-Gyere szívjunk egy kis friss levegőt.suttogtam halkan majd karoltam át a fiú vállát.
Kezei még mindig remegtek , ajkai még mindig elnyíltak , szemeiből még mindig patakzottak a könnyek .
Lassan de felállt majd merev tagokkal de kisétált velem a hűvös éjszakába.
Csípős hideg volt , nyugtató.
De egy lelket még sem nyugtatott meg , egy hbáorgó fiú lelkét aki most vesztette el az édesanyját.
Nekidőlt a falnak majd szépen lassan lecsúszott és kezeibe temette az arcát.
Hallottam a halk zokogását.
Nem volt sem nyugtató semmiféle gyógyszer hatása alatt , sem pedig a nikotin ismerős hatása alatt.Csak a tiszta érzelmek.

Fél perc múlva egy kocsit hallottam nem messze leparkolni tőlünk majd siető női lépéseket.A magas sarkú hangos kopogással közeledett felénk.
Hátrafordulva egy 50 év körüli nőt vettem észre sötétkék kabátban és rózsaszín sálban.Barna rövid haja egy pillanatra sem mozdult meg testéhez képest alacsony fején.Arcán tisztán látszottak az évek hiába próbálta őket elrejteni.
-Drágám-mondta miközben letérdelt a fiú mellé-Drágám , mi történt?Kérlek mondd el.
Majd miután nem kapott választ csak erősődő ráziodást a sírástól , rámnézett aggódva.
-Sajnálom.mondtam halkan.
-Szóval-kezdte a földre meredve-meghalt.mondta hangosan.
Erre a fiú felnézett egy könyörgő pillantással a nőre.
-Sajnálom Drágám.próbálta megölelni őt de ő csak elhúzódott.
-Én még bemenetek?kérdezi halkan tőlem, mire a fekete ajkai enyhén elnyílnak és halvány döbbentettel néz a rokonára.
-Természetesen.motyogom.
Sietve halnak el a magas sarkú által keltett hangok.
Leguggoltam a fiú mellé majd meg fogtam a vállát mire , rám nézett.
Őszintén némi szorongással , de rámnézett.
-Minden rendben lesz.suttogtam.
Pár pillanat múlva L betűt formált a hüvelyk és mutatóujjából mindkét kezén majd a levegőbe tartotta őket egymással szemben.Mozgatta a kezeit.
De nem...
-Sajnálom nem értem
.próbáltam megérteni.A cigaretta a pulcsi zsebében volt.
Egy kezét a nyakára szorította , majd mindkettőt a fejére.
Ekkor jöttem rá.Gyógyszer kell neki , valami nyugtató vagy fájdalomcsillapitó .
-Gyógyszer?-kérdezem.
Válaszul egy apró bólintást kapok.Ám szemeit nem rajtam nyugosztja hanem a kezein.-Itt a gyógyszertár nem messze , egy pillanat.állok fel majd sietek a gyógyszertár felé.
Mint minden kórház mellett , itt is van egy .

-Jónapot .csukom be magam mögött az ajtót.
-Miben segíthetek?tér a lényegre az idős hölgy és néz rám úgy mintha bármi dolga is lenne.
-Nyugtatót szeretnék és fájdalomcsillaptíót.
-Milyen erőset?kérdezi fapofával.
-A legerősebbet ami recept nélkül kapható.
-Renben.ad át kettő henger alakú üvegcsét miközben potyog a gépbe.
Kifizettem majd siettem vissza a fiúhoz , ugyan ott találtam miközben a száját csipkedte.Véresek voltak az ujjvégei.
-Héj ne ne ne-kapom el a kezét.-Itt van tessék -adom oda neki a üvegcséket.
Elveszi majd az egyik felét beleönti a tenyerébe majd onnan a szájába.
Megdöbbenve figyelem , hiszen el sem olvasta a címkét.Vagy ennyire megbízik bennem, vagy már messziről megismeri a gyógyszert.
-Mennyünk be.segítem őt a vállánál fel , mire tiltakozás nélkül elindul.

Viasszaül a székre majd egyenesen a szembe falra mered.
Ismerős cipők kopogását hallom.
-Drágám , úgy sajnálom lelkem.öleli meg a fiút.
Nincs túl sok reakció , elfordítja a fejét.
-Lisa tudja?címzi a kérdést a fiúnak , de mikor látja , hogy reménytelen rám emeli zöld szemeit.
-Én csak a legfotosabb feltűnhetett telefonszámot hívtam fel.A többit a hozzátartozók intézik.
-Drágám felhívom David-et , hogy hazavigyen , késöbb pedig Lisat.
-Majd én hazaviszem , ön csak intézze a többit. ajánlom fel halkan.
Erre kezében a telefon lehanyatlik  , odajön és megölel.
-Köszönöm szivem , átküldöm Lisat , hogy legyen otthon valaki , tudja ő a lányom.
-Semmiség hölgyem.
Majd elővesz egy kis cetlit és lefirkant rá valamit a pulton talált tollal.
-Itt a cím és a kulcs.vesz ki a táskájából a kulcscsomót és adja át a papírral együtt.
Előveszem a telefonom majd írok a főnökömnek , hogy sajnos pár órával korábban el kellett mennem.
A pult mögé sétálok majd összeszedem a cuccomat és visszasétálok a még mindíg mozdulatlan fiúhoz.
-Indulhatunk?kérdezem halkan ránézve.
Aprót bólint , majd instabilul feláll és elindul mellettem.
Közel parkolók a bejárathoz.

Amint kinyitom a kocsit némán beül az anyósülésre én pedig mellé.
Elindítom a kocsit majd kezemben a papírral elindulunk a házhoz.
Egy kis idő múlva leengedi az ablakot majd előveszi a cigarettát és az öngyújtót a pulcsia zsebéből és rágyújt.
Majd amint ezt a csikket kidobta az ablakon egy másikra.

6 cigit szívott el mire megérkezünk a házhoz.Közben  elkezdett esni az eső , néhány ideg csepp beesett az ablakon de ez sem őt sem engem nem zavart.Gyakran köhögött de folytatta.

Végül lekanyarodtunk az utolsó utcán és felparkoltam a kocsi feljáróra.Miközben megpillantottam egy vörös hajú magas lányt az ajtóban aki egy kötött  kék pulcsival burkolózott be a hideg ellen.Szó nélkül kiszálltam majd pár másodperccel ő is utánam.Még mindig szorongatta a saját és az anyja pulcsiját.

én mentem elől ő pedig mögöttem , gyorsan értem oda a rossz időjárás miatt az esőkidobó alá , viszont ő lassan ballagott az esőben , mintha kiélvezné.De a fiú is odaért.

Elővettem a kulcscsomót a zsebemből majd odaadtam a zárhoz legközelebb álló lánynak.

Amint beléptünk levette a pucsiját és a cipőjét , én pedig a köpenyszerűségem , a fiú pedig pár pillanattal késöbb eltűnt.

-Szia a nevem Lisa ,örülök , hogy megismertelek téged , bocsi , remélem tegezhetjük egymást.

-Hello , nem semmi baj .... vagyok.

-Az unokatesóm nos tudod problémás , ha már elhoztad őt nem lenne kedved  inni valamit ?kérdezi a konyhára mutatva , amely a bézs színű hosszúkás előszobától balra helyezkedett el , egybenyitva az étkezővel és a  társalgóval.

-Rendben. mosolyodok el és követem őt a helyisébe.

Elővesz két borospoharat majd egy üveg bort mintha itt lakna , majd kitölti és emlék rakja a sötét tömény  étkező asztalra.

-Tudod nagyon sok időt töltöttem itt régen szóval ez a második otthonom , egészen addig amiig meg nem történt az a dolog vele.Nagyon közel álltunk egymáshoz , egészen addig a napig.Hozzám sem beszél , és ez nekem fáj de megtanultam elfogadni.mosolyodott el keserűen majd kortyolt bele a vörösborba.

-Mivel foglalkozol ?.kérdezem.zöldes barnás szemébe nézve,.

-A városi könyvtárban dolgozom jelenleg, könyveket pakolok , ellenőrzöm a visszahozott könyveket.Nem túl izgi de én szeretem-mosolyog-és te , mi a munkád?

-Nos betegápolónak tanultam , viszont most  recepciós vagyok de még mindig beküldenek néha a kórtermekbe kisegíteni.

-Milyen betegekre szakosodtál?kérdezi némi érdeklődést mutatva , de már én is sejtettem , hogy hova akar kilyukadni.

-Tudod mivel ez a szakmám mindenféle betegre.Idősekre , fizikai és szellemi fogyatékosakra, illetve mentálisan nem ép betegekre.

-Bocsáss meg , hogy így letámadlak de kérlek vállald el az unokatesómra -habozott egy kicsit , hogyan is folytassa-felügyelésben , csak , hogy miden rendben legyen.nézett rám reménykedve

Visszaemlékeztem  az asszonyra a beteg ágyán, az anyára aki tudta , hogy el fog menni és mégsem nyugodott meg  , hanem aggódott , hogy mi lesz  fiával , a fiával akinek az életét áldozta.Akinek az állapotáért  magát okolta.

-Igen elvállalom. mondtam halkan a kavargó vörös folyadékra meredve.