Dory és Max szorosan egymás mellett lovagoltak. Már egy napja keresik a marhát de még mindig semmi és lassan haza kell menniük. Csillag és Makacs is már elfáradtak. És persze ők is. No meg enniük is kellett. Jake már rég visszament szólni Wyattnek, hogy mi történt. Még aznap reggel. A két fiatal remélte, hogy épségben megérkezett és nem történt vele semmi. Mert azt nem tudták volna megbocsátani maguknak. Hiába mondták neki, hogy inkább maradjon ott és, majd Dory visszalovagol. Az öreg hajthatatlan volt. Így hát akarva akaratlanul bele kellett, hogy egyezniük. Főleg, hogy Dory már így is mindent bevetett, hogy ne Jake menjen. Még vissza is beszélt. Ó, hogy ezért mit fog otthon ő kapni! Elhúzta a száját. Nem szerette ha az apja csalódik benne. Attól mindig rosszul érzi magát. Most sem volt ez másként. A bűntudat belülről mardosta. Megrázta a fejét. Most arra kell koncentrálnia, hogy minél előbb megtalálják az elveszett marhát. Max erősen kutatott nyomok után de eddig semmit sem talált.
-Talán jobb lesz ha haza megyünk. Eszünk egyet és cserélünk lovakat. Ők már fáradtak. - állt fel a homokból.
A lány félve pillantott hátra a két lóhoz. Igaza volt. Mindannyian elfáradtak.
-Menjünk. - bólintott.
Összeszedték a cuccaikat aztán fellendültek a nyeregbe. Makacs megrázta a fejét. Biztosan már aludni szeretne ő is egy kicsit. Hiszen tegnap reggel óta úton vannak és most végre mehetnek haza. Dory is felült a nyeregbe. Sarkát a ló oldalához érintette mire az lassan elindult a deres után. A lány azt hitte, hogy fáradságában lefordul a nyeregből ami végül szerencsére nem történt meg.
-Mi lesz ha nem találjuk meg a marhát? - suttogta a lány.
A fiú nem tudta, hogy mondja el neki. Az apja mindenbizonnyal eladásnál Mayre hallgat. Tehát Csillagot és Bogyót minden bizonnyal eladják. Ha pedig megtalálják ilyenre nem kerül sor. Mindketten remélték. Hiába nem kedvelte senki a szürke musztángot azt el ismerték, hogy Doryval összetartoznak.
-Nem tudom. - rázta meg a fejét némi gondolkodás után.
A lány felsóhajtott. Elengedte a szárakat és megszorította a lófarokba kötött haját. Egy darabig csendben lovagoltak egymás mellett amikor hangokat hallottak. Mintha egy állat száguldana feléjük. Kérdőn pillantottak egymásra. Néhány perc múlva észre is vették a hang forrását. Az elveszett marha keltette a zajt.
-Elkapjuk? - vigyorgott Max.
Dory megforgatta a szemét, majd vágtába ugratta a lovát. Csillag értette a dolgát. Rögtön a marha mellett termett. A lány kivárta a legmegfelelőbb alkalmat és leugrott a lóról. Elkapta az állat szarvait és egy kis küzdelemmel de a földre teperte.
-Elismerem. Ez szép volt. - tapsolt a fiú.
A lány még mindig a homokban térdelt várva, hogy Max meglasszózza. Kicsit nehézkesen de sikerült neki. A lány visszahúzta magát a nyeregbe. Lassan haladtak a Farm felé. A marhán harapások voltak. Biztosan nem puma támadta meg. Sokkal inkább egy ló harapásainak nyomai voltak. De vajon miért támadna meg egy növényevő állat egy magára semleges teremtményt? Ezt egyikük sem tudta. Dory hátra pillantott a hegyekre. Fantom biztosan valahol a hegyekben van a ménesével. Mosolyra húzta ajkait. Lopva Maxra nézett. Mikor a fiú felvette vele a szemkontaktust inkább eldordította a fejét.
-El is felejtettem. Darcy keresett. - forgatta meg a szemeit.
Dorynak jobb kedve lett. Darcy az egyetlen barátja volt Maxen kívül. Mióta elköltöztek nem hallott róluk. De ezek szerint a lány nem felejtette el őt. És ennek nagyon is örült. Amíg Nevadában laktak sokat lovagoltak együtt. Wyatt sosem örült neki ha túl sokat vannak együtt. Szerinte rossz hatással voltak egymásra. De hagyta őket. Hiszen akkor még nem ismerte Maxet. Más barátai pedig sosem voltak. Mert egyszerűen egy ilyen lányt mint ő nem akartak befogadni. Néha meg is értette őket. Ő sem szívesen barátkozott volna magával. A szíve összeszorult a gondolattól. Változtatni szeretett volna magán de nem volt lehetősége. Olyan volt amilyennek az apja elvárta. Nem akart neki sohasem csalódást okozni és nem is fog.
-Valami olyasmit mondott, hogy van egy meglepetése számodra. - harapta meg a száját a fiú.
Bár még nem találkozott a lànnyal amiket hallott róla nem tetszett neki. Féltette ettől a barátságtól Doryt. Azonban ő sem szólt neki. Nem akart úgy véleményt alkotni, hogy nem ismeri. A felépített gondolatai is csak a lány védelmére szolgáltak. Amiket Darcy elkövetett bajba sodorhatja Dorotit. Ezt semmiképp sem engedheti. Hiszen megígérte az apjának, hogy vigyázz rá. Nem mintha annyira igénybe venné. Sokszor mindent egyedül csinált. Azt is tudta, hogy titkol előtte valamit. Mióta Jake beszélt neki Fantomról valami megváltozott benne. Már nem mondja a fiúnak, hogy butaság lenne. Nem forgatja a szemeit mikor az öreg a titokzatos fekete ménről beszél. Max sem szerette ha az emberek elhiszik a meséket amiket a hatalmas Fantomról beszélnek. A létezésében azonban hitt. Oka van annak ha ennyi cowboy érkezik erre a helyre. Ha pedig egyszer a saját szemével látja már nem fogja megkérdőjelezni. A csikó a Farmon Fantom csikója. Ezt senkinek sem szabad megtudnia mert abban a pillanatban elvinnék. A csikóval akarnák csapdába csalni a fekete csődört. A vadlovak lassan már a kihalás szélén álltak. Fantom ménese volt az egyike amelyikek békében élhettek volna ha nem lennének szabály sértők. Ha lebuknak akkor börtönbe kerülhetnek azok az emberek akik Fantomra és a ménesére vadásznak. Dory felszisszent.
-Mi a baj? - eszmélt fel a fiú.
A lány megrázta a fejét. Max nem értette az előbb történteket. Ha a lánnyal történik valami az az ő felelőssége. Nem kockáztathatja a lány épségét és a munkáját sem. Mert akkor mehetne haza. Ott pedig semmi jó nem várna rá.
-Dory. Minden oké? - lovagolt mellé.
A lány nevetve megrázta a fejét. Max sosem értette meg ha elsőre azt mondja neki, hogy semmi baja. Volt rá példa, hogy órákig vitatkoztak. És náluk egy vitának mindig ugyan az lett a vége. Dorynak lett igaza.
-Max semmi bajom. Csak bevertem a kezem a nyeregszarvba. - fújtatott.
A fiú megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Nincs baja ..  A két ló egyre lassabban haladt. Elfáradtak. Ők is és lovasaik is. Szerencséjükre már nem volt messze a Farm.
-Nyugalom kislány nem sokára otthon vagyunk. - vakargatta meg a ló füle tövét.
Makacs hirtelen megállt és egy nagyot nyerített. Csillag mit sem törődve ment tovább. Dory azonban megállította. Mi a baja a deresnek? Sosem szokott ilyet csinálni.
-Minden rendben vele? - biccentett a ló felé.
Max összeráncolt szemöldökkel meredt abba az irányba ahová a lova nézett. Csillag idegesen kaparni kezdte a homokot. Nem volt ínyére ez a várakozás. Itt egy helyben állni és várni. Még akkor is menni akart amikor már teljesen elfáradt.
                            ***
-Azt hittem sosem érünk már haza. - lépett ki a zuhanyzó kabinból Dory.
Alaposan megtörölközött. Felkapta magára a kopott ruháit, majd a szobájába indult. Eléggé kimerült volt. Titkon örült annak, hogy az apja elküldte pihenni és nem kell még a házi munkával is pihennie. Ahogy belefeküdt az ágyába rögtön el is nyomta az álom.

Másnap délben ébredt csak fel. Haja csapzottan tapadt a fejéhez. Fantommal álmodott. Az elején még közösen vágtattak, majd a lovat lelőtték. Szíve szaporán dobogott. Remélte, hogy ez az álom sosem fog valóra vállni. Valami megváltozott benne a lóval kapcsolatban mióta a saját szemével látta. Elbűvölte. Egy nagyot nyújtozkodott, majd kiugrott az ágyból. Felkapkodott magára néhány elnyűtt ruhát. Vidáman trappolt ki az istállóba. A friss széna illatától mosolyra húzta a száját. Imádott itt élni. Ezzel a nagynénje is tisztában volt. Ahogy mindenki más is. Nagy léptekkel indult meg a musztáng csikó boxa felé. Óvatosan kinyitotta a zárat és belépett az alvó csikóhoz. Mellé térdelt és simogatni kezdte. Elmosolyodott a látványtól. Nagyon megszerette a kis fakó csődört. Talán egy nap ő lesz apja igazi örököse. A vadlovak új vezetője. Persze ha valaha is visszamehet a vadonba.
-Mi legyen a neve? - lépett be a boxba Wyatt.
A lány elgondolkodott. Hirtelen nem is tudta milyen nevet adjon neki. Sok ötlete volt de egyik sem illett a csikóhoz. Valami különlegeset akart neki.
-Renegát. - mondta ki hangosan.
A fakó musztáng kinyitotta a szemeit. Egy aprót nyerített mikor észrevette a mellette térdelő lányt.
-A sebe szépen begyógyult. Akár már ma visszamehet a méneséhez. - porolta le a nadrágját a férfi.
A lány azt hitte nem jól hall. Hiszen a csikót még csak pár napja hozták ide! Nem küldheti el azonnal. Még ápolásra szorul. Nem teheti ezt vele!
-De hiszen..- kezdett volna kifogásokba.
Azonban az apja felemelte a kezét ezzel jelezve, hogy nem száll vitába. Ő már döntött. A lány pedig sehogy sem tudja őt meggyőzni.
-Tudod jól, hogy minél tovább van itt annál kevesebb lesz az esélye, hogy túlélje odakint. Nem tudod mindig megvédeni. El kell engedned különben soha sem lesz belőle igazi vadló. - hagyta ott a lányát.
Az apjának igaza volt. Ha tovább törődik vele emberi kézhez szokik és sohasem tud, majd a vadonban egyedül túlélni. A gyengék meghalnak. Ez volt a vadlovak törvénye. Dory pedig nem akarta, hogy a kis törékeny csikóra is ez várjon. Nem ezt a sorsot érdemelte. Talán még egy nap viszont láthatja. De most az apja és az anyja mellett van a helye, hogy mindent megtanuljon. Aztán lehet, hogy valamikor ő lesz a vadlovak vezére. Remélte, hogy túl éli a kiscsikó. Nem tudná elviselni ha valamikor halva találja meg egyik kilovaglása során. Utoljára végig simított Renegát sörényén, majd felállt mellőle. Bezárta a box ajtaját és a legelő felé indult. Fütyült egyet mire Csillag felemelte a fejét. Nem sok kedve volt a munkához így lassan indult el gazdája felé.
-Látom te sem vagy ma hangulatodban. - vakargatta meg a füle tövét.

-Hát itt vagyunk Renegát. - szállt le Csillagról.
Elérkezett a búcsú ideje. Kis idő alatt nagyon megszerette a csikót. A szívéhez nőtt így nehezére esett elengednie. De tudta, hogy Fantom mellett a hegyekben biztonságban lesz. Ez így van rendjén. Levette a lasszót a nyakából és utoljára szeretettel teljes ölelésben részesítette Renegátot. A musztángnak nem kellett kétszer mondani, hogy menjen vissza a többiekhez. A kérdés már csak az volt, hogy befogadják - e. Ha nem akkor Dory visszaviszi a Farmra. Ahol, majd belovagolják pár év múlva. Ám hiába várt. A csődört visszafogadta Fantom. A lány részben csalódott és boldog is volt. Boldog mert a családjával van. Ott ahová tartozik. És csalódott mert lehet, hogy többé nem látja a fakó csődört. Még utoljára hátra nézett oda ahol Renegát eltűnt, majd felszállt a lovára.
-Viszlát Renegát. - suttogta.
Sarkát lova oldalához érintette mire az kilőtt. Úgy látszik teljesen kipihente magát, pedig eddig nem úgy tűnt. A szürke musztáng egyre gyorsabban száguldott a sivatagban. Mindketten imádták ezt az érzést. Ahogy együtt repülnek. Dory szeretett volna egyszer egy ménessel is így vágtatni. A vágya elérhetetlennek bizonyult. Bár titkon reménykedett, hiszen a tónál is Fantom ménese közelében volt. Sőt. Maga a titokzatos csődör is megtisztelte jelenlétével. Ennél nagyobb dicsőség nem is érhette a lányt. Bántotta, hogy nem beszélhet róla még a saját apjának sem. De akkor eltiltotta volna. Ő pedig nem akarta. Szeretett volna még találkozni a csődörrel. Legszívesebben utána ment volna a hegybe is. De ki tudja ott mi vár rá. Lehet, hogy el is tévedne. Ezt nem akarta. Tehát inkább el is felejtette ezt az ötletet. Ha Fantom akarja megtalálja a lányt. Dory remélte, hogy megérdemli a ló bizalmát és soha sem kell csalódást okoznia. Jake sokat mesélt neki Fantomról. De neki is csupán csak egyetlen egyszer mutatkozott meg. Akkor is véletlenül találkoztak. Na és persze az őrségben nem bízott annyira mint a lányban. Akkor éjjel ha nagyon akarta volna megérintette volna a lovat. Hiszen egy karnyújtásnyira állt tőle. De tudta, hogy nem szabad. Valószínűleg meg ilyedt volna mert azt hitte volna, hogy bántani akarja. Pedig ez nem így volt. Sosem bántott volna egy lovat. Észre sem vette, hogy haza is értek. Megpaskolta lova verejtékes nyakát, majd leugrott a nyeregből. Levette róla a felszerelést.
-Örülnék ha megfürdetnéd a lovad, hogy egy kicsit lehűljön. Utána pedig a felszerelésed is lepucolhatnád. - sétált el lánya mellett Wyatt.
Dory felsóhajtott. Az ő lova az ő felelőssége. Keresett egy vödröt és egy szivacsot. Csillag nem szerette ha slaggal mossák így maradt a vödrös megoldás. A lány megtöltötte a kissé kopott vödröt, majd a lóhoz vitte. A szivacsot belemártotta aztán elkezdte mosni a kancát. Annyira elgondolkodott ló mosás közben, hogy észre sem vette nagynénjét aki mögötte állt.
-Már megint nem kötötted ki a lovad. - rázta meg rosszalóan a fejét.
A lány vett egy nagy levegőt, majd kifújta. Maynek sosem tetszett semmi amit ő csinált. Nem értette, hogy hogyan kerül ő a lovak közelébe de nem is érdekelte.
-Apa sosem szól érte. Ha őt zavarná akkor már mondta volna. Különben is Csillag még sosem bántott engem és nem is fog. - felelte nyugodtan.
Hangjára ügyelnie kellett. Nem akarta, hogy a harag elöntse. Újra vett egy nagy levegőt. May döbbenten nézett a lányra. Nem hitte el, hogy nem ugrik arra azonnal amit ő mond. Nem kért bocsánatot mert nem úgy csinált valamit ahogy ő akarta. Ez felbosszantotta. Abban a házban mindennek úgy kell történnie ahogy ő akarja. És nem úgy ahogy egy taknyos kölyök akarja.
-Erről, majd még beszélgetünk. - sétált el sértetten.
Dory a szemét forgatva rázta meg a fejét. Elege volt már Mayból. Elhatározta, hogy ha kell ezt az apjának is megmondja. Nem fog elnyomásban élni. Többé már nem.
                               ***
-Dory állj meg! - kiabált lánya után Wyatt.
Mérges volt amiért visszabeszélt nagynénjének. Akár tetszett neki akár nem ő velük lakott és ő tette azt amit az anyjának kellett volna. De ő túl kényes volt és inkább elment a világ másik felére. Sosem szerette a sivatagot. Mindig azon dolgozott, hogy elköltözzönek. Ami nem sikerült neki így inkább ő ment el egy másik férfival. A lány csendben várta meg apját.
-Doroti mégis mit kébzelsz te magadról? - tette keresztbe a karjait.
Lány tartotta vele a szemkontaktust. Összehúzta a szemöldökét. Nem akart vele összeveszni de ha már May ellene uszította kénytelen lesz.
-Elegem van! May mindig mindenben beleszól még abba is, hogy én mikor hol és hogyan mosom a saját lovam! - fújtatott.
Az apja csodálkozva nézett lányára. Sosem engedte meg neki, hogy visszabeszéljen. Akkor a családjára hozott volna szégyent.
-Maynek igaza van. Ugyan olyan vagy mint anyád. - rázta meg szomorúan a fejét, majd elsétált.
Dorynak hirtelen hatalmas gombóc nőtt a torkában. Utálta ha felhozzák az anyját. Nem szeretett arról beszélni, hogyan hagyta őket cserben. Csupán annyit tudtak róla, hogy valahol Franciaországban van és versenylovakat tenyészt. Nem vonzotta sosem az anyja élete. Mikor elköltözött próbálta magával vinni. De a lány nem akart. Ott volt neki mindene egyértelműen ott akart maradni. Az anyja ezt zokon vette és azóta egyiküket sem kereste. Nem is bánták. Néha túl sok volt belőle.
-Gyere Csillag. - sóhajtott fel a lány.
Visszavezette a karámba. Egy darabig nézte ahogy a többi ló közt legelészik, majd úgy döntött bemegy a házba és eszik valamit. A terve ott bukott meg amikor látta, hogy May és Wyatt a konyhában beszélgetnek. Egyikükre sem volt kíváncsi így inkább fel ment a szobájába. Átöltözött pizsomába. Ahogy belefeküdt az ágyába el is nyomta az álom. Álmában Renegátot valaki elrabolta és Fantom hátán szabadította ki. Aztán a kiscsikó vette át apjától a ménest. Aki akkor már nem is volt olyan kicsi. Pompás és erős csődör lett. Pont mint az apja fénykorában.

Dory másnap hajnalban kelt fel. Nincs több lustálkodás, vár a munka. A fürdőszobában megmosta az arcát. Egy darabig nézte magát a tükörbe. Sosem szerette azt ahogy kinéz. Fintorogva megrázta a fejét. A fésüvel kifésülte a haját, majd a szokásos lófarokba kötötte.

-Ezzel is megvagyok. - sóhajtott fel megkönnyebbülten miután kitolta az utolsó ganyéval teli talicskát.
Nem ez volt a kedvenc időtöltése de valakinek ezt is meg kellett csinálni. Ez a valaki pedig szinte mindig ő volt. A legkisebbé mindig az ilyen munka. Irigyelte is Maxet. Neki sosem kellett a boxok takarításával foglalkoznia.
-Na mivan kölyök, végeztél? - csapta nyakon Max a lányt.
Dory morcosan nézett fel a fiúra. Sosem szerette ha ezzel piszkálja. Neki nem volt ilyen gondja mert mindig a jó feladatokat kapta. A lány jóban szeretett kerítést építeni mint mondjuk a házi munkát. De hát valakinek azt is meg kell csinálni ha már May nem volt rá hajlandó. Néha szerette volna ha elköltözik tőlük jó messzire. Jobban meglettek volna nélküle. De mivel az apja ragaszkodik ahhoz, hogy maradjon nem volt választása.
-Dory gyere jött valaki hozzád! - hallotta meg apja hangját.
-Max drága ha már ennyire ráérsz ragd el a helyére ezeket. - kacsintott a fiúra.
Kíváncsi volt, hogy ki keresi. Barátai nem voltak szóval biztosan eltévesztették a helyet. De nem. Egy lányt pillantott meg. Neki háttal állt. Egy arany színű kabát volt rajta ami tökéletes illet szőke hajához. Egy fekete farmer és egy szintén fekete bokacsizma volt rajta. A stílusáról felismerte.
-Na végre. - vette észre az apja közeledő lányát.
A maradék pár lépést szinte futva tette meg. Megállt a szőke lány mellett és kíváncsi pillantásokat lövellt felé. Nem merte megszólítani hátha nem ő az akire gondol.
-Szia Doroti. - fordult felé hirtelen.
Igaza lett. Darcy állt előtte teljes életnagyságban. Annyira régen találkoztak. Fogalma sem volt arról, hogyan köszöntse a lányt. Szerencséjére a szőke megmentette ettől a helyzettől. Egy szoros ölelésben részesítette.
-Szia Darcy. - ölelte magához még szorosabban.
Évek óta nem látták egymást. Dory azt hitte teljesen elfelejtette. De nem. Még mindig jól ismerte.
-Te, hogy hogy itt? Mármint ne értsd félre örülök neked. De hűű. - vakarta meg a tarkóját a lány.
A szőke nevetésben tört ki. Teljesen össze voltak zavarodva mindketten. Rég nem látták egymást. Így hát nem volt témájuk amiről rögtön tudtak volna beszélni.
-Üzleti ügyek. - forgatta a szemét.
Ő sem változott semmit. Egy darabig csendben álltak egymás mellett. Aztán Dorynak eszébe jutott, hogy Darcy nagyon kedvelte a szürke musztángját.
-Gyere mutatok neked valakit. - vigyorodott el.
A szőke rögtön gondolta, hogy kit akar neki mutatni. A legelő mellett állt amíg Dory nagy léptekkel indult meg lováért. Kötőféket nem vitt magával mert tudta, hogy az nélkül is eltudja, majd lovagolni. Fütyült egyet és megállt. A kanca hamarosan meg is jelent a sárga pónival. A lány felugrott a hátára, majd elindította lépésben.
-Na mit szólsz? - vigyorgott.
Végig simított lova nyakán. Az egyik legizmosabb állat volt a Farmon.
-Sokat fejlődtetek. Mikor utoljára láttam még meg akart ölni. - gondolkodott hangosan.
Mindketten felnevettek. Nem egyszer volt rá példa, hogy a musztáng miatt veszélybe került a lány élete. De azóta minden teljesen megváltozott. Mostmár a ló arra törekedett, hogy megmentse a lány életét. Akárhányszor bajba került a lóra mindig számíthatott. Ezért hálás is volt neki. Na meg persze fordítva is igaz volt. Ha a lónak szüksége volt segítségre a lány volt az első aki mellette volt. Bármi történt is.