-Hova megyünk Steve?-kezdtem el a kezemmel fogdosni dolgokat a közelemben de csak levegő volt.
-Nyugi!
-Nem nyugszom! Múltkor amikor letakarták a szememet egy barlangba kötöttem ki egy terrorista szervezetnél!
-Csak én vagyok!
-Biztos?
-Igen!
-Ugye tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket?
-Jó tudni!-kuncogott mire megálltunk.
-Hol vagyunk?
-Mindjárt meglátod!
-Steve!
-Kitalálod, hogy hol vagyunk?
-Ilyet játszunk?
-Igen...
-Támpont? Ismerem?
-Igen!
-Jól?
-Igen!
-Szeretem is?
-Igen!
-Várjunk!-kezdtem el szteppelni-A Broadwayen vagyunk?
-Igen!-vette le a kendőt majd mindent megláttam kivilágítva.
-Steve... Mit csinálunk itt?
-Azt mondtad, hogy művészeti suliba jártál... Mutasd meg, hogy mit tudsz!
-Isten ments! Mi? Én? Nem!
-Gyerünk Bonnie! Hol van az a bátor és szenvedélyes nő, akit megismertem.
-Tudod, nagyon fáj a torkom...-fogtam meg majd krákogtam egyet.
-Na jó! Hozok neked egy vizet!-indult el-De aztán megmutatod!
-Arra várhatsz!-mormogtam majd körbenéztem.
Eszembe jutott a Pán Péter darab... Hogy azt mennyire szerettük Martaval... A dallam is az eszembe jutott... Whenever I was frightened...

-Bravo!-tapsolt meg a nézőtérről Steve-Szóval te csak félős vagy...-mosolyodott el.
-Magamnak könnyebb énekelni...
-Ez egy darabból volt?
-Igen... A Pán Péterből.
-Nagyon szép!
-Hát az énekes jobban énekli...
-De engem te érdekelsz és nem az énekes!-jött fel a színpadra.
-Ne már! Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok!-röhögtem el magam.
-Pedig jó érzés, hogyha miattam pirulsz el...-nyújtotta a vízet.
-Steve...
-Pedig ez igaz... Ahogy mosolyogsz, mert megnevettettelek... Ahogy nevetsz a bénaságaimon...
-Például, hogy fél év után még mindig nem tudod kezelni Stark modern kávéfőzőjét?
-Például...
-Én tudom, hogy hogyan kell kezelni pedig nem is kávézok...
-És az is jó, hogy mindenben segítesz pedig nem is kértelek meg rá...-közeledett mire közénk tettem az üveget.
-Ezt csinálják a barátok, nem?
-Most szíven találtál! De szó szerint...-nézett az üvegre, ami pont a szívénél volt.
-Nem tudnálak téged bántani...
-Pedig most is azt csinálod!
-Én csak maradok a megbeszélteknél... Te vagy az, aki túllépi a határt...
-Miért, te nem akarod?
-Miért hoztál ide?
-Hogy megnyílj magad előtt... Egy művésznek muszáj egyszer megnyílnia...
-Elég sok dolgot tudsz rólam...
-Talán ez nincs fordítva?
-De... Ez fordítva is igaz!
-Jó páros vagyunk!
-Igen...
-Énekelnél még nekem?
-Te is tudod, hogy nem megy emberek előtt!
-Talán a suliba is így csináltad?
-Nem volt rá lehetőségem...
-Hogy csináltad?
-Lehunytam a szemem és arra gondoltam, hogy egyedül vagyok...
-Akkor csináld most is így!
-Nem megy! Nem tudok jelenleg semmilyen dalt!
-Emlékszel amikor megnéztük a Mamma Miat?
-Igen!
-Elég sok dalt tudtál abból!
-Jól van! Egyet énekelek... De csak egyet!
(...)
-Mit tervezel még Steve?
-Gyere!
-Fázom! Menjünk vissza be!
-Tessék!-adott oda egy termoszt, amibe valami meleg lötty volt.
-Forró csoki?
-Mivel nem iszol kávét...-fogta meg a sajátját-Be kell vallanom, hogy egész finom!-mosolyodott el amikor nekitámaszkodott a korlátnak.
-Nem véletlen, hogy szeretem-mentem mellé.
-Szeretsz itt élni?
-Igen! És te? Találtál már magadnak valamilyen házat Brooklynban?
-Nem futtja rá...
-Adhatok egy kis kölcsönt ha kell!
-Dehogy Bonnie! Nem fogadhatom el!
-De Brooklyn az otthonod! Örömmel segítenék neked ebben, hogy vehessél magadnak egy lakást vagy egy házat, vagy nem tudom mit...
-Köszönöm, de nem fogadhatom el!
-Steve...
-Egyenlőre megvagyok itt... Addig gyűjtögetek... Félreteszek...
-De nincs honvágyad?
-De...
-Akkor?
-Jó lesz ez így-vont vállat majd elkezdte figyelni a várost. Elnevette magát majd rámnézett.
-Esik a hó!-örvendeztem.
-Szereted?
-Mióta visszajöttem a frontról... Azelőtt utáltam! Viszont most, hogy tudom milyen a sivatagba eső és hó nélkül...
-Nagyon szép!
-Ezért jó a tél! Ettől szép!
-Boldog szülinapot!
-Holnap lesz a szülinapom...
-December elsején születtél!
-Igen, de... Basszus az ma van?-jöttem rá mire elröhögtük magunkat.
-Ma van december elseje...-fordult felém.
-Legalább te számon tartod!
-Ha te elfelejted, valakinek kell tudnia!
-Köszönöm szépen!-mondtam mire megpuszilt.
-Szívesen!
-Mit szólnál ha szólnánk a többieknek és játszanánk mondjuk Activityt?
-Én benne vagyok... Mi is az az Activity?-kérdezte amikor beindultunk.
-Egy társas, ahol rajzolnod, mutogatnod és magyaráznod kell, hogy a társad kitalálja.
-Most már értem!-nyitotta ki előttem az ajtót majd bementünk.
-Hol voltatok?-nézett ránk furán Stark.
-Sétáltunk egy kicsit majd az erkélyen beszélgettünk... Tán kerestél minket?-válaszoltam amikor levettük a kabátot.
-Csak oda akartam adni a legmenőbb szülinapi ajándékot!-fogott meg egy dobozt majd felém nyújtotta.
-Őszintén nem kellett volna Stark, de köszönöm!
-Boldog szülinapot!-jelentette ki amikor elvettem a dobozt és kinyitottam.
-Úristen!-jött ki belőlem.
-Mivel mindenki kap egy egyenruhát, úgy gondoltam, hogy neked egy picit jobban megcsinálom, mint Romanoffét... Hiszen neked szülinapod van! A Kapitány ruháját vettem alapul mivel ő a mentorod... Viszont a te ruhád csak kék és fehér színű és nincs rajta csillag meg zászló, hogy ne tűnjél annyira fel...-magyarázta amikor kivettem-A vállánál nálad is megvan a piros Bosszúállók jel... És van ott a dobozba még valami...-hívta fel a figyelmem mire azt is kiszedtem-Tudom! Egyszerű két fém botnak tűnik, de hidd el, hogy nem az! Össze tudod őket illeszteni, már ha persze akarod! És ha persze nem tetszik akkor nyugodtan mond ki és akkor együtt megtervezünk egy másikat...
-Ez csodás!-tettem vissza a dobozba majd megöleltem-Köszönöm szépen!
-Szívesen!-paskolta meg a hátamat majd elengedtem-Na mikor indul a fieszta?
-Azt beszéltük Steve-vel, hogy Activityzhetnénk...
-Most komoly? Hol marad a bulizás meg az iszogatás meg a nem tudom mik?
-Ha nem akarsz, akkor ne gyere! Kár pedig pont párosan voltunk...
-Stipi-stop Banner!-jelentette ki majd elment a minibárhoz-Azért sört iszunk, nem?
-Azt terveztük, igen...
-És ki lesz kivel?
-Gondolom Natasha lesz Clint-tel...-vontam vállat majd Steve felé fordultam-Szóval mi leszünk még így...-néztem rá mire elmosolyodott.
-Akkor én hozom a játékot!-ment el Stark.
-Én addig lepakolok...-fogtam meg a dobozt meg a kabátomat majd felmentem a szobámba. Amint elindultam megcsörrent a telefonom. Elővettem majd megláttam, hogy valami európai szám hív.
-Halló!-vettem fel.
-Boldog szülinapot!
-Sharon!
-Szia Bonnie!
-Milyen Berlin?
-Egész jó! És te hogy vagy?
-Megvagyok...
-Mit kaptál szülinapodra?
-Semmi különlegest...
-Hallgatlak!
-Steve elvitt engem a Broadwayre, hogy mutassam meg, hogy hogyan tudok énekelni...
-Fogadjunk, hogy a lábaid előtt hevert...
-Sharon!
-Aztán mi volt?
-Megkaptam a Bosszúálló egyenruhát...
-Ne szivass! És milyen?
-Hasonló, mint Steve-é...
-Ahha... Értem! Figyelj... Küldtem neked egy csomagot!
-Sharon ezt nem kellett volna!
-Ugyan már! Tök jó lesz! Majd pár nap vagy hét múlva megérkezik! Addig is még egyszer boldog szülinapot!
-Te lekoptatsz engem?
-Éjjeli műszak...
-Jó munkát!
-Majd hívj ha megérkezett a csomag!
-Vigyázz magadra! Nem leszek ott ha megsérülsz így nem tudlak megvédeni!
-Mindig is én védtelek meg!
-Nem is igaz! Fordítva volt!
-Na jó, igaz...
-Menj! Vár a munka...
-Most te koptatsz le!
-Kvittek vagyunk!
-Szia Bonnie!
-Szia Sharon!-nyomtam ki amikor beléptem a szobámba-Úristen!-láttam meg a hatalmas rózsacsokrot az ágyamon. Lepakoltam mindent majd megnéztem a kis kártyát, ami rajta volt.
Nyugi! Csak is azért ilyen nagy, mert Sam-mel együtt adjuk! Nem tud itt lenni, de megbízott engem ezzel! Tudta, hogy a rózsa a kedvenced így könnyű feladatom volt! Még egyszer boldog születésnapot! Steve
-De cukik!-jött ki belőlem.
-A virágok, vagy az emberek, akik adták?-szólalt meg mögülem Loki mire megijedtem.
-Mit csinálsz itt?
-Szia Loki! Örülök, hogy látlak! Nagyon hiányzol! Szeretlek! Meg minden...
-Lebukhatok miattad!
-De kis morci a szülinapos!-közeledett hozzám-Az én ajándékom már nem is érdekel?
-Nem kell ajándék!-karoltam át-Elég az, hogy emlékszel erre a napra!
-Akkor nem kell ez a kard?-vette elő mire megállt bennem minden.
-Te megszerezted nekem Sif kardját?
-Pontosan!
-Imádlak, imádlak, imádlak!-ugrottam fel a nyakába.
-Tudom!
-És ez az igazi?-engedtem el mire bólintott-Hogyan szerezted meg?
-Én vagyok a csínytevés istene...
-Ez nagyon menő! Mit csináltál? Kirúgtad a posztjáról és így le kellett adnia a fegyverzetét?
-Megöltem...-mondta komolyan.
-Hogy mi?-akadtam ki mire elröhögte magát.
-Csak viccelek!
-Loki!-ütöttem vállon.
-Auch! Te erősödtél?
-Igen, de ne ragadj le! Mit csináltál Sif-fel?
-Kicseréltem az igazit egy hamisra... Nem eset senkinek se baja!
-Hála az égnek!-fújtam ki a levegőt.
-Tudom, hogy nem szereted amikor valakinek baja esik miattam...
-Megkaphatom?-nyúltam a fegyverért.
-Hohohó! Ára van annak!
-És mi az ára?-léptem hozzá közelebb.
-Egy meglátogatás Asgardba...
-Majd holnap... Addig elfogadod az előleget?
-Van más választásom?-mosolyodott el.
-Nincs!
-És mi az előleg?-hajolt le hozzám mire kivettem a kezéből a kardot és a nyakához tartottam-Cseles...
-Volt kitől tanulnom!
-Megtisztelő a tanárodnak lenni-tolta el a kardod a nyakától majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt-Szeretlek!
-Én is! Most már mennem kell a többiekhez!
-Maradj még!
-Köszönöm az ajándékot! Ez életem legjobb szülinapja!-pusziltam meg majd kimentem a szobából.