17.
-Na végre!-ültem le mire Sam a kezembe nyomott egy chipset meg egy almalevet-Köszönöm!
-Jól vagy? Tiszta sápadt vagy!
-Jobban leszek...
-Minden rendben volt?
-Igen...-bólintottam amikor betolták Steve-t.
-Önnek hozzunk valamit?-állt meg mellettem a nővér.
-Egy mankót megköszönnék!
-Rendben! Egy másik infúziót ne hozzak? Vagy egy tasak vért?
-Jól vagyok!-mondtam mire kiment.
-Minden rendben?-jött be Nat.
-Igen! A műtét jól sikerült.
-És te?
-Én meg jobban leszek!
-Az jó, mert behívtak minket egy tárgyalásra...
-Azt tudtam, hogy a bizottság hamar egybegyűl, de ennyire?
-Ember! Majdnem egy fél napot voltál bent...
-Tényleg?
-Majdnem tizenegy órás volt a műtét-avatott be Sam.
-Annyira koncentráltam, hogy a golyó maradványait mind kivegyem, hogy nem is figyeltem, hogy mennyire elment az idő! De akkor menjünk haza!
-Gyere!-húzott fel Nat.
-A mankó!-lépett be a segéd.
-Köszönöm szépen!-vettem át majd Sam felé fordultam-Figyelsz rá?
-Menjetek csak!-mondta majd kimentünk Nat-tel. Az én tempómmal mentünk ki a kocsiba, majd egyből a lakásomra mentünk. Nat segített felmenni amikor Sharon jött le velünk szembe.
-Te nem mentél el a kórházba?-akadt ki majd átkarolta a másik oldalamat.
-Elmentem!
-Akkor?
-Steve-t műtötte...-magyarázta Natasha.
-És nem marasztaltak?
-Túl erőszakos voltam...
-Istenem, Bonnie!
-Jól vagyok! Csak lesérültem... Nem annyira rossz, mint amikor a sivatagba véreztem egyedül...-nyugtattam őt majd bementünk a lakásba.
-Na én megyek, mert behívtak a bíróságra...
-Szia!-köszöntünk majd elindultam zuhanyozni.
Nagy nehezen végigcsináltam, igaz majdnem többször elestem, de talpon maradtam végül. A ruhámat beletettem a szennyesbe majd megragadtam az elsősegély dobozt.
-Megvagy?-fordult felém Nat.
-Bekötöznéd a sebet, ha szépen megkérlek?
-Gyere!-ment a kanapéhoz majd leültem elé-Mit történt veled?-kérdezte amikor nekiállt bekötni a lábamat.
-Rájöttek, hogy elárulom őket...
-Szegényke! Pedig vártunk rád!
-Tudom!
-Steve nagyon aggódott érted!
-Natasha...
-Úgy tűnik érez valamit irántad! Nem is csodálkozom igazából! Végülis egész nap együtt lógtok... Lehet, hogy te csak barátodnak tekintet, de ő többet érez szerintem...
-Natasha...
-Most miért? Tök cuki! Nem igaz, hogy nem adnál neki egy esélyt!
-Én...
-Tudom! Ti csak barátok vagytok... Segítesz továbblépni neki...
-Ő is segít nekem...
-Miért kell neked segíteni?-kérdezte majd átment a vállamra.
-Nekem is vannak néha feltörő emlékeim... Családról...
-Értem!
-Neked, hogy van a vállad?
-Megvan...
-Rendben!
-Amikor ottvoltunk Sam-nél...
-Ugye hallottál minket?
-Nem csuktad be rendesen az ajtót!
-Ahha!
-Készítettem ki neked ruhát!-állt fel majd felhúzott-Szólj, ha segíteni kell!
-Értettem!-sántikáltam be majd el kezdtem öltözni.
(...)
-Készen állsz?-kérdeztem.
-Nem... És te?
-Én sem!-fogtam meg a mankót majd beindultam.
-Szép kezdet!
-Veszteni valónk nincs...
-Miért mondod ezt?
-Akármennyire is bűnösnek ítélnek minket, Stark ki fogja fizetni az óvadékot...
-Honnan tudod?
-Mi vagyunk a Bosszúállók... Egy csapat! Vigyázunk a másikra!
-Azt mondod?
-Meg alapból én egy katona voltam míg te egy bérgyilkos... Nem tudnak minket megtörni!
-Az igaz!
-Sajtó?
-Nyomassuk baby!-mondta majd belöktük az ajtót és bementünk.
-Ahh! Miss Romanoff! Miss Stevens!
-Tanácsos!-köszöntünk mire végig nézett rajtam.
-Talán nagy volt az ütközet katona?
-Tíz az egy ellen...-válaszoltam.
-És ki nyert?
-Az, aki maga előtt áll!-válaszoltam majd mindenki a helyére ment.
Elénk jött egy nő egy könyvvel a kezében. Felálltunk majd a könyvre tettük az egyik kezünket míg a másikat felemeltük.
-Esküsznek, hogy az igazat mondják, a tiszta igazat, és csak is az igazat?
-Esküszöm!-biccentettünk Nat-tel együtt majd visszaültünk.
-Miért nem tudunk még Rogers Kapitányról?-kérdezte a tanácsos mire Nat nyitotta a száját, de közbeszóltam.
-Steve Rogers Kapitányt én műtöttem meg és jelenleg kómában fekszik a kórházba!
-Meg nem tudom mit kéne neki mondania... Szerintem a Potomac alján fekvő roncsok önmagukért beszélnek...-folytatta Nat.
-Megmagyarázhatnák hogyan működjön a Nemzet Biztonság most, hogy önök leamortizálták a hírszerzés teljes aparátusát!
-A Hydra hazugságokat koholt és nem híreket szerzett!
-Tudtommal önnök ebbe nagy részt vállaltak!
-Ügynökök!-dőlt előre az egyik szenátor-Jobb ha tudják, hogy a bizottság egyes tagjai úgy vélik, hogy önnök egyszerre dolgoztak az országunknak és az országunk ellen!
-Arra nem gondoltak, hogy mi is át lettünk verve?-dőltem előre-Ugyanolyan áldozatok voltunk, mint maguk! Nem tudtunk semmiről! Amikor meg már megtudtuk, késő volt! A hazánkért harcoltunk úgy, ahogy ez illik!
-A családja szégyelné magát most Stevens!-jelentette ki mire lefagytam-És emiatt, amit tettek fegyházba van a helyük és nem pedig itt, Washingtonban!
-Minket nem fognak börtönbe zárni!-mosolyodott el Natasha-Egyikünket se fogják bezárni! Tudják miért?
-Világosítson fel!
-Mert szükségük van ránk! Igen, a világunk törékeny... És igen részben miattunk lett ilyen! De csak is mi tudjuk kellő képen megóvni! Ha le akarnak tartóztatni, csak tessék! Tudják hol találnak!-állt fel majd kiment.
Megfogtam a mankót majd felálltam. Elindultam majd lassan megfordultam és a szenátorra néztem.
-Dum Dum Dugan, a Howling Kommandó tagja, Amerika Kapitányt szolgálta... És vele együtt Amerikát európai létére. Jackson és Rachel Stevens ezredesek is a hazájukat szolgálták egész életükbe... Erre neveltek engem is! Megmentettem a világot a Hydrától! Tudja mit? Most lennének a legbüszkébbek!-fejeztem be majd kimentem. Beültem a kocsiba majd elindultunk.
-Beszóltál nekik?-kérdezte Nat.
-Csak kijavítottam őket.
-Remek!
-Hova megyünk?
-A kórházba!
-Miért?
-Mert Steve felébredt...
-Tényleg?
-Igen!
-Az nagyon jó!-mosolyogtam mire leparkolt Nat az épület előtt. Kiszálltam majd amilyen gyorsan csak tudtam bementem.
-Készen vagytok?-jött velem szembe Sam.
-Igen!
-És milyen volt?
-Lehet, hogy börtönbe jutunk-mentem el mellette.
-Jó szórakozást!-ment el majd bebicegtem az ajtón.
-Bonnie!-fordult felém Rogers.
-Hála istennek! Már féltem, hogy elszúrtam valamit!-ültem le mellé.
-Köszönöm!-fogta meg a kezem.
-Megijesztettél!-öleltem meg.
-Te jól vagy?-kérdezte amikor megsimogatta a hátam.
-Igen!
-Rendben!-puszilt meg majd magához szorított.
(...)
-Nos, ön már megtapasztalta, hogy milyen meghalni, ugye?-jött Fury mellénk majd a sírját nézte.
-Idővel megszokja-válaszolta Steve.
-Átnéztük a Hydra fájlokat... Úgy tűnik sok kettős ügynök maradt életbe-magyarázta mire ránk nézett-Ma este Európába repülök, kérdezni akartam, hogy jönnek-e.
-Előbb még van egy kis dolgunk...
-Na és ön Wilson? Elkél egy ilyen képességű ember!
-Inkább katona vagyok, mint kém... - nézett rá Sam.
-Rendben van!-mondta majd sorra kezet rázott velünk-Ha valaki keresne, üzenem, hogy megtalál a temetőben!-ment el.
-Érezzétek magatokat megtisztelve!-szólt mögülünk Natasha-Ez nála felér egy köszönömmel!
-Nem mész vele?-fordult felé Steve.
-Nem!
-De nem is maradsz...-jöttem rá.
-Nem! Lelepleztem magam... Ki kell dolgoznom egy új sztorit!
-Eltarthat egy darabig-mormogta Steve.
-Igen, tudom... Meg kértél, ezért megeresztettem pár telefont Kijevbe-adott oda neki egy mappát-Most te tartozol! Hívd fel a nővérkét!
-Nem is nővér!
-Te sem vagy S.H.I.E.L.D. ügynök!
-Hogy is hívják?
-Sharon!-szóltam közbe-Szimpi csaj!-mondtam mire Natasha megpuszilta Steve-t, engem megölelt és szépen elindult.
-Vigyázzatok magatokra! Veszélyes terepre léphettek!-nézett végig rajtunk majd elment. Steve kinyitotta a mappát majd megláttam Barnes őrmester képét.
-Meg akarod találni?-kérdezte Sam mellém állva.
-Nem kell velem tartanotok!-nézett fel.
-Tudjuk!-bólintottunk-Mikor kezdjük?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top