A francba már!!!
Mit akarhat még???!
Nem elég,amit ma kellett csinálnom??!Nekem még az is sok volt.Nem is kicsit.Szabályosan kiborított,ráadásul ki tudja mi lesz,ha rájönnek,hogy én voltam.Mekkora sz*rba akarhat még keverni a BigBang?(=Így nevezi magát a "csipet csapat" aki eddig vert, most meg csicskáztat,a tagjai pedig vérbeli szemétládák,még is ők a suli "királyai")

"A legijesztőbb a vihar előtti csend.Mikor tudod,hogy baj lesz,de még van egy kis időd gyötrődni előtte.Aztán lecsap a vihar..."

-Asami~~-hívtam a macskát sírós hangon kiborultságomban,az pedig hozzám futott.Magamhoz öleltem és vakargattam a nyakát.
*Purrr... purrr*-dörgölőzött hozzám pihe-puha szőrével.Az egyenletes dorombolása lassan,de elég hatásosan kezdett megnyugtatni.
-Elmegyek rajzolni-találtam ki.
Le is ültem és elkezdtem firkálgatni valamit,de semmi ihletem nem volt egy tisztességes rajzhoz.Próbáltam valamit kitalálni,de nem ment.Máskor csak úgy jönnek a vonalak,érzéssel és gondolkodás nélkül jön amit azonnal le is rajzolok.Most meg semmi.Egy grafit csíkot nem tudtam rajzolni rendesen.Mi van velem?

~20 perc szerencsétlenkedés elteltével~

Minden mindegy alapon rajzoltam egy fekete rózsát,mert azokat legalább szeretem és ennyi,más már nem ment.Arra egész jó volt ez,hogy egy fokkal nyugodtabb legyek.
-Végülis mi baj történhet,ugye?-győzködtem magam tovább,aztán arra jutottam,hogy felhívom az egyetlen emberi kapcsolatom,hátha megtud nyugtatni.
-Gyerüüünk,vedd fel apa!-járkáltam a telóval a kezemben.A telefon végül annyit írt ki,hogy: "Apa nem fogadta hívásodat",mintha nem tudnám...
Természetesen,hogy nem vette fel,mert ugyan miért is lenne velem mikor kéne?
Inkább elmegyek fürdeni,hátha az kikapcsol.
Bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet,sőt még gyertyát is gyújtottam a feeling kedvéért.Mondjuk amilyen szerencsém van kigyújtom magam,amit perpillanat nem is bánnék.Akkor megúsznám a holnapot.

~Fél órával később~

Végül nem égettem el magam és jót is tett a fürdőzés.
-Oké most már 100%-osan lehiggadtam-léptem ki a fürdőszoba ajtaján-Irány tanulni!-sóhajtottam.
Azon már meg sem lepődtem,hogy magamnak beszélek,ráadásul ilyen sokat.Mikor ideges vagyok néha előfordul.Egyébként meg Asaminak szoktam dumálni ami szintén nem egészséges.Na mindegy,ha egyszer nem tudok mást tenni jó ez így.
Előszedtem könyveimet,majd kiraktam a konyhapultra,mert itt jobban szeretek tanulni,mint a szobámban.Több a fény és nem érzem magam annyira egyedül.Vagyis....egyedül vagyok,de mégis jobb,mintha a szobámban lennék,ahol körülményektől függetlenül is tutira magányos lennék.
Törivel kezdtem,abból mindig feleltet és/vagy irat a tanár,így muszáj készülni amennyiben nem akarsz megbukni.
Belelapoztam a nehéz könyvbe és megkerestem a kellő oldalt.Elkezdtem olvasni,de már most tudtam,hogy ezt az anyagot utálni fogom.Pedig esküszöm van néhány olyan rész amit szívesen tanulok meg.

~2 óra szenvedés után~

-FELADOOOOM-fejeltem le a tankönyvet.
Ugyan időközben eljutottam az irodalomig,de ez már biztosan nem fog menni.Még írásbeli is van!!Miért rajtam tapos az élet?

~Még egy óra leforgásával~

Fáradt vagyok és fáj a fejem,de legalább megvan.
-Lefekszem aludni-jelentettem ki aztán megközelítettem az ágyat.Asami követett és befeküdt mellém.Egyéb esetben nem igazán engedném neki,de perpillanat lesz*rom,csak hagy aludjak...
Ledőltem az ágyamba és próbáltam az álmok mezejére lépni,de nagyon melegem volt így kilógattam egy lábam.Sokkal jobb,így talán nem sülök ide reggelre.
-Jóéjt Asami,jóéjt JiMin...-motyogtam, majd elnyomott a várva várt álom.

-Egy espressot-mondtam a pincérnőnek,aki feltűnően kellette magát,bár nem igazán fogott meg.Mondjuk ez még soha senkinek nem ment.
-Sietek-válaszolt,majd el is tűnt.
Ekkor belépett a kávézóba egy srác és ahogy ránéztem átjárt egy kellemes bizsergés.Minden porcikámban éreztem,hogy itt van.De ki is?
A fiú szürke öltönyt viselt és iszonyatosan szexin nézett ki,emellett nagyon rémlett valahonnan.
Hol láthattam már??
Hmmm.....
Annyira mondjuk nem érdekelt volna a dolog,de amint meglátott megindult felém.Mi a szent kacsaszószos palacsinta?Talán Ő valóban tudja ki vagyok?
-Szabad?-állt meg a velem szemben lévőszéknél és magabiztosan nézett rám.Mosolyával kivillantotta nyuszi fogait is ami iszonyat aranyossá tette.
-P-persze-dadogtam.Ő csak diadalittas vigyorral arcán elfoglalta a helyet velem szemben.
Folyamatosan bámult ami egy kicsit megrémisztett,de próbáltam nem mutatni.
Közben eszembejutott,hogy hívják ezt a srácot,de az nem honnan ismerem.
-JungKook?-kérdeztem,hogy biztos lehessek benne.Bár az is rémlene honnan ismerem!
-Ohh már emlékszel is?-vigyorgott nyuszi fogaival.Nagyon aranyos volt....vagyis...izé...fura volt.Nem értettem miért mondja és ez nagyon zavart.Hogy érti,hogy már emlékezni?Ennek semmi értelme!!
-Öhm elnézést,mennem kell-mondtam,majd megpróbáltam elhagyni a helyszínt kislányos zavaromban és mert számomra ismeretlen érzéseket váltott ki belőlem a jelenléte.Nem szeretem mikor ennyire nem értek valamit,valakit...
-A a-a...-rántott vissza JungKook,ennek hatására elvesztettem egyensúlyom és ölébe estem.Azonnal felvettem a vörös egy szolídabb árnyalatát.
-J-jung...-kezdtem volna,de végig simított ujjaival arcélemen,amitől egész testemben megremegtem.Egy hang nem akart kijönni a torkomon,csak bámult sötét szemeibe.
Miért reagálok így erre???
Furcsa volt mégis nagyon bizsergető.Ujjai nem voltak hidegek, nagyon puhán érintették bőröm.Teljesen megbabonázott ez az apró érintés.Vagy inkább JungKook.Megbabonázott JungKook.
-Csend JiMin-helyezte egy ujját ajkaimra.Mit csinál ez? Teljesen megőrült?
De nem Ő az egyetlen.Én is.Megint hatással volt rám ami iszonyatosan új volt számomra.
Belebizsergetem abba is,hogy csak ott volt az az ujjacska.Aztán lassan lehúzta párnáimról,ezzel egy kellemes érzést kiváltva belőlem.Majdnem kiszökött egy apró nyögés ajkaim közül.
-Honnan tudod a nevem?-tereltem végül a témát suttogva.Sajnos ennél többre nem futotta, örültem,hogy ezt kitudtam mondani.
Egy percre Ő is lefagyott,így visszaülhettem helyemre.Bár ha nem egy idegen lenne, tán még maradnék is.Nem volt olyan rossz ott....
-Onnan,ahonnan te az enyém.Innen.-mutatott körbe és nevetett vele,úgy,hogy a hideg kirázott.Tehát az előbb nem lefagyott,hanem ezen az igen kacifántos mondaton gondolkozott,aminek semmi értelme sem volt.Hadovál össze-vissza!Ki a franc ez a gyerek?Honnan ismerem én Őt?Ő honnan engem?
Azt mondta "innen",ha jobban körülnézek azt sem tudom hol vagyok.
Bár szép hely és nagyon jellegzetes,mert akváriumok vannak mindenhol,bármikor felismerném.Még a stílusa is kifejezetten tetszik,bőr fotelek és hatalmas ablakok mindütt.Egyszerűen elragadó kár,hogy fogalmam sincs,miképp kerültem ide.
Ekkor azonban megjött,ezzel felébresztve gondolataim közül,a pincérnő és lerakta rendelésem.
-Köszönöm-mormogtam a hölgynek,aki épp hozzámszólt volna,de JungKook egy gyilkos pillantással elüldözte.Nem értem mit miért csinál.Semmi logika nincs benne,vagy nagyon titkolja.Addig éljek,megtalálom,ha van ebben valami rendszer!
-Te szereted az espressot?-kérdezte meglepetten.Mintha ez olyan lehetetlen lenne...
Egyébként rátapintott a valóságra.Semmilyen kávét nem szeretek.Miért ezt kértem?!
-Nem-vakartam meg a tarkóm idegesen.
-Sejtettem,tessék idd ezt-tolt egy forró csokit,ami esküszöm a semmiből termett az asztalon.
Megilletődöttségemen Ő csak mosolygott,de nem megértően.Inkább kajánul.Elég para ez a srác,de mellette nagyon helyes is,ami csak még ijesztőbbé teszi az egészet,mert szinte senkit nem látok szépnek/helyesnek.
-Ez honnan van?Az előbb jöttél,aztán végig itt ültél!!!-akadtam ki.Mi folyik itt?Végig velem volt,mégis mikor??Vagy ennyire nem figyelnék?
JungKook vállat vont,aztán egy kis kanállal merített italból.Repülőt imitálva közelített hozzám.
-Itt repül a repülő!-tolta számhoz a kanalat.Csodáltam,hogy gügyögni nem kezdett.....minek néz ez??!
-Nem vagyok gyerek-szürtem fogamközt vigyázva,hogy a kanál semmiképp se jusson be.
-Dehogynem-kuncogott.Erre nemlegesen ráztam fejem.Mondjuk ez egy picit tényleg gyerekes.Aish még adom is alá a lovat.
-Nem-néztem továbbra is oldalra.
-Hát akkor legyen,nekem így is jó lesz-ekkor szabadkezével beletúrt hajába,majd érzékien végig nyalta ajkait.Erre már kénytelen voltam odanézni.Szabályosan odatapadtam szemeimmel,párnácskáim reflexszerűen nyíltak el,így a kanalat gond nélkül számba nyomta.JungKook elvette az evőeszközt számtól,tartalmát otthagyva.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem,miután lenyeltem a mellesleg iszonyatosan finom forró csokit.
-Kíváncsi voltam hogyan reagálsz-na igen,ezzel kapcsolatban én is furcsállok egy-két dolgot.Miért reagáltam így???Én nem vonzódom a fiúkhoz,mondjuk a lányokhoz sem nagyon.Azt hiszem aszexuális vagyok,legalábbis eddig az voltam.Viszont ez a kis mozdulata és amit akkor művelt mikor az ölébe estem elindított bennem valamit,ami megrémíszt.Mit teszel velem JungKook?
Remélem,hogy te nem csak bántani akarsz,mint mindenki más.
-Ne csinálj semmi ilyet többet-kértem.Nem mondom, hogy rossz volt,de nem hiányzott túlságosan az életemből.Nem vágytam szerelemre,szexre még kevésbé és főleg nem fiúval.
Embereld meg magad JiMin,ezt nem változtathatja meg egy srác!Bár igaz ami igaz,nem akármilyen srác...
-Nem csinálok semmi olyat ami ne tetszene-suttogta tartva a szemkontaktust.Egyébként gyönyörű szemei vannak,el lehetne veszni bennük.
-Nem ezt kértem,hanem azt, hogy SEMMI ilyet ne csinálj többet.Fogtad?-passz, hogy honnan jött ez a bátorság,de nem bánom.Mitöbb határozottan tetszik.Legalább tudja hol helye és legalább magamat is vissza tudom fogni.
Tényleg nem esett rosszul amiket csinált....
-Most mennem kell,nemsokára láthatsz-köszönt el váratlanul.Mi a franc,talán megsértődött?És mi az, hogy nem sokára láthatom?Most láttam!!Ez bőven elég lesz egy időre vagy talán úgy örökre.Nem szeretném közel engedni magamhoz,mert csak magamra hagyna végül,mint apa és az osztálytársaim.
-Tiszta bolond ember-motyogtam magam elé.
-Az-tért vissza a pincérnő,ezzel együtt megszólalt egy nagyon ismerős zene.

Az ébresztőm kíméletlenül keltegetett egy naaaagyon furcsa álomból, aminek MINDEN RÉSZLETÉRE EMLÉKEZTEM.