Színtelen szenvedés


Nem is léteznek a színek.

Minden csak egy nagy hazugság!

Nem érdekelnek az ízek.

Gyermek elméhez nagy ugrás!


Láttam, mint sárgul a levél.

Megtudtam, buja tudomány!

Többé már nem ver át elmém.

Tudom már, ez az én dogmám!


Úgy szerettem az ízeket.

Ne hazudj agyam, vidd innen!

Csodáltam ám a színeket.

Már oly nagyon szürke minden! 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top