Nevada.. egy kis sivatag.. vad musztángok élnek itt..és persze néhány farmer.. A Félhold Farm az egyik leghatásosabb hely volt.. Csupán három ember lakta és jónéhány állat. Többek között betört musztángok.. A helyiek titokzatosnak tartják ezt a helyet.. Semmi titokzatos nem volt benne.. Csupán régen a Farm helyén egy temető állt. Doroti és az apja nem hitt ezekben a mesékben. És a nagynénje sem. Wyatt egy magas barna hajú férfi volt.. Cowboy.. Amit csak tudott egyedül végzett el. Nem szeretett segítséget hívni bár olykor muszáj volt ezt megtennie. A húga May is vele lakott. Ő már nem volt olyan magas mint bátyja. Világos barna haja és élénk kék szeme volt. Aztán Doroti... Senki sem hívta teljes nevén ugyanis nem szerette.. Akárcsak apját őt is vonzották a lovak.. Értette a nyelvüket.. Legalábbis Jake az öreg farmer szerint. Aki nem mellesleg a szomszédos földön lakott.
                         ***
Dory az éjjel patadobogásra kelt. Talán megszöktek a lovak? Nem hitte.. Kíváncsi volt. Lomhán felkelt az ágyából. Kivánszorgott a szobájából vigyázva nehogy felkeltse apját és nagynénjét. Halk léptekkel közelítette meg a bejárati ajtót. Azonban figyelmetlen volt. Az öreg padló nagyot nyekkent. Nem is kellett sokat várnia apja meg is jelent.
-Hová - hová kisasszony? - pislogott álmosan. 
-Csak szívni akartam egy kis friss levegőt! - emelte fel kezeit védekezés képpen.
-Igen persze.. Indulás vissza a szobádba! - döntötte egy kissé oldalra a fejét.
Dory nem tudott hazudni az apjának. Remélte ha elmondja mit hallott utána járhat.
-Patadobogást hallottam. - mutatott esetlenül a háta mögé.
-Jólvan vettem a célzást. Kapsz két percet! - bólintott.
Dory elmosolyodott. Pontosan ezért szerette az apját. Tudta, hogy addig úgy sem nyugszik míg utána nem jár. Lassan nyitotta ki az ajtót.. Nem akarta még nagynénjét is felébreszteni. A tornácon belebújt a papucsába aztán futott egészen az istállóig. Kicsit nehezen nyitotta ki az öreg tölgy ajtaját de megoldotta. Nem akarta felkapcsolni a villanyt nehogy felkeltse a bent szúnyókáló állatokat.
-Szia kislány! - lépett egy szürke kanca boxához.
Ő volt Csillag Dory lova. Szinte egész gyerekkorában vele volt. Ezen a farmon született. A lány anyja segítette világra. Hogy mennyire hiányzott neki! Nem szeretett beszélni róla. Ebben hasonlított apjára. Egyedül a szürke kancának mondta el. Szoros kapcsolat alakult ki köztük az évek során. Néhány helyi azzal viccelődött, hogy egymás gondolatait is képesek kiolvasni a másik fejéből. Dory néha úgy érezte, hogy igaz. Nem beszélt erről senkinek.. Megtartotta magának. Csillag megböködte az orrával.
-Sajnálom drágám most nem hoztam neked semmit. - simogatta meg a ló fejét.
Ha Jack ezt hallotta volna! Az öreg cowboy szerint a lovat nem kell ajnározni. Persze a kellő törődést és tiszteletet megadja a lónak. Mint mindenki más a közelben. Legalábbis a lány azt hitte.
-Mit szólsz? Kihasználjuk a nyár utolsó napjait? - mosolyodott el.
A szürke kanca aprókat bólintott a fejével..
-Ajaj Csillag..úgy látom elszaladt az idő. Mennem kell. - puszilta meg lova orrát. A hajnali ködben végig futva elgondolkodott. Elkébzelte ahogy a közeli ménes musztángjaival együtt száguld. 
                         ***
- Ébresztő Dory! - böködte meg May az oldalát.
A lány fáradtan hümmögött egyet jelezve, hogy ébren van.
-Így jár aki az éjjel kilóg az istállóba. - nevetett fel a nő.
-Nagyon vicces vagy! - morogta a párnájába..
-Hogy mondod? - köszörülte meg a torkát.
Dorynak nem volt megengedve, hogy vissza beszéljen. Még diák társainak is meg kellett adnia a kellő tiszteletet. Ám olykor kicsúszott egy - két dolog a száján ami nem kellett volna. Most is így történt.
-Na kifelé az ágyból! Szedd össze a tojást! - mutatott az ajtó felé, majd kiment.
Dory fáradtan felsóhajtott. Nem tudta mire vélni az esti patadobogást. Nem is volt most ideje ezen gondolkodni. Minél előbb készen akart lenni, hogy többet lehessen a lovával. Egy gyors mozdulattal kiugrott az ágyból amit be is vetett. Felrángatta magára ócska lovagló nadrágját. A szürke nadrág mostmár barna volt a sok kosztol ami ráragadt. A szekrényéhez lépve kihúzta az első pólót ami a keze ügyébe akadt. Ez éppenséggel egy fekete kopott ruha darab volt. Egy gyors mozdulattal felkapta magára aztán indult is elvégezni a feladatát. A konyhában magàhoz vett egy kisebb kosarat ezzel indulva útjára. A tornácon hatalmas rumli fogadta.
-Hát ez meg mi?! - emelt fel egy régi kantár szerű valamit.
Ezt azonban már nem lehetett kantárnak nevezni. Dory egy fejrázás kíséretében vissza tette a földre.
-Ha végeztél a tojás összeszedésével folytathatod a tornác takarításával.. - lépett mellé May.
A lány hangosan felnyögött. Sem ereje sem kedve nem volt. Egy fáradt pillantást lövelt a sivatag felé.. Már szívesebben vágtatna odakint lovával mint sem, hogy házi munkát végeztessenek vele. Ez mindig is így volt. Valaki kupit csinált hirtelen dolga akadt és a lánynak kellett helyette megcsinálni. Ezt sosem szerette ám nem tette szóvá. Még. Félt, hogy egyszer indulatában valakinek a képébe vágja. Nagyon remélte, hogy az nem a család tagjai lesznek.
-Na gyerünk kislány! Még sok a dolgod. És ha lovagolni is szeretnél ideje nekiállnod! - kacsintott rá a fiatal nő.
                           ***
Dory fáradtan nyergelte fel a lovát. Mire mindennel végzett délután lett. Persze, hogy a nyakába akasztottak még egy csomó munkát. Meg kellett javítania a tyúk ólat és lova karámjának kerítését. Senki sem tudta, hogy tört össze. A lánynak volt néhány elkébzelése ám nem tette szóvá. Jobb ha kideríti. Talán lenne összefüggés a tegnap este hallott zajok és a karám közt? Nem tudta. De ki akarta deríteni.
-Jólvan Csillag. Menjünk! - lendült fel a nyeregbe.
Finoman megbökte sarkával az oldalát mire a kanca vidáman kiügetett a karámból. Wyatt a tornácról nézte a lányát. Féltette. De ezt nem akarta elmondani neki. A szürke kanca vidáman bólogatva ügetett. Lábaival felverte a port. Ami persze beleszállt az orrába így nagyokat prüszkölve haladt tovább.
-Tudom.. Hamarosan a titokzatos Fantom területén leszünk. Kettőnk közt szólva szerintem nem is létezik. - motyogta a kis musztángnak.
Csillag rágni kezdte a zablát. Ő így adta lovasa tudtára adni, hogy szeretne már vágtázni.
-Jólvan kislány. - pöckölte meg a sarkával.
A kis szürke kanca kilőtt. Fokozatosan gyorsult közben nagyokat rugdalva az égbe. Dory erősen szorított a combjával. Nem lett volna túl szerencsés ha most leesik. Azonban vissza fogni sem akarta lovát. Régen engedte már így futni.
-Okosan! - dorgálta meg.
A musztáng leengedte a fejét és abba hagyta a bakolást. Dory megsimogatta a csatakos nyakát és visszafogta lépésbe. Elérték a kis tavacskát. Körülötte hatalmas hegyek voltak ahol titokzatos ösvények futnak végig. Legalábbis ezt állították a cowboyok. Dory nem tudta, hogy igaz - e. Mindenesetre az öreg Jakenak elhitte. Beengedte lovát a térdig érő vízben aki ezt örömmel fogadta. Nagyokat kortyolva fogyasztott belőle. A kanca beleakart feküdni de a lány kivételesen nem engedte. Úgy érezte, hogy valaki figyeli. Inkább kivezette lovát az iszapos vízből, hogy bármikor készen állhassanak a menekülésre.
-Te is érzed? - dölt előre a nyeregben.
Megvakarta a ló füle tövét. Imádta ha ezt csinálják vele. Mondhatni ez volt a gyenge pontja. Óvatosan felült. Körbe kémlelte a helyet hátha lát valamilyen ellenséget. A pumák előfordultak erre felé ezért Dorynak körül tekintőnek kellett lennie.
-Na indulás! - rúgta meg a lovat.
A szürke boldogan kezdett el ügetni. Ám a lány most nem hagyta. Ha valaki esetleg üldözőbe veszi őket a lónak kell energia, hogy elmeneküljenek. Csillag bár vonakodva de engedelmeskedett. Fejét lógatva nagyokat szagolt a homokba.
Talán hemperegni akar. Gondolta. Most ezt nem engedhették meg maguknak. Tovább kellett menniük. Ez volt az egyetlen esélyük ha netán tényleg követi őket valaki.
 

                         ***
A lány csapzóttan állt az apja előtt. Vett egy nagy levegőt és belekezdett a mesélésbe:
-Kimentünk Csillaggal a tóhoz. De szerintem valaki más is volt ott rajtunk kívül. - vakarta meg az állát.
-Miből gondolod? - vonta fel a szemöldökét.
-Olyan érzésem volt mintha figyelnének. - mondta esetlenül .
-Talán csak egy vadló figyelt titeket. Ha Csillag nem viselkedett furcsán aggodalomra semmi ok. Most pedig megyek és Jakeval feltereljük a marhákat. - rántott egyet a kalapján.
Nem hitt neki. Talán ez után még jobban gyerekként kezeli. Remélte, hogy nem. 
-Várj csak! - kapta el az apja kezét.
Felvont szemöldökkel várta a választ.
-Nem mehetnék veletek? - kérdezte.
-És milyen lóval? Tudtommal a tiéd ma már mozgott! - sóhajtott.
-Öhmm.. Ott van a pónink! Ő kiváló terelő ló volt! - mutogatott.
-Jólvan nem bánom. - legyintett.
Ketten indultak meg az istálló felé. Wyatt az öregedő pej lovához Amuletthez lépett. Míg Dory a kis sárga pónihoz Bogyóhoz. Amulett homlokán egy fehér csillag díszelgett a bal hátsó lábán pedig egy fehér kesely. A póni sokkal "mintásabb" volt. Sárga színű, egy fehér orrcsík díszelgett fején, mind a  négy lábán fehér kesely. Mindketten kivezették a lovaikat. Alaposan lecsutakolták őket aztán felszerelték.
-Jake bácsi hol csatlakozik hozzánk? - lendült fel a nyeregbe Dory.
-Ő már a hegy lábánál van a tehenekkel. - húzta szemébe a western kalapját.
A lány nem szerette a kalapokat. Sem a kobakot. Szerencséjére ezen a környéken nem követelték egyiket sem. A lány középhosszú fekete haja kivételesen szoros lófarokba volt kötve a feje tetején. Nem akarta, hogy zavarja terelés közben.
-Indulhatunk? - fordult hátra Wyatt.
-Persze! - mosolyodott el Dory.
Csizmájával megbökte a póni oldalát. Szorosan Amulett mellett haladt.
-Úgy hallottam, hogy a vadlovak lejjebb költöztek. - fogta meg a nyeregkápát a lány.
-Gondolod? - nézett féloldalasan rá.
-Nem hinném. - vonta meg a vállát.
Egy ügyes mozdulattal Dory a lasszót jobban feltekerte a nyeregkápára. Így sokkal könnyebb volt számára. Nem akadályozta a lovaglásban. Bogyó nyújtott léptekkel haladt a nála sokkal nagyobb Amulett mellett. Nagyokat prüszköltek. Dory számára óráknak tűnt mire felértek a hegy lábához.
-Jó napot Jake bácsi! - intett messziről a lány.
Az öreg egy morgással válaszolt. Valószínűleg bal lábbal kelt fel. A lány remélte, hogy nem lesz egész délután morcos mert akkor biztosan nem tudná elviselni. Egy sóhaj kíséretében ügetésre buzdította a pónit. Jake szerint Bogyó nem való egy ilyen munkára. Már hogyne lenne! Sokszor jobban dolgozott mint a legtöbb ló a Félhold Farmon. Dory szeretett rajta lovagolni. A kis póni az egyik első lovuk volt. Ezért is szerette az állatot. Sajnálta, hogy lassan nyugdíjazni kell ám tudta, hogy ez a ló érdekében van.
-Csak, hogy megjötettek! - morogta az öreg.
-Sajnálom de közben a kisasszony is úgy döntött, hogy velem tart! - igazította meg a kalapját Wyatt.
-És hol hagytad a te musztángod? - szegezte rá a tekintetét.
-Csillag ma már dolgozott. - biccentett egy aprót.
-Induljunk. Sötétedés előtt végeznünk kell! - ugratta vágtába Wyatt a lovát.
                             ***
A három ló háromszög alakban terelte a teheneket. Bogyó előtt egy borjú ügyetlenül lépett. A kancának ez nem tetszett. Harapdálva hajtotta maga előtt.
-Ügyes vagy! Tereld tovább! - simogatta meg a lány a póni nyakát.
-Dory tudhatnád, hogy a lovat munka közben nem ajnározzuk! - mondta szigorúan..
-Igenis Jake bácsi! - tisztelgett.
Egy határozott rúgással vágtába ugratta a kis sárga pónit. A lovak kissé nehezen kapaszkodtak fel a hegyoldalon. Dory tudta, hogy Csillagnak ez nem okozott volna gondot. Bár Bogyó is ügyesen kapaszkodott fel azért a szürke musztáng egy fokkal jobb volt.
-Hogy bírja a póni? - lovagolt mellé Wyatt.
-Egész jól. - simított végig a póni selymes szőrén.
Jake a fejét rázva lovagolt előre. Egy tehén úgy gondolta, hogy már pedig nem megy vissza fel. Persze az öreg és lova nem hagyták ezt szó nélkül. A ló egy májsárga ló volt. A nevét sosem árulta el az öreg és nem is kérdezték tőle. Megtanulták ha valamit nem mond el azt ne igen kérdezzék. Kiszámíthatatlan volt. Volt, hogy kedves és megértő vagy éppen az ellenkezője. Ez az időjárástól is függött. Na meg, hogy az öregnek milyen napja van.
-Dory mi előre lovagolunk. Vigyázz itt háttul! - vette kezébe Wyatt a lasszót.
A lány nem válaszolt csak egy apró bólintással jelezte, hogy hallotta. Valójában izgult. Még sosem hagyták egyedül háttul. Nem aggódott a lova teljesítménye miatt. Hiszen Bogyó fénykorában nagyszerű terelő ló volt. Mégegyszer végig simított fénylő szőrén aztán teljes figyelmét a feladatának szegezte. A nevadai sivatag egy barátságtalan hely volt annak számára aki nem ismerte. Könnyen eltévedhettek. Pláne a túristák. Azonban Dory nem az volt. A családja mindig is itt élt. Az apja örökölte a Farmot. És ha, majd felnő ő lesz a következő tulajdonosa. Legalábbis remélte. Végülis ki más kapná? May aki félt a lovaktól? Csak nem.. Dory reménykedett, hogy ő fogja örökölni. Szeretett dolgozni. Persze főleg a lovak körül. A házi munka már nem volt a kedvence. De amit muszáj azt muszáj. Az apja elvárta tőle és ő nem akarta, hogy csalódjon benne.
                          ***
A nap már lemenő félben járt mikor az utolsó tehenet is felterelték. Dory Bogyó mellett álldogált közel a hegy széléhez. Innen tökéletes kilátás volt a környező vidékre. Ameddig a szem ellátott mindenhol homok volt. De ez csak megtévesztés. Valójában ez csak a látszat. A nevadai sivatag sok tavat rejtett. Kicsit nehéz őket megtalálni de aki nyitott szemmel járt annak sikerült. Dory vissza emlékezett az első kilovaglására Csillaggal. Akkor nem alakult minden túl fényesen. Talán azóta lett sokkal szorosabb a barátságuk. A fiatal lány észre sem vette, hogy az öreg Jake mellé lépett.
-A sivatag sok titkot rejt. - hunyorgott a lemenő napra nézve.
-Igen. - bólintott.
-Fantom és ménese a közelben lehet. - motyogta.
-Fantom? A kísértet ló? - horkantott fel a lány.
Magán érezte az apja rosszaló tekintetét.
-Bocsánat. - mormogta.
-Fiatalok! - legyintett lemondóan.
-Jake bácsi.. Maga honnan tudja, hogy Fantom él? - nézett fáradtan pislogva az öregre.
Jake arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Dory nem tudta mikor látta utoljára így mosolyogni.
-Magam láttam. - bökött egyet a mellkasára.
-Mikor? - pillantott fel az égre.
-Nem is olyan régen. Gyönyörű fekete mén. Fiatal még. Nagyjából 3 - 4 éves. Erős. Mint egy igazi festmény. - írta körbe a lovat.
Nem lehet jobb mint az én Csillagom! - gondolta
Tévedett. A kísértet ló sokkal magasabb volt mint a szürke kanca. Mindketten kecses állatok voltak de a csődörben volt valami megmagyarázhatatlan. Misztikus. Legalábbis az öreg Jake szerint. Dory akarva akaratlanul elhitte neki. Sosem hazudott még neki ezután sem fog. Remélte.
-Indulnunk kell! - lépett melléjük Wyatt.
A lány gyorsan nyeregbe lendült. Elindultak hát vissza a Félhold Farmra. A póni óvatosan lépdelt a másik két ló mögött.
                         ***
Másnap a lány későn ébredt fel. Izmai merevek voltak. Elfáradt. Bár sosem rettent vissza a fizikai munkától. Nem értette, hogy az apja miért hagyta szunyókálni mikor a farmon ezer tenni való akadt. Felült az ágyában és nagyokat nyújtózott. A szekrényéből elő kapott egy kikopott farmert, majd egy fehér rövid ujjút. A konyhában gyorsan megevett egy almát egy másikat pedig zsebre tett. Csillag kedvence az alma volt, így hát nem volt kérdés, hogy a lány a musztáng kedvében akart járni. Jó kedvűen sétált végig az udvaron. May kivételesen elvégezte helyette a reggeli tennivalókat így hát ráért. Meg sem állt lova karámjáig. Felmászott a fa léceken és kezét kinyújtva egy nagyot fütyült. A kanca a magasba emelte a farkát és vágtázva indult kis gazdája felé.
-Szerbusz kislány! - nyújtotta át neki az almát.
-Tudhatnád, hogy Jake nem szereti ha kényezteted a lovadat! - hallott egy hangot a háta mögül.
Egy gyors mozdulattal leugrott a kerítésről. Lova nem foglalkozott vele. Csendben majszolta az ételt.
-Max.. megijesztettél! - tette a szívére a kezét.
Max Forest egy közeli farmon lakott családjával. Wyatt egyetlen embere. Csupán a Forest családtól na meg persze Jaketól volt hajlandó segítséget elfogadni. A srác folyamatosan piszkálta Doryt. Persze csak baráti szinten. A lányhoz képest magas volt. Sötét barna már - már fekete szemei voltak amelyekkel kérdőn fürkészték a lányt.
-Az apád megkért, hogy lovagoljunk el a tóhoz. Egy sérült lovat láttak arra felé! - dőlt neki féloldalasan a karámnak.
-Jólvan! - bólintott.
Csillag fejére felhúzta a kötőféket. Dory szerette ha inkább bőrt használnak. Sokáig kitartott így nem kellett minden hónapban ujjat venniük. És Nevadában nem is volt olyan drága. A vezetőszár karabinerét becsatolta. Kikötötte a lovat. A nyergesbe menet megállt, hogy megsimogassa Bogyót a kis pónit aki előző nap kitűnő munkát végzett. Megpaskolta a nyakát, majd folytatta az útját. A zsebébe csúsztatott egy vakarót a kezeiben pedig elosztotta a felszerelést. Szapora léptekkel tért vissza lovához. Gyors mozdulatokkal lepucolta lovát aztán felszerelte.
-Mehetünk? - jött ki Max az istállóból Makacs hátán ülve.
Makacs Max lova volt. Tökéletesen ráillett a deres lóra a neve. Maxen kívül másnak nem engedelmeskedett. A fiú nagyjából 3 évvel azelőtt vette, hogy megismerte a Slocum családot.
-Persze! - lendült fel a nyeregbe a lány.
Mintha Csillag csak erre várt volna úgy lőtt ki akár a rakéta. Dory a fejét rázva próbálta visszafogni lovát. A musztáng mindent megpróbált, hogy vágtázni tudjon de miután rájött, hogy ez nem fog menni neki abbahagyta. Max mosolyogva nézte a lányt. Szinte kishúgaként tekintett rá bár ezt sosem mondta el neki. Nem is állt szándékában. Kis idő múlva Csillag megtorpant. Farkát felemelve aggódóan kémlelte a tájat. Füle folyamatosan járkált.
-Mi a baj kislány? - forgott körbe a nyeregben.
-Talán csak megijedt egy bogártól! - horkant fel Max.
A musztáng hirtelen kilőtt. Dory még idejében kapta el a nyeregszarvat. Csillag őrülten vágtázni kezdett a tó felé. Talán bajban van valaki? Azt a lovak mindig megérzik. Dory nem tudta. Ugyan bevallani nem merte egy kicsit parázott. Azelőtt a lova sosem csinált ilyet.
-Próbáld meg állítani! - hallotta Max távoli hangját.
Persze ezt könnyű volt mondani. A lány küzdött a lóval de nem sok esélye volt egy ilyen erős állattal szemben.
-Jólvan kislány. Szépen állj meg! Hóóó! - kezdett el beszélni a lóval.
Nem sokra ment vele. Tudta, hogy Csillag érti mit mond de nem hallgatott rá. Egyre gyorsabban futott a lány pedig kezdte feladni. Előre dölt kissé a nyeregben, combjaival szorított. Nem eshet le. A lova érdekében tartania kell magát. Ha Csillag elszabadul lehet, hogy kárt tesz magában és ezt végképp nem akarta. Titkon imádkozott, hogy egyszer csak elfárad. De ismerte a lovát. Csillag nem olyan volt. A végsőkig küzdött. A tó vészesen közeledett. A kanca pedig még mindig nem lassított. Dory lehunyta a szemeit. Bele fognak esni a vízbe! Csillag hirtelen lefékezett ám nem időben. Mindketten belecsúsztak a tóba. A kanca gyorsan talpra ugrott és kiügetett az iszap tengerből. A fekete hajú lány zihálva próbált felállni. Csizmája bele ragadt az iszapba és mindene csurom víz volt.
-Ha Jake ezt látta volna! - meresztgette a szemeit Max.
-Akkor mi lenne? - pattant fel.
Igen ám. Alig, hogy vissza nyerte egyensúlyát vissza is eset a vízbe. Karba tett kézzel ücsörgött ott.
-Mi lesz? Nem szállsz ki? - nevetett a fiú.
-Nekem jó ez itt! - forgatta a szemeit.
Néhány percnél tovább azonban nem maradhatott. Eszébe jutott a vad musztáng akit az apja mondott. Egy határozott mozdulattal kiugrott a vízből és lovához lépett. Alaposan körbe járta, hogy nem esett - e baja. Szerencséjére mindketten megúszták egy kis fürdőssel. Nagy nehezen visszaült a nyeregbe.
-Most merre? - vette fel a szármértéket.
-Nézzünk körbe! - indította el a lovát.
Dory a másik irányba indult el. Így gyorsabban megtalálhatják az állatot. Mindketten remélték, hogy nem esett semmi baja. Ha pedig igen..akkor haza kell vinniük, hogy a farmon biztonságba helyezzék. Mert ha itt hagyják sérülten könnyen egy puma áldozatává válhat. És ezt nem akarták. Csillag hirtelen felkapta a fejét. Orrlyukai tágra nyíltak és egy nagyot nyerített.. de választ nem kapott.. A lány megint azt érezte, hogy figyelik. Max már eltűnt a látó teréből tehát csak magára számíthat. És a lovára. Jack mindig azt mondogatta, ha a ló nem ideges neki sincs arra oka. Viszont ha a ló is az akkor már van ok az aggodalomra. Valaki figyelte őket. Ebben biztos volt..