A fehér márványon ül , lábai fel vannak húzva a mellkasáig melyeket remegő kezeivel fog közre.Feje a térdeire hajtva.
-Jól vagy?térdelek le mellé , majd enyhén megérintem a vállát.
Erre alább marad a remegés és a teste megmerevedik , fejét felemeli majd elfodítja.

Rajöttem , ez volt az első alkalom , hogy megérintettem.

-Kérlek tudnom kell , hogy minden renben van-e , mert ha nem akkor hívnom kell valakit.
Erre egy apró alig látható szaggatott bólintást kapok.
-Nem lehetne , de én úgy látom helyesnek ha most elszívsz egy cigit.
nyújtom át neki a dobozt , mire óvatosan elveszi remegő kezével , egy pillanatra sem néz a szemembe sem pedig a dobozra .
Rutinosan mégis gyengéden nyitja ki a dobozt , majd a szájába vesz egy szálat , közben erősen lélegzik.
Előveszi az öngyújtóját és próbálja meggyújtani bár ezt remegő kezei nem teszik lehetővé.
-Hadd segítsek.mondom halkan , majd veszem ki kezéből az öngyújtót és , meggyújtom vele a cigarattát.
A csomagot a kabát zsbébe csúsztatom.

Még mindíg nem néz rám , csak is az égő csikket.Mintha kissé megnyugodna és alább marad a remegés , de még mindíg ott van.
Még a kifújt füstöt is mélyen belélegzi , mintha csak ki akarná élvezni.
Mind ezt szerényen teszi , nem akarja a boldogság jeleit mmutatni , pedig bizonyos , hogy most jobban érzi magát.
A csikket elnyomja a kőpadlón , majd feltápászkodik , megfogja a pulcsiját és lassan kisétál.

Nem tűnik úgy , hogy szereti a szemkontakktust , sőt egyáltalán az emberi jelenlétet...

Hallom ahogy megcsörren a korházi hívom.
-Gyere a nőhöz....
Erre csak szaladva haladok a kórterem felé.

Mire beérek két orvos áll mellette.
-Gyengül a szíve , nem jósolunk neki túl sokat , ha behívnád a hozzátartozókat....
-Igen máris.
Fordulok meg majd sietek a fiúhoz.
-Be kellene menned édesanyádhoz.mondom neki , mire felnéz rám , alig egy másodperc múlva elkapja a tekintetét és gyorsabb léptekkel elindul a szoba felé.
Én követem őt majd mind a ketten odaérünk.

A hölgy fia érintésére kinyitja a szemét majd halványan , és alig láthatóan elmosolyodik.
-Uraim megkérhetem önöket , hogy ...-kezdi halkan.
-Természetesen asszonyom.jön a válasz az egyik orvostól majd elindulnak kifelé , és utoljára én is kimegyek.
Ahogy becsukom az ajtót még látom , ahogy a fiú térdre rogyik.

-Doktor úr.fordulok az egyik orvoshoz
-Igen .néz vissza
-Mennyi ideje van még a hölgynek , csak mert vannak még hozzátartozók...
-Nem jósolnék neki többet mint fél óra.
-Rendben.hajtom le a fejem majd megyek a pulthoz.
Az orvosok még mindíg az ajtó mellett állnak , ha esetleg történne valami...

Kikeresem a nő mappáját majd minnél gyorsaban felhívom a férfi számát , aki itt járt.
-Igen.hallom a mély hangot .
-A megyei korházból telefonlálok , az ön édesanyja Ann?
-Igen , baj van?hallom a hangot egy kicsit kétségbeesetten.
-Az édeaanyja szíve már nem sokáig bírja , bizonyára szeretne vele beszélni.
-Mennyi időm van?
-Fél óra , esetleg egy kicsit több...
-Bassza meg , a kurva életbe is!majd egy csapódás , mintha valamit nekivágott volna a falnak.
-Tehetek önért valamit uram?kérdezem egy kicsit félve.
-A nagynénem a városban van , de én két órányira onnan , ha esetleg szólna neki....-mondja halkan
-Természetesen , egy telefonszmáot kérnék....
-Igen máris.mondta majd bediktálta a számot.
Felhívtam a hölgyet majd pár percel késöbb kiáltásokat hallok.
Az orvosok már nincsenek a szoba elött , az ajtó nyitva van .

Gyorsan futok amíg el nem érem a szobát , majd egy nővér szól , hogy vezessem ki a fiút amíg tart az újraélesztés.
Balra nézek majd meglátom a fiút a fal mellett anyja kardigánját szorítva.
Poker arca van , bár a szemei tágra nyíltak és remeg.
-Gyere.fogom meg a vállát majd kivezetem , és leültetem az első székre.
Hallani az orovosok kiáltásait és a gépek hangos hangját , a fém csörömpólését.

A fiú befogja a fülét majd elkezd tátodni.De alig látni nem kivehető , hogy mit mond.
Mintha elkezdene hiperventillálni , majd egyre gyorsabban tátog.
A szemét keményen szorítja , de még így is kiszökik pár könnycsepp.
Csak tátog és tátog , és könnyezik , de egy hang sem hagyja el az ajkát.

Majd hirtelen minden zaj elhal , csak egy halk sípolás majd egy orvost látok mellettünk.
Tudom mi következik.
Óvatosan hozzáérek a fiú kezéhez , mire az kinyitja a szmét és meglátja az orvost.Leteszi a kezét majd a földre mered.
-Sajnálom , az édesanyád meghalt.mondja az orvos halkan.

Csak rázta a fejét válaszul majd még mindíg a földre nézve tátogott.
Rmegő kezeit végigfutatta ében haján majd elkezdte a nyakát szorítani az egyik majd a másik kezével felváltva , mintha nem kapna levegőt , tovább tátogott.Könnyei lassan haladtak lefelé csontos arcán.
Az ajkai remegtek , egy szót mégis ki tudtam venni a tátogásból.

Nem , nem , nem......