Úgy háromnegyed óra múlva jön az orvos.
Mióta betolták a nőt már megittam 2 kávét.
De az ismeretlen férfi nem mozdult el onnan.
-A nőnek stabil az állapota illetve magánál van , nyugodtan értesítheti a hozzátartozókat.szakít ki gondolatmenetemből Dr.Witholson.
-Csak a fiút tudom értesíteni doktor úr , amikor megkérdeztem tőle , hogy kit értesíthetek csak megrázta a fejét.
-Igen , nos ez a másik , a hölgy jelezte , hogy ne próbáljunk beszélni a fiúval mert mutizmisban szenved.
-Sajnálom ezt nem értem.néztem kérdően a férfire.
-Tudja nem beszél senkivel , de ha mégis akkor is csak olyanokkal akikkel a legszorosabb kapcsolatot tartja.
-Értem , szóval ne várjak tőle választ?kérdeztem.
-Ne tegye , nos jó éjszakázást fiam , ja és néha be kéne mennie a nőhöz , felírni a pulzusát , testhőmérsékletét , vérnyomást  , na meg kérdezze meg tőle  hogyan érzi magát pár óránként.
-De hisz ez nem Dorothy munkája?az egyetlen szaknővér a részlegen akinek ez a munkája.
-Elutazott a szüleihez Kaliforniába.
-Na és a többiek?
-Kérlek ne csináld már , csak ezt a beteget osztottuk rád.
-Renben.sóhajtottam majd kortyoltam bele a kávémba.
-Kitartás.ütögette meg a hátamat majd elment.
Erre én letettem a kék bögrémet majd felálltam.
Lassan sétáltam az egyetlen személy felé aki a hosszú váróban foglalat helyet nem messze tőlem.

Leültem a fiú mellé mire az kissé feszülté vált , de darabosan forgatta újjai közöt a kabátjának madzagját ,  egy pillanatra sem rámnézve.
-Az édesanyja jól van , az állapota stabil de sajnos még nem mehet be hozzá.
Mereven bólintott egy aprót.
-Nem inna velem egy kávét? Meghívom.néztem rá.
Erre csak hevesen megrázta a fejét.
-Rendben.álltam fel mellőle majd az autómatához ballagtam és megvettem a kávémat , amit hamarosan bele is töltöttem a bögrémbe.

Nem sokkal késöbb azt veszem észre , hogy fiatal férfi elment.
Ki tudja , lehet megunta a várakozást , vagy hazament pár cuccért.
Ekkor veszem észre , hogy nem csak a váróban , hanem a biztonsági kamerákon is változott a kép.
Pontosabban ami a bejáratot veszi.

Az ajtó mellett pár méterre észreveszem a fiút.Nem tudom eldönteni , hogy fiú vagy férfi.
Bizonyára már elműlt tizennyolc, viszont még mindíg olyan törékenynek néz ki , olyan nyegle , olyan fiatal az arca  , mégis komoly.

Látom , ahogyan finoan elnyomja a cigarettáját . Majd ahelyett , hogy viszajönne a váróba a mínúsz 20 fokból , inkább elővesz még egy szálat majd meggyújta .
Elteszi az öngyújtót és a cigarettás dobozt.
Majd mélyet szív a cigarettába.Nem dohányzom , szóval nem tudom mennyit lehet letüdőzni , de ez úgy érzem sok volt.
Ezután elveszi az ajkaitól a szálat majd remegve fújja ki a füstöt és lecsúszik a fal mentén.Sápadt kezeivel fekete halyába túr majd , felemeli a fejét és elszívja a maradék cigiét.
Azt is elnyomja majd ismét előveszi a kis üvegcsét és megint bevesz pár tablettát.

Valószínüleg az anyja miatt van.De ha megkérdezném nem válsszolna , szóval csak találgatni tudtam.De elég biztos , hogy ez az oka.
Ennyire közel áll az anyjához?
Reggelig nem mehetne be?

Majd lépések hangját hallottam és a férfi visszaült abba a székbe amiben az este nagy részrét töltötte.
Ezután köhögni kezdett, minden bizonnyal a cigaretta miatt , folytatta azt amit eddig.
Várt.

Odasétáltam hozzá , majd megálltam elötte.
Nem nézett fel.
-Nem szabadna de úgy gondolom , hogy be kéne mennie az anyjához.
Erre a kijelentés meglepetten felnézett rám , majd várt.
-93-as szoba a negyedik jobbra.
Egy bólintást kaptam válaszul.
Majd lassan fellált a kabátját szorongatva és odasétált az ajtóhoz.
Remegő kezét a kilincsre tette majd benyitott és be is csukta maga mögött az ajtót.

Ezután leültem és folytattam , a folyamatos tevékenységem és ittam a kávémat.Közben olvastam a tegnapi újságomat.
-Szia , hogy vagy?kérdezte a takarítónő.
-Szia Jude , jól vagyok , álmos vagyok mint mindíg és te?
-Én is jól vagyok , de képzeld a macskám beteg lett.törölgette a pultot.
-Sam beteg?
-Igen , hopnap  viszem állatorvoshoz ,na de most megyek , a várót a reggeles csinálja.
-Renben , jobbulásst Sam-nek.
Kedves lány , nagyon fiatal , egy kis lakásban él a cicájával, nappal pénztáros , de muszáj másodállásban dolgoznia mert az apja rákos és fizetni kell a korházi költségeket.

Az ajtó lassan kinyílik majd a fiú lép ki rajta , piros szemekkel és egynesen a váró kijáratához megy , majd látom a kamerákon ahogy éppen leguggol és előveszi a mobilját , néha megtörli a szemét , majd kis idő múlva a füléhez tartja a telefont.
Alig nyitja ki a száját úgy beszél ,valahogy úgy tűnik, hogy  meg sem szólal.
Mintha megremegne egy kicsit majd hirtelen kapja el fülétől a telefont és teszi le.Ismét előveszi a cigisdobozt és öngyújtót majd meg gyújtja a cigit.
Miután elszívta visszajön a váróba majd leül.

Hajnali 4 van.Semmi sem változott.Majd hirtelen nyílik az üvegajtó .Egy nagyon magas sötétbarna hajú fiatal  férfi jön be rajta, majd amint meglátja a várakozó fiút azonnal megszaporázza lépteit.Megragadja a fiú karját és könnyedén kirángatja a szabadba.

Látom a kamerákon ahogy a fiú a fallnál áll a magas barna pedig vele szemben üvöltözik , erőteljesen gesztikulláva.

A fiú olyan kicsinek látszik , magas mégis alacsony a másikkal szemben.
Ez szót sem szól.
Majd hirtelen arcon vágta a barna őt mire a fiú kezét az arcára tapasztja .

Erre én sietve indulok a bejárathoz.
-Sajnálom uram ezt nem teheti.avatkozok bele
-Azt teszek a testvéremmel amit csak akarok!mondja dühösen.
A testvére?Még csak nem is hasonlítanak , bár az arcuk kissé egyezik, de nagyon könnyen letagathatnák egymást.
-Sajnálom uram ha tovább folytatja ezt ,akkor kötelességem hívni a rendőrséget.
Ingerülten ránéz a testvérére mint az kiderült , majd rám.
-Szeretném látni az anyámat.
Erre csak bólintok majd elindulok befelé.

...

A magas férfi kilép a kórteremből majd biccent egyet felém , odamegy a testvéréhez.
-Veled még van megbeszélni valóm, és ne várd a segítségemet.fogja meg a testvére állkapcsát majd elennedi és kimegy.
A fiú pedig teszi azt amit eddig.
Vár.