-Stevens ügynök!-lépett be a terembe Nick Fury.
-Igen, főnök!
-Lenne pár kérdésem, mielőtt felküldeném a nagy ágyúkhoz!
-Milyen nagy ágyúkhoz uram?
-Az lényegtelen!
-De engem igenis érdekel, mivel nekem kell odamennem hozzájuk és nem tudom, hogy mire számítsak!
-Emlékszik New Yorkra?
-Igen! Harcoltam a Hulk ellen!
-Nem arra gondoltam...
-Akkor az utcán védtem a civileket. Az ott volt! A Stark toronytól két saroknyira!
-Miért jelentkezett anno a S.H.I.E.L.D.-hez?
-De ezt már elmondtam...
-Szeretném hallani mégegyszer!
-Mivel a szüleim meghaltak Jordániában egy küldetésen, úgy gondoltam, hogy a nyomdokaikba lépek... Nem mertem visszamenni a katonaságba, mert akkor minden a szüleimre emlékeztetne. Ezért jöttem a S.H.I.E.L.D.-hez. Jobbá akarom tenni a világot! Békét szeretnék, de nem diktatórikus formában! Egy bolygóra kiterjedő demokratikus békét... Ez a célom uram.
-És hogyan akarja ezt elérni?
-Hogy érti?
-Fegyverrel?
-Isten mentsen, nem! Nem bántok addig embereket, amíg nem adnak rá okot! Én hiszek abban, hogy mindent meg lehet beszélni!
-Jelenleg hatos szintű ügynök...
-Mire akar célozni?
-Nem. Adtam engedélyt, hogy segítsen a Bosszállóknak! Akkor és jelenleg sincs olyan biztos pozícióban, hogy ne engedelmeskedjen nekem!
-Értettem uram!
-Van valami kérdése?
-Kik a nagy ágyúk?
-Ezt nem hallottam meg!-nyitotta ki az ajtót majd rám nézett-Mire vár még?
-Jaa...-álltam fel majd kimentem.
Megvártam Furyt és csendben követtem. Próbáltam valamit kivenni az arcáról, de nem tudtam. Felmentünk a tárgyalókhoz majd megálltunk a folyosó közepén.
-Készen áll?-nézett rám Fury.
-Kik a nagy ágyúk?-kérdeztem még egyszer majd kinyitott az ajtót majd betolt.
Amint felnéztem szembetaláltam magamat a Bosszállókkal. Szóval ők a nagy ágyúk!
-Üdv!-köszöntem félénken.
-Üljön le Stevens!-parancsolta Fekete özvegy, avagy Natasha Romanoff. Engedelmeskedtem neki, így leültem a hozzám közel eső asztalfőre-Gratulálok! Maga ezentúl Bosszúálló!
-Tessék?-lepődtem meg.
-Azt mondta, hogy ezentúl Bosszúálló tag...-mondta fáradtan Tony Stark.
-Lenne pár kérdésünk!-dőlt előre Steve Rogers, másnéven Amerika Kapitány.
-És mi lenne az?-néztem körbe mire a hősök először mind Sólyomszemre néztek.
-Mi a legfontosabb az életbe?-tette fel a kérdést.
-Megtalálni a lelki békét.
-És ha megtaláltuk?
-Megtartani.
-Követi a felettese utasítását?-folytatta Romanoff ügynök.
-Követem ha egyetértek vele.
-Mi alapján nem értené vele egyet?
-Ha ártatlanoknak kell meghalniuk.
-Miért harcol a jók oldalán?-vette le a szemüvegét Banner.
-Sokáig uralták a rosszak a Földet. Segíteni akarok a bolygónak, hogy biztonságba érezze magát. Védem az embereket akár az életem árán is... Egyébként olvastam a kutatását és nagyon érdekes volt!
-Érdekli a tudomány?
-Érdekes... Maradjunk ennyiben!
-Maga harcolt egy éve velünk...-vágott közbe Stark-Miért?
-Űrlények támadták meg a várost! Meg úgy gondoltam ha már a Hulk által majdnem meghaltam akkor, már mindegy lesz nekem...
-Van gyengepontja?-fordult felém a Kapitány.
-Talán meg akarja tudni, hogy használhassa ellenem? Nem adom ki azt akárkinek! Igaz, maguk a Bosszállók és mélyen tisztelem magukat, de nem mondom el...
-Azért bennünk megbízhat!
-A szüleim meghaltak. Akkor amikor éppen nem volt jó a kapcsolatunk. Ők lennének a gyengepontom. De mivel már nincsenek, ezért szerintem már nincs is...
-Őszinte részvétem! Sajnálom! Nem akartam!
-Semmi baj Kapitány! Hozzászoktam...-vontam vállat majd mindenki Thor felé nézett.
-Ismeri a testvéremet?-szólalt meg mire lefagytam. Hát erre most mi a francot válaszoljak...-Jól van? Tiszta fehér lett az arca!
-Csak eszembe jutott New York...-mentettem a menthetőt mire megértően bólintottak-És igen, ismerem! Megölt nyolcvan embert két nap alatt!
-Megmondtam!-dőlt hátra elégedetten Natasha-Ugyanezt mondtam!
-Adoptáltuk!-húzta ki a felelősség alól magát Thor mire kinyílt mögöttem az ajtó. Fury besétált és rámnézett.
-Kimehet Stevens!-mondta mire felálltam és kisétáltam.
Amint becsukták mögöttem az ajtót, elmentem vécére. Megmostam az arcomat majd belenéztem a tükörbe.
-Jól kihúztad magad Thor kérdése alól!-szólalt meg a hang.
-Ha mostantól Bosszúálló leszek, akkor jobban megy a terv, mint vártuk!
-Mi az hogy! Büszke vagyok rád drágám!-mondta ki az utolsó szót mire kirázott a hideg-Minden rendben?
-Csak hiányzol!
-Nyugalom! Nemsokára láthatjuk egymást!
-Te börtönben vagy!
-De nemsokáig!
-Honnan veszed?
-Vannak emberei....
-És kik azok?
-Nem mindegy az neked? Te vagy a legfontosabb!-hízelgett mire csipogott a csipogóm.
Ránéztem és Fury neve virított rajta. Megtöröltem az arcom és kiléptem a helyiségből és az ajtó elé álltam.
-Show time!-jelentette ki majd benyitottam.
Megálltam az ajtó elétt és hátrakulcsoltam a kezem.
-Gratulálok Stevens!-nézett rám Stark-Megkapta edzőjének és mentorának maga Amerika Kapitányt!
-Köszönöm szépen!-biccentettem majd a volt katonára néztem. Rámmosolygott így viszonoztam a gesztust.
-Most akkor kettesbe hagyjuk magukat, hogy megbeszélhessék, amit kell!-jelentette ki mire mindenki kiment és csak ketten maradtunk.
-Üljön le!-mutatott maga mellé mire leültem az előző helyemre-Hát... Örömmel várom a közös munkát!
-Ahogy én is Kapitány!
-Én most már csatlakoztam a S.H.I.E.L.D.-hez. Szóval, megkapja a kiképzést, de velem együtt a S.H.I.E.L.D.-nél marad!
-Értettem!
-És áthelyeznek minket a Triskelionba!
-Vettem!
-Vasárnap indulunk kocsival! Majd elmegyek önért. És akkor hétfőn elkezdjük a kiképzést.
-Köszönöm!
-Valami kérdése van?
-Minden világos!
-Annak örülök! És hatalmas gratula, hogy harcolt a Hulk-kal és a chiturival is. Nem sokan élnék túl mindkettőt!
-Valamiért a sors azt akarja, hogy én életbe maradjak...
-Ezzel én is így vagyok!-kuncogott mire eszembe jutott az ő esete... Hát aki csak úgy kedvére alszik hetven évet a jeges tengerben...-A szülei...-kezdte.
-Katonák voltak... Meghaltak egy küldetésen. Pár évvel ezelőtt.
-Tudom, hogy ez korai, mert még alig ismer, de én segítek ha kell!
-Ezt tisztelem! De jelenleg nincs semmi bajom...
-Akkor jó!
-Feltehetek önnek egy kérdést?
-Természetesen!
-Magának mi az életcélja?
-Az, ami magának...
-Mindig is arról álmodtam, hogy beszélhessek magával! Egy élő legenda, aki nem veszi figyelembe az időt...
-Tényleg?
-Sok mesét hallottam magáról a...-mondtam mire kinyitódott az ajtó és egy ügynök mutatott valamit Rogers-nek.
-Sajnálom, de most mennem kell! Majd máskor folytatjuk!-rázott velem kezet majd kiment.
-Pont ilyen sztorikat meséltek nekem... A hős, aki mindig kedves...
-Talán valami baj van szerelmem?
-A Triskelionba van elzárva a jogar... A S.H.I.E.L.D. nekünk kedvez.
-Még szép!
-És akkor most mi legyen? Verjem át a Kapitányt?
-Mint ahogy mindenkit!
-Számomra nem olyan egyszerű, mint neked...
-Majd belejösz!
-Könnyű azt mondani!
-Bízz bennem!
-Benned? Szeretlek meg minden, de benned megbízni a legnehezebb, amit kérhetsz!
-Ezt bóknak vettem!
-Én mentem pakolni!
-Jó utat életem!