baj?
-Mindent tudnak!-suttogtam mire ő is meglepődött így becsuktam az ajtót.