Néhány percig csendben bújtam az igen kellemes illatú idegenhez,de azért mégiscsak érdekelt ki lehet Ő,így feltettem kérdésem erre vonatkozóan.

-Ki vagy?-emeltem rá szemeim.

-Nem emlékszel?-kezdte simogatni arcomat.A jóleső érzésre bújós cicaként reagáltam és belesimultam érintésébe.Pihe-puha toll,édes gyermekded álom minden mozdulata.

-Nem- ráztam meg egy picit a buksim,amit Ő továbbra is áhítattal cirógatott.Egy részem figyelmeztetni akart,hogy ez nem helyes,hiszen idegen,de valahogy nem tudtam változtatni a helyzeten.Egyszerűen csak siklottam a történések folyójában.

-Aranyos vagy-kuncogta el magát,majd velem az ölében felült-JungKook vagyok-válaszolt végül.A név hallatán valami kávé ugrott be hirtelen,amit nem tudtam hova tenni,de nem is akartam.Abban a pillanatban csak élveztem létet Vele.
Nem érdekelt,hogy miért vagyok itt vagy,hogy miért pont vele,nem kellett más csak,hogy ne érjen véget a ez a pillanat.Olyan rég kaptam ennyi törődést és olyan jól esett!!
A gondolataim közül az szakított ki,hogy JungKook mindkét kezével átkarolt és fejét a nyakamba fúrta.
Éreztem ahogy az éltető levegőt szívja be,majd az elhasználtat puhán sóhatja a vállamba.Kellemes bizsergés futott végig gerincemen szusszanásai után.

-Ki vagyok én neked,hogy ilyeneket teszel velem?-kérdeztem miközben próbáltam szembe fordulni JungKookkal.Kérdésem inkább játékosan mondtam,hisz nyilvánvalóan nem bántam a dolgot.

-Milyeneket JiMin?Talán ez nem jó?-némi ijedtséget véltem felfedezni hangjában, pedig tényleg nincs rá oka.
Szavai nyomán apró puszikat hintett végig a nyakamon,ami izgalom helyett végtelen nyugodtságot és biztonságot sugárzott belém.Ismét megborzongtam a finom érzéstől.

-Nem rossz...csak nem tudom ki vagy nekem,hogy így szeretgetsz?-doromboltam a szembefordulást feladva.Végülis így is nagyon jó nekem.

-Mit akarsz,mid legyek?-kezdtek egyre jobban összezavarni semmit mondó válaszai-Itt azt teszünk amit akarunk,az leszek akit akarsz...-suttogta közvetlenül a fülembe,majd ajkával cirógatott a területen.Feltérképezte hallószervem "kabátját",majd tovább simogatta párnáival a nyakam.
A szeretettel fűtött erotikája majdnem egészen hatáskörébe vont,de mielőtt még teljesen megadtam volna magam JungKooknak,feleszméltem amennyire lehetett.

-Akkor te egy halucináció vagy?-ajkam lebiggyesztve suttogtam kérdésem .Nem lenne jó....nem akarom,hogy csak a képzeletem szüleménye legyen...bár,ha így van akkor legalább a fantáziám nagyon szeret,hogy ilyeneket talál ki nekem.

-Ahh-fájdalmasan felnyögött és kicsit eltolt-Úgy szeretném csak élvezni veled ezt a kis időt....csak még egyszer mielőtt az igazságot megtudod-áhítattal beszélt,vágyva erre a bizonyos kis intervallumra.Mérlegeltem magamban a helyzetet és arra jutottam,hogy hagyom neki, végülis ez nekem is jó.

-Nem kell elmondanod,jó így-próbáltam határozottságot csempészni a hangomba-De látni akarlak-alkudoztam, hátha megtudom kivel művelem ezt LaLa landben.
JungKook sóhajtott és felemelt a derekamnál fogva,majd megfordított ölében.
Elámultam a fiú szépségén,a fényes barna haján és mosolygós szemein.Volt valami ismerős benne.
Egyik kezemmel felé nyúltam és megfogtam az arcát,mintha azt várnám,hogy az érintés segít emlékezni rá.
Mikor selymes bőré tenyerem alásiklott olyat éreztem,amit nagyon rég nem, biztonságot.Mellette a veszélynek halovány árnyéka sem kísértett.
Meglepetésemre a kezemre helyezete sajátját.

-Ne tudd meg milyen régóta vágytam a közelségedre JiMin-suttogta csukott szemmel.Erre már igazán semmit sem tudtam mondani.Amit mond, értelmetlen.Amit tesz, érthetetlen.Amit kivált ezzel belőlem....nos...az egy érzelem.Boldogság.

-Vezess körbe itt..-kérem gyermekies hangon és kipattanok öléből izgatottan.Nem tudom mi ez a hirtelen hangulat változás,de egy kis gumi labdává tesz, szívesen végig pattanék az egész területen.

-Azt szeretnéd?-ugrik fel Ő is.Ülve nem tűnt ennyire magasnak...most viszont tisztán látszik, hogy legalább két fej különbség van köztünk.
Egy kicsit megszeppenek ennek hatására és nagy szemekkel nézek rá,JungKook csak édes nyuszis mosollyal bátorít.
Nyelek egyet,mire megfogja a kezem és húzni kezd a réten.

-Hova megyünk?-enyhén kétségbeesetten kérdezem,nem lenne jó itt elkolbászolni a messzeségbe.JungKook a szája elé emeli a kezét,majd az enyémhez,hogy maradjak csöndben.A legnagyobb meglepetésemre akárhogy próbálom nem tudok már megszólalni,ijedten szorítom meg a nyuszis mosolyú kezét.

-Nyugi JiMin-ahogy húz lassan megváltozik a táj,a mezőt és a virágokat átveszik fák és bokrok.
Messze voltak az erdők még az előbb,de most hirtelen a kellős közepén vagyunk.Furának kéne találnom de most egyszerűen logikus így.
Körbe szemlélek,JungKook hirtelen hátulról átölel, bár nem tudom mikor került mögém.

-Tetszik?Úgy hallottam sokat lógsz a fák között... -nevet halkan szorosan tartva engem.

-De igen..szeretem.Megnyugtató és biztonságos-magyarázom és belekapaszkodom JungKook kezébe, fogalmam sincs miért,csak történik.
Az erdő és a nyuszi szerű fiú illata nagyon jól passzolnak egymáshoz...azt hiszem imádom.

-Szeretsz itt lenni velem?-a fülembe súg,de ez nem ijeszt meg,mint GD sutyorgása-Én szeretek veled lenni,akárhol-folytatja halk puha hangon.Aztán érzem ahogy szagolgatni kezdi szőke tincseim,de várjunk nem is vagyok már szőke,mert GD.. Miért gondolok mindig GDre?
Köhögni kezdek lassan.
JungKook aggódva tart meg,összegörnyedek és egyre jobban erősödik a köhögés.
A kedvenc idegenem segít leülni az erdei puha mohás talajra és nyugtatóan puszilja a hajam,míg én kitartóan köpök tüdőt.
A világ kezd szétesni vagy inkább szétmállani körülöttünk.

-Hamarosan újra látlak,vigyázz addig JiMin-ad még egy búcsú puszit JungKook,majd kinyitom a szemeim.

Minden eltűnt.
Egy nagy fehér falú,modernnek tűnő szobában találom magam.

Sziasztok!
Lassan egy éve volt az előző rész,de most itt van ez,remélem tetszik.
Ha igen kérek csillagot😝❣️
És kommenteljen aki szeretne folytatást,egész érdekelni kezdett a saját sztorim,még a végén tényleg rittyentek is ide valamit.