Dory nyugtalanul ült musztángján. Körbe - körbe nézett hátha megleli a veszély forrást amit lova észlelt. De semmit sem látott. Azonban hamarosan megpillantott egy fekete musztángot. Egy erős fiatal csődört. Sörénye vadul csapkolódott miközben ágaskodott. Egy pompás fiatal csődör aki ereje teljében volt.
-Fantom! - suttogta a lány.
Jakenak elhitte, hogy létezik. De most, hogy látta teljesen elképedt. A fiatal ló is észrevette őket. Egy nagyot nyerített, majd ahogy jött úgy el is tűnt. Csillag izgatottan táncolt alatta.
-Minden oké? Nyerítést hallottam. - jelent meg Max.
-Persze. - mosolyodott el a lány.
Egy darabig gondolkodott, hogy elmondja - e fiúnak amit látott. De aztán megrázta a fejét. Nem hinné el. Jobb lesz ha ezt csakis Jakeval osztja meg. Úgy tartották, hogy a musztáng csak annak mutatkozik aki méltó rá. Lehet, hogy Dory az lenne? Nem hitte. Hiszen csak egy ártalmatlan farmer lány.
-Induljunk. A ló még mindig nincs meg. - rúgta oldalba a lovát.
Csillag nehézkesen de követte Makacsot. A fiatal lány körbe pillantgatot. Szemeivel a lovat kereste. Azonban sehol sem látta. Biztosan vissza ment a méneséhez. Gondolta. Nem értette, hogy miért figyelte őket. Hirtelen egy éles nyerítés rázta meg a nyugalmukat. Csillag megállt. Fejét a magasba emelte és nagyokat szimatolt. Farkát az ég felé emelte és megfordult. Lomhán ügetni kezdett az ellenkező irányba Dory pedig hagyta. Abban reménykedett, hogy lova elvezeti őket a sérült musztánghoz. Makacs sem bírta sokáig a tétlenséget. Egy ugrással megfordult és a szürke musztáng után vágtázott. A lovak jól tudták, hogy merre mennek. A két fiatal pedig még csak nem is sejtette. A hegy felé vágtáztak.
-Gondolod, hogy odafent van egy titkos járat? - mutatott maga elé a lány.
-Könnyen meglehet. - húzta a szemébe kalapját.
A lovak lelassítottak. Mostmár közelről hallották a nyerítést. Itt volt előttük a ló a bokrok mögött. Max leszállt a lováról a szárat Dory kezébe nyomta. Mutató ujját az ajkához helyezte ezzel jelezve, hogy maradjon csendbe. A bokor ágait szétveszítette. Ekkor látták meg először a fakó csődör csikót.
-Lehetséges, hogy Fantom csikója? - suttogta a lány.
-Igen. - bólintott a fiú.
Dory álmélkodva nézte a csikót. Sosem látott még vad musztáng csikót ennyire közelről.
-A jobb első lábán van egy seb! - mutatott előre.
-Valahogy ki kellene szednünk.. - szàllt le a lány is lováról.
Tehetetlenül álltak és nézték a csikót. Ha elviszik sosem lehet belőle igazi vadló. Ha itt hagyják könnyen válhat egy puma áldozatává. Az előbbi mellett döntöttek. Inkább élje le egész életét fogságban mint, hogy itt lelje a halál. Max óvatosan mellé lépett. A bokor tüskéi végig karcolták az arcát de nem foglalkozott vele. Óvatosan megfogta a csikó lábait vigyázva, hogy a sebhez hozzá se érjen, kivette a fakót.
-Nincs nálad kötőfék? - grimaszolt a fiú.
-Nincs. Viszont a bicskámmal eltudom vágni a lasszót és abból tudok egyet.. - kapkodta elő a kellő felszerelést.
Ügyes mozdulatokkal el is készítette. Max lassan felhúzta a csődör fejére a kötőféket. A saját lasszóját a nyakába akasztotta és visszaült a lovára.
-Csak lassan, hogy ő is tudjon minket követni! - biccentett hátra.
A lovak lassan neki indultak. A csikó sántikálva de követte őket. Dory ment elől Csillaggal. Makacs szorosan mögöttük haladt nyomában a csikóval. Így estére sem leszünk otthon. Gondolta. Azonban más megoldás nem volt. A csikó élete a tét. Méghozzá Fantom csikójáé. Aki örökölheti apja után a ménest. Tehát mindenképpen meg kell menteniük. Így helyes.
                          ***
- Megjöttünk! - sóhajtott fel megkönnyebbülten Dory.
Egy ügyetlen mozdulattal leugrott a nyeregből. A csikó rendesen elfáradt.
-Beviszem a csikót az egyik boxba. Nyergeld le a lovakat! - adta ki az utasítást.
A lány engedelmesen megcsinálta. Kettejük közül Max volt az idősebb. Igaz, hogy csak két évvel de az apja elvárja tőle, hogy mindig fogadjon szót. Még akkor is ha valaki csak egy hónappal idősebb nála. Persze ez nem minden esetben volt igaz. Dory Makaccsal kezdte a feladatát. Kicsatolta a hevedert és leemelte a hátáról a nyerget. A kantárját kicserélte egy kötőfékre. Egy kefével ráérősen csutakolni kezdte. Amint végzett ugyanezt eljátszotta Csillaggal is. Kioldotta a két ló vezetőszárát és a tizenöt holdas legelő felé indult velük. Bogyó és még néhány ló is ott tartózkodott. A sárga póni mikor meglátta őket nagyot nyerítve sietett üdvözlésükre. Dory mosolyogva nézte a kis sárgát. Hiába volt alacsony sokat tett már a farmért. Ezért mindannyian hálásak voltak neki. Az apjával megegyezett, hogy nyugdíjas éveit ezen a legelőn töltse. Így volt rendjén. Megpaskolta a két lovat aztán elengedte őket. Egy darabig nézte ahogy jó kedvűen meghemperegnek, majd eszébe jutott a csikó. Bezárta a karám kaput és nagy léptekkel indult az istálló felé. Az épületbe beérve ismerős illat csapta meg az orrát. Elmosolyodott. Imádott itt lakni nem is akart volna máshol.
-Hogy van? - lépett Max mellé.
-Remélhetőleg meg marad. Ki kell mosni a sebét. Jobb ha mész. May már keresett! - bökte oldalba a lányt.
Dory szívesebben maradt volna a csikóval de ha nagynénje keresi akkor akár fontos is lehet. Lépteit megnyújtva haladt a ház felé. A lépcsőre egyszerűen csak felugrott.
-Dory te vagy az? - kiabált May.
-Aham. - lépett be az ajtón.
Levette a csizmáját és elindult a konyha felé. Nagynénje éppen sütött valamit. Leült az asztalhoz és várt.
-Láttam hoztatok egy csikót. - sandított rá.
A lány határozottan bólintott. A hajgumit kiszedte a hajából. Csapzottan lógott a vállán. Fekete fürtyeit csavargatta. Mire akar vajon kilyukadni? Elakarja küldeni a csikót? Nem hitte. Félt a lovaktól így nem szólt bele a Farm lovas ügyeibe. Akkor mégis miért kérdezte meg? Lehet, hogy csak kíváncsi volt. Dory fejében egyre nagyobb összeesküvés elméletek születtek. Végül megrázta a fejét. Majd elmondja ha akarja. Ha nem ő addig ott ül csendben. Mikor már egyre jobban feszengeni kezdett a nő belekezdett.
-Szóval... - kezdte.
Dory kíváncsi tekintetekkel fürkészte. A nő türelmetlenül dobogott ujjaival az asztalon. Feszült volt. És ez a nyugtalanság átragadt Doryra is.
-Kaptunk egy nagyon jó ajánlatott a Farmra. - tördelte az ujjait.
A lány tátott szájjal bámult rá. Nem engedte, hogy folytassa. Felugrott az asztaltól és az ajtó felé rohant. Becsapta maga után, majd futó léptekkel indult az istálló felé. Azonban nem ment be mert tudta, hogy Max is ott van. Senkivel sem akart most találkozni. A tizenöt holdas legelő felé fordult. A kerítéshez ment, majd könnyen átugrott rajt. Egy nagyot füttyentett. Néhány perc múlva Csillag jelent meg. A lány rátette a kötőféket a vezetőszárat pedig felkötötte szárként. Felugrott a hátára és vágtába ugratta. Bogyó felkapta a fejét ahogy a szürke musztáng elvágtatott mellette. Ő sem tétlenkedett. Utánuk iramodott. A két ló versenyezni kezdett. Valahol a legelő közepén azonban megálltak. Fülelni kezdtek.
-Mi a baj? - vakarta meg a póni fülét.
Hamarosan rájött. Az öreg Jack lovagolt felé. De mit keresett a legelőn? A lánynak ötlete sem volt. Remélte, hogy nem valamelyik állatnak esett baja.
-Kisasszony mi a francot csinálsz! - ért mellé.
-Kiszellőztetem a fejem. - paskolta meg a lova nyakát.
-Van ám ennek más mondja is! - sóhajtott fel.
-Tudom Jake bácsi de most ez volt a legjobb megoldás. - dőlt neki a lova nyakának.
-Megkérdezhetem, hogy mi történt? - támaszkodott neki a nyeregszarvnak.
Nem tudta, hogy mit mondjon. Nem akart erről senkivel sem beszélni a lovakon kívül. Ők voltak az egyetlenek akik meghallgatták és nem okították ki.
-Nos ha nem akarsz róla beszélni akkor visszakísérlek! - húzta a szemébe a kalapját.
Dory egy aprót biccentett. Megfordította a lovát, majd megpöckölte sarkával. Csillag nagyot horkantva vágtába ugrott. A kis sárga póni szorosan a nyomában. Egy kicsit lemaradva tőlük Jake és a lova. Az öreg valamiért sosem akarta elmondani, hogy mi a neve. Pedig a lányt érdekelte. De ha nem hát nem. Nem firtatta. Hálás volt neki. Mikor Csillag született segített neki a világra jönni és ő is nevelte fel miután meghalt az anyja. Nem emlékezett erre csupán annyit tudott amit az apja elmesélt neki. Visszafogta ügetésbe a lovat. Egy nagyot nyerítve üdvözölte társait.
-Köszönöm szépen Jake bácsi.. - suttogta.
Az öreg morogva bólintott, majd megfordította lovát és vágtába ugratta a lovat.
-Úgy látszik ma sem beszédes az öreg! - simított végig lova nyakán.
Csillag a magasba emelte a fejét és nagyokat szippantott a sivatagi levegőből. A lány megvakargatta a füle tövét, majd levette róla és a lovat otthagyva a helyére vitte. Tudta, hogy nem lett volna szabad felelőtlenül a legelőn száguldania lovával így fel is készült a kioktatásra. Ami végül elmaradt. De, hogy miért? Azt nem tudta. Az öreg Jake nem beszélt erről senkinek amin igazán meglepődött.
                          ***
Másnap reggel enyhe izomlázzal kelt. A szőrén lovaglás egy kicsit megviselte hiszen nagyon régen lovagolt így. Az ágyból kiugorva felvette az egyik elkopott farmerét hozzá pedig egy fekete ujjatlan pólót. A fürdőszobában alaposan megmosta a fejét, hogy egy kicsit felfrissüljön, majd a konyhába ment. Kivételesen nem látta sehol a nagynénjét aminek egy kicsit titkon még örült is. Bár a találkozásukat nem lehet sokáig halasztani hiszen mégis csak egy házban éltek. Néha nem örült neki a lány. Bár igaz, hogy mindenben segített amihez nem félt hozzá érni, valamilyen szinten azt érezte, hogy szívesebben élne egy városban. Megtehette volna, hogy elmegy munkát keresni és abból a pénzből elmegy. Valamiért még sem tette. Dory sokszor kapta rajt titkos telefonálásokon ami neki nagyon nem tetszett. May kezdte eljátszani a lány bizalmát. És ha valaki azt eljátsza nagyon nehéz visszaszerezni. Csendben majszolta a reggelijét. Mikor azzal végzett gyorsan elmosogatta a tányérját, majd a kabátját felkapva indult ki. Ilyenkor még kissé hűvös volt aminek még örült is. A sivatagban minden rekkenő hőség van. Nagy léptekkel haladt az istálló felé. Arra azonban nem számított, hogy mind ott lesznek.
-Dory végre. - sóhajtott fel a nagynénje.
A lány egy aprót fintorgott. Egyre inkább kezdte az ellenségének érezni a nőt. És ezt ő is nagyon jól tudta. Szemmel is tartotta a lányt. Neki tervei voltak. Amit egy kotnyeles kölyök nem akadályozhat meg.
-Minden rendben apa? - lépett a csikó boxához.
A fakó állat éppen aludt. Lábait behajlítva tartotta. A fejét pedig a szügyéhez húzta. Aranyos volt. Még May szerint is aki nem szerette a lovakat.
-Eddig igen. Szeretném ha ma kimennétek Maxel újra a tóhoz. - vakarta meg az állát.
Nem értette. Szerinte jobb lett volna elkerülni a helyet. Valami nem vonzotta oda pedig idáig a kedvenc helye volt.
-Ott vár rátok Jake. Közösen felmentek a marhákhoz. - igazgatta meg a kalapját.
Dory nem értette, hogy miért nem apja megy hiszen a marhás ügyeket mindig is ő intézte. Inkább nem kérdezett semmit. Jobb a békesség.
-Rendben. - sóhajtott egy aprót.
Sarkon fordult és a lováért indult. Nem sietett. Minek is? Jake ilyenkor még alszik bár az is igaz, hogy neki a tó közelebb volt. A legelő kapuján átugrott és a szürke kanca felé indult. Megvakargatta a füle tövét, majd a kötőfékénél fogva kivezette. Nem kötötte ki hisz tudta, hogy a ló úgy sem menne sehová.
                           ***
- Gondolom biztosan érdekel, hogy miért mi megyünk a marhákhoz. - szólalt meg egy idő után Max.
-Már, hogy ne érdekelne! - horkant fel a lány.
Pillanatok alatt el is szégyellte magát de nem kért bocsánatot. Utálta ha Max ezt váltja ki belőle.
-Imádom mikor felelőtlenül beszólsz aztán elszégyeled magad. - mosolygott féloldalasan.
A lány megforgatta a szemét. Sarkát lova oldalához bökte mire Csillag vágtába ugrott. Max egy mosolyt elnyomva indította utána Makacsot. A deres ló büszkén felemelte a fejét. A legyesszürke kanca azonban mindig is gyorsabb volt. A tótól néhány méterre azonban visszafogták a lovakat. Az öreg Jake már ott várt rájuk. Rosszalóan megrázta a fejét jelezve, hogy látta a kis akciójukat. Egy apró mosollyal köszöntötte az öreget, majd a lovát a vízhez irányította. A kanca térdig gázolt a vízben. Egy pillanatra felnézett aztán mohón inni kezdett. Kisvártatva Max is utána engedte a lovát. A két ló egymás mellett ivott.
-Ha ki itták az egész tavat nyertek utánam. - dunnyogta Jake.
A két fiatal nevetve megrázta a fejét. Az öreg mindig is ilyen mogorva volt. Mindenkivel. Bár csak Dorotiék voltak neki. De ők vigyáztak rá. Az életük árán is megvédenék. Sokat köszönhettek neki.
-Induljunk. Lassan besötétedik. - fordította meg a lovát a fiú.
A lány egy aprót bólintott, majd kisöpörte fekete haját a szeméből. Vágtába ugratta a lovát.

-Megvan az összes? - könyökölt a lány a nyeregszarvra.
-Nincs. - ráncolta a szemöldökét Max.
Dory valójában nagyon aggódott. Mivan ha nem találják meg? Azzal pénzt is veszítenek. És ezt most nem tehetik meg. Főleg, hogy lassan viszik őket a vásárba.
-Akkor most mit csináljunk? - vakarta meg a lány a tarkóját.
-Várunk reggelig. Ha addigra nem ér vissza a csordába megkeressük. - mondta.
Egy darabig néma csend telepedett ràjuk. Mindhárman ugyanarra gondoltak. Ha esetleg egy olyan marha veszett el amelyik jó húsban van akkor rengeteg pénzt veszítenek. Ha kevesebb pénzt kapnak értük akkor néhány ló eladására is kényszerülhetnek. Doryt kirázta a hideg. May mindig is utálta Csillagot. Mivan ha sikerül meggyőznie az apját, hogy őt adják el? Végig simított lova nyakán.
-Viszont azzal tudnátok segíteni ha szeretnétek egy kis fát. - dunnyogta az öreg.
Max egy aprót bólintott, majd fellendült lovára. Sarkantyúját hozzá érintette a ló oldalához mire az vágtába lendült. Csillag sem tétlenkedett utána indult. A két ló fej - fejt futott egészen a hegy széléig. Visszafogták őket lépésbe és óvatosan leereszkedtek a lejtőn. Makacs néha megcsúszott egy - két kő miatt de szerencsére nem vesztette el egyensúlyát. Abból nagy baj lett volna de szerencsére mindkét lónak nagy tapasztalata volt ebben. Ismerték az egész környéket és bárhonnan haza találtak volna akár sötétben is. Ezért is szerették őket.
                         ***
Max néhány erős mozdulattal a nyereghez erősítette a zsákot. Ebbe szedték a fákat amire szükségük volt ahhoz, hogy éjjel a vadállatok ne támadják meg őket. Így is elég nagy veszélyt vállaltak azzal, hogy a sivatagban maradtak. Ha arra kerül a sor nehezen tudnak egy pumával szembe szállni pláne fegyver nélkül.
-Minden megvan? - fordult meg a lány.
-Majdnem. - nyomta a kezébe a szárakat.
A lány egy kérdő pillantást lövellt felé. Nagy ritkaságnak számított ha nyergelésen kívül a lány fogta meg a lovát.
-Ülj fel és vidd bele őket a tóba. Had igyanak! - mondta.
-És te hová is mész? - vonta fel fekete szemöldökét.
-Körbe nézek. - rántotta meg a vállát.
Mielőtt a lány bármit is mondhatott volna a fiú eltűnt a sötétben. Remek. Egyedül maradt. Vagyis nem teljesen. Makacs és Csillag vele volt. A jó hír azt volt, hogy a pumák biztosan nem fognak a vízbe menni zsákmányért. Ennek a lány igazán örült. Hiszen nem szeretett volna egy állat számára vacsora lenni. Nem tudta mennyi ideje ült a lován de hirtelen hangokat hallott. Mintha egy ménes indult volna le a hegyről. A két ló is izgatott lett. Orrlyukaik tágra nyíltak ahogy fejüket magasba emelve szagolgatak. Ők is tudták, hogy lovak érkeznek. Dory végig simogatott lova nyakán. Nem értette, hogy miért jönnek a musztángok ha tudják, hogy ember is van a közelben. Az lehetetlen, hogy egy ló sem érezte meg háziasított társaikat. Mert a vadlovak a szaglásukra is tudtak támaszkodni.  Mikor már csak egy karnyújtásnyira voltak tőle a lovak észrevett egy feketét a ménes végén. A többi lovat terelte. Fantom. Ebben biztos volt. Hiszen egy ilyen elegáns teremtmény nem is lehetne más. Farkát az égbe emelte és nagyokat fújtatott. A kancák előtte egyre mélyebbre gázoltak a vízben. Ilyenkor tudtak csak lehűlni. Hiszen napközben az emberek vadásztak rájuk. A fekete csődör ezt jól tudta. Ő és az utódai sem lehetnek biztonságban. Soha. Ugyan ez várt azokra a kancákra is akik valamikor, majd vemhesek lesznek a rejtélyes csődörtől. Mégis maga Fantom érte a legtöbbet. Hiszen érte bármit és bármennyit megadtak volna. A betörése lenne a legnagyobb dícsőség egy cowboy életében. Azonban ahogy Doroti elnézte a lovat rájött, hogy őt soha senki nem tudná megtörni. Szabad szelleme örökké élni fog. Mert vadlónak született. Fantom is egyre közelebb merészkedett. Közvetlenül Csillag mellett állt meg. Néhány pillanatig csak a távolba meredt. Ahogy ráébredt, hogy nincs körülötte veszély inni kezdett. Lassan és megfontoltan. Közben a füleit hegyezte. Pillanatokon belül az egész ménes ideges lett. A lovak nagyokat szimatoltak a levegőbe. Fantom is feszült lett. Néhány másodperc alatt az egész ménes eltűnt. Dory tátott szájjal meredt utánuk. Néhány perce még Fantomot tudta maga mellett. Elképesztő látvány volt számára. Sosem látott még ilyen jól kidolgozott lovat. Ha bárkinek is elmondaná nem hinnének neki. Úgy döntött újra nem szól senkinek erről. Vagy mégis? Aztán eszébe jutott Jake. Mindenképp beszélnie kell vele Fantomról..majd ha már Max elaludt.
-Minden rendben? Patadobogást hallottam. - lihegett Max.
A lány kérdő pillantásokat lövellt felé. Aggódott talán érte? De miért? Ha Csillaggal és Makaccsal hagyta tudhatta volna, hogy nem eshet bántódása.
-Minden oké. - sóhajtott.
Biztosan az apja kérte meg, hogy felügyelje minden lépését. És ezt nem szerette.
-Induljunk. Nem akarom sokáig egyedül hagyni az öreget. - lendült fel a nyeregbe.
                           ***
Max már javában húzta a lóbőrt amikor Dory Jake mellé ült a tűzhöz. Egy ideig nézte ahogy a fa ég. Nem akarta megtörni a csendet. Nem tudta, hogy kezdjen neki.
-Ha jól sejtem valamit mondani akarsz. - vakarta meg az állát az öreg.
A lány egy aprót bólintott. Fekete haja szoros cofban volt összefogva a fején. Egy darabig azzal játszott, majd megunta. Nem igazán tudta, hogy álljon neki ennek a beszélgetésnek.
-Ma különös dolog történt velem. Mikor a lovakat itattam Fantom és a ménese közénk ereszkedett. A csődör egy karnyújtásnyira állt tőlem. - suttogta.
Félve pillantgatot az alvó fiú felé. Nem akarta, hogy ő is hallja mert minden bizonnyal elárulná az apjának. És akkor nem csak a lovaglástól fosztják meg hanem a lovától is. Ezt pedig semmiképpen nem engedhette. Csillag volt a mindene.
-Ugye tudod, hogy ez nagy ajándék? Nem mindenkit enged magához az a ló. Sőt..eddig még senkit sem. Vedd ezt megtiszteltetésnek és soha ne játszd el a bizalmát. - dobott a tűzre fát.
A lány határozottan bólintott. Ha őt érte ez a különleges "ajándék" akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy megtartsa a ló bizalmát. És ha kell tudjon neki segíteni. Mert erre felé különösen ritka dolognak számított ha egy musztáng magától az ember közelébe megy. Mert tartottak a cowboyoktól. Minden nap üldözték őket. Ennek tudatában Dorynak összeszorult a torka. Utálta ha bántanak egy állatot. Főleg ha a lovakat. Hiszen a lovak rengeteg mindent tettek már az emberekért és ezt kapták hálából, hogy egy arénában rengeteg ember szeme előtt ugráljanak lovassal a hátán. Aztán ha egy ember meghal a lovat is megölik. Mert vadállatnak tartják. Igen. Valóban az is. A vadonban kell élniük társaikkal. Nekik ez a természetes dolog. Az ember sokszor hiszi azt, hogy minden az övé. Pedig valójában semmi sem az. Mert a természeté minden. Amit adott el is veheti. Néha a lány azt kívánta, hogy inkább ne legyen semmilyük azoknak akik ezt teszik az állatokkal....